Borsszem Jankó, 1899 (32. évfolyam, 1-53. (1621-1673.) szám)

1899-03-26 / 13. (1633) szám

2 Szláv-e vagy német? Szláv legyen-e avagy német A szomszédok birodalma? Ez most olyan kérdéssé lett Mint a­ széna-e, vagy szalma? Persze német —­ persze széna —­­Biz’ a jobb ez volna, De mitévő legyek én ma, Ha mégis szláv — szalma. Deák Ferencz úgy tervezte: Német vezet túl a Lajtán. Sok a tudós elme közte, Ar lehet a­ többi fajtán. Persze hogy e terv a helyes, De az Ég úgy végzett, Hogy közügyben sose jeles Az az osztrák-német. Bizgathatja a magyar azt, Nem lesz abból államférfi, Nyafog mindig szatócs-panaszt S a nagyobb czélt meg nem érti. A magyart, ki úrrá tette, Váltig­ szipolyozná. Urnák lenni — terringette! — Csöpp lelke sincs hozzá. Otthon, mig csak zsebünk túrná, Kihull kezéből a gyeplő, S lesz •— nem tudván lenni úrrá — Obstructiós szó-kereplő. Pólyák és cseh, illir és vend — Bakra kap és hajt ma. Akár örvend, vagy nem örvend Magyarország rajta. Dehogy örvend Magyarország, Hogy ott hajtnak hárman-négyen. Hogy letört a német osztrák — De mit tegyen? Hova legyen?... Mily nehéz a kérdés, — rávall A kedvetlen válasz: Meg kell élnünk Austriával Akkor is, ha szláv az! Szabadság! A sötét önkény hosszú éjszakája eloszlott im­már. A rózsaszínű derengés mutatja: itt a szabadság hajnala! A Bánffy-kormány, mely lidércz-nyomásként nehe­zedett a nemzet mellére, mint egy rossz álom elmúlt és az ország jobb létre ébred. Vége az elnyomatásnak! Itt a szabadság! Ti névtelen hősök, nem küzdöttetek hiába! Drága véretek nyomán kihajtott a szabadság fája. Negyvennyolcz óta ez az első márczius, midőn a nemzet bizalommal tekint a jövőbe. Hazánk fölött vészfelhők tornyosultak, de jött Széli és egy lehelettel elfujta. Népünk nehéz rabságban leigázva szenvedett, de Széli ledöntötte börtönünket. Szegény elnyomott népem, szabad vagy újra! Megérted-e ezt nemzetem ? Minden szabad újra! Szabad a sajtó! Szabad mindenkit agyba-főbe dicsérni! Szabad a lyceum! Szabad a tan! Szabad a vásár! Szabad a szerelem! Ami azelőtt csak a gyertya elkoppantása után a sötétben volt megengedve, most fényes nappal is: szabad a csók! Még az értelmetlen állatok is felszabadultak és e naptól fogva: Szabad a madárnak ágról ágra szállni! Szabad péntek! Szabad szombat! Szabad szappanozni! Minden, minden szabad immár! Szabad újra adót üzetni, a­nélkül hogy a hazafiat­­lanság bűnébe esnél. De legkiválóképen szabad praenu­nerálni. Egy hónapra csak egy forint húsz krajczár. Éljen a szabadság! — ő. A „bloyd-kávéházból“. — Nincs meglepve. — Mehlworm. — Holotál Náczi, amit a felesé­gedről beszélik? Lohengrün. — Nem holotom. Mit beszélik az én Zálikámrul ? Mehlworm. — Azt, hogy­­ múltkor egy huszár­­hadnagyt találtak nála. Lohengrün. — Mboh! Hát mi van ebben kö­­lömös ? Mehlworm. — ? ? Lohengrün. — Hiszen ezér küzi is a mi had­­seregönk! Borsszem Jankó Márczius 26. 1899.

Next