Borsszem Jankó, 1909. január-június (42. évfolyam, 1-26. (2143-2168.) szám)
1909-01-03 / 1. (2143) szám
■ , 1908 és 1909. Beszámol a vén gazember. 1908. Tisztelt uraim! Mielőtt a feledés tengerébe merülnék tisztálkodni, azzal a nyájas vallomással tartozom Önöknek, hogy ez a fegyenczszám, amit Önök a múlt Sylvester éjszakáján részeg örömmel üdvözöltek, ez az 1908 tulajdonképen még ez is hamis. Én voltaképen nem 1908 vagyok és voltam. Szerepeltem én már mint az egyptomiak hét szűk esztendeje, amely elnyelte a kövér ökröket; voltam én a tatárjárás, sáskajárás, kolera, árvíz, törökdúlás, ínség és más országos csapás ideje édes hazánkban és mint ilyen jelenleg a koalíczió megszámlálhatatlan esztendeihez tartoztam. Egymásra találtunk. Hasznát vettük egymásnak. Ők még maradnak, nekem mennem kell. Ábrándjaikat, a szebb jövőbe vetett bizalmukat magammal viszem kárpótlásul, hogy a koalícziót itthagyom. Ebben az esetben úgy se vennék Önök semmi hasznát az ilyesmiknek. De ne sírjanak! Vigasztalódjanak, mert én nem csupán Önöket csaptam be, hanem mindenkit. Ezt az egyenlőség szent elve diktálta. Még a testvéremet is. Ez a testvériség szent érzete parancsolta. Szabadon garázdálkodtam, mert szabadság volt az én éltető levegőm, de mégse a levegőből éltem, hanem panamákból, házadózásokból, csalásokból, elvhamisításokból és más, kormányzati czélok elérésére szükséges eszközök felhasználásából. Ámde Önök nem vethetik szememre, hogy nem voltam puritán jellem, mert üres kézzel, üres fejjel, jöttem és hogy valamit beváltottam volna azok közül, amiket ígértem ? Sőt! Mind olyanokat adtam, amiket sohse ígértem. Az én korszakom a hazugságok és meglepetések aranykorszaka volt, a pluralitás és a vasúti szerencsétlenségek kora. Wekerle szült, Kossuth dajkált, Andrássy volt a nevelőm ; a bölcsőmet erdőpanamák fájából faragták, a koporsómat talpfákból ácsolják, boszniai bakák miatyánkja hangzik a sírom fölött, melyet a természetellenes kimúlásokhoz méltó helyen, az elvek temetőjének mesgye-árkába vájt sírásóm : a fúzió. Lelkiismereti furdalás nélkül hagyom itt Önöket, mert tudom, hogy aki kiürült nyomomba lép, egy csöppel se lesz különb nálam, hogy az is ama nemzeti sáskajárás és analfabéta tatárpusztítás esztendeihez tartozandó időszak lészen, amellyel a magyarok istene a koalíczió megteremtése fölötti elkeseredésében meglátogatta édes hazájukat. De ha kibírtak törököt, tatárt, sáskát, kolerát és engem, kibírják ezt a koalicziós esztendőt is. Nálamnál is bolondabb újévet kívánok. (Megszökik. ) Beköszönt az ifjú stréber. 1909. Karsamadiner! Éppen most érkeztem Wien felől. Felsőbb meghagyásra születtem és itt akarom kezdeni a carrieremet, ahol boldog emlékezetű elődömet kivégezték. Egy csomó várandósó állapotban levő Remény- kisasszonyt hoztam magammal, akik Önökkel, földiekkel, már játszottak, de mert égi tünemények, ezért a szülésük egy kissé nehezen megy, holott a katonai létszám emelése ezt megkövetelné. De csak legyenek türelemmel: van elég bába. Az apák ismeretesek és apai örömök közös élvezetére már fúzionáltak is. Csak éppen a kisasszonyokon múlik a dolog és a tiltott operációk sikeres voltán. A műszerek a táskámban vannak. Nem jöttem tehát üres tarisznyával. Ha a várandós kisasszonykák makacskodnak a szüléssel, bécsi pártájuk elvesztését féltvén, megnyugtatom önöket, ez az év, mármint én, a várandós remények tömeges abortusa leend. A zökkenést elkerülendő, én a szekeret ugyanazon az úton vezetem, amelyen elődöm félrevezette s meglássák önök, hogy a svábbogár után hova érünk. Igenis, a nemzeti jólét zsíros bizonyságához, a nagy jóllakás végeredményéhez. Kérjetek és megadatik! •— ez lesz az én jelszavam. Tessék csak bátran kérni vasúti jegyet, mandátumot, patikát, vicinálist, csatornát, éhségcsillapító szereket, gyomortisztító pilulákat — én mindent megígérek, mert tudom, hogy ennek a fejében önök mindent megadnak és így kvittek leszünk. Azok az országboldogító reformok, amelyeknek teljesedésbe menése legszebb álma a nemzetnek, azok továbbra is nemzeti kincsek, nemzeti álmok maradnak, mert én ezekhez nem nyúlok soha, nehogy fölriasszam őket. Az önálló bank megvalósulásának hosszú életét megtoldom egy lépéssel, amivel közelebb viszem a sírhoz. A nemzeti hadsereg ideálját eltesszük féltve őrzött drágaságaink közé a Múzeumba. Hoztam füstölt ezrednyelvet, száztánczú gatyából varrott ezredzászlót küstök-zacskóval a rúdján és azzal a jókívánsággal, hogy ne sajnáljanak érte semmiféle magas árt, mert a jókedvű adakozót szereti az isten. A klerikálisoknak, az agráriusoknak osztályuralmat, pluralitást hirdetek, a zsidóknak nemességet, a kicsinek kicsit, a nagynak nagyot ígérek, csak tessék engem a kvalizált és fuzionált pártközi jóétvágy kielégítésében, illetve Magyarország föltráncsírozásában és bekebelezésében annyival is inkább segíteni, mert tetszik tudni, egy kicsit későn jöttem, amikor már a vendégnek a lerágott csont jut. De rajtam ez se fog ki. Én a csontokat is megemésztem, tehát rajta, együnk! (Eszik az országot) BORSSZEM JANKÓ - ~ 190!» január .‘J A fúzió. Voltaképen mi is az a fúzió . Hát azt se tudod ? A fúzió egy egészen közönséges vasúti baleset. A bécsi vegyes vonat (koalíczió,) nyílt pályán kisiklott. A 48-as számú kocsi erősen megrongálódott. A 67-es számú kocsi véletlenül éppen maradt. A 48-as kocsi utasai tehát minden bagázslástul átszállottak a 67-es kocsiba s így folytatták az utat Budapest felé.