Borsszem Jankó, 1918 (51. évfolyam, 1-52. (2613-2664.) szám)

1918-01-06 / 1. (2613.) szám

2. oldal BORSSZEM JANKÓ Három királyok napján Nagy ég mezőin lángok gyulának: Három királyok elindulának Istent keresni, békét keresni, Szívük nyugalmát visszaszerezni. Elindulának, célhoz is értek. Porba hajlottak a büszke térdek, Könnyek csillogtak királyi szemben, Rongy istállóban, csöpp Bethlehemben, így mondja régi, istenes ének, Szent dala szivek ősi hitének. S­im, mintha múltak visszhangja volna: Hasonló dal kél, muzsikál, szól ma. — Mikor a föld már merült vak élbe, Új csillag gyűlt föl, szokatlan fényben. Mint egykor régen, keleti égen, Békét hirdetve véres vidéken. — S a jámbor szivü­ népek, királyok Mentek elébe, — s az nézett rá jók: Jertek csak, jertek, vergődő lelkek, Békét, nyugalmat, megváltást leltek. — Budapest, Berlin, Sztambul és Moszkva küldötte népét — kis Breszt-Litovszkba. Vergődő lelkek nagy útra keltek S megváltást leltek: — egymásra leltek, így szól az ének, a mai ének, Új dala boldog szívek hitének; Szuvas paloták rogynak, recsegnek, Omlóban trónja Heródeseknek. U­j lapok E héten volt olvasható a lapokban, hogy A kutya címmel új folyóirat indul meg. Köztudomású, hogy vannak szaklapjaink A ló, valamint A szamár cím­mel is. Ennélfogva a jövőben meginduló folyóiratok számára a következő címeket ajánljuk: A gólya — a szülésznők és elsőéves egyetemi hallgatók revüje. A hiéna — árverési ügynökök szaklapja. A tyúk — ifjúsági folyóirat fiatal lányok részére. .A malac — a Steinhardt-mulató hivatalos köz­lönye. Az ökör — agrárius hetilap. A szarka — tolvajok és zsebmetszők hivatalos lapja. A szú — tudományos ősi kulturális folyóirat. Ki­adja a Magyar Tudományos Akadémia. A svábbogár — a sütőmesterek, cukrászok és rokonszakmák szaklapja. És így tovább, tetszés szerint. Csevegtem a fővízigazgatóval Úgy történt a dolog, hogy amikor éjjel haza­mentem, özönvizet találtam a lakásomban. Minden edény, üvegek, fazekak, poharak, lavór, lábasok, pléhskatulyák, sótartók és staniclik ki voltak rakva az asztalra, padlóra, székre, szekrényre és tele voltak vízzel. — Mi ez, mi ez? — kérdeztem reggel jó mutteromat. — Hát, tudod, mivel éjjel elzárják a csapot, este kikészítünk egy kis vizet, hogy legyen, ha éppen kell. Rohantam a fő vízigazgatóhoz: — Uram! Vissza a rendelettel! Ez nem víz­spórolás, hanem vízpazarlás. A lakásokban este az összes edényeket teleeresztik vízzel és reggel a sok vizet, miután éjjel nem kellett, kiöntik. A fővezér ravaszul mosolygott: — Nem baj — mondta. — Tárgytalan az egész, mert lesz víz bőven. A rendeletet vissza is fogjuk szivattyúzni. Lesz víz bőven, rekvirálni fogunk! — Honnan? — kérdeztem víziszonnyal. — Megcsapoljuk a fejeket! Ez kettős eredmény­nyel jár, mert egyrészt vizet szerzünk, másrészt, mivel akit megcsapoltatunk, az többé nem fog vizet inni, jelentékenyen keveslebedik a vízfogyasztók száma. — Nagyszerű! — kiáltottam lelkendezve és élelmes kíváncsisággal rögtön megkérdeztem: — És ki lesz azután a fő vízigazgató? — A pesti villanyosba beszáll egy vidéki polgár, kezében nagy, hosszúszárú pipával. Leül, körülnéz, aztán kifakad. — Mennyi fölöslegeset fir­kálnak itt Pesten az urak! Hát ha már kiírják, hogy a kocsiba pöködnyi tilos, minek még kü­lön azt is kiírni, hogy tilos a dohányzás ? — Várjon kivántak-e boldog újévet a községi jegyzők Fényes Lászlónak ? Ami fölösleges Az új párt — Ahogy Wekerle szeretné — Új pártalakulást A táviró jelez S a biztos benne ez: Mindenki benne lesz. Nagy is, meg kicsi is, Fiatal is, vén is, Benne leszel te is, Benne leszek én is. Benne lesz Serényi, Benne lesz Szterényi És mindakettőnek Mindannyi erényi. Benne lesz Vázsonyi Rakovszky Istvánnal, A megyei hajdú A fő­ főispánnal. Benne lesz Apponyi, Benne lesz Bokányi S Bédy-Schwimmer Róza Összes honleányi. Benne lesz a duhaj, Benne lesz a kényes, Benne lesz a Földes, Benne lesz a Fényes. Benne lesz a rendőr, Benne lesz a srác is, Benne lesz — bozse mos Talán még Klofác is. Benne lesz a vércse, Benne lesz a gerle S akkor oszt’ benne lesz A szószban Wekerle. 1. szám

Next