Borsszem Jankó, 1918 (51. évfolyam, 1-52. (2613-2664.) szám)

1918-01-06 / 1. (2613.) szám

4. oldal BORSSZEM JANKÓ m Aimiton­Mi V. A „Jeruzsálemi Alkotmány“-ból Van szerencsém Palesztina önálló zsidó állam leg­nagyobb napilapjából, a Jeruzsálemi Alkotmány­ból a következő szemelvényeket közölni: Karácsony és újév Jeruzsálemben. A kereszté­nyek, akik egymást bizonyos öngúnnyal gój hitsorso­­soknak nevezik, az idén is néma tüntetést rendeztek az ő karácsonyuk és újévük megünneplésével. A hosszú Magendavech-úton és a Bócherek Körútján zárva volt minden üzlet, élénk bizonyságául annak, hogy a keres­kedelem egészen gój kezekben van. Csak a cégtáblák­ról rikoltoztak le a vadidegen nevek, amelyek nemzeti és faji önérzetünket oly mélyen sértik. A gótok nem fértek el templomaikban s minden második kávéházat pótimaháznak rendeztek be. Becsületes alföldi zsidó, aki ma jöttél fővárosunkba, hogy bevásárolj, micsoda érzé­sekkel bolyonghattál a szomorú utcákon ? Politikai hír. Grecsák Károly, a herceg Vázsonyi­­kormány választójogi minisztere, holnap terjeszti a Pa­lesztinai parlament elé a választójogi törvényjavaslatot. Gróf Farkas Pál, a nemzeti konzervatív­ párt vezére ki­jelentette, hogy az általános választójog ellen, amely halálos csapás a zsidó nemzeti államra, minden erejével küzdeni fog. Kitüntetés: Ő Felsége a király Kohn birodalmi bíboros hercegrabbinak az elsőosztályú Smonca­­rendjelt adományozta a csillaggal és a haleffel. A libanoni Tátra vendégei. Arisztokratáink az idei téli hónapokat a libanoni Tátralomnicon töltik. Előkelő köreinkre nagyon jó hatást gyakorolt az új libanoni kormánybiztosnak az az intézkedése, hogy az odatolakodó idegeneket tapintatosan elutasította, mondván nekik: minden helyet a magas arisztokrácia foglalt le magának. Vigasztalódjanak az otthon­rekedtek, h­a jövő nyáron majd kárpótolhatják magukat Gójfokon. Katonai hír. Gróf Schlesinger vezérezredes, a Palesztinai vezérkar főnöke, ma kihallgatáson jelent meg Ő Felségénél, I. Rotschild királynál, hogy a gój egyéves önkénteseknek a zsidó huszárezredekbe való korlátolt fölvétele dolgában előterjesztést tegyen. A gyalogsági csapatokba természetesen ez­után is korlátlan számban vesznek föl önkénteseket. A hazáért harcolni mindenkinek kell, a hazáért lova­golni nem mindenkinek muszáj. Címadományozás. Ő Felsége Gedálie Nieren­stein éneklő- és oldalrabbinak a budapesti főrabbi­­ságot in partibus infidelium adományozta. Az egyetemről. A jeruzsálemi orvosegyetem tanári kara dr. gróf Herczeg Manó tanár fiát, unoká­ját és dédunokáját en bloc és in contumaciam nyil­vános rendes egyetemi tanárokká nevezte ki. — Dr. al- és felcseri Felcser Aladárt, a magyar származású világhírű belgyógyászt, akit a jeruzsálemi egyetem ismételten visszautasított, a filadelfiai egyetem ren­des tanárnak hívta meg. Házasság: Felsőcédrusfalvi és alsótalmudtóra­­völgyi Leb Mayer Low, pal. kir. kamarás, szórg. kir. huszárezredes és neje szül. parnószehegyi és nedannszemérmesi Rézi Hilmes udvarhölgy örömmel tudatják gyermeküknek, Huni­nak hücpepusztai és azeszmonostori gróf Naftáli Hers Jakobovics pal. kir. honvéd huszárfőhadnaggyal,­­ hücpepusztai és azeszmonostori gróf Izsák Nute Jakobovics biro­dalmi h­itei kormánybiztos, főrendiházi tag és neje, szül. Rebeka Raskenowska volt lengyel, most Palesz­tina­ palotahölgy fiával történt egybekelését. A pol­gári házasságkötésnél tanuk voltak: Kukac-s­ürge András, a hírneves drámaíró és Apostol Attila bank­­igazgató, v. jezsuita páter. Jótékonyság. Keszeg Balázs nagykereskedő tíz­millió sékeles alapítványt tett valláskülönbség nélkül rokkant katonáknak és a hazáért elesett hősök gyer­mekeinek. — Gróf Árje Drehkopf nagybirtokos száz sékelt küldött a vak katonáknak. — Dr. Kohn bíboros hercegrabbi kilenc sékel és tizenhárom fillér adományáért a kultuszminiszter legmélyebb köszö­netét nyilvánította. A tárcarovatból. („Chájem, a kondás.“) . . . osz­­tég­osztán azután fene nagyot csapott Chájem, a kondás, a kóser kifőző kecskelábú zöld asztalára, de Mordeháj, a béres, se hagyta magát. Zamatos alföldi tájszólással vágta Chájem naptól barnított arcába, hogy aszonta: — Da ganös, cörspring! A béres még egy szeletkét kanyarintott csilla­­gos bugylibicskájával az paprikás, fagyos libamájból és nyugodtan kente Mordeháj pofájába: — Zéderanda! . . . (Folyt. köv.) Molnár Jenő 1. szám

Next