Borsszem Jankó, 1920 (53. évfolyam, 1-52. (2710-2761.) szám)

1920-05-30 / 22. (2731.) szám

2. oldal Az írók és a politika Magyar irodalmi körökben több terv merült föl arra nézve, hogyan lehet az írók értékét a politikai áramlatoktól függet­lenné tenni, egyáltalán: mit kellene csinálniok, milyeneknek kellene lenniök az íróknak, hogy a közönség végre tisztában legyen vele: ki az igazi író és ki a konjunktura-iró. A külön­féle terveket eljuttattam néhány világhírű mesterhez, akiknek vélekedését az itt következőkben van szerencsém ismertetni. Bernhard Shaw. — Nincs szerencsém ismerni az élő magyar írókat. Hogy megismerem-e őket valaha? Ez tisztán tőlük függ, írjanak valamit, amit muszáj elolvasni. Anatole France. — Írónak szabad politizálni. Politikusnak nem szabad írni. Mondja meg­a divatos magyar íróknak, hogy lépjenek át a politikai pályára. D’Annunzio. — Én utálom a föltünési viszketeget, a lázas politikai szereplést, a reklám nagydobját. Kedves barátom, az írónak szerény,­nek kell lennie. Ezt üzenem magyar kollégáimnak, Rudyard Kipling.­­ Az igazi iró szellemét minden élmény gazdagítja, tehát a politika is. A konjunktura-irónak csak­ a zsebét gazdagítja a politika. Id. Ábrányi Emil 1851—1920 Nyíltszívű, bűvösajku dalnok. Kit ősi tűz és dac sugall. Dicsően védted, mint a bajnok. A káromolt magyar ugart. Kettős-egy telkedben a fáklya Nyugatról kapta aranyát. De véredből mint büszke máglya Magyar láng bércre, síkra szállt. Fanfárja brit, gall szellemeknek. Magad is teljes, szép, remek,­­löttödre boldogok lehetnek Az olympusi istenek. Skoropadski? Nagyatadski? Kedves Borsszem Jankó! Olvasom a lapokban, hogy Skoropadski ukrán hetman fölajálta Ukránja koronáját Vilmos habsburgi főhercegnek. Most csak azt szertném tudni, kedves Jankó, vájjon Nagyatadski ukrán hetman kinek ajálhatta föl az ukrán trónt? Tisztelettel Magyar Tamás. --------------­ Viselni való — Nem értem, mit akarnak ezek a köztisztviselők. Hiszen nekik van viselni valójuk. — Ugyan már mi? — A köztiszt! A kutya Mondja, bácsi, nem veszett ez a kutya? — Dehogyis veszett, kérem, — talált! BORSSZEM JANKÓ !5euréka!­­Degvan! Az ujságpapír-válság megoldása Kedves Borsszem Jankó! Az ujságpapír-válság gyökeres megoldása végett van szerencsém a következő­ tanácsot adni. Csökkentsék a lapok számát olyképpen, hogy két-három új­ságot egyesítsenek. Fuzionálna például a Világ a Nemzeti Újsággal („Nemzeti Világ" címen), Az Est a Pesti Hírlappal („Esti Hírlap"), az Új Lap az Új Barázdával és a Pesti Napló­val („Újpesti Barázda"), a Neues Pester Journal, a Neue Post és a Politisches Volksblatt („Pester Polische Volkspost"). Nem árt, ha a nem rotációs papírral is takarékoskodunk és ezért egyesülhetne az Ébredő Magyarország az Egyenlőséggel („A Hébredő"). Azután a következő törvényeket kellene hozni: 1. Az így fuzionált lapok csak azt közölhetik, ami ellen egyet­len szerkesztőnek sincs ellenvetése. 2. Nem jelenhetnek meg oly cikkek, melyek személyes hiúságból, a pártvezér magasz­­talása, avagy vállalatok érdekében íródtak. 3. Hirdetéseknek helye nincs. 4. Csak igazat szabad írni. E törvények ered­ménye az lesz, hogy a lapok négy oldala üresen kerül ki a rotációs gépből, vagyis hogy a rotációs gép csak úgy önti majd magából a tiszta, fehér újságpapírt, ami egyrészt­­hozzá fog járulni a papiriű­ség enyhítéséhez, másrészt lehetővé teszi, hogy a rendőri események, a színházak műsora, a házasság, a halálozás, a vízállás, az időjárás és a kinevezések rovatai ismét a fontosságuknak megfelelő részletességgel fognak nap­világot látni. (Flold) A tiszta humor kincsesháza : Seiffensteiner Salamon adomáskönyve Ára 15 korona. Kapható lesz mindenütt. Mese a Márkáról A kis Márka nagyon rossz volt, olyan rossz, hogy apja, az öreg Mór (vagy Mór?) már-már kétségbeesett miatta. Nagyon pajkos volt, ugrált-leugrált, le-leszökött hazulról, de felszökni sohasem volt hajlandó. Belevegyült a verekedők közé, noha tapasztalhatta, hogy végül mindig ő kapta a szószt és rúgásokat, amiktől nagyokat szokott zuhanni. Gyakran járt engedély nélkül a legalacsonyabb árfolyamokba fürödni, bár gonosz társai a vízben mindig lenyomták őt. Mikor az öreg Már meg­unta már a fia pajkosságait, haragosan így kiáltott rá: Fontold meg jól, mert ha le nem szokot ezekről a dol­gokról, beadtak a javítóba. De a kis Márka nem­­törődött a fonttal és szokállal, tovább rosszalkodott. Apja valóban beadta a javítóba, ahol aztán újra hozzászoktatták a tisztességes munkához, mire meg­javulva engedték el őt onnan. Azóta a Márka a teljes javulás útján van. Az aláírás Kérem, ön aláírta ezt a váltót,­­tehát fizetnie kell. Bocsánat, az én nézetem szerint a váltó olyan, mint egy rossz békeszerződés. Aláírja az ember, mert muszáj, de már akkor tudja, hogy nem fogja betartani. 22. szám

Next