Borsszem Jankó, 1920 (53. évfolyam, 1-52. (2710-2761.) szám)
1920-05-30 / 22. (2731.) szám
2. oldal Az írók és a politika Magyar irodalmi körökben több terv merült föl arra nézve, hogyan lehet az írók értékét a politikai áramlatoktól függetlenné tenni, egyáltalán: mit kellene csinálniok, milyeneknek kellene lenniök az íróknak, hogy a közönség végre tisztában legyen vele: ki az igazi író és ki a konjunktura-iró. A különféle terveket eljuttattam néhány világhírű mesterhez, akiknek vélekedését az itt következőkben van szerencsém ismertetni. Bernhard Shaw. — Nincs szerencsém ismerni az élő magyar írókat. Hogy megismerem-e őket valaha? Ez tisztán tőlük függ, írjanak valamit, amit muszáj elolvasni. Anatole France. — Írónak szabad politizálni. Politikusnak nem szabad írni. Mondja mega divatos magyar íróknak, hogy lépjenek át a politikai pályára. D’Annunzio. — Én utálom a föltünési viszketeget, a lázas politikai szereplést, a reklám nagydobját. Kedves barátom, az írónak szerény,nek kell lennie. Ezt üzenem magyar kollégáimnak, Rudyard Kipling. Az igazi iró szellemét minden élmény gazdagítja, tehát a politika is. A konjunktura-irónak csak a zsebét gazdagítja a politika. Id. Ábrányi Emil 1851—1920 Nyíltszívű, bűvösajku dalnok. Kit ősi tűz és dac sugall. Dicsően védted, mint a bajnok. A káromolt magyar ugart. Kettős-egy telkedben a fáklya Nyugatról kapta aranyát. De véredből mint büszke máglya Magyar láng bércre, síkra szállt. Fanfárja brit, gall szellemeknek. Magad is teljes, szép, remek,löttödre boldogok lehetnek Az olympusi istenek. Skoropadski? Nagyatadski? Kedves Borsszem Jankó! Olvasom a lapokban, hogy Skoropadski ukrán hetman fölajálta Ukránja koronáját Vilmos habsburgi főhercegnek. Most csak azt szertném tudni, kedves Jankó, vájjon Nagyatadski ukrán hetman kinek ajálhatta föl az ukrán trónt? Tisztelettel Magyar Tamás. -------------- Viselni való — Nem értem, mit akarnak ezek a köztisztviselők. Hiszen nekik van viselni valójuk. — Ugyan már mi? — A köztiszt! A kutya Mondja, bácsi, nem veszett ez a kutya? — Dehogyis veszett, kérem, — talált! BORSSZEM JANKÓ !5euréka!Degvan! Az ujságpapír-válság megoldása Kedves Borsszem Jankó! Az ujságpapír-válság gyökeres megoldása végett van szerencsém a következő tanácsot adni. Csökkentsék a lapok számát olyképpen, hogy két-három újságot egyesítsenek. Fuzionálna például a Világ a Nemzeti Újsággal („Nemzeti Világ" címen), Az Est a Pesti Hírlappal („Esti Hírlap"), az Új Lap az Új Barázdával és a Pesti Naplóval („Újpesti Barázda"), a Neues Pester Journal, a Neue Post és a Politisches Volksblatt („Pester Polische Volkspost"). Nem árt, ha a nem rotációs papírral is takarékoskodunk és ezért egyesülhetne az Ébredő Magyarország az Egyenlőséggel („A Hébredő"). Azután a következő törvényeket kellene hozni: 1. Az így fuzionált lapok csak azt közölhetik, ami ellen egyetlen szerkesztőnek sincs ellenvetése. 2. Nem jelenhetnek meg oly cikkek, melyek személyes hiúságból, a pártvezér magasztalása, avagy vállalatok érdekében íródtak. 3. Hirdetéseknek helye nincs. 4. Csak igazat szabad írni. E törvények eredménye az lesz, hogy a lapok négy oldala üresen kerül ki a rotációs gépből, vagyis hogy a rotációs gép csak úgy önti majd magából a tiszta, fehér újságpapírt, ami egyrészthozzá fog járulni a papiriűség enyhítéséhez, másrészt lehetővé teszi, hogy a rendőri események, a színházak műsora, a házasság, a halálozás, a vízállás, az időjárás és a kinevezések rovatai ismét a fontosságuknak megfelelő részletességgel fognak napvilágot látni. (Flold) A tiszta humor kincsesháza : Seiffensteiner Salamon adomáskönyve Ára 15 korona. Kapható lesz mindenütt. Mese a Márkáról A kis Márka nagyon rossz volt, olyan rossz, hogy apja, az öreg Mór (vagy Mór?) már-már kétségbeesett miatta. Nagyon pajkos volt, ugrált-leugrált, le-leszökött hazulról, de felszökni sohasem volt hajlandó. Belevegyült a verekedők közé, noha tapasztalhatta, hogy végül mindig ő kapta a szószt és rúgásokat, amiktől nagyokat szokott zuhanni. Gyakran járt engedély nélkül a legalacsonyabb árfolyamokba fürödni, bár gonosz társai a vízben mindig lenyomták őt. Mikor az öreg Már megunta már a fia pajkosságait, haragosan így kiáltott rá: Fontold meg jól, mert ha le nem szokot ezekről a dolgokról, beadtak a javítóba. De a kis Márka nemtörődött a fonttal és szokállal, tovább rosszalkodott. Apja valóban beadta a javítóba, ahol aztán újra hozzászoktatták a tisztességes munkához, mire megjavulva engedték el őt onnan. Azóta a Márka a teljes javulás útján van. Az aláírás Kérem, ön aláírta ezt a váltót,tehát fizetnie kell. Bocsánat, az én nézetem szerint a váltó olyan, mint egy rossz békeszerződés. Aláírja az ember, mert muszáj, de már akkor tudja, hogy nem fogja betartani. 22. szám