Borsszem Jankó, 1920 (53. évfolyam, 1-52. (2710-2761.) szám)
1920-11-28 / 48. (2757.) szám
2. oldal --- Üzönet A parlamenti ülésszaknak, Hála istennek, vége van. Urai az ékes szavaknak Szétoszlanak Délnek, Északnak, És egyelőre béke van. Béke hazánknak völgyin-halmin, Békét lát a Nadir s Zenit És győzve honfiá-fájdalnin, Ama Reisit és amaz Albin Nem ‘szklia egymás istenit. Nem hallatszanak Budavári És Huber páter átkai. Szmrecsányi közbeszólni restell És kellemesen hízott testtel Horkol Sokorópátkai. Méregetik a búza köblét A derék kisgazda-apók. Hír úr szól: — Ez a jobb és szebb lét! S Rakovszky csengőjének öblét Nagy mélán beszövi a pók. S végül Szabó de Nagyatád úr is hazaballag hegyesen S cifra szűrt húzva nagykabátul. Álmodja, hogy közben magától Megoszlik a föld helyesen. (f. h. e.) töntogatja a főtitkár úr, egy noteszbe és aki jól felelt, az egy levelező-lapot kap jutalmul az elnök úr arcképivel. Ezek a levelező-tagok. Aki már maga is tud írni levelező-lapot, abból rendes tag lesz. Hát mondom, a Heinrich úrnak nem volt éppen sok dolga, csak mindig piszkálta a 78 éves kis pubikat. Egyiknek a múltkor kihúzta hátul ... hiszen már tetszik tudni mit, és ebből nagy baj lett, mert éppen elegyesülés volt az Akadémián, aztán valamelyik kémikus is beléje elegyedett a dologba. Persze hogynagyon elröstellte magát a 78 éves pubika, de hátha még tudná, hogy megharagudott a Heinrichgyerekre. Aszondta, hogy ennek ugyan nem adunk többé mosást, a tetőjébe kapukulcsot se kap. És persze nagyon fájt a Heinrich-fiúnak, aki későn szeret hazájárut a tudományos búvárlatokból és kész volt a harc. Hogy kinek van igaza? • Azt hiszem, a menekült tisztviselőknek, akiknek sürgősen lakást kéne itt adni. Fölkerestem a Nagy Pókot is, aki azzsagyteremben lógázta magát. (Hogy mért lógnak ezek a pókok egy üres teremben!?) Azt mondta a Pók: — A fene egye meg, mit háborgatnak engem? Ötven esztendő óta a legidillikusabb csöndben élek itt és szaporítom a családomat, — mondhatom, ennél eszményibb helyet sehol se találtam. De meg is üzentem az elnöknek a magamét! Ultimátumot küldtem neki és megfenyegettem, hogy ha huszonnégy óra alatt nem lesz itt rend, rögtön itthagyom a fölolvasótermet. Na, ha látta volna, hogy begyulladtak! Küldöttség jött hozzám, pacsit adtak és megesküdtek, hogy jól fogják viselni magukat. Azért! —-■ mondtam nekik, mert különben átköltözök a Kisfaludy-Társaságba. Oda már úgyis régóta csalogatnak. ■*--------------- Molnár Jenő BORSSZEM JANKÓ Harctéri tudósítás az Akadémiáról Az Akadémiában, dúló belháború nagyon fölizgatott. Feledve világháborút, forradalmakat, kommunizmust, Britanniát, rohantam az Akadémiába, mert szerkesztőségi különítményem jelentése szerint már kitépett sárga szakállcsomók, ősz hajszálak és fényesre könyökölt ferencjózsefkabátok borítják a csatateret. Jókor érkeztem. Éppen akkor, mikor Ballagi Aladár papírgombócot dobott Heinrich Gusztávra, aki viszont ifjonti hevében egy ötfelvonásos darabot emelt föl az Akadémia előtti térről és úgy vágta Ballagi kemény kalapjához, hogy menten palacsintává lapult, mármint az a bizonyos darab. Ugyanakkor Hegedűs Lóránt szalmaszállal piszkálta Pekár Gyula fülét, aki a visszavágásnak egészen új, de annál kegyetlenebb módjával felelt: ,,Danton“-jának"egyik példányát nyomta bele Hegedűs Lóránt zsebébe. Berzeviczy Albert pajkosan Andrássy Gyula szakállába csimpaszkodott, Goldziher Ignác Concha Győzőt püfölte, szóval olyan zenebona volt a vásott fiúk között, hogy még a pók is leereszkedett az Akadémia fölolvasótermének plafonjáról és rémült fejcsóválással nézte a jelenetet. Az Akadémia sok szélcsendet látott portása buzogánnyal rohant ki, hogy a verekedőket szétválassza. A garázda csoport csak akkor oszlott szét, mikor a „Százlábúak lelki életé“-ről szóló pályanyertes mű köteteit kezdték a fejükre dobálni az Akadémia tetejére fölvonult szolgák. Mi lehet itten? — kérdeztem aggódva és a portáshoz fordultam fölvilágosításért., — Kérem, szerkesztő úr, — mondotta — az a rossz Heinrich fiú csinálta az egészet. Mindig ő kezdi a veszekedést, mikor aztán földühösíti a többit, még neki áll följebb. Azt akarja most, hogy az Akadémia ingyen kvártélyt, kosztot, mosást, kéthetenkint friss ágyhuzatot meg kapukulcs-használati jogot adjon neki. Tetszik tudni, igen jó állás ez a főtitkári állás az Akadémián, annyi minden jár vele. Munka pedig alig van, csak a pókhálókat kell hetenkint megetetni meg hébekorba meglátogatni az akadémikus kollégákat és megkérdezni tőlük, kinek mikor újult ki a csata, melyik akadémiai kiadványt használja álmatlanság ellen meg ilyesmik. Ezeket szépen Antiszemiták egymás közt — Mit szól hozzá, mennyi pénzt adtak a zsidók a britanniásoknak. — Bizony, zsidók nélkül már ez a vállalat is régen tönkrement volna. Rupert Midőn a Házban szólni kezd Rupert, Fölidéz emlékezetünkben Egy holtat, s egy szomorú pert. Ha szólni kezd el, zajjal áll A bál. És nem tudom, kinek a háza ég. Oly sok van ottan, aki kiabált 48.Ám