Borsszem Jankó, 1931 (64. évfolyam, 1-24. (3167-3190.) szám)

1931-01-04 / 1. (3167.) szám

1. szám. BORSSZEM JANKÓ 3. oldal Pesti pénzbeszedő — Maga pénzbeszedő ? No, ez se lehet valami kellemes foglalkozás. Képzelem, milyen nem szívesen látják magát az emberek! — Nem mondhatnám. Sőt a legtöbb helyen arra kérnek, hogy jöjjek visz­­sza. Főkapitányság, Budapest 1931 néven egy nagystílű szélhámos jelenik meg az önök fővárosában is. Nem­rég mint 1930 csapta be az embereket. Jó lesz szemmel tartani. EMBERVÉDŐ LIGA . Ezért érdemes volt izgulni!... ost már egészen nyugodt vagyok. Pedig jaj, de föl voltak dúlva az idegeim. Heteken keresztül alig aludtam néhány órát, úgy izgatott a dolog. Reszket­tem, hogy rájönnek valamire. Tudniillik Budapest kétszáznyolcvanegynéhány ezer választói. De nem jöttek rá, hála annak a jóságos székesfővárosi atyaúristennek, aki fölöttünk lakozik a Duna jobb- és balpartján. És így boldogan, felszabadult lélekkel jelenthetem, hogy milliós városunk képviseletében Rotzenhardt János, Bed­­nártz Róbert, Bitter Illés, Bieber József, Decker Albert, Deutsch Mór, Frankl Kor­nél, Kleiner Artúr, Knur Pálné, Paulheim Ferenc, Pekló József, Petracsek Antal, Popelka Béla, Schmarilla, Wirdos Géza stb., stb. szélsőjobb- és szélsőbalolda­liak meg középpártiak vegyesen bevonultak a törvényhatósági bizottságba. Éljen, vivát, hurrá, sőt: lebe hoch, zsívió és skajach! Ezért érdemes volt három hónapon keresztül száz meg százezer pengő ára plakátot az uccára önteni, millió meg millió levelet küldözni a polgárok nyakára, egyik oldalon raffinált választási fogásokat kieszelni, a másikon harsonás botrányokat rendezni, ezért igen, mélyen tisztelt és csodált polgártársaim, akik velem együtt elmentünk szavazni és contre coeur tet­tünk keresztet olyan listák fölé, amelyekben egy-egy jótékony asztaltársaság választmányi tagjainak neveit véltük fölfedezni, legjobb esetben valamely előt­tünk ismeretlen szakma művelőinek neveit, nem is biztos, hogy budapestiekét, mert a nevek után ítélve Olmützben vagy Brünnben éreztük magunkat mint átutazó idegenek. Sohasem hittem volna, huszonötéves fővárosi újságíró létemre, hogy ennyire nem ismerem Budapest szereplő embereit. Naivul abban a hitben éltem, hogy min­den olyan férfit és nőt, aki a közélet valamely nevezetes terén huzamosabb ideig működött, legalább hírből ismerem, hogy nincs az a középszerű tudós, író, művész, közgazdász, politikus, akit valamelyik dolgáról, gesztusáról, ilyen vagy olyan sze­repléséről ne tartanék nyilván az emlékezetemben. Úgy látszik, bennem van a hiba, újságolvasó és újságcsináló emberben, aki nem tartom számon a kulturális élet kitűnőségeit, alighanem figyelmetlen vagy nagyon feledékeny vagyok, esetleg az Sanyarú Vendel szilveszteri álma

Next