Borsszem Jankó, 1932 (65. évfolyam, 1-19. (3191-3209.) szám)
1932-01-01 / 1. (3191.) szám
4. oldal BORSSZEM JANKÓ 1. szám ,mi a karácsonyi interjúból kimaradt. Én: Van szerencsém, kegyelmes uram... Bethlen: Minek köszönheti a szerencséjét? (Rágyújt egy Szfinkszre.) És: Annak, hogy kegyelmes urat mosolyogni látom. Hogy van mindig, hogy van ? ... Bethlen: Köszönöm, csak vagyok, mint annyian mások. Én: Mit szól kegyelmes úr a „Torockói menyasszony”-hoz ? Bethlen: Régen volt az, mikor én utoljára menyasszonyt láttam Torockón. Én: A színdarabot értem. Bethlen: Csak tán nem a feleségem?... Különben mit beszélek! Én: Apropos: a kegyelmes asszony nem ír azóta színdarabot, amióta Károlyi Gyula a miniszterelnök. Bethlen: Károlyi nem szeret színházba menni. Azt mondja, nagyon hosszúak a felvonások és ő nem bírja ki sör nélkül. Nagyon szereti a sört. Én: Mégis azt mondják, hogy hajthatatlan ... Bethlen: Ha már viccelni akar, mondjon egy jó arisztokrata viccet. Én: Elvből nem mondok, kegyelmes uram. Az arisztokrata vicc olyan, mint amilyen az Excellenciád kormányrendszere. Bethlen: Ugyan!... Én: Ami jó volt benne, az régi volt, — még a Tisza-rendszerből való, s ami rossz volt benne, az új volt, —■ azt a kurzustól vette át. Bethlen (nevet): A kurzus más véleményen van. De beszéljünk másról. Én: Ahogy parancsolja... Például: milyen lapokat szeret olvasni? Bethlen: Először is a Népszavát, aztán a Magyar Hírlapot és az Esti Kurírt ... Sajnos, az utóbbi időben egy kicsit kíméletesen írnak. Nem kérhetné meg őket, hogy jobban nyomják meg a tollat? (Rágyújt egy Sztambulra.) Én: Ha netán méltóztatnék emlékezni a közelmúltra, ez nemcsak tőlük függ, hanem ... Bethlen: Kedves barátom, én most mint lapolvasó beszélek, aki azt akarja, hogy a pénzéért alaposan mondjanak oda. Mindent meg kell írni, ami közérdekű, — ez az én egyetlen sajtóparagrafusom. Én: Kegyelmes úr sok érdekességet tud az utolsó tíz esztendőből .. . mikor írja meg? Bethlen: Majd ha tökéletes sajtószabadság lesz. Én: Ha elölről kezdhetné kegyelmes úr, hogyan csinálná ? ... Bethlen: Ez olyan, mint a szerelem. Sohasem kezdi egyformán az ember. Én: Beszéljünk talán a szociális viszonyokról ... a szerelmi viszonyok nagyon egyhangúak. Mit szól kegyelmes úr a még mindig magas lakbérekhez ? Bethlen: Semmi panaszom sincsen. Gömbös barátom mint főbérlő, nagyon kulánsan bánik velem mint albérlővel. Én: Nem szokott „murizni”, ha későn jár haza? Végre is Excellenciád csak ezredes, míg Gömbös ... Bethlen: Először is nem járok uniformisban, azután meg korán szoktam lefeküdni. Én: Mit olvas az ágyban? Bethlen: Bad és Mayer összegyűjtött beszédeit. (Rágyújt egy Khedivére.) Én: Szóval Excellenciád után kevés pénzt lát a patika. Bethlen (elérti) : Sohasem élek mesterséges altatószerekkel. Én: Őszintén szólva: a miniszterelnöki teendők közül mi iránt maradt meg Excellenciád legfőbb érdeklődése ? Bethlen: A vadászat iránt. Én: És az utazások?... Bethlen: Ez ma devizanehézségekkel jár és nem szeretek szívességet kérni attól a smucig Popovicstól. Én: Mit ízen Excellenciád a küzdő, szenvedő, munkanélküli, hajléktalan, didergő és éhező magyaroknak? Bethlen: Azt, hogy véssék szívükbe a kartellvezérek szavait, amelyek a 33-as bizottságban hangzottak el: „ezt az évet még átkoplaljuk valahogy.” Én: Szavamra, ez meg fogja hatni őket. Bethlen: Na, pá, kedves barátom. ... Adja át üdvözletemet a szerkesztő úrnak és mondja meg neki, hogy haragszom rá ... Már két hónap óta nem követeli a vád alá helyezésemet. Szervusztok! (Rágyújt egy...) (M. J.) HYPEROLszarviztabletta ideális száj- és toroköblögető