Borsszem Jankó, 1933 (66. évfolyam, 3215-3238. szám)
1933-01-01 / 3215. szám
BORSSZEM JANKÓ Újév hajnalán — Háll Isteninek, elmúlt a szökőév... Ez most megint rendes év lesz. — Szép kis rendes év, ami mindjárt ilyen rendkívüli kiadásokkal kezdődik... -----------------♦♦------------- Naplemente előtt vagy: lehetséges-e egy 70 éves férfi és egy 20 éves lány szerelme . Mit mondanak a BORSSZEM JANKÓ alakjai Hauptmann „Naplemente előtt“ című nagyhatású színművének hőse, a dúsgazdag 70 éves Clausen tanácsos beleszeret a 20 éves Inken kisasszonyba és feleségül akarja venni. Ez a drámának a magva. És ekörül zajlik a nagy vita, nemcsak a színpadon, hanem a közönség soraiban is. A kérdés főleg az öregurakat izgatja, akik közül többen már nyilatkoztak is. Úgy véljük, a Borsszem Jankó alakjai — már csak tisztes koruknál fogva — a legilletékesebbek, hogy hozzászóljanak a kérdéshez. Itt adjuk sorjában véleményeiket: MOKÁNY BERCI : — Püff neki ! Már ebbe a legszemléltessebb dogomba is beleüti az orrát a nimet. Nem vagyok ugyan hetvenesztendős, nem is leszek soha, de van úgy néha az ember, hogy szerelmi tekintetbe hetvenesztendősnek érzi magát, oszt hetvenkedni akar. Hát aztán ? Emiatt legföljebb a fehérnép húzhatja el a száját. (Magamon is tapasztaltam, hogy elhúzza.) De azt ne állítsa semmiféle gyüttment skribler, hogy az öregembernek lakölni kell érte, ha egy jóképű, ropogós női személyt megkíván. Egyáltalán csínyán kell bánni az állításokkal, hiszen tudvalevő, hogy olykor még a kapanyél is elsül. Doki ! TOLLYAS DÁNIEL : — öreg ember nem vén ember, kiváltképen itt a gazdaságban nem, ahol a természeti törvények nemcsak a spalétás, zsalugáteres ablakok mögött, hanem a kazal tövében is háboríttatlanul nyilatkoznak meg. Nem kell mindjárt tüzet kiáltani, ha olykor-olykor a vén kecske is megnyalja a sót. A fiatalok persze, akik a saját külön szabadalmuknak tartják a szerelmet, nem tudják megérteni, ha a magamkorú ember szemet vet a Julcsára, vagy a Pan nára, de antál jobban megérti a Julcsa meg a Panna, hogy kitől néz ki a baboskendő, a virágos viganó, meg a lakkcsizma. Keresetnek ez mindenesetre többet ér, mint az apasági kereset azok ellen a fiatalurak ellen, akik a Jurcsákat meg a Pannákat megszédítik. SEIFFENSTEINER SALAMON : — Hodi hetvenesztendős korába lehet-e még az ember szerelmes ?... Ez attól függ. Edj Rotschild például igen. Edj snorrer nem. Edj Rotschildnak bebeszéli az a húszéves hajadon, hodj halálosan szerelmes belé. Edj snorrer, aki hozzá mer nyúlni, alján frászt kap tőle, hodj az unokája is megpukkad a nevetéstül. MIHASZNA ANDRÁS: — Micsoda ?... Nem elég, hogy a kipingált öreg dámák olyan szemérmetlenül vadászgatnak az ártatlan örömifjuságra, — mán az öregurak is célba veszik a fiatal leányzókat ! Teljes m. kir. erkölcsrendészeti tekintéllemmel helytelenitem az efféle kihágásokat. Mán én csak aszondom : ki-ki a párjával ! ötven esztendőn fölül vonuljon nyugállományba a némber, aki antiját neki! Tán hallották, hogy mondják mifelénk: a ntszemély húsz éves korig most, húsztól harmincig pezsgő, harminctól negyvenig tokaji, negyventől ötvenig spriccer, ötven után — szomorodni. Ami pedig az öreg ifiurakat illeti, a posztomról hivatalosan figyelmeztetem ükiet: jó lesz vigyázni a korhatárra, merthogy a 13 éves lány nem lesz 31 éves attól, ha a háta mögött csintalankodnak. Mért?... Mert rendnek muszáj lenni ! VIGYÁZÓ LACIKA: — Tartom magamat olyan tapasztaltnak, mint akármelyik hetven éves professzorom és igy bátran hozzászólhatok a szőnyegen forgó nőkérdéséhez. öreg emberek jöhetnek hozzám tanácért, mert én a jumba-, meg a bigim-táncba egészen közelról tanulmányoztam a női szexepilt. Majd én kitanítom őket a különféle jogászokra, amik leggyorszabban vezetnek célhoz. REB MENACHEM CICESZBEISZER : — Ledjen nálatok odahaza foltonos gezébesz a csintalan nadipapa miatt, aki minden szobalánnyal kikezd ! SANYARÓ VENDEL: — Már hogyne lehetne szerelmes az öregember is . .. csak éppen nem muszáj, hogy fiatal csibére legyen gusztusa. Nem is tudom, mi megkívánni való van az ilyen sovány combokon. Én bizony csak a jó kövér tyúkot szeretem. Ha kicsit rágós volna, előbb alaposan puhára főzöm. Egy úriembert megállít az utcán egy koldus és alamizsnát kér tőle. Az úriember megáll, kigombolja a prémes bundáját, előveszi a pénztárcáját, kikotorász belőle két fillért és átadja a koldusnak. — Két fillér ? — méltatlankodik a koldus. — Mit csináljak evvel a rongyos két fillérrel ? — Tegye csak el barátom, — mondja a bundás úr — és adja oda a legközelebbi szegénynek.