Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 85. kötet (1998)
1998 / 1-2. sz. - SZIGETI ZOLTÁN: Frenyó Vilmos (1908-1998) emlékezete
BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK 85. kötet 1-2. füzet 1998. (megjelent 1999.) FRENYÓ VILMOS (1908-1998) EMLÉKEZETE SZIGETI ZOLTÁN ELTE Növényélettani Tanszék, 1445 Budapest, Pf.: 330. Van már akár két éve is annak, hogy a pesti Damjanich utcai nagy lakás egyik szobájában teát kortyolgatva Vili bácsival a megújuló Botanikai Közleményeknek szánt közös tudománytörténeti cikkünk megformálásán dolgoztunk. Ez lett volna első közös cikkünk. Végül az is lett, de egyben az utolsó is. A korrektúrát még rám bízta, de a megjelenést már nem várta meg... A magyar növényfiziológusok doyenje, Frenyó Vilmos nyugalmazott egyetemi tanár 1998. április 27-én meghalt. Idézzük fel életét, nagy ívű pályáját, szeretetre méltó alakját. Frenyó Vilmos 1908. szeptember 27-én született Budapesten. Édesapja Frenyó Sándor természetrajz-angol szakos középiskolai tanár volt. Elemi iskolai tanulmányait a Deák téri evangélikus iskolában 1922-ben fejezte be, majd a Fasori Evangélikus Főgimnáziumban tanult tovább 1926-ig. Ezután kénytelen volt megszakítani a gimnáziumot, mert a család anyagi helyzete miatt szakmát kellett tanulnia és ezért 1926-ban Bukarestben élő nagynénje családjához utazott. Öt évet töltött ott és golyóscsapágy-gyártásból segédlevelet szerzett. Ez a képzés jelentősen hozzájárult műszaki érzékének, technológiai készségeinek fejlesztéséhez. Ilyen irányú képességeit segítette az is, hogy Budapesten bognárinas képesítést is szerzett, melynek keretében sokat megtanult a fáról, és ezek az ismeretek későbbi biológiai tanulmányait megkönnyítették. A hétéves kényszerpályát befejezve két év alatt rendkívüli szorgalommal elvégezte a hiányzó négy gimnáziumi évet, majd 1932 szeptemberében a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának biológia-kémia tanárszakos hallgatója lett. Egyetemi évei alatt, tanulmányai mellett számos ismeretterjesztő cikket is írt különböző lapokba, ami nemcsak lényeglátó készségét és ismeretátadó képességét fejlesztette, hanem a cikkekért kapott szerény honorárium anyagi támaszt is jelentett számára. Tehetsége, szorgalma, rátermettsége hamar felhívta magára professzorai figyelmét, aminek eredményeként először 1935-től díjtalan gyakornokként, majd egy év múltával immár díjas gyakornokként dolgozott az egyetem Paál Árpád vezette intézetében. Diplomáját 1937-ben szerezte. Kutatómunkája Orsós-Orován Orrához kapcsolódva indult, aki a növényi szövettenyésztés hazai úttörőjének tekinthető. Orsós-Orován 1939-ben bekövetkezett halála után a fiatal munkatárs, a jó tollú barát, Frenyó Vilmos Fehérköpenyes rabszolgák című könyvében írta le kutatói működésének első éveit, s állított egyúttal emléket az elhúnyt barátnak, kollégának. 1943-ban summa cum laude doktorált, majd Gimesi Nándor citológus-fiziológus professzor adjunktusaként dolgozott, helyileg a Füvészkertben. Az ötvenes évek első felében a Gödöllői Agrártudományi Egyetem felkérésére félállású professzorként megszervezte az