Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 90. kötet (2003)
2003 / 1-2. sz. - KEVEY BALÁZS: A Duna szlovákiai elterelésének hatása az Alsó-Szigetköz csigolya bokorfüzeseire (Rumici crispi-Salicetum purpureae Kevey in Borhidi - Kevey 1996)
A kutatás módszerei A Szigetköz ligeterdeiről és szukcessziós viszonyairól gazdag szakirodalom áll rendelkezésünkre (pl.: Zólyomi 1937, Kárpáti I. 1957, Simon 1992 stb.). Ezek részletes áttekintése korábbi dolgozataimban (Kevey 1993, 1998, 1999) megtalálható. A Duna szlovákiai elterelésének növényzetre gyakorolt hatását egy összefoglaló jellegű tanulmányban (Kevey 1999b) mutattam be, bár itt táblázatos eredményeket még nem ismertettem. Jelen dolgozat alapját tíz-tíz - klasszikus módszerrel (Zürich-Montpellier) készített - cönológiai felvétel képezi. A kvadrátok nagysága 400 m. Öt felvétel a Duna elterelése előtt készült, majd - két év múlva - ugyanazon kvadrátokat ismét felvételeztem. E két felmérési sor összehasonlításával kapott eredmények dokumentálják a változásokat. A cönológiai táblázatok készítésének és elemzésének módszereit korábban már ismertettem (vö. Kevey 1993, 1998, 2000). A karakterfajok csoportrészesedése és csoporttömege számításánál Soó (1964- 1980) cönológiai rendszerét és cönoszisztematikai besorolását tartottam szem előtt. E hagyományos statisztikák mellett a BoRHiDl-féle (1993, 1995) relatív talajnedvességi kategóriákkal (WR) és a szociális magatartási típusokkal (SBT) történő elemzéseket is végeztem. A fajok tudományos elnevezésénél Horváth et al. (1995) nómenklatúráját követtem. A cönológiai és statisztikai táblázatokat az „NS" programmal (Kevey és Hirmann 2002) készítettem. Eredmények Az Ásványráró alatti „Töklevél-sziget”-en a Duna elterelése előtt gyakoriak voltak a kavicszátonyok, amelyek a csigolya bokorfüzesek (Rumici crispi-Salicetum purpureae) részére nyújtottak életteret. A Duna elterelését követően itt jelentősen megváltoztak a vízjárási viszonyok. A „Töklevél-sziget” alatt az üzemvíz-csatorna visszatér a Nagy- Dunába, visszaduzzasztva annak vízhozamát. A Nagy-Duna vize ezért ezen a szakaszon lelassul, s a korábban lerakott kavicstakaróra iszapos homokot rak le, amely megváltoztatta a csigolya bokorfüzesek élőhelyét. Amíg a kavicstakaró - gyenge víztartó képességénél fogva - apály esetén erősebben kiszárad, addig az iszapos homok alacsony vízállás esetén is mérsékelten nedves marad. A vízgazdálkodási viszonyok ezen változása azt eredményezte, hogy a csigolya bokorfüzesek állományainak faji összetétele egyre jobban kezdett hasonlítani a mandulalevelű bokorfüzesekéhez (Polygono hydropiperi-Salicetum triandrae), amelyben a mocsári és iszaplakó növényfajok jelentős szerepet játszanak. A Duna elterelését követően a vizsgált bokorfüzesekben (vö. 1. táblázat) egyes növények megtelepedtek, illetve állandóságuk (K értéke) megnövekedett (pl. Alopecurus aequalis, Carex gracilis, Gnaphalium uliginosum, Lycopus europaeus, Lythrum salicaria, Mentha arvensis, Myosotis palustris, Poa trivialis, Polygonum hydropiper, Rumex maritimus, Rumex palustris, Salix triandra, Veronica scardica). Ezzel szemben olyan fajok is akadnak, amelyek a Duna elterelését követően sokkal ritkábbá váltak, esetleg el is tűntek (pl. Amaranthus chlorostachys, Amaranthus retroflexus, Atriplex prostrata, Chenopodium album, Lycopersicon esculentum, Sonchus oleraceus). Megjegyezném még, hogy a fenti növények megjelenése, vagy eltűnése feltehetően nem minden esetben az eliszapolódással kapcsolatos jelenség. Sok évi tapasztalatom, hogy a csigolya bokorfüzesek faji összetétele igen labilis, s mindig jelentősen függ az adott év ár apály viszonyaitól. A növények megtelepedése gyakran termésérés és vízjárási viszonyok függvénye. Volt pl. olyan év, hogy a Chenopodium polyspermum, Chenopodium rubrum, Gnaphalium uliginosum stb. fajokból a Szigetköz zátonyain egyetlen példányt sem találtam. Ugyanez érvényes a Lycopersicon esculentum-ra is, amely 1992-ben Kevey B.