Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 92. kötet (2005)
2005 / 1-2. sz. - KUN ANDRÁS - TÓTH TIBOR - SZABÓ BRIGITTA - KONCZ JÓZSEF: A dolomitjelenség: kőzettani, talajtani és növényzeti összefüggések. (Kőzet-, talaj- és növény elemzések magyarországi mészkő- és dolomit sziklagyepekben)
Bevezetés Korábbi ismeretek és újabb kérdések A vegetációkutató számára mindenkor érvényes kérdés, hogy objektumának kialakulására, fejlődésére miként hatnak a környezeti tényezők. Tapasztalati tény, hogy az edafikus faktorok hatómintázatainak segítségével magyarázhatóvá, előrejelezhetővé válnak a növénytakaró egyes diszkontinuitásai. A makroklimatikus tényezők térbeli változásának kimutatásával például a klímazonális vegetáció jósolható meg. Különösen nagy érdeklődésre tarthatnak számot a vegetációkutatók körében a nemzonális (intrazonális, extrazonális) vegetációtípusok. A többnyire kőzettani - felszínalaktani - talajtani - hidrológiai okokból stresszelt helyek, ahol nem alakulhatott ki a zonális növényzet, gyakran valóságos gyűjtőhelyei a megelőző korok maradványfajainak, vagy éppen az ott keletkező bennszülötteknek. Az ún. „edafikus szigetek” (sziklafalak, törmeléklejtők, homokbuckák, szikesek, lápok) közös jellemzői az egyedi mikroklimatikus és talajképződési tulajdonságok, erdőikben és gyepjeikben pedig olyan fajok, amelyek másutt ritkák, vagy hiányoznak. Ritkaságokban való gazdagságuk és egyedi fajkészletük miatt az edafikus-intrazonális vegetációjú területek közül régen felfigyeltek a sziklagyepekre. Az évszázados múltra visszatekintő sziklagyep-kutatások eredményei alapján kijelenthetjük, hogy a Pannóniai Flóratartomány területén mind florisztikailag, mind szerkezetileg különösen a meszes alapkőzetű sziklagyepek gazdagok és változatosak, (mindezek legutóbbi összefoglalását J. Rédei et al. 2003). A téma irodalma széleskörű és a növénytani megállapítások mellett a kőzettani és talajtani tulajdonságokat, az oksági kapcsolatokat is tárgyalja. A magyar vegetációkutatás egyik alapcikkében Zólyomi (1942) elválasztotta egymástól a mészkő és a dolomit növényzetét. Kimutatta, hogy a Magyarországi Középhegységekben az akár közvetlenül szomszédos mészkő (itt elsősorban a dachsteini mészkőre utalt, de ez igaz minden tömör szövetű karsztosodó mészkőre) és a dolomithegyek dórája, vegetációja markánsan eltér egymástól. A dolomit növényzete gazdagabb: itt találhatók nagy számban a letűnt korok hírmondói, reliktumai, valamint több bennszülött faj. A dolomitvegetáció nemcsak a hazai, de a más területeken végzett vizsgálatok alapján is egyedinek mondható (pl. Maglocky 1979, Kaule 1991, Mota et al. 1993, Bartha et al. 1998, Mucina és Bartha 1999). ZÓLYOMI már magyarázatot is adott, elméletét a dolomitjelenség megnevezéssel illette (a német irodalom, főként Gams 1930 és Schmid 1936 nyomán). A fő ok véleménye szerint - mely meglátás kisebb finomításokkal máig helyesnek bizonyult - a kőzet sajátos aprózódási-mállási tulajdonságai következtében létrejövő felszíni formákban, illetve a gátolt talaj képződésben keresendő. A felszínalaktani és mikroklimatikus okok mellett ZÓLYOMI feltételezte, hogy a dolomit magas magnézium-tartalma, a növényekre gyakorolt hatásánál fogva, szintén szerepet játszhat a növényzet képének kialakulásában (Zólyomi 1942, 219. oldal). Amellett, hogy ezeket a megállapításokat lényegében igaznak, sőt a hazai vegetációszemlélet egyik meghatározó elméletének kell elfogadnunk, a mészkő és a dolomit növényzetének ilyen éles elválasztása tekintetében utóbb módosítani kellett (vö. Rédei 1994). A módosítást az tette szükségessé, hogy különböző mészköveken olyan fajösszetételű és szerkezetű vegetációs állományokat fedeztek fel, amelyek sokkal inkább a Kun A. et al.