Isépy István - Szigeti Zoltán (szerk.): Botanikai Közlemények, 99. kötet (2012)
2012 / 1. sz. - FARKAS L. GYULA: Dr. Zsoldos Ferenc (1927-2012)
Bot. Közrem. 99(1-2): 3-4, 2012. DR. ZSOLDOS FERENC (1927-2012) A Szegedi Tudományegyetem Biológus Tanszékcsoportja 2012-ben ismét gyászolt. 2012. augusztus 3-án elveszítette egyik kiváló oktatóját, a 85 éves professor emeritus dr. Zsoldos Ferencet. Zsoldos Ferenc 1927. március 24-én Sarkadon született Zsoldos Ferenc gazdálkodó és Nagy Margit gyermekeként. Elemi iskoláit 1933-1939 között Sarkadkeresztúron végezte. 1939-1947-ben polgári iskolában, illetve kereskedelmi középiskolában tanult Sarkadon és Békéscsabán. Egyetemi tanulmányait 1948-1952 között a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának biológus szakán folytatta, ahol 1952-ben biológia-kémia szakos középiskolai tanári oklevelet kapott. 1952-től 1957-ig ennek az egyetemnek a Növényélettani, illetve Alkalmazott Növénytani Tanszékén tanársegédként oktatott, majd 1961-ben dr. Frenyó Vilmos professzor aspiránsa lett. 1957-ben a szegedi egyetemen megalakult Növényélettani Tanszéken akadémiai kutató, 1963-tól oktató, 1968-ban tudományos főmunkatárs 1974-ben egyetemi docens, 1984-ben egyetemi tanár, 1985-1995 között a tanszék vezetője, 1996-ban professor emeritus, de ilyen minőségben nyugdíjazása után is részt vett az egyetemi oktatásban. 1958-ban megszerezte a kandidátusi, 1983-ban a biológiai tudomány doktora fokozatot. Felesége Jeremiás Ildikó gyógyszerész. Két gyermekük, Gábor orvos és Ildikó gyógyszerész, négy unokájuk van, akiket nagyon szeretett és büszke volt rájuk. Oktató munkája mellett számos megbízatásnak tett eleget, több tudományos társaságban vállalt feladatot. 1988-1991 között a Szegedi Tudományegyetem Biológus Tanszékcsoportjának elnöke volt. A Szegedi Akadémiai Bizottság Biológiai, Elméleti Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakbizottságának titkára (1967-1970), tagja az MTA Botanikai és Növényélettani Bizottságának ( 1985-), a Magyar Növényélettani Társaságnak. A Magyar Biológiai Társaságnak 1953 óta haláláig tagja volt. Külföldi tudományos társaságok közül tagja volt a Federation of European Societies of Plant Physiologynak, az European Society for New Methods in Agriculture-nak, a Japan Prize Selection Comittee-nek. A Botanikai Közlemények szerkesztője (1980-1991), majd főszerkesztője (1992-1995), szerkesztőbizottsági tagja a Physiologia Plantarum-nak (1978-1992), az Oryza-nak (1985-1990) és az Acta Biologica Szegediensis-nek ( 1984-1999). 2011 -ben a szegedi biológiaoktatásról készült megemlékezésben említette, hogy kutatói pályáját a rizskutatás határozta meg. Már az elemi iskolai szünetekben dolgozott a Sarkadkeresztúr határában levő Varsányhelyi Tiszauradalom kísérleti rizstelepén. Itt ismerkedett meg Obermayer Ernő és Somorjai Ferenc szegedi rizskutatókkal. A növények élete iránti érdeklődését fokozták Farkas Gábor növényélettani előadásai. Sikeres aspirantúráját és a Nature-ben megjelent dolgozatát követően 1962-ben meghívást kapott a bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügynökség seibersdorfi laboratóriumába, ahol közel két évig, 1964-ig végzett rizsfiziológiai kutatásokat, akkor, amikor Magyarországról még szinte senki sem járt külföldre kutatni. 1965-ben a szegedi Növényélettani Tanszéken létrehozott egy korszerű izotóplaboratóriumot és bevezette a növények ionfelvételének nyomjelző technikával történő vizsgálatát, amelyet az oktatásban is alkalmaztak.3