Kalapos Tibor - Vojtkó András (szerk.): Botanikai Közlemények, 102. kötet (2015)
2015 / 1-2. sz. - Paál H. - Surányi D. - Szabó L. Gy.: Emlékezés Holly Lászlóra (943–205)
2 Paál H. et al. életútját, olyan kort élünk, amikor az egész emberiség sorsa vált bizonytalanná az önzés, a nagyhatalmak politikai-gazdasági érdekeit érvényesítő háborúk kiterjedése és az ezzel járó ökológiai következmények miatt. Olyan, rendkívüli természeti, biológiai értékeket képviselő földrajzi területeken dúlnak polgárháborúk és helyrehozhatatlan pusztítások, amelyeket a lehető legnagyobb védelemben kellene részesíteni. Éppen azokon a közel-keleti, szíriai, iraki vidékeken, ahol a neolitikus forradalom elindult és növénytermesztés kezdetét vette, és ahol Holly László hosszú ideig tartó külföldi ténykedése során azon fáradozott, hogy a szárazságtűrő szántóföldi növények génbankja kialakulhasson, a jelenkor egyik tragédiája zajlik szemünk láttára. Aleppó romokban hever, az aleppói génbank végveszélyben van. Megsemmisülésre van ítélve a megélhetést hosszútávon biztosító kultúrnövények géncentruma, beteljesül a tiszta forrást jelentő természeti környezet szétrombolása. A Juhász-Nagy Pál által leírt „eltűnő sokféleség” ténye a bioszféra központi kérdésévé vált. Ilyen korban még nehezebb olyan egyéniségre emlékezni, aki teljes hittel és hiteles tudással szolgálta a kultúrnövény-kutatás ügyét. Életútját, eredményeit sokan méltatták már eddig is. Mi, az egykori pályakezdők úgy emlékezünk kollégánkra, barátunkra, hogy tudatában vagyunk a kor hamis és hatalmi érdekeket szolgáló vonásának. Akkor is voltak azonban nagyszerű példaképek, olyan tudósok, akik a hazát és a magyar mezőgazdaság ügyét előbbre valónak tartották, mint az egyéni érvényesülést. Emiatt röviden érdemes érzékeltetni az 1960-as évek tápiószelei adottságát. Abban a szerencsés helyzetben voltunk Holly Lászlóval együtt, hogy a vidékre helyezett, „nem kívánatos, úri” Jánossy Andor megszervezte a szellemi centrummá terebélyesedő Országos Agrobotanikai Intézetet. A ma várossá fejlődött Tápiószelétől majdnem 3 km-re fekvő „külső mezőn” kapott épületeket az országos intézet. Hamarosan kiváló botanikusok érkeztek Jánossy Andor meghívására: Boros Ádám botanikus professzor, Magyarország virágos növényeinek és mohaflórájának nemzetközi hírű tudósa, Mándy György professzor, a magyar agrobotanika máig is legnagyobb alakja, akit az egyetemről eltávolítottak, mert Liszenko tanait hamisnak tartotta. Boros Ádám tudományos munkatárs, Mándy György tudományos osztályvezető volt a Botanikai osztályon. Tápiószelére került Komlóssy György, kiváló növénypatológus, aki nem sokára Holly Lászlónak adta át sokrétű tapasztalatait. A bővülő kutatói kör emlékezetes tagjai: Koch Béla a biokémiai laboratórium élén, Mesch József a fajtagyűjtemény felelőse, a búzafajták Európa-szerte ismert, kiváló ismerője, Vinczeffy Imre a legelőalkotó növényfajok neves tudósa (később a Debreceni Agrártudományi Egyetem professzora), Pozsár Béla radiobiológus, növényi biokémikus, Virányi Sándor, a Tessedik Sámuel brigád fő szervezője. A nevek felsorolása hozzátartozik ahhoz a háttérhez, ami nekünk, fiatal kutatóknak életre szóló ajándékot jelentett. Sajó Zoltán és felesége (rizsgyűjtemény és