Melly József: A hadigondozottak Budapesten (Budapesti Statisztikai Közlemények 65/1)
I. A világháború népesedési kihatása
4 Az újabb kutatások megvilágításában nem kétséges, hogy a szarajevói merénylet 1914-ben csak szikrát vetett az európai atmoszféra már esztendők óta robbanásig feszült gázkeverékébe és hogy sokkal inkább közeledünk a valóság megismeréséhez, ha a világháború okait az egyes európai államok népesedési és szociális viszonyainak eltéréseiben keressük. A 19. század az európai nemzetek erőteljes fellendülésének volt a tanúja. A népszaporodás olyan méreteket öltött, hogy szinte igazolni látszott azokat az aggodalmakat, melyeket Malthus 1798-ban megjelent munkájában olyan sötét pesszimizmussal fejezett ki. Ma már szinte furcsának tűnik, hogy Malthusnak a túlnépesedés veszedelmeire vonatkozó tétele a 19. században helytállónak látszott. Abban az időben az európai népek szaporodása valóban erősen felfelé haladó irányzatot mutatott. Oláhország népessége gyarapodott a legerőteljesebben, évenkint 1-94%-kal, de alig valamivel kevesebbel növekedett a népesség Boszniában évi 1 -60%-kal, Bulgáriában 1 -54%-kal, Görögországban 1 -52%-kal és Szerbiában 1-51%-kal. Ezek után a sorrendben Németország következett 1-46%-os népszaporodással, majd Oroszország 1-37%-kal, Lengyelország 1-37%-kal és Finnország ugyancsak 1-37%-kal. Kissé hátrább a sorrend a következőképen alakult: Hollandia 1 -23%-kal, Dánia és Norvégia 1-11%-kal, Svájc 1-09%-kal, Magyarország 0-98%-kal, Belgium 0-98%-kal, Anglia 0-90%-kal, Ausztria 0-90%-kal, Spanyolország 0-83%-kal, Luxemburg 0-87%-kal, Svédország 0-71%-kal, Olaszország 0-69%-kal és végül Franciaország 0-15%-kal szaporodott.1) Ez a tekintélyes népszaporodás természetes következménye volt annak, hogy azok az akadályok , háborúk, járványok, éhínségek, melyek a messzebb múltban útjába állottak a népszaporodásnak, már szőkébb korlátok közé voltak szorítva. És az egészségvédelmi kultúra minden áldásának érvényre jutása mellett egy ideig még nem jelentkeztek azok a tényezők, melyek ma a népszaporodást szinte válságba sodorják. A népszámlálások minden kultúrállamban egy ideig hűségesen regisztrálták a népesség szaporodását, miért is nem szabad csodálnunk, hogy a népszaporodás lefékeződését, majd a depopuláció veszedelmét kezdetben nem nagyon vették észre. Hiszen ezt a súlyos jelenséget ma is csak a nagyvárosokban észleljük kézzelfoghatóan, ahol is az urbanizáció erőteljes folyamata a természetes szaporodás meggyengülését sokáig kiadósan elleplezte. A világháború borzalmas embervesztesége, a születések számának a háború alatt észlelt rohamos esése fedte fel a való helyzetet s állította előtérbe a népesedési problémákat. A pontosabb vizsgálódás azután beigazolta, hogy egyes államokban a születések számának fogyását a halandóság csökkenése követni már nem tudta s így a népszaporodás mérlege mind kedvezőtlenebbül alakult ki. ) Grotjahn A.: Soziale Pathologie, Berlin, 1923.