Schuler Dezső: A hajléktalanság kérdése a székesfővárosban (Budapesti Statisztikai Közlemények 76/1)
Bevezetés
Bevezetés. A lakás egyik legfontosabb fizikai szükségletünk. Szociális szempontból nélkülözhetetlen, mert az otthon, a családi élet alapfeltétele. Gazdasági jelentőségét pedig az mutatja, hogy a bérlakásban lakó keresetének nagy hányadát lakbér fizetésére fordítja. A szegényebb néposztály tagjainak lakásszükségletük megfelelő kielégítése nagy áldozatot jelent, mert családjuk számának és a közegészségi szempontoknak is megfelelő lakás megszerzése, sokszor keresetük olyan hányadát emészti fel, hogy családjuk egyéb elsőrendű életszükséglete teljes kielégítésére nem kerülhet sor. A családfenntartó betegségét vagy munkanélküliségét pedig rendszerint hajléktalanság követi. A hajléktalanság tehát gazdasági kérdés. Eredményezheti az, hogy a lakáspiacon a kereslet és a kínálat közti egyensúly felbomlik. A mi szempontunkból ez jelentőséggel csak akkor bír, ha olcsó bérű kislakásokban áll elő nagyobb hiány. A lakások bére ekkor a piaci ártörvény értelmében felszökik és az igénylők versengése következtében a nagyobb jövedelmű lakáskeresők bérfizető képességéhez igazodik. Ezzel a kisebb jövedelmű lakás nélkül marad. Azt előre kell bocsátani, hogy a hajléktalanságnak ez a jelentkezési formája kisebb jelentőségű, hiszen ez albéretben való elhelyezkedéssel vagy a laksűrűség növelésével a családi élet felbomlása nélkül jórészt elhárítódik. Budapesten a lakások 20%-ában albérlő lakik, a rendes lakások tényleges sűrűsége pedig lakószobánként, a lakások 15%-ánál 5, illetve ennél több személy. Ha most már e kérdéssel kapcsolatban a keresetnek és a lakás bérlésére fordítandó összegnek viszonyát vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ezek egymással fordított arányban állanak. Schwade szerint egy 900 márka jövedelemmel rendelkező család jövedelme 24%-át kénytelen lakbérre fordítani, ellenben 1500 márka jövedelemnél 22%-ot, 6000 márka jövedelemnél 20%-ot, 12.000 márka jövedelemnél 15%-ot, 20.000 márkán felül már csak 9—10%-ot stb. 1*