Melly József: Nagy-Budapest közegészségügyi vonatkozásban (Budapesti Statisztikai Közlemények 79/2)
A település közegészségügyi vonatkozásai - a) Az ember sorsa a primitiv időkben
A település közegészségügyi vonatkozásai. a) Az ember sorsa a primitív időkben. Az ember végtelenül hosszú fejlődésen át alakult azzá a magasabbrendű szociális lénnyé, amit ma a homo sapiens ábrázol. A primitív ember kezdetben és sokáig teljesen a természet hatalmában tengődött. Életmódját, szokásait mindenben az elemek szeszélyes játékához kellett alkalmaznia és állandóan küzdenie kellett a fizikális környezet szélsőséges változásai és az állatok támadásai ellen. A primitív embernek az őserdő adott táplálékot és védelmet s évezredes tapasztalások adtak neki csak elég bátorságot ahhoz, hogy erdőlakását elhagyja és más tökéletesebb keretekben biztosítsa fennmaradását. A primitív ember külseje nem volt olyan kulturált és arányos, mint a mai emberé, de durvább külseje mögött ott rejtőzött az értelem, mely már kezdetben megfontolt és tudatos cselekvésre késztette. Testének arányosodásával, egyenes tartásával, a földön való gyors mozgásával és kézügyességének növekedésével hatalma és tekintélye az élők között egyre erősödött. Azok az egyszerű kőszerszámok, melyeket a harmadkor avatagjából kiemeltek, az emberi művelődés első nyomai. A negyedkor elejének verőfényes trópusi éghajlata után az erdei embert a jégkorszak támadta meg, mely Európa északi felét az örök hó- és jégvilágává változtatta. A környezet súlyos megváltozása s az ezzel együttjárt nagymérvű állatvándorlás az embert puszta létének fenntartásáért bizonyára hatalmas és keserves küzdelemre kényszerítette és valósággal bekergette a barlangokba. De a homo primigenius elméje ebben a nagy küzdelemben csak élesedett és találékonysága is rendkívül kifejlődött. A neandervölgyi ember már kezében tartotta a leghatalmasabb fegyvert: a tüzet, melyet azután szolgálatába tudott állítani. Az aurignaci ember, amelyik Európa barlangjait és vadászterületeit a neandervölgyi embertől elhódította, a pattintással és csiszolással gyártott kőeszközök mellett már csonteszközöket is tudott készíteni. A hódító és legyőzött keveredéséből született meg az exomagnoni ember, a rénszarvasvadász, amelyik már jobban öltözködött és sokkal elmésebb eszközökkel biztosította életfenntartá 1*