Katolikus gimnázium, Brassó, 1884
letes szakaszra osztva — a hittant kivéve — minden egyes tantárgyat bő figyelemben részesítnek. Egyedül a philosophiai oktatás az, melynél az utasítások nem lépnek ki az átalánosság keretéből. E tartózkodásnak mintegy indokolásául látszik szolgálni többi közt azon észrevétel, hogy „az eltérő rendszerek vitatkozása mellett sem lehetséges sem czélszerű nem volna a philosophiai tanulmány anyagát oly egységes és átalánosan kötelező módon megszabni, mint a többi tantárgyaknál történt,“ ugyanazért „a tanterv nem is külön tanszak gyanánt, hanem mint az iskolai tanulmányok értelmi eredményének összefoglaló áttekintését kívánja szerepeltetni a philosophiai propedeutikát, óhajtván, „hogy ez a különböző szakok anyagából és tanmenetéből meríthető bölcseleti okulást mintegy rendszerezze és összefüggésben jobban megvilágítsa.“ Ennyit átalában az „Utasítások,“ melyek miután a részletekre nézve tág tért látszanak biztosítni az egyéni felfogás érvényesülésének, ezennel megkísértjük a magunkénak is kifejezést adni természetesen az előrebocsátott átalános elveket véve kiindulásul. Az előzmények szerint a philosophiai oktatás czélja nem egyéb mint kimutatni a létező egységet és összefüggést az egyes gymnasiumi tanszakok által nyújtott ismeretek sokféleségében; más szavakkal tisztízni a tanuló látkörét, tudatossá tenni és rendszeresítni a különböző disciplinák mezején máris nyert és folyvást gyarapodó bölcseleti okulást. Valóban philosophiához méltó nemes föladat! Mert bár igaz, hogy a gymnasiumbeli philosophiai oktatás elvégre is csak propedeutika (előtan), tehát világért sem is honos a tulajdonképeni értelemben vett philosophiával,' mely a végokok megmagyarázása ózdijából metaphysikai elméleteket állít fel és a gyakorlati élet legfőbb problémáit igyekszik") megfejteni, mindazonáltal a philosophia még ezen propedeutikai minőségében is feladatának magaslatán áll, mert hézagot pótol, rendszert alkot, Prométheuszként világot gyújt az ismeretanyag haotikus egyvelegében. Ha a philosophia hivatva van ellenőrködést gyakorolni a tudományszakok fölött, úgy hogy ezek csak annyiban érez .) Ezen különbségre Lubricii szerént jó és czélszerű eleve figyelmeztetni a növendéket. „Neveléstudomány.“ Budapest, 1878. 82 §. 2) Borschke: „Empyr. Psychologie.“ Wien 1881. S. 216.