Katolikus gimnázium, Brassó, 1885

tat az intézeti helyiségek hiányaira és az azokból kifolyólag eszközlendő bővítési munkálatokra; azután bemutatja a ta­nári és ifjúsági könyvtárak részére beszerzendő szakmunkák lajstromát, nemkülönben a szertárak kiegészítése végett meg­kívántató taneszközök jegyzékét; végül nem mulasztja el hangsúlyozni az évek hosszú sora óta helyettesítőleg ellátott 13-ik tanári állomás szervezésének szükségességét. Óhajtandó lett volna, hogy egy másik nem kevésbé mélyen érzett szük­séglet t. i. egy a gymnasium mellé felállítandó finövelde esz­méje is előtérbe állíttassék említett értekezleten. Ez eszme mindazonáltal a tömérdek egyéb elintézni való miatt ez al­kalommal háttérbe szorult, de bár ez így történt, egy pilla­natra sem ingott meg abbeli jobb meggyőződésünk, hogy eszmei természetének megfelelően előbb-utóbb teljes erély­­lyel fog érvényt szerezni magának, csak némileg kedvezzenek neki a viszonyok. Kísértsük meg tehát addig is, míg hivatott erők „le­gyen“ szavára elkövetkezik a megtestesülés boldog percre, fölidézni az eszmét jelen értesítő hasábjain! Köztudomás szerint a középtanoda nem csupán oktatni, hanem egyszersmind nevelni is van hivatva. Azonban nem kevésbé köztudomású tény, hogy míg feladata első részének­­— jókora didaktikai furfang alkalmazásával — valahogy csak megfelel a középtanoda: nevelési sikereit nagyban zsib­­basztja az a tömérdek visszásság és növekvő ellenáradat, me­lyet a modern társadalmi élet zúdít munkássága elé. De mikép is lehet a nevelés gyakorlati tanfolyama a középiskola — kérdhetné valaki, — holott oly kevés mozza­natot mutat fel, melyet a gyakorlati élet teremtette helyzet hasonmásának, következéskép alkalmas terepnek lehessen te­kinteni a jellemfejlesztés mezején? Hisz az általa gyakorolt nevelő ellenőrködés alig terjed túl a nappali idő­szak kor­látain, de még a szóbeli behatás módszere is, melyet az ifjú lélek vezetésénél előszeretettel alkalmaz — ép úgy, mint maga az általa nyújtott oktatás — az elmélet pályái­ban szorong. Valóban, ha igaz volna, mit a költő mond, hogy t. i.

Next