Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1970-03-26 / 12. szám
HATÁRKŐ (folytatás az első oldalról) Az elmúlt évben az ország gabonatermelése elérte a 12 820 000 tonnást (több mint 3 800 000 tonnával haladta meg az 1938. évi termelést) és az idén eléri a 15 000 000 tonnát. Hasonló ehhez az állattenyésztés fejlődésének dinamikája is. Ami pedig a földművesek anyagi gyarapodását illeti, jellemző adat, hogy tavaly pénzbeni összjövedelmük 17,4 százalékkal volt nagyobb, mint 1962-ben, a szövetkezetesítés befejezésének évében. Sok pozitív tényt sorakoztathatnánk még fel a szocialista mezőgazdaság fejlődésének bizonyítására, különösképpen egyes állami mezőgazdasági vállalatok és termelőszövetkezetek kimagasló sikereit idézhetnék, akár szomszédos és azonos feltételek között gazdálkodó egységek eltérő eredményeivel példálózhatnánk. Lényegesebb viszont az az elemzés, amely az ország mezőgazdasága jelenlegi helyzetét illetően a plenáris ülésen elhangzott. Pontosabban az, hogy a mezőgazdaság által elért eredmények lehetőségeink és várakozásaink alatt maradnak „Az iparhoz viszonyítva országunk mezőgazdasága komoly lemaradást mutat — mondotta a plénum előtt Nicolae Ceauşescu elvtárs. Ha általában pártunk agrárpolitikája helyes volt, meg kell mondanunk, hogy gyakorlati megvalósításában egyes, olykor nagyon súlyos hibák történtek. A fő ok az, hogy gazdaságunk sajátos feltételei között a mezőgazdaság bizonyos lebecsülése nyilvánult meg, méltán helyezve a hangsúlyt az ország szocialista iparosítására, nem értették meg kellőképpen, hogy egyidejűleg a mezőgazdaság gyors és sokoldalú haladását is biztosítani kell“. Miben nyilvánult meg ez a lebecsülés ? Elsősorban abban, hogy a mezőgazdaságot nem látták el kellő eszközökkel (a műszaki-anyagi ellátásra gondolunk) a termelőfolyamatok korszerűsítésére. Azért alakulhatott ki ez a nem kívánatos helyzet, mert amint a plenáris ülésen is megállapították, egyes ötéves tervek megvalósítása során hatálytalanítottak a mezőgazdaság felszerelésére vonatkozó előirányzatokat. Sőt ezen túlmenően, pénzügyi „megtakarításokat“ értek el, mert nem bíztak abban, hogy a földművesek és a szakemberek tízezrei hatékonyan fel tudják használni az öntözést, a műtrágyaféléket és más korszerű eszközöket, amelyeket már korábban igényelt az ország mezőgazdaságának gyorsabb ütemű fejlesztése. „Az élet megmutatta — mondotta pártunk főtitkára —, hogy a mezőgazdaság műszaki-anyagi ellátásának elhanyagolása súlyos következményekkel járhat az egész gazdaságra, a társadalom anyagi szükségleteinek kielégítésének módjára. Mind országunk, mind a fejlett mezőgazdaságú államok tapasztalata a legmeggyőzőbben bizonyítja, hogy csak a mezőgazdaság erőteljes műszaki-anyagi alapjának megteremtésével, a munkák gépesítésének és kemizálásának biztosításával, a talaj vízellátásával, a leromlott területek viszszanyerésével, a földalap kifogástalan konzerválásával teremthető meg az olyan igazán korszerű mezőgazdaság, amely egyre nagyobb mennyiségű mezőgazdasági élelmiszerterméket szállíthat a lakosság jó ellátására, s biztosíthatja az iparnak szükséges mezőgazdasági nyersanyagokat. Szocialista tervgazdaságunk elsőrangú követelménye biztosítani az összes termelőágak helyes összehangolását, arányos, harmonikus fejlesztését. Ebben az összefüggésben a mezőgazdasági termelés elhanyagolása árt az egész gazdaság jó menetének, negatívan befolyásolja a nemzeti jövedelem növekedését, megnehezíti az egész nép életszínvonalának emelését . Természetesen, a hibák eredete nem újkeletű. Amint a plenáris ülésen is rámutattak, egyes elvtársak azt hitték, hogy a mezőgazdaság szövetkezetesítésének befejezésével — amely valóságos forradalom volt a falvakon —, a mezőgazdaság önmagától világszínvonalra emelkedik. Persze, hogy ez a hibás felfogás fékezően hatott nemcsak amezőgazdasági termelésre, hanem az egész nemzetgazdaság fejlődésére. A márciusi plenáris ülés a helyzet gyökeres megváltoztatását irányozta elő. Az ország szocialista fejlesztési programja keretében a következő években központi helyet foglal el a mezőgazdaság. A X. kongresszus célkitűzésének teljesítése érdekében a következő ötéves terv időszakában központi alapból és a szövetkezetek jövedelméből több mint százmilliárd lejt ruházunk be a mezőgazdaságba. Ehhez még hozzá kell számítanunk a traktorokat és a mezőgazdasági gépeket gyártó vállalatokba, valamint a műtrágyát és más vegyianyagot előállító üzemekbe fektetett beruházásokat. A plenáris ülésen jóváhagyott két fontos program harmonikusan összefonódik, mert mindkettő célja azonos : határozott intézkedésekkel növelni a mezőgazdasági termelést, erősíteni az ország nemzetgazdaságát. Az ésszerű vízgazdálkodásra, az öntözési munkálatok kiterjesztésére, az árvízvédelemre, a lecsapolásra, és a talajerózió leküzdésére vonatkozó országos program megvalósítása döntő szerepet tölt majd be egész mezőgazdaságunk fejlődésében. A vízgazdálkodás nagyszabású terve szem előtt tartja az ország pillanatnyi és távlati szükségleteinek kielégítését, intézkedéseket irányoz elő a vizek szennyeződésének megelőzésére, új hajózható utak megnyitását irányozza elő. , A folyók szabályozása, a főcsatornák és a sok milliárd köbméter vizet felfogó gyűjtőmedencék építése nagy hatással lesz a gazdasági élet megannyi területére. Az elkövetkező 15—20 évben 5—5,5 millió hektár területet teszünk öntözhetővé, gyakorlatilag az egész öntözhető területet. Az öntözéses földművelés kiterjesztésével párhuzamosan a következő ötéves tervben mintegy 500 000 hektáron végzünk gátépítési és lecsapolási munkát, 430 000 hektáron megakadályozzuk az erózió további romboló hatását. Joggal hangsúlyozta a plenáris ülés, hogy mindezeket az előirányzatokat minimálisnak kell tekintenünk. A központi és helyi mezőgazdasági szerveknek, a néptanácsoknak, a tudományos intézeteknek és más szerveknek minden intézkedést meg kell tenniük a program célkitűzéseinek valóra váltásáért,a központi és helyi beruházásokból végzett munkálatok magas gazdasági hatékonyságáért. A plenáris ülésen elfogadott, második programmal kapcsolatosan Nicolae Ceauşescu elvtárs többek között ezeket mondotta : „Mint ismeretes, az erőteljes állattenyésztő szektor a belterjes, korszerű mezőgazdaság egyik legsajátosabb ismérve. A fejlett mezőgazdasági országok állattenyésztő szektorához viszonyítva a hazai állattenyésztés komoly lemaradást mutat, ami érinti mind a mezőgazdaság általános gazdasági hatékonyságát — tehát a parasztság jövedelmének színvonalát is —, mind pedig a lakosság ellátását állati termékekkel". " A párt programja radikális intézkedéseket irányoz elő a fogyatékosságok kiküszöböléséért, az állattenyésztés helyzetének alapvető megjavításáért. Ennek megfelelően — hogy csupán néhány számadatot idézzünk — a szarvasmarhaállomány az 1970.évi 5 millióról 1975-ig 6,6 millióra nő, 1980-ban pedig 7,2—7,8 millióra. Hasonló arányú növekedés következik be a többi állatfajok létszámában is. A sertésállomány például öt év alatt mintegy 3,5 millió darabbal gyarapodik, 1980-ban pedig a sertéslétszám 10,5—11 millióra növekszik. E mutatószámok megvalósításának és általában az egész állattenyésztés fejlesztésének alapját az állami vállalatok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövőbeni jobb munkája képezi. Célszerű és a gyakorlat által igazolt az az irányvonal, hogy ezeket a feladatokat nagy, szakosított farmokon valósítsák meg, mert így jobban hasznosíthatják a nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta lehetőségeket. A korszerű farmok fejlesztésében jelentős szerep hárul az állami mezőgazdasági vállalatokra, amelyek az elmúlt évek során gazdag tapasztalatokat szereztek ezen a téren. Ugyanakkor a mezőgazdasági szerveknek messzemenő támogatást kell nyújtaniuk a termelőszövetkezeteknek, hogy az állami farmok mintájára ők is fokozatosan állatternyésztő farmokat létesítsenek. Ehhez kapcsolódik az a jelentős akció is, hogy több megyében már a tavaly létrehozták az első állattenyésztő- és hizlaló szövetkezetközi farmokat. Tekintettel a következő ötéves tervben a termelőszövetkezetekre háruló nagy feladatokra, objektív szükségszerűséggé válik, hogy minél több hasonló szövetkezetközi társulás alakuljon. Az állattenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztése megköveteli, hogy harmonikusabb, közvetlenebb kapcsolat jöjjön létre az állami vállalatok és a termelőszövetkezetek között, a tapsztalatok hasznosításától kezdve egészen a gazdasági együttműködésig. Az állami mezőgazdaság így erőteljesen befolyásolhatja az egész mezőgazdaságot, még jobban megszilárdítja a munkás-paraszt szövetséget, s ezzel további lépést teszünk előre a két szocialista mezőgazdasági szektor közeledésére, a falu teljes szocialista egyöntetűsége irányában Az állattenyésztés fejlesztésére kidolgozott program pontos célkitűzéseket jelöl meg az állomány feljavítására, a takarmányalap megteremtésére, komplex takarmánygyárak létesítésére, a legelők és kaszálók feljavítására, a szakkáder-képzés tökéletesítésére, a beruházásokra szánt összegek gazdaságos felhasználására. Ugyanakkor mindkét program intézkedéseinek hatékony valóra váltása érdekében megszabja az öszszes illetékes minisztériumok, néptanácsok, mezőgazdasági és más szervek konkrét teendőit, hogy minden erőt összpontosítsanak az egész mezőgazdaság, s ezen belül az állattenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztésére. A plenáris ülés munkálatai során külön hangsúlyozták a néptanácsokra háruló feladatokat, hiszen ők felelnek a helyi mezőgazdaság tervezéséért és vezetéséért. A néptanácsok jogainak és hatáskörének bővítése egyben nagyobb felelősséget jelent a helyi gazdasági élet irányításában, és amint a plenáris ülés megállapította, a néptanácsok közvetlenül felelnek a mezőgazdasági tervfeladatok teljesítéséért. A mezőgazdaság alapvető szektorainak fejlesztésére kijelölt program nagy távlatokat nyit egész nemzetgazdaságunk harmonikus és dinamikus előrehaladása, dolgozó népünk életszínvonalának szüntelen javítása előtt. Ugyanakkor e nagyszabású feladatok teljesítése megköveteli az összes földművesek, valamennyi dolgozó alkotó és cselekvő összefogását, mert ez újabb sikerek biztosítékát jelenti. Éppen ezért a pártszervek és -szervezetek vezetésével minden erőt mozgósítani kell, hogy már most, a tavaszi munka kezdetén, az időszerű feladatok példás teljesítésével alapozzuk meg a plenáris ülésen elfogadott — a mezőgazdaság fejlesztésében határkövet jelentő — programok megvalósítását. IRODALMI EST A Brassói Írók Egyesülete a Magyar Népköztársaság íróküldöttségének részvételével magyar irodalmi estet rendez 1970. március 27-én, délután 6 órai kezdettel a Barátság Háza dísztermében. Részt vesznek : BENJÁMIN LÁSZLÓ költő CSANÁDI IMRE költő KÓNYA LAJOS költő CSERES TIBOR prózaíró BODNÁR GYÖRGY irodalomkritikus A brassói Drámai Színház művészei a vendégírók egyes alkotásait román nyelven is tolmácsolják. A Brassói Írók Egyesülete minden érdeklődőt szívesen lát. Szecselvárosi horizont Szecseleváros 1970. A városfejlesztés gazdag programja — minden területen — az országos célkitűzések arányához igazodik : merész, de reális, tehát megvalósítható. A teljesség bemutatására nem vállalkozhatunk, ízelítőt adhatunk csupán az elképzelésekből. Egy kis statisztika : Szecselevárosnak több mint 23 000 állandó és mintegy 5000 ideiglenes lakosa van. A helybeli szövetkezeti kereskedelemnek tehát csaknem 30 000 ember zökkenőmentes ellátásáról kell gondoskodnia. És nem is akárhogyan, hanem a korszerűsödő igények színvonalán. Ennek érdekében — az évekkel ezelőtt megkezdett hálózatfejlesztési akció keretében — az idén helyi alapokból élelmiszerüzlet, villamossági szaküzlet, cukrászda, s a Central vendéglő mellett nyári kerthelyiség létesül. Ezen kívül egészében elkészültek az Electroprecizia városnegyedben építendő üzletház dokumentációi, mindössze a központi szervek jóváhagyása hiányzik. Ha már az Electropreciziaról beszélünk, hadd mondjuk el : építőtelep csaknem az egész üzem területe , három hatalmas üzemcsarnok készül egyszerre. Azaz egyet közülük nemrég befejeztek, s falai között már folyik is a termelőmunka. Különben az üzem 1970-es beruházási terve szerint 115,83 százalékkal növekszik a termelési kapacitás. Nem kevesebb, mint 31 új termék gyártását kezdik meg az idén, közöttük generátorokat és indítókészülékeket teher- és személygépkocsik, valamint traktorok részére. Az üvegházban tavasz van a javából. 440 négyzetméteren készítik elő a palántákat. Apró virágcserepekből földdel együtt ültetik majd ki a petúniát, árvácskát, oroszlánszálat stb. Elsőnek persze az árvácskák kerülnek sorra, ezek a legellenállóbbak. Aztán következik a többi. A városépítés azonban nem szorítkozik csak ennyire. Az idén kereken négy és fél millió a hazafias munkák értéke. Járdát javítanak például 17 utcában, több mint 10 000 négyzetméteren, 110 000 lej értékben. Sor kerül az Avram lánca, a Gării és az 11 Iunie utcák rendbehozáséra is. Nagyarányú csatornázási munkákat végeznek az idén : a Lenin úton 900 folyóméteren, 450 000 lej értékben, az 8 Mai úton pedig 300 folyóméter hosszúságban. Tervbe vették az Armata Roşie utca korszerűsítését is. Ebben az esztendőben tovább folyik a város közvilágításának korszerűsítése. A Lenin úton például betonoszlopokat állítanak fel, és higanygőzös világítást alkalmaznak. Elkészül a központosított kapcsolórendszer, s ezáltal gazdaságosabbá és ésszerűbbé válik a közvilágításnak ez az igen lényeges munkafázisa. Az idén a jelenlegi állategészségügyi rendelő udvarán — ezt a Cimpulung utcába költöztetik majd — 300 négyzetméter nagyságú, fedett betonasztalokkal ellátott korszerű piacot létesítenek. Ugyanitt több kioszkot is felállítanak élelmiszercikkek, textillábbeli, valamint a helybeli termelőszövetkezet termékeinek árusítására. Ki gondolná , a szecselevárosi lakosok gondja tovább terjed városuk szószoros értelmében vett határán. Amikor ugyanis az idén elvégzendő önkéntes munkáik értékének meghatározásáról döntöttek, elhatározták, hogy a Poiana Angelescun menedékházat építenek. Önkéntes munkávál persze, és a városban folyó különböző építkezéseknél megtakarított építőanyagokból. Hadd legyen hol megpihenni kirándulásaik alkalmával. (hajas) BL 12. SZÁM 3. oldal