Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1970-01-15 / 2. szám
EMINESCU POSZTUMUSZ VERSEIBŐL A kimnek «j (CĂRŢILE) Shakespeare ! ha gyász ér, sokszor jutsz eszembe, Mint lelkem jó barátja vagy jeten ; A verseid forrása zúgva-zengve Elembe tör — ismétlem szüntelen. Olyan kegyetlen vagy, bár néha szende, Vihar vagy, majd puhán szólsz, csöndesen . Mint Isten, százarcún kerülsz elébem S olyat tanítsz, amit egy ezredév sem. Ha akkor élek, mint te — lett-e volna Olyan rajongás bennem, mint ma van ? Ha jó vagy rossz, mit érzek : lelked oltja — S ezt érzeni is — telkembe untalan. Tekintetem kizártad, hogy befogja A nagy világot s értsem meg magam. Veled hibázva, vétkem szépnek érzem : Nyomodba lépni — minden büszkeségem. Nyomodba, óh igen... Van három forrás, Ebből fakad, mi bennem értelem : Derűs, lágy mosolyoddal én a pompás Sok álmot mint virágot köthetem; Egy másik bölccsel üteg a földi forgás Halál titkáig ér le szellemem . S van még egy mesterem — de csak magamnak, Ez ad erőt, hogy életben maradjak. .. De arról, élt, egyetlen szó se essék. Habár szerény ő, mégis óriási. Ha alszik, hallgat, vagy ha esztelenség, Amit beszél — mint bölcset kell csodálni. Nem szólok róla, senkinek se tessék, Nem óhajtja, hogy tudjon róla bárki, Azt kéri csak, hogy keblemen pihenjen És többre oktat, mint te oktatsz engem ! (1876) Kár, hogy Iskolák porában • •• (IN ZADAR IN COLBUL SCOLII.. .) Kár, hogy iskolák porában, Pudvás írók pár sorában Szépségek nyomát s az élet Buzdítóit keresgéled ; Elnyűtt lapjaikba fogva Nem találhatsz mély titokra. Korcs betűikkel kívánod Megváltani a világot? Könyvben úgy sincs arra tan, Hogy a létnek ára van. — Inkább élj, gyötrődve nézz szét, Szenvedj, állj a sors ütését, S meghallod a fű növését. (1880) Franyó Zoltán fordításai KORUK TANÚI VOLTAK Eminescu MEMENTO MORI című, sokáig ismeretlen költeménye meglehetősen különös helyet foglal el a nagy lírai költő életművében. Eminescu fiatalon kezdett írni Ios// Vulcan FAMILIA című folyóiratába. Kezdetben még nagy elődeihez, Alecsandrihoz, Bolintineanuhoz, Eliade Radulescuhoz igazodik, EPIGONII című versében hódol nekik. Ezzel új fejezet kezdődik költészetében. De már első, elődei témáinak és nyelvezetének nyomdokait követő verseiben megmutatkozik a fiatal lángész eredetisége, akire élénken fefigyelnek kortársai. Eminescu sohasem volt epigon. Már első irodalmi alkotásait valami különös érzékenység hatja át, amiben eredeti módon keveredik a kiábrándultság és az érzés hevessége, a gondolatok gazdagsága, az a tehetség, hogy zseniális elméjével nagy erkölcsi összképeket fogjon át Csak a középszerű tehetségek és a korlátolt lelkek nem vették észre mindjárt kezdettől fogva azt az újat és eredetit, amit egy, a serdülőkorán alig túljutott költő hozott. Minden a nagyság, a gondolat és érzés felé hajt a fiatal Eminescut De az európai romantici: Eminescu kultúrájának leggazdagabb és J^^lrmékenyebb forrása, két irányt is vett, s e^k még nem bontakoztak ki olyan világosan, h^^F meg lehessen érteni a romanticizmust mint effixlalmi irányzatot, amelyen minden utána kis dalmi mozgalom alapult, s amelynek sa a modern irodalom megértése elengedhetetlen. A romanticizmusának a nagyvonalúság, a merény a jellemzője. Ezt az irányt a ticizmusa az előző századtól és Schiller fiatalkori drámáig tán a legjelentősebb képvi német kritika titanizmusa a romantikus emberi uradalom előestéjén és az évet megrázó nagy esemé■ sessé tett, bámulatba ejtőségével, és egy magáiságrenddel, magán honségeinek végzetes bély Faust és Prométheusz, Don Juan ennek a til új mitológia hősei, amisök, akik a századok sorsa felett töprengő Érdemes megjegyezni, hangja Nyugat-Európa század közepe előtt él is kelet-európai országokká zonakettéváláspontjából ik irányzóés a lázadás zúzod románodé, s Goethe megjelenése ne Byron lett. A vette el azt. A s a francia forraidos társadalmi rendérn mindent kérdée a világot vakmeszállt szembe a vitt harcainak és vere- I Karl Moor és Goetz, ura, Childe Harold és zmusnak a jelképei, az Schelling mondaná, keresztúl jónál az emberistók agyában fogantak, gy a byronimus visszszagaiban már jóval a de a közép-európai és még a század végéig, sőt azután is éreztette hokisát Egy román nemzetiségű angol irodalomkutyó, Petre Grim, mintegy negyven évvel ezelőtt tanulmányt írt aj*r _ roni/.mus annyira tartós hatátS^ai konfi0mulM ' ban, s ezt a munkát még ma is hasznal Nemcsak a 48-as nemzedékhez ^^rozo^ Eliade Radulescunak és Grigore Aie^pipirescunak voltak by róni megnyilatko)zásaa£0tf később hangot ad Grandea, Macedonski, ImpCogbuc és Cernea is elég határozottan ma^^min a byroni lelkiségnek, vagy legalábbis a^itek egy-egy témát a nagy angol költővel^böl. Eminescu sem vonja ki magát a byron^Kb. általános hatása alól, s ipy a Utanizmus.^^mmint a szkepticizmusnak és a lázadásnak, c^eztetikus szomorúságnak és a reményvesztett^^nnek az a keveréke, amelyet a költőben a vj^K tragédiája és történelme felidéz, mindezek a^Ergzetesen byroni érzések feltűnő helyet fogtanak el Eminescu fiatalkori verseiben. Közülük a£(GÁSZÁR ÉS PROLETAR, majd a kéziratokból ^mszeállitott MEMENTO MORI a legismertebt^Kvit mondhatunk azonban Madáchról és AZ t^KIER TRAGEDIAJ Arát ? Az az érzésem. noiii^^^n&itokÜLSÜfénye is egyes vonatkozások kép- és kelet-európai irodalmakbaiumolyan mély nyomokat hagyott by roni/.mus futásáról ánkidik. Nemcsak a Káinból átvett/irrepülés, fiatn a világ láttán érzett reményesen kétségbee.^A is azt bizonyítja, hogy ajmagyar költő a byror^irányzathoz tartozik, amely még akkor sem enfll^&tt el a mi óságainkban, amikor gat-Eu^lH^g^^01i^^eélte idejét. Ez pedig talázható, hogy amíg nyugaton a fajzsoázia nemzet^^társadalmi harc^^&Fyes céljaik megvalósításdn^MmalUäpf^addig ugyanazok a harcok, valamely0^negolim^llltt^^ji£rdé^ sel együtt, /?jp*r'rém vesztették el idős két futószámunkra és költöii^^^^^fF^TRik a Tizmust ideojausta^^t^^^suknek érezték mi mellett az európai romanticizmusnak még egy másik irányzata is volt, amelyben a költők énjének intim élményei jutottak kifejezésre. A Sturm und Drang mozgalom után ez az irány győzött a német romantikában. Egy új dal indította meg az európai Ura újjászületését, s az némiképpen a népköltészet témáiból és megoldásaiból táplálkozott, egy új dal, amilyen addig még sohasem hangzott el, s amely közül az olvasók szívére hatolt, felszinre^^pmozni a legmélyebb érzéseket, és áradását indította meg az érzésekki^Kmrdultig telt léleknek a költői vallomás&^K^an. A romanlicizmusnak ez is egy nem^ÉwPsbc fontos eredménye volt. Eminescu sz^^^rezi az. irányzatot követte. Novalishoz és^Kenlanóhoz, Eichendorffhoz és Heinéhez, hasoj^^p Eminescu is jelentős fejezettel járult ho^^K romantikus líra történetéhez, s ennek moly^kait, indulatait, irodalmi eljárásait gyakran ^^KFjáénak tudhatja. Meg kell mondanunk,^^^ van egy bizonyos ellentét a rommhummrs két irányzata között, s ez a mi körlü^^pes Madách érzésvilágában és kifejezésig^^fan is éreztette hatását. Eminescu azonban taros és utáni kezdés után mindinkább a INVORBIRI LITERARE körének hatása alá kez It, ez a folyóirat pedig néha döntő hatással volta közízlés alakulására. A CONVORBIRI LITERARE köre, élen Titu Maiorescuval, a spiritus rectorral, konzervatív társaság volt, s a nagybirtokosok politikai pártjához társult. Mivel pedig Eminescu ehhez, az irodalmi körhöz csatlakozott, és itt jelentek meg irodalmi művei egészen pályájának idő előtti végéig, nem tudta jobban kifejteni lángelméjének utáni és forradalmi lehetőségeit. Így aztán gazdag tehetségének másik adottsága jutott túlsúlyra, s a fiatal olvasók, akik számtalan korabeli adat tanúsága szerint nagy lelkesedéssel olvasták Eminescu írásait a CC VORBIRI LITERARE hasábjain, Eminescuban szerelem és a természet költőjét ismerték .FiU ahol vigaszt talált melankolikus és szeretesítve. Eminescu első olvasói 1870 és 1880 kétévesek voltak, ők alkották meg a költött só irodalmi arcképét, s ez a kép a közönség és az irodalomkritika körében elég sokáig megmaradt. Ha azonban posztumusz verseit tanulmányozzuk, különösen Perpessicius kritikai komlásában, ez az előző nemzedéktől örökölt klip sok tekintetben megváltozik. Ilyen körülmények között a MEMENTO MORI és a vele rokon több k ujjlemény új értelmet és jelentőséget nyer számunkra. Madáchcsal való rokonsága pedig, ami két legkifejezőbb művük hasonlóságában, a felhasznált források közösségében és patetikusan megvallott lelkiségükben jut kifejezésre, mindez a Madách és Eminescu közötti parallelizmust az összehasonlító irodalomtudomány rendkívül fontos kérdésévé teszi. Adva van két költő, aki egymástól függetlenül irt. Két olyan országban éltek, amelynek múltja ymáséhoz hasonló tapasztalatokat halmozott. Az 1848-as események következményei szárnyát szegték reményeiknek. Madách lángoló szívvel vetette bele magát az eseményekbe, és börtönbüntetést kellett szenvednie, mert szállást nyújtott egy politikai menekültnek. Eminescu számtalanszor fejezte ki rokonérzését az 1848-as forradalommal, s a nemzeti szellem felvirágzási korának tartotta azt. Utána nemcsak a két ország jutott a hanyatlás szakaszába, hanem egész Európában a polgári reakció jutott italomra, ézkedést megtett, a fesz pedig minden nyegető forradakozta, többé pesszimizmu méretességej lett iHo/Mia szer ajp!86 dít leginkáb tájiki Ipekot, a Mire szomorúságra hajlamos, vagy éppen kétségek közt gyötrődő telküknek szüksége volt. A két költő két kiváló értékű költői művet alkot: az egyik egy tragédiát, a másik egy hoszszú epikus költeményt, az egyik az elmélkedő stílushoz folyamodik, a másik ragyogó képeket vonultat fel. Két hasonló témájú költemény áll előttünk, a pesszimista történetmfilozófia jut kifejezésre bennük, Eminescui -Zpn. 111 ik-- -p..„ ’sugár t. A két költő-^^^^fJM1£mi elődünk. Boldog vagyolj^hogy /dWjezfie/em irántuk azt a tisztelgel népeink nagy szellemeinek tarto- Koruk tanúi voltak. Rajtuk keresztül jobban me lázadásával és vágyaival. S az. o neserv^hooi merítjük napjaink energiájának éltető nedvét, amikor a két nép vállvetve, azonos úton haladva járul hozzá egy új, büszke, szabad és becsületes emberiség kialakításához. Tudor Vianu (Részlet a szerző Madách és Eminescu című tanulmányából) kritikusaimhoz (CRITICILOR MEI) Kök virág van, és gyümölcsöt oly kevés hoz a világra — élet ajtón mind kopogtatóg terméketlen hull a sárba. lotbinyű akkor verset írni, lut ha nincs mit felsikolts — Imit szavakkal csengesz-bongasz, ánile játék dőrc, korcs. Dtrira melledet szorítják é Bvágyak, vad fájdalmak, imédet megostromolják fiind meghallgatást akarnak, önt virág az életajtón, apuloak a koponyádon, s szóruhába öltözködve élni vágynak a világon, akkor ön fájdalmad ellen, akkor saját élted ellen hol találsz te majd bíróra, aki hideg és kegyetlen ? Ó, úgy érzed akkor, mintha a magasság rád szakadna : hol találsz te majd beszédet, mely a valót visszaadja ? Terméketlen bírálók, ti, virágotok mind halott. — Könnyű akkor verset írni, hogyha nincs mit mondanod. Dsida Jenő fordítása OZZOI bukását é- I lelkéiben indultít .V HATALMAS KÖLTŐI SZIINTÉZIS ... Leopatikus költői jesen új a ma is az czik. Tehát ben — leve megtalálhat a művésze imantika sz: bensőséges vei !) — re vetelménye dék egyik nem vagU&dpb lődM Iwgy f^P ii/nyít Ejtely kSpWentár sebb kérdé kulcsát jelz kétségkívül a füzében a vezetek szü költői szinti mi áramlat Chénier-LAPET osszéf ugyanahhoz írja — 16 menyét, az szolgálnak, omlása egy nyomásokan! micsoda tul moralizáló gyarapítani nek és romra ... rdli feltétlenül romantikus, sőt preromantént indult, de érett korszakában olyan, telkkordokat szólaltatott meg, amelyek még ilasz szabadvers legtartósabb alapját képefejlődésben — csaknem végtelen fejlődés- romantikusról van szó. Ugyanez az attitűdó Eminescunál is, mert a költő — akinek te kezdettől fogva a klasszicizmus és relárd szintézisét jelentette (gondoljunk csak kapcsolatára Goethe és Schiller szelleménd kívül gyorsan alkalmazkodott a kor köréiez. Itt tehat a romantika utáni nemzetagjáról van szó, ami természetesen még ja azokat a Jaérletekid, amelyek Rilkével ’ivalkaprjáj^R2eha^nítanto Magától értea rflpizng® is új távlatok nek általánoaz egsz EminWCu-kutatás léglénytséhez... Az összes megoldandó kérdések intő, legnagyobb hatású jelenség ma a költő egyénisége; ennek az egyénig legkülönfélébb elemekből eg_____ lettek. Másszóval Eim^ieu müve hatalmas vols, amelyso^^P^Bola nagy irodaiok Amikor Bolintineanu e reminiszcenciákkal és megszokott szerzésével; de amikor Eminescu fordul ua műfajhoz és versmértékhez, hogy megives korában! — Mortua est! című költőirodalmi konvenciók csak zenei alapként hogy kidomborodjék a vallásos hit összeg tragikus eseményhez fűződő köztatására. Es niiv£^^á^aj(jpmÉ|liffty, leíró mné, Eminescu átdol- A néhol pesszimista, néhol buzdító képek vataga tölti be Oxenstiern egyik száraz és művét ! Ezeket a példákat tovább lehetne az Eminescu-i életmű szintetikus jellege- Akívüli esztétikai értékének a bizonyítása-Gáldi László (szlet a Stilul poetic al lui Mihai Eminescu ♦ 1964» című kötetből) AZ Ő LÉPTEI Iaşi-ban, a Copou-dombról lefelé jövet a sétáló balra tér, végighalad egy sor új diákotthon között, tesz még vagy száz métert, s a zajos, vidám nyüzsgés egyszerre elmarad mögötte, csend veszi körül, s a látóhatár kitágul, akadály nélkül szállhat a tekintet a nyugati szemhatárig, ahol tengerhullámhoz hasonló dombvonulat mögött vörösen üldözik le a nap. Az emelkedő-süllyedő, völgyes-dombos térséget apró, kertes, teherre meszelt házak népesítik be, mellettük régi bojárházak barokkos stílusban, és fák, és kertek, gyümölcsösök mindenfelé. A látvány összbenyomása nem sokat változhatott azóta, hogy a költő naponta errefelé vette útját, a leáldozó nap fényében, meglátogatni barátját, aki a nyári melegekben nyakig bebújt egy hideg vízzel telt hordóba és meséket írt, meg nebulók dolgozatait javította, bosszúsan mormogva, ha valami ostobaságot olvasott a maszatos füzetlapokból. Persze a költő nem aszfaltozott allén, s nem magasbatört pengeblokkok sziluettjei között haladt el, hogy kiérhessen ide: léptei száraz, barna port vertek fel, vagy esős időben sárga agyag ragadt a talpára, amint Creangă „bojdeucă“-ja felé tartott. (Talán ezért nevezik még ma is Ripa galbenának az utcát, amely idevezet.) Aztán alkonyat-hulljával együtt szemlélhették a vöröslő égboltra rajzolódó dombvonulatokat, ezt a semmihez sem hasonlító, számunkra oly meghitt tájat, amely szemet pihentető nyugodtságával gyógyítgatja a zaklatott lelket. Igen, Eminescu sokszor járt Creangánál a „bojdeuca“-ban. Miről beszélgethettek ? Versekről bizonyára, az irodalmi élet fonákságairól, a potentátok önkényeskedéseiről, s nagyokat nevethettek együtt rajtuk a jóféle iaşi-i boroktól megvidámodva . .. Ilyen hangulatot áraszt ma a késői látogató számára a fehérfalú „bojdeuca“, Ion Creangának, Eminescu barátjának egykori lakhelye. _ A költő aztán baráti köszöntéssel elbúcsúzott a vendéglátó házi- és leleté indult a híres Copou-kert felé, amelynek sétányait miután még ugyancsak homok borította aszfalt helyett. De a kövtoszlánok már ott kuporogtak az emlékmű talapzatánál, nem messze a Hársfától, amely akkor ifjúsága virágjában volt, nem roskadozott szinte rostjaira bomolva, mint ma, amikor még mindig hűségesen levelet, virágot hajt a támpontok óvó ölelésében, amelyekkel gondos kezek övezték körül öreg törzsét ; tövében annak idején a költő üldögélt ^^mmti^j^^ökön vagy a csillagok hunyorgó fényében. Itt magunk leszünk csupán, ebben a hajadva harsak Sárga pelyhe száll puhán." (FRANYÓ ZOLTÁN fordítása) Ez lett volna az a hárs ? Talán nem is fontos. De a Copou-kertben a nagy hársfát mindenki csak EMINESCU HÁRSFÁJA néven ismeri... Aztán felállott a költő, és tovább indult lefelé a dombon, amelynek aljában impozáns épület — a Nagy Könyvtár — várta. Felballagott a kanyargós lépcsőkön, fel a kupola alá, ahol középkori lóliánsok között lapozgatott és — mint minden „könyvember“ — bizonyára igencsak jól érezhette magát. Pedig sokszor talán lélekölő irodamunkát is végezhetett itt. De lelkiismeretes volt. A könyvtár — a mai Iaşi-i Egyetemi Könyvtár — egykori regisztereiben elsárgult lapokon fekete tintával írott, finom, szálkás betűkből gondosan rótt sorokat mutatnak meg az érdeklődőnek. Mihai Eminescu könyvtárosi tevékenységének bizonyítékát... Ma a nagy könyvtárépület előtt a költő fekete bronzszobra függeszti gondolkodó tekintetét a messzi dombvonulatokra. . Leridvay Éva A LA DÚS A MORUL című vers fakszimiléje Este a dombon (SARA PE DEAL) Estefelé szólal a küirt szomorúan, ballag a nyár, csillag vezérli az útban, rí a patak, surran a százvizű forrás, suttog a fűz, s drága te engemet ott vársz. Egén a hold, az arcán szent nyugalom van nagy szemedet nézi a ritka falombban, ütközik a csillag a harmatos égen, kebled a vágy, arcod a gond lepi mélyen. Hold sugarán bomlik az éjjeli házak öreg ormai égre ropog a kút gémje a szélbe füstben a völgy, furulya S a kimerült hazafelé jönnek, megtel a ég a szivem, O, hamarost szunnyad a ó, hamarost hozzád visz a fűz alatt töltjük el az ég ot".* ,l,i, i alUiSai 1 Jékely Zoltán fordítása földmis(relök a k, szaváv jK,\re erősből j messze világit a ■ íriV,. Iá itUZVWKi(' JSSOI ’(inában alucska, led útja, inkát, imádlak, hogy Es a fejünk egy más elalszunk majd a tűz alatt. Ó, pazar, isteni éjjel ! Ki nem adná érte egész életét el keblére lehajtva" SZOBOR-ÉLETŰ VERS Most, hogy a román költő-király, Mihai Eminescu emlékei előtt tiszteleg ország-világ, a szép minden szerelmese, versek, verssorok tolulnak fel emlékezetemben, még kisiskolás korom óta elkísérő, életutam-szépítő versek és verssorok. És közöttük egy vers, amely többször is az élmény-esemény erejével szegődött életemhez : az Erdő, mért hajladozol ? Nem tudnám, pontosan megmondani, mióta, de hosszú-hosszú évek óta, pöttöm kisiskolás korom óta — ünnepeken és hétköznapokon — gyönyörű varázslatként fel-feltámad bennem e vers , olykor két nyelven is, románul, utolérhetetlennek tűnő Eminescu-i csodaként, és magyarul, Kiss Jenő fordításában, akinek legjobban sikerült megközelítenie e csodát. Feltételezem, e remekművet mindenki ismeri, mindenki átélte varázsigfafetfingen ezért az önkéntelenül p? — szükségtelen „ai. Annál is inkább, vontán és közérthen, ellenére, meg minaz Erdő, a kortárs emléfogantatású, meghitt sugalló őszi egy szobor, akár nagyon is szubjekctig : minden álfilozófia, ellenére bennünk, a sasembereiben — ha életde életérzésben felig továbbér a természettel válmajn rovanjannk : falus’akjyu/mt. J .. •• 'ipinentóban. kozoSS^WlT; élménye u._.i ..r„j„ .. városiakban egyaránt. Együtt élünk, a természettel, az emberarcú természettel, s az elszakadás, elidegenedés — Eminescu hosszú életű verse is bizonyság erre — álfilozófia csupán. az J^A5csQ0rfHo)0gia^^1' — AMert'fg megmagyarít Ij^Plés azonban, mindezt* Artebb izgat: mivel mai’ hajladozol ? folytonossága,m Pn ? Mert ez a nepballalatú, bánatot és gyöngéd^Prem Falóban úgy él : szilárda^Bakármlékmű, egyféleképpen érvelhq^* — n; —I egyetlen érvvel. J^^edig : n vacsinált híresztelij^^ellenére [Öregedő huszadiljduszad ember »an nem is. zavartalanul, de Apáthy Géza előbukkanókademikus, mert az idén — Egy dig san • •j(jír?mveszeti ■arázható Jete a k( 2. SZÁM 6-7. oldal