Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1970-05-07 / 18. szám
AZ RKIK BRASSÓ MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI KEPTANÁCS LAPJA. Világ profetárjai egyesüljetek ! © BRASSÓI LAPOK Történelmi útjelzők - 1945-1970. Jövőt-kutató szemekkel ocsúdunk minden reggel és úgy is indulunk mindennapi harcainkba, hogy a jövő gondolata fényt gyűjt szemünkbe. Mindennapi harcaink építő harcok. Konok harcok az önmagunk és ország-világ emberarcának kiteljesítéséért. Ezért az örök jövőbe tekintés. Ez a jövőbe-tekintés nem délibábos játszadozás, hanem tudományos cselekedet. Szív és gondolat tudománya. A jövőt kutatjuk, de a jelen, a mindennapok állásain tartunk önvizsgálatot. Szigorú önvizsgálatot tartunk, mert tudjuk : nem hétmérföldes csizmákkal, nem is parázs-evő táltosok hátán, lépteink alá simuló szivárványokon érkezünk el a jövőbe. Utat építünk a jövőbe, szilárd, szétrombolhatatlan utat, amelybe beleépíthetjük mindennapi gondolatainkat és tetteinket, szívdobbanásunkat és verítékünket, beleépíthetünk mindent. És a mindenhez hozzátartozik a megőrző emlékezés is, amely ember voltunkat kiteljesíti. Az utat nemcsak onnan mérjük, ahol a jelen büszke útjelzői állnak érzékelhető valóságukban, hanem az idő mélyéről, onnan, ahonnan elindultunk. Vannak olyan napok is, amikor az emlékezés, az építő emlékezés vissza-visszatekint az időben, a megtett út útjelzőihez, hogy ünneplőbe öltözött szívvelgondolattal tisztelegjünk a hősiesség maradandó remekművei előtt. Ez a május, a mai május különösen gazdag ilyen hódolatra indító útjelzőkben. Az első útjelző — mert az időben is messzire kell érte visszanyúlni - az első szabad lélegzetvétel útjelzője : 1877. május 9. Ünnepi gondolatunk bejárja Grivica, Plevna és Rovine hősiességet zengő magaslatait, vagy az Alecsandri-állította verses emlékművek soha nem lankadó fényénél tiszteleg. A román nép sok évszázados természetes törekvése, a nemzeti függetlenség eszméje vált jövőt építő valósággá. Forró szívű vitézek fegyvertényeiről szól az ének . .. Rokon útjelző a világnyi idő országútjain , 1945. május 9 . . . Kegyeletadózó gondolatunk messzi tájakra, Magyarország, Csehszlovákia, Németország falvaiba és városaiba látogat, hogy felkeresse azokat a vallomásos történelmi helyeket, amelyek a fegyverbe szólított román vitézek hőstetteiről beszélnek. Emlékművek és jeltelen sírok jelzik a román nép áldozatteljes, dicsőség övezte harcát, amellyel bekapcsolódott az emberiség jobbik felének fenevad-győző harcába. 1945. május 9-én a világ haladó erőinek összefogása következtében a fasizmus, e világégést okozó sötét téboly vicsorgó, csattogó menetelése saját házatáján csitult el. A békét, a világháború végét ünnepeljük, amikor erre az útjelzőre emlékezünk. És azt, hogy a szabadságra eszmélő országok, nemzetek egész sora - a Szovjetunió példájára és hatékony támogatásával - ki is teljesítette szabadságát. Nemcsak a szépségfojtogató, emberség-tipró fasiszta fenevadat rázta le magáról, hanem a saját élősködőit is és hamvaiból feltámadó Phőnix-madárként rátért a szocialista jövőépítés útjára. A mi jövőt-kutató-ébredéssel felvirradó mindennapjaink kezdetét is ott találjuk a megmaradásért vívott küzdelemben, e harc élén pedig a mindig-legjobbak, mindig legbátrabbak élcsapatát , a Román Kommunista Pártot. Most, amikor májusi győzelmek útjelzőit keressük fel az időben Öt, a Román Kommunista Pártot is köszöntjük, ünnepeljük, hiszen az egyik májusi útjelző - 1921. május 8-a - éppen a párt születésnapját idézi. És mert harc hívta életre, illik harccal köszönteni, ünnepelni , mindennapi harcunkkal, amely fényt gyűjt szemünkben, mert az önmagunk és ország-világ emberarcának kiteljesítéséért vívjuk. Élen a párttal, a párt neves avagy névtelen sorkatonáiként harcolunk homo faber-sorsunkhoz méltó fegyverekkel , anyagi és szellemi javakat teremtő szerszámokkal. Velük nemcsak önmagunk gyarapítjuk, szépítjük, nemcsak önmagunk emeljük magasabbra az időben, de közvetlen környezetünket is : szocialista hazánkat. Ebben a tökéletes májusokat sürgető harcban olajfa-ágas galambokat röptetünk dolgos kezünkből a világ négy égtájára. Fegyvereinkkel békét üzenünk ! Apáthy Géza 11. SOROZAT, II. ÉVFOLYAM 1970. MÁJUS 7., (389) 12. OLDAL, ÁRA 50 BÁNI május 9. -