Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1970-06-11 / 23. szám

A hús- és tejtermelés erőteljes növelése országos érdek Az állattenyésztés fejlesztését ösztönző legújabb párt- és kormányhatáro­zat Brassó megye földműves dolgozói körében rendkívüli visszhangra talált. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a pártbizottságok és vezetőtanácsok e­­gyüttes ülésein, valamint a községi népgyűléseken, felmérve a határozat jelen­tőségét, a gazdaságok s a tagok egyénileg mindenütt jelentős terven felüli vállalással fejezték ki köszönetüket a pártnak és a kormánynak azokért az erő­feszítésekért, amelyeket az állattenyésztés fejlesztéséért tesz. Az állati termékek termelésének növelésére tett vállalások azt az ösztönző hatást tükrözik, amellyel a javított szerződéses és felvásárlási árak a még kiaknázatlan tartalékok hasz­nosítására hatnak. Megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek tagsága, az állami mezőgazdasági vállalatok dolgozói az RKP KB-h­oz, személyesen Nicolae Ceauşescu elvtárshoz intézett lelkes hangú táviratokban fejezik ki szilárd elhatá­rozásukat, hogy magukévá teszik a párt és a kormány határozatát a hús- és tejtermékek termelésének növelésére, a lakosság ellátásának megjavítását szol­gáló intézkedések maradéktalan végrehajtására. A k­orm­ányunk választ. A szászhermányi mezőgazdasági ter­melőszövetkezet tagjai is behatóan ta­nulmányozták a legutóbbi párt- és kor­mányhatározatot. A dokumentumban foglalt intézkedések arra ösztönöznek bennünket, hogy fejlesszük az állat­­állományt, javítsuk minőségét, s az igé­nyeknek megfelelően jó minőségű állati termékekkel vegyük ki részünket a la­kosság ellátásából. Termelőszövetkeze­tünk tagsága felmérte a felvásárlási árak javítása által nyújtott előnyöket, s elhatározta, hogy új szerződéseket köt, a tervet túlhaladó felajánlásokkal járul hozzá a lakosság jobb ellátásá­hoz, az MTSZ jövedelmének gyarapí­tásához. A hermányi mezőgazdasági termelő­­szövetkezet pártbizottsága és vezetőta­­nácsa a napokban közösen vitatta meg a június elsején megjelent párt- és kor­mányhatározatot, s a Központi Bizott­sághoz, személyesen Nicolae Ceauşescu elvtárshoz intézett táviratban a tagság azon szilárd elhatározását fejezte ki, hogy ebben az évben, terven felül, 150 bikaborjút, 4 000 kg marhahúst és 11 000 kg disznóhúst szállít a közpon­tosított alapnak. Csupán az állati ter­mékek felvásárlási árának javítása és a határozatban foglalt egyéb előnyök révén szövetkezetünk ebben az évben több mint 235 000 lej többletjövedel­met ér el, amely jelentősen hozzájárul az állattenyésztés fejlődését elősegítő beruházások növeléséhez, s végső so­ron a tagság­­jövedelmének gyarapodá­sához.­ ­ Matei Aman, az MTSZ állattenyésztési mérnöke tett határozat nyomán. Az említett a­­nyagi előnyök természetesen arra ösz­tönöznek, hogy év végéig maradéktala­nul teljesítsük és a lehetőségekhez ké­pest túlszárnyaljuk szerződéses köte­lezettségeinket. Annál is inkább, mivel az utóbbi időben sikerült jelentősen növelnünk a napi tejtermelést. Községünk lakói a napokban közgyű­lésen vitatták meg a határozat célki­tűzéseit, és azokat a tennivalókat, a­­melyek a határozatból rájuk hárulnak. A jelenlevők elhatározták, hogy az év hátralevő részében az eredetileg leszer­ződött mennyiségnél 3 000 kilogramm hússal többet adnak át a központosított állami alapnak. Gáli János, az apácai MTSZ elnöke Több tejet és húst termelünk Községünkben régi hagyományai van­nak az állattenyésztésnek. Éppen ezért Apáca lakosai megelégedéssel fogadták a párt és a kormány határozatát az állatok és az állati termékek szerződé­ses, valamint felvásárlási árának javí­tásáról és az állattenyésztés fejlesztését ösztönző más intézkedésekről. A hatá­rozatban foglalt intézkedések újabb a­­nyagi ösztönzést jelentenek e fontos gazdasági ág dinamikus fejlesztésében. Szerződéses alapon termelőszövetke­zetünk az év hátralevő részében a töb­bi között 203 141 liter tehéntejet, 11 344 liter juhtejet, 7 478 kilogramm marha­húst, 5142 kilogramm sertéshúst juttat a központosított állami alapnak. Ha az új felvásárlási árakból származó több­letjövedelemhez hozzáadjuk az­ előhasi üszők borj­ázásáért járó prémiumot és egyéb anyagi előnyöket kitűnik, hogy termelőszövetkezetünk jövedelme több mint 100 000 lejjel növekszik az emlí­ 23. SZÁM 2. oldal Szecselevárosban 300000 lej többletjövedelem A szecselevárosi mezőgazdasági ter­melőszövetkezet sikerei a megye hatá­rain túl is közismertek. Az MTSZ ter­méseredményei három számadatban foglalhatók össze : a gazdaság ál­lóalapja­­29,7 millió lej (108 százalékkal több mint 1964-ben), az össztermelés értéke 29 millió lej (az 1964. évinek mintegy kétszerese), a munkanap érté­ke pedig 46 lej (az 1964. évi 33 lejjel szemben) A gazdaság legfőbb jövedelmi forrá­sa, amely évről évre jelentős mérték­ben gyarapítja az állóalapot, az állat­­tenyésztés. Ebben az üzemágban pél­dául az elmúlt évben hatmillió lejt meghaladó jövedelmet értünk el. Ezért ennek az üzemágnak az MTSZ jöve­delmi forrásai közt betöltött számotte­vő szerepét szükségtelen bizonyítgatni. Talán csak annyit említsünk­ meg, hogy az elmúlt évben 2 430 liter volt a ta­­karmányozott tehenenkénti tejhozam, a juhok átlagos tejhozama 51 liter, a gyapjúhozam pedig 2,2 kg volt. A felsorolt eredményeket a szecselővá­­rosiak most a párt- és kormányhatáro­zatból fakadó előnyökkel tetézik. Az állatok és állati termékek szerződéses és felvásárlási árának a javítása követ­keztében, hozzávetőleges számítás sze­rint 300 000 lej többletjövedelmet ér­nek el. A szecselevárosiak vállalták, hogy terven felüli felajánlásként 76 darab szarvasmarhát adnak át az államnak, 26 960 kg összsúlyban. Ez mintegy 40 000 lej többletjövedelmet biztosít a ter­melőszövetkezetnek. A fejőstehenek ho­zamánál 169 650 lej többletjövedelemre számítanak. A juhtej után tervezett több­letbevétel előreláthatólag 50 326 lejt, tesz ki. A határozatba foglalt előnyök mindenki számára ösztönzőek, jelentős többletjövedelmet biztosítanak a tagság számára. Ion Lascu mérnök Egy emberként dolgozunk A medréből kiáradt Olt vize elemi erő­vel tört községünk határára. Az üde­zöld vetések helyén valóságos tenger keletkezett. Mintegy 340 hektár területet öntött el az ár. Sok száz termelőszövet­kezeti tag munkája veszett kárba, hi­szen az elárasztott területek 147 hektár­ja bevetett termőföld. Az áradás okozta károk érzékeltetésére mindössze néhány példát említek. 18 hektár cukorrépánk veszett oda, melyen a tagság néhány nappal korábban végezte el az első kapá­lást. Víz alá került 27 hektár zöldséges kertünk is, amely az idén gazdag ter­mést ígért. Súlyos károkat okozott községünk­ben az árvíz, de szorosan összefogva, a megyei néptanács végrehajtó bizottsága felhívásának szellemében mindent meg­teszünk, hogy a károkat kiküszöbölve biztosítsuk az előirányzott hektárhoza­­mokat. Szövetkezetünk tagsága lelkesen, egy emberként vesz részt az időszerű munkálatok elvégzésében. Jelentős terü­leten áraolással, motorszivattyúkkal tá­­volítjuk el a felgyűlt vizet. Ahogy az á­­radás visszahúzódása lehetővé teszi, új­ravetjük az elárasztott területeket. Úgy határoztunk, hogy a 27 ha zöldségest 30 hektárra növeljük. Biztosítottuk a szük­séges ültetőanyagot, a krizbai termelő­szövetkezettől például három és fél mil­lió hagymapalántát kapunk. A kiveszett kalászosok és egyéb kultúrnövények he­lyébe szemes- és­­silókukoricát vetünk. Kora reggeltől sötétedésig népes ter­melőszövetkezetünk határa. Olyan eset is előfordult, hogy miközben 130 szövet-* közeli tag kézzel ültette a burgonyát, a szomszédos határrészben másfélszáz em­ber kapálta az épen maradt cukorrépát. Máthé Ferenc, Cornel Rosea és Jancsó Árpád brigádjának tagjai — szinte ki­vétel nélkül — eredményes, szorgalmas munkát végeznek. Külön hangsúlyozni szeretném a gépesítők értékes segítségét, amelyet az árvízkárok csökkentésében nyújtanak szövetkezetünknek. Különleges figyelmet fordítunk a ta­karmányalap biztosítására. Termelő­szövetkezetünk esetében ez igen fontos feladat, ugyanis 125 hektár kaszáló víz alá került, s ezért mindent el kell követ­nünk, hogy idejében és veszteség nél­kül betakarítsuk a különböző takar­mánynövényeket. Termelőszövetkezetünk tagsága meg­elégedéssel fogadta a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottságának, a Minisztertanácsnak és a Szocialista Egy­ségfront Országos Tanácsának Határo­zatát a természeti csapás által sújtott lakosság és a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek megsegítéséről. Tudjuk, hogy jelentős támogatásban részesülünk. Ez még inkább arra ösztönöz, hogy ne hátráljunk meg a nehézségek előtt, és megfeszített munkával jó termésre kényszerítsük az elöntött termőföldeket. Cornel Roşea, az olthévízi MTSZ elnöke Szépség-a­ján­dékok Néhány brassói költő és író, Gherghi­­nescu Vania, Ştefan Stătescu, Dan Tărchi­­lă, Ioan Micu és Lendvay Éva, valamint a fővárosi­ Ion Serebreanu társaságában találkoztam vasárnap a szatmári gyer­mekekkel. Nem szatmári iskolákban, ha­nem törcsvári kényszer­vakációjukon. Előbb úgy tűnt, minden mosolyogva ku­tató szempárban fel-felrebben olykor a tízéves fiúcskákat és kislányokat koraéret­té avató borzalom emléke, de az is lehet, nem is volt ott, csak mi véltük felfedezni. Csak mi, akik kevésbé közvetlenül gazda­godtunk azzal a megdöbbentő tapasztalat­tal, amit a nyelv - talán nem elég kifeje­­zően - az árvíz szóval próbál megjelölni. Azért látogattuk meg őket a törcsvári pionírtáborban, hogy a szó, szavainak ere­jével bár ideig-óráig elűzzük homlokukról a felgyülemlett fellegeket, hogy bár ideig­­óráig gátat emeljünk az emlékezés útjá­ba, eltorlaszoljuk a kegyetlenül höm­pölygő, dúló-romboló közelmúltat. Mind­nyájunk szemében megilletődés, izgalom, sőt „lámpaláz", bár egyikünk sem elő­ször lépett színpadra. De most egy egé­szen rendhagyó író-olvasó találkozóra ké­szültünk. Felgördült a függöny és verseinket, el­beszéléseinket, meséinket és bennünket is tapssal ünnepeltek a gyermekek, és mi is tapssal ünnepeltük őket, ünnepeltük őket, mert bár a pusztító ár kiűzte őket iskolapadjaikból, otthonukból, lelkükben nem pusztíthatott. A művészi szép ily lel­kes befogadóin nem is foghat semmilyen lélekrombolás. És a szatmári gyermekek nemcsak lelkes befogadói a szépnek, ha­nem szépségteremtők is. Szerény „műso­runk" után nem eresztették le a füg­gönyt, ők is megajándékoztak bennün­ket versekkel, amelyek a zsenge korukra jellemző bizonytalansággal ugyan, de má­ris az út- és társkeresés, az emberi egy­­másratalálás hitével és gondolatával pró­bálnak felrepülni a telkekből és olyanok­kal is, amelyek megőrző otthonra leltek a gyermekietekben. Író-olvasó találkozónknak így egyetlen rendhagyó mozzanata sem volt, talán a szépség jegye alatt megfogant közös ö­­röm volt megrázóbb és fenségesebb, mint valaha. Hisszük, hogy a gyermeke­ket felnőtt­ szívekhez ölelő gondoskodás ú­­jabb és újabb szépségekkel ajándékozza meg őket, szatmári szépségajándékozókat. Apáthy Géza A balatsai-építés jutalma A kegyetlen májusban és a májust kö­vető napokban, amikor otthonunkra, hazánkra és házunkra rázúdultak ég és föld vizei, hogy feldúlják kenyér­érlelő nyugalmunk, építő nyugtalansá­gunk és helyette bánattal sújtsák, suly­kolják meg tavaszra virradó­ tárulkozó szívünket, mi, húszmillió szív — ro­mánok, magyarok, németek és más a­­nyanyelvűek — valóban egyetlen or­szágos szívvé váltunk. Egyetlen orszá­gos szívként szegültünk a megkergült vizek ostroma ellen, hogy megvédjük az életet, hogy az elvesztett emberéle­tek miatt belénkhasadó fájdalmat eny­hítsük, javítsuk, tatarozzuk megcsor­bított, megrontott munkaeszközeinket, gyárakat üzemeket és szántóföldeket visszaadjunk a­ teremtőknek, homo fa­­ber, önmagunknak. Hőstetteket idézhetnénk, amelyek ar­ról tanúskodnak, hogy ünnepi és hét­köznapi jelszavak, jelszavaink — test­vériség, szolidaritás, együvétartozás — új, tragikus voltában is felemelő tar­talommal gazdagodtak. És a hőstetteket fel is idézzük, újsá­gok és folyóiratok hasábjain írjuk már a történelmet, e tragikus fejezetet, TV- és filmhíradókon rögzítjük, rádión su­gározzuk, de megőrzi a legelevenebb emlékezet, a szív is, amíg csak élünk. Ahogy megőrizzük azt is, hogy­ hetek óta napilapjaink hasábjain új rovat­ in­dult : Külföldiek segítsége. Megható, hogy a legkülönbözőbb külföldi szerve­zetek, egyesületek, intézmények, cégek, sőt magánszemélyek, akiknek olykor a nevét is körülményesen betűzzük ki, de baráti törődésüket, segítőkészségüket annál magabiztosabban, a legkülönbö­zőbb felajánlásokkal, felejthetetlen a­­jándékokkal, pénzösszegekkel, élelmi­szer- és öltözeti cikkekkel és nem utol­só sorban őszinte bátorító szavakkal igyekeznek mellénkállni a bajban. És bátorításuknak, a felénk kinyúj­tott segítő kezeknek szívből örülünk, fényt sugároznak megtépázott életünk­be, mert jó, a legjobb érzés újra meg­bizonyosodni, hogy a trilág tud és tud­ni akar rólunk. Tud, mert a világban élünk, házunk tájával is a világot é­­pítjük szebbé. A békét, a barátságot, az együvétartozást építjük, őrizzük a nagyvilágon is, akárcsak házunk táján, szocialista hazánkban. Külföldi bará­taink felénk nyújtott segítő kezét bé­ke- és barátság­építő munkánk jutal­maként fogadjuk és köszöntjük. K. Hegyi Károly

Next