Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1970-06-18 / 24. szám
BL a vag tegnap délután régi ismerősömmel, Tar ,jnya lihamérral uilalkoztam. Amióla nem láttam, nagyon megviselte a sors. Valla mee c-naposabb, mint valaha, melle beesett az ara pedig — nos, az arca olyan mint annak idején a Zalopeke a hétezredik méter után, amikoris az emoei azt hitte a híres futóról hogy szegény beadta a kulcsot, run' - mai benne jirtanyi erő, nemhogy végignyargalja a még hátralévő háromezer métert. Persze más kérdés, hogy az egykor verhetetlen rekord a kelt három-záz meter után mindig túltette magát a krízisen s úgy döntögette egymás utat, a világcsúcsokat, hogy a lelkesebb sportriporterek rendszerint stílus svet kaptan úgy dicsérték a „csehszlovák mozdonyt"! Dehat Tihamér barátom olyan siralmas állapotban leledzett hogy nemhogy egy kérészéletű világrekordot, de még egy imbolygócsoszogs haza vánszorgast sem néztem ki belőle. Odavezettem hat gyorsan egy padhoz, előzékenyen leültettem, s miután lelki doppingolás végeit megdicsértem, hogy milyen jól néz sí, rókataktikával puhatolózni kezdtem hogyléte felől. Na, csak ez kellett ! Miután kifújta magát, úgy elkezdett panaszkodni, siránkozni, hogy Jeremias próféta tehetségtelen kezdőnek érezhette magát mellette — Hogy hogy vagyok "• Ne is kérdezd, testvér — kezdte siramait. — Peches ember vagyok. Emlékszel, hogy három hónappal ezelőtt még a Gőzfelhő Göngyölő Kombinatban dolgoztam. Tűrhetően megfizetett, érdekes beosztásom volt. én vezettem a reklámosztályt, olyan reklámszöveget fogalmaztam hogy három év alatt meg kellett kétszerezni a kombinát kapacitását. De aztán jó dolgomban a reklámszövegeken kívül érdeklődni kezdtem az iránt is, hogy milyen árut reklámozok. Azt persze nehéz lenne most neked megmagyarázni, hogy mit tudtam meg, de ez nem is érdekes. Viszont megtudtam, hogy Szarka Károly, a kombinát főgöngyölője olyan jellemtelen, hogy hozzá képest egy gerinchúros már óriási biológiai vívmány Ezért aztán beosztottjai hol lakkos szájú selyemhernyónak, hol meg csak egyszerűen húsevő növénynek becéztek. Én finomabb és gyöngédebb voltam — hiszen ismersz — és csak a vezetéknevén becéztem, hízelgésképpen így hívtam : Szarka, de közben nem a madárra gondoltam, hanem a fögöngyölő jellemére. Nem tudom elképzelni, hogy került a vezetéknevébe az a kicsinyítő képző, mert igazán nagy gazember volt. Nemcsak hazudott, de lopott is, amit az álmatag pénzügyi ellenőrök, a sok hivatalos aktától megszédülve nem vettek észre. Legalábbis egyelőre. Ez a Szarka egyszer tökrészegen beült a vállalati Renault Gordini volánja mellé, s a kocsit nekivezette egy betonoszlopnak, de kutyabája sem lett, mert az ő nevével és jellemével nem szenvedhetett csonttörést, mert csont az mutatóban sincs benne . .. Tarhonya Tihaméron látszott, hogy fáradt, s azért nem tudja rövidre fogni a szót, hagytam, hogy beszélje ki magát, csak gyöngéden tereltem a lényeg felé — Hát kérlek szépen a lényeg az — folytatta mondókáját —, hogy miután mindezt megtudtam róla, egy szakszervezeti ülésen elmondtam az igazságot, és megpróbáltam kimutatni, hogy milyen összefüggések vannak Szarka jellembeli fogyatékosságai és kombinátunk selejte- gőzfelhői között A beosztottak javarésze kajánkodva örült, hogy végre valaki meg meri mondani az igazgatóról, hogy — Szarka, de a főkombinát kiküldötte nem hitte el Nem nyújtom tovább a szót , Szarka maradt, én meg szépen eljöttem, szolgálati áthelyezést kértem és kaptam S most a Dugó és Vízcsap Gyárban dolgozom, ugyanabban a beosztásban. Jól érzem magam, valamit konyítok a gyár profiljához, elvégre alapszakmámra nézve dugódaraboló és vízcsapfényesítő lennék__ Az újfajta termékek reklámozásába is elég jól belejöttem, nálunk ehhez kell a legkevesebb fantázia Nem figyelted meg ’’ Ki ne tudna olyan reklámszöveget írni hogy : „A pilisszentesi túrógyár — túrót gyárt !" meg hogy : „A nagygémesi darugyár kiváló ipari darukat gyárt ! Vegyen ipari darut !“. Ahogy olvasgatom ezeket a szellemes reklámszövegeket, lelki szememmel hosszan kígyózó sorokat, ész nélkül könyökölő kapzsi embereket látok, amint egymáson igazolva rohannak tülekszenek kertes kis házaik blokk-lakásaik, béke, családi otthonaik számára beszerezni a rakott krumpli főzéséhez nélkülözhetetlen húsztonnás görgődarukat, lépegető ekszkavátorokat kénsav-szállító vagonokat, villamos Diesel-mozdonyokat az egész kéttized megawattos turbinákat, előcsomagolt gőzfelhő- göngyöleget s az abesszin módszerrel mélyhűtött műanyag dugókat Szóval, mondom, a munkával nem volna baj, a fizetésemmel is meg vagyok elégedve, mégis pokol az életem Bizonyára értetlenkedve nézhettem Tarhonya Tihamérra aki ezt nagyon zokon vehette, mert egyre ingerültebben panaszkodott, magyarázott. — Mert ilyet még az isten se látott, mint ami ebben a Dugó és Vízcsap Gyárban van. Beegebbedhetsz a munkába, nemzetközi visszhangot kiváltó sikereket érhetsz el a szakmában, tepsire rakhatod a tüdődet, a májadat, feltalálhatod az önműködő parafadugót és a tilinkózó vízcsapot, de ha nem vagy tagja a vízcsapó részvénytársaságnak és tetejében még egy ilyen szerencsétlen neved is van, mint nekem, számba sem vesznek egy millimétert sem haladhatsz előre, hogy dicséretről vagy prémiumról ne is beszéljünk. Most aztán tényleg kezdtem nem érteni a dolgot, és őszintén szólva gyanakodtam is Tihamérra, hogy esetleg rémeket lát és képtelen kitalációkkal gyöti elméjét. De továbbra is tapintatos maradtam és — bár bizonyisten nem értettem, mi az, hogy vízcsapó részvénytársaság — inkább csak azt kérdeztem, hogy miben lehetek segítségére. — Látod, ez derék dolog tőled, hogy segíteni akarsz — higgadt le egy kicsit Tarhonya Tihamér. — Már éppen gondoltam is, hogy felkereslek a lakásodon, hátha tudnál segíteni rajtam Nézd öregem, örök halára kötelezel, ha — jegyezd, légy szíves — először szerzel nekem egy ichtiológiai lexikont; másodszor : ha felhajtasz valahol egy horgászati kézikönyvet; harmadszor : ha van valami magas protekciód engem érdeklő illetékes helyen De ha a három közül egyikben sem tudsz segíteni, adj nekem valahonnan sürgősen egy régi, de lehetőleg akadémiai kiadású szakácskönyvet, mert az biztosabb, tudományosabb, megbízhatóbb. Én feljegyeztem ugyan Tihamér kéréseit, de álljon elébem az az ember, aki nem esett volna kétségbe ilyen furcsa kívánságok hallatán s nem furdalta volna az oldalát a kíváncsiság. Bennem erősebb volt a kétségbeesés, mint a kíváncsiság, de azért tiszta humanizmusból, puszta tapintatból a kíváncsiságomat engedtem előre tolakodni, s megkérdeztem . — Mondd, Tihamér, mire kell neked mindez ? Türelmes és részletes felvilágosító magyarázatba kezdett — Másnak nem mondanám el, neked elmondom, jól ismerlek, a kettőnk titka marad, amit most hallasz. Nézd, öregem, én három hónap alatt fantasztikus dologra jöttem rá. Ahová kerültem, az tulajdonképpen nem is dugókat és vízcsapokat gyártó ipari egység s a Dugó és Vízcsap Gyár elnevezés csak fedőnév Mögötte egy vízcsapó részvénytársaság lapul. Jó, tudom nem érted. De figyelj csak ide mindjárt rájössz, miről van szó. De kérlek, jól figyelj ! Az igazgatót úgy hívják, hogy Vízi Vili. A főkönyvelő Halász Hugó, a főmérnök Blinker Béni, a főpénztáros Pénzes-Pér Péter, a koncepciós osztály főmérnöke Paduc Dani, a beszerzési osztály vezetője Domojko Dénes, az eladási osztály főnöke Mária Márkus, az adminisztrátor Harcsa Csaba, a parafabeszerző Csuka Csongor a tűzoltófőnök Kárász Károly . Ne érts félre, nekem van a legkevésbé jogom hozzá, hogy bárkit is megszóljak a nevéért. Mert ki a nyavalya büszkélkedhet egy olyan névvel, hogy Tarhonya Tihamér. Elvégre mindenkinek olyan neve van, amilyet örökölt és pásztt sem a nevekkel van baj, hanem ami mögötte van. Mert ezek a furcsa nevű emberek éveken keresztül toborozták össze egymást nevük, közös hobbyjuk, legfőbb szenvedélyük alapján Szenvedélyük a víz, a hal, a horgászat Ez ellen sincs kifogásom, elvégre ez önmagában szép és nemes szenvedély, tiszteletre méltó, egészségügyi és gazdasági szempontból egyaránt hasznos sport Csakhogy ezek a dugógyári vízcsapok a szenvedélyüket, a vízpartot összetévesztik a gyárral, a szakmával, a munkával, a termeléssel. Azt futtatják, aki hűséges horgásztársa az igazgatónak, az kap prémiumot, aki mondjuk jutányosabban tudja beszerezni a legújabb típusú teleszkópos horgászbotot, azt ültetik nagyobb pozícióba, aki kiváló minőségű és bőséges mennyiségű csalit tud szerezni a vízcsapó társaságnak, azt terjesztik fel kitüntetésre aki rekordmennyiségű halat fog — persze, az igazgatónak vagy a főmérnöknek, az megy külföldi szolgálati küldetésbe, aki a legjobb horgászzsinórt tudja beszerezni Ne hidd, hogy zöldségeket beszélek. Leellenőrizheted, utánanézhetsz, hogy így van-e. A vízcsapó részvénytársaság tagjai jobban összetartanak, mint a szabadkőművesek. A múltkoriban például az egyik tervezőiroda hetekig nem kapott munkát, mert az iroda főnöke, egy bizonyos Bordás Gergely, szakszervezeti feladatot teljesítve, karikatúrát készített a titkos részvénytársaság egyik tagjáról. Sőt, az iroda vezetőjét, más ürüggyel bár, de le is váltottak. De van ellenkező példám is. Blinker Béniről mindenki tudja, hogy annyit ért a dugó- és vízcsapgyártáshoz, mint macska az ábécéhez. Egy időben ezért le is váltottak, odarakták egy vízcsapgömbölyítő kisgéphez egyszerű segédmunkásnak. De Bünkernek nemcsak jó neve, hanem ravasz esze is van, szép lassan ledolgozta magát az igazgató pecázó haverei közé, s most ő is kisisten a gyárban. Muszáj volt elhinnem Tarhonya Tihamér szavait, mert nagyon komolyan, sőt — csodák csodája ! — most már higgadtan és meggyőződéssel beszélt. Kezdtem komolyan venni eleinte bolondosnak tűnő kérését, szándékát. — Nézd — érvelt tovább —, én mindent megpróbáltam, de eddig még nem volt rá példa, hogy a részvénytársaság a jó munkája miatt figyeljen fel valakire. Elhatároztam hát, hogy akárhogy utálom is a halat, akárhogy irtózom is a szúnyogoktól és félek a víztől, bármennyire nincs is időm rá, felcsapok horgásznak, rászokom a halevésre, megszerzem az alapfokú ichtiológiai és halgazdálkodási alapismereteket és a névváltoztató főhivatalnál elérem, hogy Tarhonya Tihamér nevemet átváltoztathassam Viza Kázmérra s az igazgatónénak minden hét végén ajándékozok egy frissen vásárolt pisztrángot. És a termelési értekezleten csak horgász-szakkifejezésekkel élve ecsetelem a vízcsapó részvénytársaság, akarom mondani a Dugó és Vízcsap Gyár eredményeit és távlatait. És kizárólag a Harcsázó haverokhez nevű kisvendéglőben iszom meg mindennapi sörömet. Hátha így lehet még belőlem is valami ebben a gyárban, ha nem egyéb, hát főportás. Már az is több, mint Tarhonya Tihamérnak lenni a reklámosztályon Hát mondd, öregem, nincs igazam ? Hosszan és csodálattal néztem Tihamérra. Felismerően állapítottam meg magamban : nem is olyan buta fickó ez a Tarhonya, mint amilyennek kinéz. Mondjon, ki mit akar, nagy karrier áll még előtte. Mert megtanult helyezkedni. Mag Péter (PS.: Lapzártakor értesültünk, hogy az Olt mentén, különösen Sepsiszentgyörgyön, a tarhonya is bevonult a közkedvelt, eredményes horgászcsank közé.) VÍZCSAPO RT, Tarhonya Tihamér sirámai Apáthy Géza riportjának folytatása a 3. oldalról A hét hónapig tartó válóper során kiderült, hogy nagyobbik leányát, akit az első házasságából hozott, megbecstelenítette. A leány alig töltötte be a tizenkét évet. Persze, börtönbüntetésre ítélték, és így a tartásdíjról le kellett mondanom. Amikor kiszabadult, újabb pert indítottam ellene most már a tartásdíjért. Kétszáz lejt állapítottak meg, de én abból egy fityinget sem láttam, nem volt akint behajtani11. Állandóan cseréli munkahelyét, nehezen lehet nyomára bukkanni. Hibái ellenére kitűnő szakember, valóságos ezermester ... Miután elváltam, kis idő múlva másodszor is férjhez mentem, második kísérletem sem sikerült... — Miért kockáztatta meg még egyszer a házasságot ? — Mert féltem az első férjemtől. Gondoltam, egyszercsak nagy részegen beállít, amikor éppen dolgozom, és csak a kislányomat találja otthon. Szóval a leányomat féltettem .. Elmenekültem volna, de nem volt kihez. Árvaházban nőttem fel, senkim sem volt, aki megvédett volna. — Ezt második férjétől várta ? — Igen. Őt már gyerekkoromból ismertem, jó barátok voltunk, ezért próbáltam meg másodszor is. Ha egy szobácskám lenne most, ahol a leányommal meghúzódhatnék, előle is elmenekülnék. Pedig nem rossz ember, talán meg is értenék egymást, ha nem igyekezne annyira „nevelni“ a leánykát. Egy alkalommal — röviddel házasságom után — a gumicsővel akarta megverni amivel a kertet szoktuk öntözni. Nagyon felmérgelődtem, a leányka nem volt hibás, azt találtam mondani, hogy a gyermek nem az övé, és megtiltom, hogy még egyszer bántalmazza. Rendben van — mondotta —, ha a gyermek nem az enyém, nem törődöm többé vele, és nem is etetem. Azóta egy árva sejt sem ad a házba Nem nyúlt többé a leányomhoz, de a viszály azóta is napirenden van... A minap is a leányka a városba ment, a férjem megkérte, vegyen neki valami orvosságot. A lánynak sok volt a dolga, ismerősökkel találkozott, elfelejtett bemenni a gyógyszertárba. Micsoda cirkusz lett belőle ! — Ilyen nézeteltérések más családban is előfordulhatnak, nem gondolja, hogy elhamarkodottan ítéli meg a helyzetet, amikor másodszori „menekülésre“ gondol ? — Sajnos, a lányka valóban szálka a férjem szemében. Emlékszem, mennyire ellenkezett, amikor szóba hoztuk, hogy tovább akar tanulni. Még azért is taníttatom : most pedagógiai szaklíceumba jár, éltanuló. Én nem tudom megállapítani, de a tanárai azt mondják, nagyon tehetséges. Szépen rajzol, több hangszeren játszik. Bármi is történjék, az egyetemet is elvégezzük, ha sikerül a felvételi. Már csak érte élek, egyetlen örömöm ... És N.E. arca felderült... Utóirat Riportutam végére érkeztem. A nemegyszer egyenetlen út minél hűségesebb felelevenítésére törekedtem, a végkövetkeztetéseket az olvasóra bízom. Azzal a reménnyel, hogy nem sóhajt majd fel : „Hja, ilyen az élet“ Mert az élet nyilván nem ilyen, legfennebb ilyen is lehet, ha rendhagyó . Felelős asszonyokról és felelőtlen férfiakról írtam. De a felelősség nem „női11 vagy „férfi“ sajátosság, hanem általánosan emberi kötelességünk. A gyermek szerelmű leányanyáknak csak annyit a „jövőjükért“ felmutatott két élettel (nyilván ellenpéldát is találhattam volna) nem akartam elriasztani őket egy esetleges férjhezmenetel gondolatától, csupán figyelmeztetni. Arra, hogy életük alakulásában nem áldozatok, hanem „társszerzők“. 24. SZÁM 8. oldal