Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1970-01-29 / 4. szám
BL 1945. JANUÁR 26-30 A ROMÁNIAI EGYESÜLT SZAKSZERVEZETEK ELSŐ ÁLTALÁNOS KONGRESSZUSÁNAK 25. ÉVFORDULÓJA Szakszervezeti mozgalmunk történetének kiemelkedő eseményéről emlékezünk meg ezekben a napokban ? negyedszázados évfordulóját ünnepeljük a Romániai Egyesült Szakszervezetek első szabad általános kongresszusának, amelyet Bukarestben tartottak meg a régi képviselőház palotájának termében. Erre az emlékezetes kongresszusra, amelyre a hazai dolgozó tömegek forradalmi harcának hatalmas fellendülése közepette került sor — az 1944 augusztusi nemzeti antifasiszta felkelés győzelme nyomán létrejött új osztályviszonyok következményeként —, az a történelmi feladat hárult, hogy szentesítse a romániai szakszervezeti mozgalom egysége helyreállításának kiteljesítését, megvitassa és kijelölje szervezési normáit és alapelveit, valamint meghatározza azokat a fő feladatokat, amelyeknek megvalósítása a népi forradalom véghezvitelének nagyszerű művében a szakszervezetekre hárul. Az antifasiszta háború aktív támogatása, amelyhez a román hadsereg teljes hozzájárulását adta, a termelés állandó növelése, a háború által tönkretett vállalatok helyreállítása, az életszínvonal emelése, a földreform megvalósítása, a háborús bűnösök letartóztatása, a feketézés leküzdése és elhárítása stb. — Íme ezek voltak a népi forradalom kezdeti szakaszának a feladatai, amelyeknek megoldásától maga az ország és a román nép sorsa függött, s amelyek parancsoló módon szükségessé tették a munkásosztály akcióegységének megerősítését. Az összes demokratikus és hitlerellenes erőknek széles Nemzeti Demokratikus Frontba való tömörítésén kívül — amelynek kormányát a reakciós erőkkel folytatott harc közepette kellett beiktatni — a román munkásosztály volt hivatva egész dolgozó népünk jogos törekvéseinek a megvalósítására is. A szakszervezeti mozgalom egységének létrehozását, amelynek fontossága különös nyomatékkal jelentkezett 1945 elején, a kommunista párt által az illegalitás harcainak nehéz körülményei között megteremtett Munkásegységfront előzetes tevékenysége készítette elő. Abból az alapvető szükségességből kiindulva, hogy a dolgozók minden erejét és energiáját egyetlen forradalmi áradatban kell összpontosítani, közös harci platform alapján, a Román Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párttal egyetértésben már 1944. szeptember 1-én kezdeményezte a szakszervezetek központi szervező bizottságának megalakítását, amely széles körű tevékenységet fejtett ki a munkások soraiban. A központi szervező bizottság gyümölcsöző tevékenységének eredményeként, az 1945 januári szakszervezeti kongresszus előestéjén országszerte már 12 szakszervezeti szövetség létezett 513 szakszervezettel, amelyekhez az egyesült szakszervezetekbe tömörült több mint 500 000 kétkezi munkás és értelmiségi tartozott. Ez kétségkívül nagy sikert jelentett a munkásság osztályerőinek a megszervezésében A szervezőbizottságot ugyanakkor felhatalmazták, hogy dolgozza ki a szakszervezetek megszervezésére és legális létezésére vonatkozó törvényt, amelyet elfogadtattak a kormánnyal. Ekképpen első ízben nyerték el a munkások és az állami tisztviselők, egészen a megyéig és községig, azt a törvény által szentesített jogot, hogy szakszervezetekbe tömörüljenek Annak ellenére, hogy a központi szervezőbizottság sikereket ért el az egységes szakszervezetek termelési áganként történő megszervezésében, a polgári demokratikus forradalom kiteljesítése által felvetett bonyolult és rendkívül fontos feladatok következtében egyre inkább érezhetővé vált egy egységes szakszervezeti kongresszus összehívásának a szükségessége, azzal a feladattal, hogy szentesítse a romániai szakszervezeti mozgalom egységének létrehozását. Az 1945. január 26—30. között megtartandó kongresszust megelőzte a 12 szakszervezeti szövetség kongresszusa, amelyeken megválasztották országszerte a szakszervezeti szövetségek vezetőbizottságait, valamint a küldötteket az egységes szakszervezetek közeli általános kongresszusára. Az 1945. január 26-án megnyílt kongresszust rendkívüli örömmel és lelkesedéssel üdvözölték az egész ország dolgozói, így például a Malaxa teremben megtartott nagygyűlésen, amelyen a főbb bukaresti üzemek 4 000 munkása vett részt, kijelentették, hogy a szakszervezeti kongresszusban „Románia összes munkásainak testvériesülését, szervezési képességeinket, harci fegyverünket, azt a szószéket látjuk, amelyről követeléseinket határozottan elmondhatjuk“. A kongresszuson előterjesztett jelentések, valamint a küldöttek felszólalásai kidomborították a szakszervezeti mozgalom hozzájárulását a demokratikus erők forradalmi harcához, a munkásosztály hősies erőfeszítéseit és tevékenységét az ipari termelés állandó növelése érdekében. A kongresszus egyöntetűen jóváhagyta a szakszervezeti mozgalom központi szervezőbizottságának tevékenységét, , a bírálat szellemében elemezte a szakszervezeti mozgalom szervezésének sikereit és hibáit, és szentesítette az Általános Munkaszövetséget, mint a romániai egységes szakszervezeti mozgalom központi szervét. A munkásosztály erre a szilárd alapra építette fel szakszervezeti vezetőszerveit, az üzembizottságoktól a legfelsőbb szervig (Általános Munkaszövetség). A kongresszus felhívással fordult a széles néptömegekhez, mindenekelőtt a szakszervezetekhez, hogy minél tevékenyebben támogassák a Nemzeti Demokratikus Frontot, szélesítsék tömegalapját — az ország előtt álló nagy feladatok megoldása érdekében. A szakszervezeti egység elvének kinyilvánítása, valamint a szakszervezeteknek eme elv alapján történt megszervezése széles körű visszhangot keltett a munkásosztály soraiban. A kongresszus elhatározta, hogy a jövőben is a mozgalom megbonthatatlan egysége legyen az alapja az ország minden dolgozója szakszervezetekbe való tömörülésének, s ugyanakkor kiemelte azt a tényt is, hogy a romániai szakszervezeti mozgalom alapját a nemzetközi munkásszolidaritás képezi. Az elkövetkező esztendők során a szakszervezetek hatalmas erőnek bizonyultak az ország társadalmi-politikai és művelődési életében, s jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz a harchoz, amelyet a kommunista párt vezetésével a népi tömegek vívtak a népi-demokratikus rendszer létrehozásáért, az új, szocialista társadalmi rend felépítéséért hazánkban. A szakszervezetek jelenleg felölelik a dolgozók egész tömegét, és következetesen harcolnak azért, hogy valósággá váljék az RKP politikája, amelynek célja a szocializmus felépítése Románia földjén, az egész román nép jóléte és boldogsága. Marin Fiorescu, az RKP KB mellett működő Történettudományi és Társadalompolitikai Intézet tudományos kutatója 4. SZÁM 2. oldal Nyelvművelés A HELYES MONDATSZERKESZTÉSRŐL mondja Arany János ! „Egyes szavak csupán levelei, vékony ágai a nyelv törzsökének, azok rombolása könnyebben pótolható , de a szókötési formák azon nemesebb ereket, csatornákat képezik, amelyekben a fa éltető nedve kering — dúljuk fel — és a fa nem lesz többé !“ Minden nyelvnek megvan a maga szókötési formája, mondatszerkesztési sajátossága. Az idegenszerű mondatszerkezet éppen az anyanyelv sajátszerűsége ellen vét leginkább. Nyilvánvaló tehát, hogy a helyes mondatszerkesztés a nyelvi nevelés alapvető kérdése. Most pedig vizsgáljuk a szavak mondattáalakulásának néhány szabályszerűségét az élő nyelv jelenlegi állapotában. Az egyszerű mondat jó megszerkesztésének feltétele a fó szórend és a mondatrészek szabályszerű viszonyítása. Anyanyelvünkben nem kötött a szórend. A mondatrészek sorrendjét a mondanivaló fontossága határozza meg. Mivel pedig a mondanivaló legfontosabb része az állítmány által kifejezett cselekvés, esemény, történés, állítás — ezen nyugszik a gondolat súlya —, az állítmány többnyire a mondat elején áll. Tőle függ a többi mondatrész elhelyezkedése, azok a fontosság sorrendjében következnek. Például : megyek holnap az iskolába. Ha azonban azt tartom fontosabb közlendőnek, hogy iskolába megyek és nem máshová, akkor a sorrend így alakul : iskolába megyek holnap. A szórendnek a megváltoztatásával és a mondathangsúlynak rendesen ezzel együttjáró eltolódásával — igen sok finom értelmi vagy érzelmi árnyalatot fejezhetünk ki. Például ne gyere ma hozzánk ! Ne ma gyere hozzánk ! Ma ne gyere hozzánk ! Hozzánk ma ne gyere ! Szerves összefüggés van a magyar nyelvben a szórend és a szólamok alakulása között. Egy szólamba az egymás mellett álló és egymással tartalmi kapcsolatban levő mondatrészek tartoznak. Minden szólam élén a legnagyobb nyomatékkal ejtett szótag áll, az tartja öszsze a szólam szavait. Például áll-e még az ősz Peterdi háza ? ... Fölröpülök akkor gondolatban túl a földön felhők közelébe. A szólamok aszerint alakulnak, hogy melyik közölnivalót tartjuk a legfontosabbnak. A szólamok közül mindig az a legfontosabb, melyben az állítmány van. Ennélfogva a mondatnak a kiemelkedő részét az állítmány elé tesszük, s vele kezdjük meg az állítmány szólamát. Például őszbe csavarodott a természet feje. Ez a magyar szórend főszabálya. A mondatrészek viszonyítási szabályszerűségével kapcsolatban az alany és állítmány egyeztetésére, az egyes és többes szám helyes használatára hívjuk föl a figyelmet. Általános szabály, hogy az alany és állítmány megegyezik számban és személyben. Ha a mondatnak több alanya van, hajlamosak vagyunk az értelem szerinti egyeztetésre. Például : Endre és Ibolya megérkeztek. Az alábbi Arany János-idézetben is a többes számú állítmány két egyes számú alanyra vonatkozik : Péter és Pál, tudjuk, nyárban összeférnek a naptárban. Ez sem helytelen, de a nyelvszokás ilyenkor is inkább az egyes számot kedveli : Endre és Ibolya megérkezett. Ezt jó megjegyeznünk, mert az indoeurópai (német, francia, angol, orosz stb.) nyelvszokás ilyen esetekben a többes szánt használatára csábít. Dr. Szikszay Jenő IUSTITIA HÍREI Az új törvény életbe lépett Az elmúlt héten ismertette a sajtó a társadalmi együttélés szabályai ellen vétőket büntető új törvényt, amely január 1-től lépett érvénybe. Az új törvény súlyát Mákos Albert brassói gépkocsivezető tapasztalta is, aki italos fővel a Karl Marx utcai 21-es számú élelmiszerüzlet személyzetével gorombáskodott, a személyzet segítségére siető milicista tisztnek megtagadta személyazonossági igazolványa felmutatását, majd a hivatalos közeggel szemben is folytatta gorombáskodását. Az új törvény értelmében Mákos Albertet kettős bűntettért marasztalták el. A személyzettel és a karhatalom dolgozójával szembeni viselkedéséért 250, a személyazonossági igazolvány felmutatásának megtagadásáért pedig újabb 250 lej, azaz összesen 500 lej pénzbeli büntetés megfizetésére kötelezték. Egy késelés következményei Január 25-én Bakos Albert és Sólyom Imre a brassói telefonpalota előtti autóbuszmegállónál, késekkel felfegyverkezve, „unalmukban“ a járókelőkbe kötöttek. Az „unaloműzésnek“ súlyos következménye lett, amikor a békésen, gyanútlanul álló Radu Costachéra vetették magukat. Miután néhány késszúrással megsebesítettékáldozatukat, futásnak eredtek. De a milícia dolgozói — a járókelők segítségével — elfogták a késelőket, akiket a törvény értelmében gyorsított eljárással ítélnek el. Póruljárt üzérek László Margit és Mihail Mărăcineanu külföldi turistáktól vásároltak, amit csak lehetett, uzsoraáron tovább adták az árut. Legutóbb Mihail Mărăcineanu három darab „belanca“ márkájú ruhát és hat darab aranygyűrűt vásárolt. Az árut László Margitnak kellett volna elhelyeznie, de a gyűrűkön rajta vesztettek, mert csak 6 karátosak voltak, és a becsapott vevők sorra visszaszállították az értéken felül vásárolt ékszereket. A cserebere addig tartott, amíg a milícia dolgozói rajtaütöttek az üzéreken és a Büntetőtörvénykönyv 295. szakasza értelmében Mihail Mărăcineanut egy és fél esztendei, László Margitot pedig hat hónapi börtönbüntetésre, valamint a kétes áruk értékének megfizetésére ítélték jogerősen. Ha az őr éber A napokban Péter Árpád ürmösi lakos, a zernyesti cellulóz- és papírgyár dolgozója ittas állapotban állított be munkahelyére. Azaz csak szeretett volna, mert a kötelességét teljesítő őrség egyik tagja, Ioan Coroiu még a kapuban megállította. Péter Árpád az alkohol hatására ütlegelni kezdte, a hivatását teljesítő őrt, akit elősiető társai szabadítottak meg a részeg ember oktalan dühétől. Tíz hónapi börtönbüntetése alatt Péter Árpád bizonyára megérti, hogy az üzem területére csak józanul léphet be. Újra azzal Rovatunkban többször szóvá tettük, hogy gyakori esetben a bűntett vagy a szerencsétlenség oka az alkohol túlzott fogyasztása. Így járt Majláth János ürmösi lakos is. Italos fővel beállított a brassói 13-as számú élelmiszerüzletbe, s a kákán is csomót keresett. Erőnek erejével azt állította hogy a kimért szalámiból néhány gramm hiányzik, hiába kísérelte meggyőzni őt az ellenkezőjéről Gheorghe Haiter üzletfelelős. Majláth János válaszul ütlegelni kezdte a felelőst, összetörte a kirakat üvegét s az elárusítóasztal üveglapját is. Az üzletben tartózkodó vásárlóknak csak nagy nehézség árán sikerült megfékezniük a garázda Majláth Jánost akit egy évi börtönbüntetésre ítéltek A büntetést azonban nem kell letöltenie, mert kegyelemben részesült.