Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1970-11-19 / 46. szám
Szerkeszti : Dr. Szikszay Jenő érdemes tanár KIS IRODALOMTÖRTÉN GÁRDONYI GÉZA (1863—1922) árdonyi gyermekkori alapélményét a falu és a szabadságharc hősi emléke adja. Mindkettőről a Gyermekkorom emlékeiben (1903) számol be. Nádtetős cselédházban született, családja egyik uradalomból a másikba vándorolt, aszerint, hol alkalmazták Ziegler Sándor géplakatost. Az író azt mondja apjáról, hogy nyugtalan, önérzetes természetével sok bajt okozott önmagának és családjának. Német eredetű apja lelkes szabadságharcos volt 1848/49-ben. Amikor Gárdonyi megemlékezik róla, mindig hangsúlyozza hazafiságát. Gárdonyi érzékeny testi-lelki alkatára sok megpróbáltatás nehezedett már gyermekkorában. „Én afféle vézna, kis ideges gyermek voltam. Ritkán nevettem, s könnyen felingerlődtem" — írja önmagáról. A családban állandóan érezte a holnap bizonytalanságát ; egyik uradalomból a másikba hurcolkodtak, szinte megpihenés nélkül. Neki is azért kellett abbahagynia gimnáziumi tanulmányait, mert a Budapestről vidékre kerülő szüleinek nem volt annyi pénzük, hogy tovább taníttassák. Még be sem fejezte az egri tanítóképző első évfolyamát, s máris elárvult. Édesanyja súlyos anyagi körülmények között tengődött, úgyhogy Gárdonyi nagy nélkülözés közepette, mások jótéteménye révén végezheti el a tanítóképzőt. Kényszerű pályaválasztását törésnek érzi egészéletén át. Úgy véli, hogy az iskola nem adta meg a mélyebb műveltséget, az egyetemi oktatást hiányolja. Tudásszomját magánúton próbálja kielégíteni. . ,, Gárdonyi húszéves korában szerzi meg a tanítói oklevelet, utána éveken át hányódik egyik faluból a másikba. Fizetése néhány forint, élelmezése is szűkös. Fűtetlen szobában lakik, egyetlen ruhája annyira elnyűtt, hogy szégyenkezve megy emberek közé. Megalázottságának keserűségét fokozza a gőgös nagygazdák és plébánosok pökhendisége. Mihelyt teheti, abba is hagyja a tanítóskodást. 1885-ben győri hírlapíró lesz. Anyagi helyzete most is szorongató, de mégis megkönnyebbülés számára új munkaköre. Az év októberében házasodik meg, de ezzel egy életre gyűjt eleven parazsat a fejére. Feleségével, Molnár (Csányi) Máriával rövid ideig él együtt. Naplójában írja 1886-ban : „Ennek a házasságnak vagy válás, vagy gyilkosság lesz a vége". Szerencsétlen házasságának fölbontását alig 1908-ban tudja keresztülvinni. Gárdonyi harcos közíróként kezdi meg tollforgató munkásságát. A Tanítóbarátban (1886) fölháborodottan hívja föl a közfigyelmet a tanítóság ínséges állapotára. „Nem akarunk a társadalom nyomorultjai lenni !" - kiált föl keserűen. Első színpadi kísérletezése, a Divatgróf (1888) című bohózat csúfosan megbukott. Ugyanebben az évben megy Szegedre újságírónak. Rendőrségi és törvényszéki tudósító, élclapszerkesztő, hírközlő stb., jóformán mindent rásóznak. A megélhetés gondja készteti arra, hogy ponyvatermékeket írjon (Álmodozó szerelem, Szerelmes történetek, A hárem titkai, A nászéj). Egyikmásikat ilyen álnévvel látja el : „Dr. Yung, a török szultán nyugalmazott hárem orvosa". Szellemi hagyatékából később kiközösíti ezeket az ostobaságokat, akárcsak a későbbi Göre Gábor-féle sületlenségeket. Gárdonyi 1891-ben Aradra kerül újságírónak, majd Budapestre költözik ; bejut a Magyar Hírlap szerkesztőségébe. Tagjai sorába választja a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság. Budapesti tartózkodása idején írja első igazi művét, A lámpást (1894). A kisregény hármas alapélményből születik : Gárdonyi tanítóskodásának emlékeiből, a szabadságharc hagyományaiból és szerencsétlen házasságának izgalmaiból. Cselekménye a szabadságharc előtt kezdődik. Főhőse egy fiatal néptanító, ő mondja el első személyben viszontagságos életének történetét. Dunántúl egyik kis falujának felekezeti iskolájában kezdi meg pályáját. Becsületes szándékkal, a javítani akarás igyekvésével ismerkedik a gyermekekkel, az iskolamesterrel, a pappal, az emberekkel. Megnősül, a szabadságharc kitörésekor katonának áll. Kétszázharmincan indulnak vele a faluból a haza védelmére. Mialatt ő a csatatéren jár, odahaza a pap elcsábítja a feleségét. Hazatértekor megbizonyosodik, hogy nincs többé családja, nincs otthona, nincs állása. Kivertként menekül egy szabadgondolkodású paphoz, akivel a szabadságharcban ismerkedett meg. Ez hajlandó összeesketni őt egy honvédharcos özvegyével, az egyházi tilalom ellenére. A regény azzal fejeződik be, hogy a néptanító ezüst érdemkeresztet kap ötvenévi munkája jutalmaként, míg a király lovászmestere aranykeresztet. A kisregény hitelesen példázza Gárdonyi társadalomszemléletét : azt 48-nak a népi forradalmisága hatja át. Gárdonyi 1897-ben költözik Egerbe. Hogy miért éppen ide ? Diákemlékei kötik Egerhez és édesapja közeli sírja. A város szélén lakik édesanyjával, csöndes zárkózottságban és folytonos munkálkodásban. Dolgozószobájának nincsen ablaka, a világosságot üvegmennyezeten keresztül kapja. Ez a különös hely tömve van könyvvel, festménnyel, pipával és hangszerrel. Pihenő alkalmaiban ugyanis Gárdonyi nemcsak olvas, ■hanem festeget, furulyázik, hegedül. Talán kevesen tudják, hogy Gárdonyi jó verseket is írt. Népies hangú költeményei nép- és természetszeretetét bizonyítják. Szembeötlő költeményeinek üde impresszionizmusa is. Népies hangú dalai közül ma is közszájon forog a megzenésített Bakalevél. (Küldöm e levelet Balogh Máriának stb.) 1898-ban megjelenik Az én falum, falusi rajzolatainak a gyűjteménye. Parasztábrázolása a Jókai—Mikszáth-féle fejlődés vonalába állítható, hangulati varázsa az, ami ma is kedvessé teszi elbeszéléseit (Virágok és bogarak ; András meg a kutyája ; A kék pille ; Tanácskérés ; Festő a falun ; Kevi Pál halála ; Bűntárgyalás ; A bor). Gárdonyi keveset ölel föl a falusi nép életéből ; társadalmi helyzetét is inkább csak érzelmi következményeiben ábrázolja. Tajtékzó vizeire sosem evez. Néptanítói szempontja szerint akarja boldogítani , neveléssel. „Az egyszerű parasztot fel kell emelni műveletlenségéből. Tanítani kell őket onnan kezdve, ahol a tanító abbahagyta." Kötetének A bor című elbeszéléséből írja hasonló című színművét. A Nemzeti Színházban való előadását valósággal ki kell harcolni, mivel Keglevich István gróf, a színház főigazgatója „gatyás darabot" nem akar látni a színpadon. Ennek, ellenére, eseményszámba menően, a népszínművet a Nemzeti Színházban egy év alatt ötvenszer játsszák. Az én falum megjelenésének évében kezdi meg az Egri csillagok (1901) kidolgozását. Beható kortörténeti tanulmányokat végez, helyszíni ismeretszerzésre Konstantinápolyba is elmegy. Tárgykörének magvát a Bornemissza Gergely életrajzából merítette. Az öt részből álló kétkötetes regény főhőse Bornemissza Gergely. Regényes életrajza során tárul elénk a XVI. század korképe. Bármilyen színes tartalmi kivonat is vajmi keveset árulhatna el a regény nagy művészi értékéről és nevelő erejéről. Jobbágyszármazású főhőse eszességével és vitézségével emelkedik a katonai pályán. Példaképe Dobó István, akit éppúgy áthat a XVI. század hősi szelleme, mint Török Bálintot. A várvédők önfeláldozóan küzdenek a török hódító ellen, a közvitézek és az asszonyok elszántsága a föld népének feledhetetlen hősiességévé magasztosul. Ennek a remekműnek az eszmei mondanivalójában újra fölfakad a 48-as eszmeiség. Maga a főhős elárvult jobbágyfiú, bajnoktársai köznemesek és egyszerű emberek, férfiak és nők, akik császártól, püspöktől és főuraktól elhagyatva vívják meg honvédő harcukat. Dobó sürgető leveleire sem küld a császár segítséget, az egri püspök meg azzal vigasztalja őket, hogy majd imádkozik értük. Cigányjövendölésben ködült föl Dobó István várkapitány későbbi sorsa : a várfogság. Ezzel jutalmazta a Habsburg-ház az egri hős halálmegvető bátorságát. Gárdonyi remeteéletének nincs további alkotási emelkedője, csupán még egy mesterműve : A láthatatlan ember (1902). Feladata nehéz volt, mivel egy olyan elsüllyedt világ bemutatására vállalkozott, amelyre gyér adatokat alig néhány kútfő — Priszkosz rétor, Jordanes krónikája és Thierry Amadé francia történész munkája — szolgáltatott Az elbeszéltek középpontjában nem a világhódító Attila áll, hanem Zéta, a görög rabszolga. Az író önéletrajzszerűen mondatja el vele a hun király udvarában átélt eseményeket. A bizánci ifjú szerelemre gyullad Emőke iránt, de az előkelő hun leány Attilát szereti Mindkettőjük sóvárgása meddő a nagy rangkülönbség miatt. Zéta, Attila halála és a hun birodalom szétesése után sebzett lélekkel Bizáncba menekül, ott a császár könyvtárosa lesz, és feleségül veszi a vele hazatérő Dsidsiát. Gárdonyi további regényei : Az öreg tekintetes (1905), Ábel és Eszter (1907), Isten rabjai (1908) stb. Érzelmes történetei hanyatlást jelentenek korábbi nagy alkotásaihoz viszonyítva. Hőseinekélethelyzete már nem kap széles közösségi hátteret, megmarad az egyéni élet szűkös bajoskodásában és a véglegesen elmagányosodott író megnyugvást kereső öncélú lélekelemzésében. Pedig helyesen látja az írói hivatás lényegét, de elhibázza annak valóraváltását. Írótársainak mondja : „Legyen nektek bátorságotok egyszer úgy írni az életről, amint van, nem pedig a görögtűznél mutogatni a siralomvölgyet, amint szoktátok". Gárdonyit a keserűség sodorta egri magányába, de abból nemcsak gondolati elmélyülés származott, hanem ijesztő szakadék a való és a képzelt élet között. Valóságérzéke kicsorbult elzárkózottságában, és évek teltével egyre inkább belekövesedett vívódásaiba, a végső megoldás keresésébe, hogy végül beleessék a spiritizmus örvényébe. Élete alkonyán Gárdonyi fokozódó nyugtalansággal kereste az élet értékét és értelmét, de többnyire csak az ösztövér okoskodásig jutott el. Ha az irodalmi alkotásnak emberi hitele van, akkor bízvást elmondhatjuk, hogy Gárdonyi önkéntes magányába menekítette az alkatában rejlő félszegséget, de legyűrni azt sosem tudta. ötvenkilenc éves korában halt meg ; meghagyása szerint az egri várban helyezték örök nyugalomra. BENEDEK ELEK (1859 a ) erdővidéki Kisbaconban (Kovászna megye) született, székely kisbirtokos családból. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi kollégiumban végezte, utána beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karára. Korán kezdett írni, első humoros verseit már középiskolás korában elküldte a Jókai Mór Üstökösének. Népköltészeti gyűjtőmunkáját szintén korán megkezdte, székely népdalgyűjteményével iskolai pályadíjat nyert. Egyetemi hallgató korában folytatja szülőföldje népköltészeti termékeinek gyűjtését, ennek anyagát később a Kisfaludy Társaság adja ki. Újságírói működését 1881-ben kezdi meg a Budapesti Hírlapban. Kezdetben humoros tárcákat és könyvbírálatokat írt. 1884-től ő maga is több hírlapot és folyóiratot szerkesztett (Ország-Világ, Magyar Nép, Magyar Kritika, Magyarság, Nemzeti Iskola, Néptanítók Lapja, Jó Pajtás). 1887-ben a nagyajtai kerületben országgyűlési képviselővé választják. Ebbéli tisztségében 1892-ig marad. Közírói és országgyűlési követi tevékenységében az úri politika kisemmizettjeinek, a falusi és városi dolgozóknak a szószólója. Bátran emeli föl szavát érdekükben, több alkalommal fölhívja a figyelmet a néptanítók elhagyatottságára és nyomorára is. De nem kerülte el figyelmét a hivatalos körök nacionalista uszítása sem, s gyakran síkraszállt a magyar és a román nép testvérisége mellett. Az évek során Benedek Elek egyre inkább kiábrándult a közjogi vitákba beleiszaposodott politikai harcokból. Újságcikkeinek és országgyűlési beszédeinek tanúsága szerint egyre világosabban látta, hogy sem a kormányzó Deák-párttól, sem a 48 as ellenzéktől nem lehet várni korszerű népvédelmi, gazdasági és művelődési programot. E romlott közéleti viszonyok közepette hatástalanok maradtak Benedek Eleknek a népi tömegek anyagi és politikai törekvéseinek, szellemi műveltségének megalapozását célzó követelései. Nem meglepő hát, hogy belefáradva a meddő politikai harcokba, egész alkotói képességét az ifjúság nevelésére fordította. Ennek jegyében írta szebbnél szebb ifjúsági műveit ■ Testamentum és hat levél (1894), Magyar mese- és mondavilág (1894—1895), Huszár Anna (1895), Csöndes órák (1899), Uzoni Margit (1901), Édes kicsi gazdám (1903), Édes anyaföldem (1920) stb. Valamennyi közül a legszebb, prózaírásunk igazi gyöngyszeme az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág, ötödik kiadásának zárószavában olvashatjuk közéleti és írói hivatástudatának példamutató foglalatát : „Nem hiszem, hogy aki e könyvet végigolvasta, ki ne érezné szívemnek sok szeretetét a nép iránt, amelynek véréből való vér vagyok én is. Ez a szeretet vezette tollamat, ez adott erőt újra meg újra lankadó kezemnek". A szív melege hatja át önéletrajzát is, az Édes anyaföldemet (1920). Léleknemesítő írás, sok érdekes és értékes ismeretet nyújt az egykori falusi és kollégiumi életről. 1922-ben Benedek Elek végképp Kisbaconba költözik. Szülőfalujából szerkeszti a Cimbora című gyermekújságot. Meséskönyveit is szorgalmasan írja, a magyar gyermekirodalmat kevesen művelték hozzá hasonló tehetséggel és sikerrel. Szinte egész kis könyvtárra menő ifjúsági könyvet adott ki, gyermekirodalmunk talán a legtöbbet éppen Elek apó munkásságának köszönheti. A népi hatalom éveiben egymás után jelentek meg újra mese-feldolgozásai , elbeszéléseinek gyűjteménye A harismadár című kötetben jelent meg. Hírlapi cikkeinek gyűjteményét Balogh Edgár rendezte sajtó alá és látta el bevezető tanulmánnyal (Halljátok, emberek ?) 1929) - 46. SZÁM 4. oldal