Brassói Lapok, 1971 (3. évfolyam, 9-53. szám)
1971-05-07 / 19. szám
ELEVEN EMLÉKMŰVEK ELŐTT Jelképesnek nevezzük a májust, mert egymást érik házunk táján. Hazánk ujjongó tavaszában a jelképeket kibontó ünnepnapok. Minden ünnepnap üzeneteket küld, olyanokat, amelyek történelemalakító mindennapjainknak kortárs tartalmát, előrelépteit határozzák meg. Ezért a mindennapi érvényességért, eleven hatásért azt is tapasztalhatjuk : ünnepeink nemcsak eszményeket sugárzó jelképek önkiféjelői, hanem egyszersmind jelkép és valóság gondolat- és érzelemgazdag kiteljesedései is. Szeretett pártunk, a Román Kommunista Párt megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepeljük s az ünneplés kiváltotta országos lelkesedésünkben ránk köszönt május 9-e, az a nap, amelyet hazánk és a világ történelmébe is határkő-súllyal írtak be derűsen-szabad holnapként — kortárs mindennapjainkért — álmodó-verejtékező-küzdő elődeink, szüleink. Az ünneplés történelmi emlékezetünket annyira feliszítja-felelevenítá, hogy már-már ott érezzük magunk a Parlament dísztermében, Mihail Kogalniceanu közvetlen közelében, 1877. május 9-én : „Függetlenek vagyunk, önálló nemzet vagyunk“ — jelenti ki súlyos férfias szavakkal Mihail Kogalniceanu. Úgy érezzük most is, mintha ott lettünk volna azon a napon. Úgy érezzük, mert örök minden nép függetlenségi törekvése, eszméje, és mi minden függetlenségi eszmének kortársai vagyunk. Azok a falusi és városi dolgozók is, akik szerszámaikat fegyverrel cserélték fel, hogy Kogalniceanu elmondhassa azt a súlyos férfias mondatot, bennünk emelték fel legmaradandóbb, mindig legelevenebb emlékművüket. Plevna, Griviea, Rahova, Smirdan emlékét idézzük, de nem a hely, hanem az emberek, elődeink hősiessége nyűgöz le bennünket, akik e helyeket is hősiesekké, történelmiekké avatták. Nekik állított emlékművet Vasile Alecsandri, a költő is : „Nagy ősök útján indult a hadak ifjú népe, Hogy nyílt mezőkön nézzen a torz halál szemébe. Diadalt vett a harcon az ifjú, hős sereg. Hullt-hullt pirosló vérük, de ők a győztesek!“ . .. Emberek, hősök, helyek, költemények lankadatlan fénnyel, ereklyékként élnek emlékezetünkben, és úgy is fognak élni az időben, mert tudjuk, az 1877-es függetlenségi harcok diadala is alapkő gyanánt épül be független és szabad hazánk jelenkori, világraszóló diadalnaiba. Akárcsak az a másik, a vágnyi ünneplést kiváltó május 9-e, az a nap, amelyen a szabadságra és békére felesküdt országok-nemzetek végképp térdrekényszerítették a fasiszta világveszélyt, a német háborús gépezetet. Büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat, hogy hazánk, Románia is súllyal volt jelen a világtörténelemben, a békéért álmodó-verejtékező-küzdő emberiség hatalmas seregében, e sereg diadalában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. És tudjuk azt is, abban, hogy hős szüleink-elődeink az emberiség jobbik felének önkifejezőjévé váltak, meghatározó jelentőségű szerepe volt a Román Kommunista Pártnak. Akkor — a világégés éveiben is — ő mutatta meg a szerszámait fegyverre cserélő dolgozó népnek az egyetlen igaz és helyes előreutat. Ő szervezett, ő mozgósított, ő szólt az augusztusi napforduló előtt és után is.. Augusztus 23-án a grivicai, plevnai, rahovai hősök álmát-küzdelmét hős pártunk-vezette utódok tetőzték be . Románia fegyverrel vívta ki a szabadságot, a legigazibb nemzeti függetlenséget. A hősök egy része ismét szerszámokra cserélte a fegyvert, de a szerszámokkal is hősies helytállásra szólította őket a párt : országépítésre, új hazánk megteremtésére. De ötszáznegyvenezben — románok, magyarok, németek, szerbek —, ugyancsak a párt hívó szavára — fegyverben maradtak, hogy dicsőséget szerezve hazánknak, segítséget nyújtva más országok felszabadítása harcának, a világtörténelem napfordulóján is ott lehessenek, részük legyen 1945. május 9-én a világbéke kivívásában. E világharc is olyan emberekkel-hősökkel, történelmi helységnevekkel és költeményekkel gazdagította tudatunkat, amelyek fénye : örök idejű. Hazáink küldöttei azóta is béke-üzenettel indulnak a világba, mindig béke-üzenettel. Miképpen szívvelgondolattal támogatjuk minden nép függetlenségi harcát. Igen, a hős elődök nemcsak vitéz fegyvertények példáját-örökségét hagyták ránk, utódokra, hanem élő és ható eszméket, történelmi eszményt és magatartást is. És mi — a Román Kommunista Párt bölcs vezetésével — naponta értékeljük, éltetjük és gyarapítjuk a drága örökséget. Amikor szocialista hazánk jelképekben gazdag májusában nagy ünnepek megteremtői előtt tisztelgünk, eleven emlékművek előtt tisztelgünk ... Apáthy Géza : Győzelem ILIAS LAFAZANIS szobra T ILYEN VOLT Ha a sajtó elsőrendű közügyünk, úgy a sajtótudomány önismeretünk és önmegfogalmazásunk élenjáró társadalomtudományi kategóriája. Tudnunk kell, hogy napilapjainkon, folyóiratainkon mi múlik : a közvélemény alakulása. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának emlékezetes bukaresti ülése óta szóban forog a nemzetiségekkel foglalkozó kutatóintézet dolga, s ha ez megvalósul, munkatervében nyilvánvalóan széles és fontos részt kell szánni sajtónk múltjának és jelenének (éppen a jövő jobb kiszámíthatósága, beprogramozása végett). A Korunk sajtótudományi száma óta egyre kapom is a leveleket, s érthető, hogy a szellemi számonkérésben jeles helyet foglal el az érdeklődés akár az új, akár a régi Brassói Lapok iránt. Szívesen lapozom az újat, mely megérdemelt helyet vívott ki magának országosan, de mint idősödő sajtómunkás, térjek csak újra meg újra vissza az emlékezés ösvényein a régihez. A két világháború közt a Brassói Lapok a romániai magyarság legnagyobb, legtekintélyesebb napilapja volt (mint ma az Előre), s e nagyság és tekintély titkát ma is érdemes fürkészni. Nem kívánom most az újság egész történetét kibontani, erre is sor kerül a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztése közben, magam is csak 1936 körül kapcsolódtam be a lapba mint alkalmi munkatárs, s így inkább azokra az évekre sűrítem figyelmemet, amelyeket közvetlenebbül ismerhettem. A főszerkesztő ekkor Kacsó Sándor volt, s igazán nem névlegesen szerepelt, hanem apait-anyait beletéve dolgozott, fáradt a lap élén. Egyszer : a laptulajdonos — a népes és népszerű Kahána család tagja — kitűnő érzékkel számította ki a lap helyét, megjelenési idejét és tematikáját. A magyar lapok akkoriban alig tudtak felemelkedni megjelenési helyük vidékiességén, a nagyobb kolozsvári lapok terjesztése pedig a vasúti közlekedés okán késett. Felhasználva Brassó összeköttetéseit minden irányba, mondhatnák : vonatindulásra lehetett frissen legyártani a számokat, esetleg váltogatva is helyi híranyagát tájegységek szerint (mint a melléklapként kiadott Népújság esetében). A Brassói Lapok mindenütt idejében jelen volt, ez volt az első valóban országos lapunk. Ami pedig a lap benső anyagát illeti, a kiadó egyszerűen jó szolgálatot akart tenni, mindenkihez szólni, s ez akkoriban is több volt „üzleti" szempontnál. Nyíltan szólva : minden akkori kormány- és osztálymegkötöttséggel, a polgári és földesúri csoportok szűkkeblűségével és érdekmanővereivel szemben itt helyet kapott a munkásmozgalom és a széles paraszti tömegek érdekeinek szem előtt tartása. A kommunisták beépítették történelmi gondjukat, antifasiszta irányadásukat, nemzetközi tájékozódásukat, a gazdasági osztályharcot, az ország demokratizálásáért folytatott küzdelmet, s hogy mindez nem szektaszerűen, nem dogmatikusan és rejtjelesen, hanem szélesen a népéletbe fogódzva történjék, abban nagy szerepe volt éppen a főszerkesztőnek, Kacsó Sándornak, aki híres vezércikkeivel (vajon kit tekinthetnénk ma utódjának ?) a romániai magyarság valóságos népfrontját kezdeményezte. Máig ismeretes harca a baszkoknak és katalánoknak nemzeti egyenlőséget biztosító spanyol köztársasági kormány demokráciájáért azokkal a törpe Hitlerekkel és Mussolinikkal szemben, akik nálunk is kezdtek feltünedezni, és mind román, mind magyar és szász oldalon a fasizmus zászlóbontói lettek. És jelentős volt a Brassói Lapok szerepe a Magyar Dolgozók Szövetsége — a MADOSZ - kezdeményezte Vásárhelyi Találkozó előkészítésében is. Nemcsak Tamási Áron első hívogatói jelentek itt meg, hanem Nagy István, Józsa Béla hozzászólásai is, s tudvalevő, hogy a fiatal magyar értelmiség marosvásárhelyi tanácskozásainak legfontosabb sarkigazságát, a magyar nemzetiség egyenlőségéért vívott küzdelem egybekapcsolását a román demokrácia erőivel, éppen Kacsó Sándor hirdette meg, s előadását Az erdélyi magyarság és a román nép építő együttélésének útjai és feltételei cím alatt éppen a Brassói Lapok közölte. Büszke is voltam rá, hogy a lap munkatársa lehettem, s mint a MADOSZ brassói mozgalmainak egyik szervezője, alaposan fel is használtam a lap nyújtotta lehetőségeket. Szívesen hívtam fel a figyelmet a Dunamedence szellemi életéről szóló rovatomban az akkoriban felfejlődő magyar népi irodalomra, örültem, hogy „becsempésztem" a lapba Dimitrov népfronti politikájának nemzetközi irányvonalát, s míg Kovács György szociális riportjai a Székelyföld saját baját kiáltották meg, Kakassy Endre pedig a román szellemi élet eredményeit, haladó kincseit közvetítette, Méliusz József a humánum irodalmi harcát vívta, Gábor István a polgári haladás antifasiszta erőit toborozta a lap köré, Szentimrei Jenő pedig a népi kultúra és közművelődés problémáit vonultatta fel, kastélyparkból az ugarra szólítva írót és művészt, nekem talán a Brassóba sodródott székelyek életéből sikerült valamit megsejtetnem a lap olvasóival. Tulajdonképpen az egész akkori magyar irodalmat kellene itt felsorolnom, de hiszen a Brassói Lapok teljes munkatársi együttesének felmérésére és kellő dicséretére még sor kerül, éppen a most ígérkező nemzetiségismereti (és ezen belül : sajtótudományi) kutatások során. Egy bizonyos : a ma ötvenéves Román Kommunista Párt pezsdítő hatása, irányító sugalmazása, befolyása a lapra nem volt sohasem szűk „baloldaliaskodás", hanem nagyon is lenini politikum : itt sikerült a fasizmussal szembekerülő liberális polgári csoportokat messze meghaladva, valóban népi szélességben erőket felszabadítani a hitleri rohammal szemben. Balogh Edgár wmmm „A szocializmusban valósultak meg történelmünk során először a népszuverenitás elvei az államban. Hazánkban az egész hatalom a népé, amelyet az összes társadalmi kategóriák soraiból választott képviselői útján gyakorol ; az összes állampolgárok — nemre, nemzetiségre, foglalkozásra és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül — közvetlenül részt vesznek az állam politikájának kidolgozásában és megvalósításában. A szocialista demokrácia szüntelen bővülésében teljesednek ki a szabadság, a társadalmi egyenlőség és méltányosság eszményei, amelyekért töretlenül küzdöttek a munkásosztály, az ország legjobb fiai, a nép legragyogóbb elméi. Pártunk marxista-leninista politikájának diadala erőteljesen tükröződik új társadalmi rendszerünk erejében és szilárdságában, a szocialista társadalom építése fő eszközének szerepét betöltő szocialista állam szüntelen erősödésében és tökéletesedésében.“ NICOLAE CLAUŞESCU BL 19. SZÁM 9. oldal