Brassói Lapok, 1971 (3. évfolyam, 9-53. szám)

1971-09-18 / 39. szám

BL Brassóban 45 taxi áll a lakosság rendel­kezésére. Sok ez ? Kevés ? Szempont dolga. A siető utas szerint : kevés. A gépkocsi­­vezetők szerint : sok. Egy személygépkocsi havi terve három váltásban 8 000 kilométer Értékben pedig 21 000 lej. A standokon Volgák és Varsavak vannak, a Varsavák már eléggé kiöregedtek, de ol­csóbbak is : egy kilométer távot 2,50 lejért futnak le. Ugyanezt az utat egy Volga 3,30 lejért teszi meg. Két helyre nem szívesen járnak a gépkocsi­vezetők : a Noába és a Pojánára. Az utas ugyanis csak a viteldíjat fizeti. A Pojána pél­dául 14 kilométerre van, a viteldíj pedig 36 lej. De 36 lejért a gépkocsi lényegében 28 kilométer utat tesz meg, 14-et oda s 14- et vissza. Így pedig egy kilométer útért mindössze 1.28 lejt fizet az utas. A gépkocsi­­vezetőnek viszont terve van. Egy utasra várakozó kiskocsiban négy sofőr beszélget. Közelítek, az egyik kilép a kocsiból, s előre mutat : „Arra tessék, az az én jár­művem." A szürke Volga előtt szólok neki : „Ne haragudjék, nem utazom, beszélgetni szeret­nék magával. Addig persze — nyugtatom meg —, amíg nem igényli valaki a mun­káját“ Végigmér, tekintete barátságos, amikor megszólal : „Csak nem akar sofeur lenni ?“ (így mondja : „sofeur.“) Ha már „benne vagyok“, hát „játszom“. „Ez a sofeur — mondom — valószínű azt jelenti, hogy mégsem rossz szakma a magáé“ Mosolyog : „Rossznak nem rossz, de köny­­nyűnek sem könnyű. Ahogy így elnézem ma­gát, talán bírni fogja az iramot“. — Az éjszakázást ? — kérdem. —• Azt is — mondja. — Meg úgy álta­lában a többit. — Mi az a többi ? — kérdem. Válasz helyett a kocsira mutat: „Üljön be, mert csepereg. Ott majd elmondom ma­gának, mi az a többi“ „Az éjszaka az nem azért nehéz, amiért gondolja — mondja a sofőr. — Nehéz az éjszakai utasokért. Tudja, kik utaznak éj­szaka ? Főleg ittas emberek. Kötekednek, összerondítják a kocsit, nincs pénzük, órával, töltőtollal, sállal (télen), kalappal fizetnek, ha egyáltalán fizetnek. Van úgy is, hogy az asszony fizet. Kijön a ház elé, fizet, de ne­kem támad : «Miért nem hagyta ott, ahol volt ?» Mármint a férjét. Az említett tár­gyakból, amit tizenkétéves sofőrködésem alatt fizetség fejében felajánlottak, üzletet nyithattam volna. De nem fogadtam el so­ha semmit, hanem felírtam egy papírra az illetőnek, hogy­ hová hozza a pénzt. Akadt olyan is, aki nem hozta el. Furcsán hangzik ? Talán a bizalmam tette érzékennyé őket... Vannak azonban bőpénzű utasaim is. Akad olyan is, akinek késő éjszaka jut eszébe a csa­ládja, beugrik a kocsiba, s azt mondja : irány Olthévíz. A viteldíj egyenlő az én kétheti ke­resetemmel. Nem hiszem, hogy az illető ne érezné meg. Az ilyen embereket sajnálom. Az éjszakai utasok között sokfajta ember akad. Van, aki alszik, van, aki viccet mond, az egyik énekel, a másik sír. Az alvókat kedvelem, persze, miután bemondták a címet. Van, aki fenyegetőzik. Rendszerint azért, mert nincs elég pénze, s azzal érvel, hogy becsaptam. Azt kérdezi, ismerem-e ezt vagy azt a felelős beosztású elvtársat. Ilyenkor rendszerint azt mondom : de mennyire, hogy ismerem. Együtt jártunk az óvodába Erre aztán megnyugszik az illető. Van, aki éjszaka beinvitál a lakásába, mert beszélgetni akar. Azt mondja, fizeti az egész éjszakát, csak beszélgessek vele, mert rettenetesen egyedül érzi magát. Szinte mindenki siet. Ha betegről, vonat­ról vagy találkáról van szó, én is sietek. Amennyire csak lehet. Sajnos, ha ritkán is, de akad olyan utas, aki meg akar verni. Vagy csak úgy sportból, vagy mert nincs pénze. Ezért bizony elő­fordul, hogy egy-egy utast nem veszek fel a kocsira Tizenkét év után szinte biztosra megyek megítélésemben : ki az izgága. Őszin­tén megmondom, félek tőlük. S van rá okom . . . Van olyan, aki a kocsiban felejt ezt-azt. Ha nem jön idejében utána, leadom a köz­pontban, ott megtalálhatja. Hány ilyen ese­tem volt ? Vagy kétszáz. Ha nem több. Hagytak már a kocsiban bőröndöt, pénz­tárcát, esernyőt, esőkabátot, irattárcát, kalucsnit, aktatáskát s egyszer egy üveg sa­­vanyú uborkát. Zsebkendőket tucatjával, fél pár cipőt s egyebeket. Nappal, ha nincs utas, beszélgetünk, éj­szaka a volánra hajtjuk a fejünket. Nagy­jából elmondtam magának mindent. Ha ezek után is tetszik, mert én nyilván azért csi­nálom, mert nekem tetszik —­ vágjon belé“. Utas jött éppen, nem tudtam „tisztázni" a dolgot : öreg nénit segített be sofőr­­ismerősöm a hátsó ülésre, visszaült a volán mellé, intett nekem, s indult. Szenyei Sándor 4 7 u T 4 5 GALL ÁRPÁD apácai lakos, a brassói kenyérgyár központi raktárában dolgozott — de nem éppen becsületesen. A múlt esz­tendő végén egy ellenőrzés alkalmával 1013 lej értékű hiányt fedeztek fel nála. A gyár vezetőségét viszont nem zavarta a hiány, csak figyelmeztetésben részesítették a hűtlen raktárnokat. Nem véletlen tehát, hogy az idén több ízben jelentős, sorrendben 1419, 887, 1079 és 519 lej értékű hiányt fedeztek fel az ellenőrző szervek. Gáli Árpád tisz­tában volt azzal,­­hogy most már nem úsz­hatja meg holmi figyelmeztetésekkel az ügyet, ezért számlahamisításhoz folyamodott. Hamis számlával árut küldött Anderkó Margitnak, a 103-as kenyérüzletbe, de a „segítség“ nem bizonyult hatékonynak. A raktárnok rövi­desen a törvény előtt felel többrendbeli bűntett elkövetéséért. MAFFLER ARANKA brassói lakos a közlekedési törvényeket megszegve futott át az egyik Steagul roşu negyedbeli úttesten. A 31-BV-842-es autóbusz elgázolta a figyel­­metl­en járókelőt, akit súlyos sérüléssel, kór­házba szállítottak. Vasile Simion gépkocsi­­vezetőt nem terheli felelősség a balesetért. PAPP MIKLÓS, HARALAMBIE TUDÓ­SÉ és MARIN MARASCU méhkerteki la­kosok, a helybéli állami mezőgazdasági vállalat dolgozói, szeptember 12-én éjszaka 23 zsák burgonyát próbáltak ellopni, de a milícia szervei tetten érték őket. NICOL­AE CALDARARU, a brassói épít­kezési vállalat volt munkása, szeptember 8-án­ éjszaka a Ciucas falatozó előtt meg­támadta Gheorghe Panait brassói lakost, 400 lejt emelt ki a zsebéből, majd elmenekült. A büntetett előéletű rablót a milícia dolgo­zói még azon éjszaka letartóztatták. MIHÓK FIJLÖP brassói lakos, az autó­szállítási vállalat 21—BV-1534-es rendszámú autótraktorával a megengedett sebességnél gyorsabban hajtott, és a Moszkva utcán elütötte Kerekes Elvira gyalogost. A gázoló gépkocsivezetőt a bíróság 8 hónapi börtön­­büntetésre, a gyógykezelési és­­ perköltségek megfizetésére ítélte. A fellebbezés során a megyei törvényszék 3 hónapra csökkentette büntetését. ELENA CLOPOTARU ráolvasással és e­­gyéb varázslatokkal szédítette a naiv, rászed­hető áldozatokat. Utolsó áldozatától, Elena Bálást Poiana Márului-i lakostól, lánya „meg­­gyógyítása“ fejében 150 lejt, 10 tojást, 1 kg füstölt szalonnát, 1 tyúkot és több darab értékes ruhaneműt csalt ki. Mivel a ráolvasás után a leány még betegebb lett, a későn felháborodó anya feljelentette a ku­ruzsló asszonyt, gyermekét pedig végre or­voshoz vitte. Elena Clopotaru egyelőre nem foglalkozik ráolvasással. Egy esztendei börtönbüntetésre ítélték. Váradi Mária FAZEKAS ISTVÁN RIPORTJÁNAK FOLYTATÁSA A 3. OLDALRÓL táblát, amely szembeötlően figyelmeztetett volna min­denkit, milyen veszteséget jelentett az üzemnek ez a 800 elvesztett munkaóra !). Nicolae Clocoteanu az ital rabja lett, a műhelyben „csendes részeges"­­nek nevezik, s az alapszervezet burája csak „gon­dolkozik" azon, hogy elbeszélgessen vele. Pedig ezt az ötven év körüli embert nem ilyennek ismerték. Valaminek tehát történnie kellett, ami kimozdította lelki-emberi egyensúlyából. A pártalapszervezetnek kötelessége lenne ismerni a helyzetet és segíteni. Kese Tibor KISZ-tagnak is rosszul áll a szénája. Más szóval : kifelé áll a szekere rúdja az üzemből. Kiss József, a csoport vezetője türelmes ember, de legutóbb a munkaszerződés felbontását javasolta a szakszervezeti bizottságnál, és Ioan Munteanu, a műhely főmestere egyetértett vele. A beszélgetés utolsó figyelmeztetéssel zárult. — Amolyan muzsi­kus lélek — mondotta a csoport vezetője. — Szak­­szalonon játszik, esküvőkre, keresztelőkre, táncmu­latságokra jár, és emiatt sokat hiányzik a munká­ból. Mi kollektív akkordban dolgozunk, tehát nem helyette. S ha ezt nem érti meg, ha nem tel­jesíti kötelességét, legközelebb végleg megválunk tőle. Valóban, a munka áramkörében az ilyen embe­rek sokszor rövidzárlatot idézhetnek elő. Az „áramkör“ felelőse Egész estéjét „raboltam el" Schwetter Lóránd­­nak, hogy távol az üzem zajától, csendesen, nyu­godtan és aprólékosan megbeszélhessük a szerelő­műhely megannyi pozitív és negatív jelenségét. Munkatársai „öregnek" nevezik — nem sértő szándékkal és gondolattal —, pedig még csak negyvenhárom éves. Zömök termetű, telt arcú, é­­lénk kék szemű férfi. Régi hidrás. Huszonkét esz­tendővel ezelőtt mint villanyszerelő segéd került az üzembe. Előbb mint KISZ-tag tevékenykedik, 1958-ban felvették a pártba, aztán 1960-ban két­éves pártiskolába küldték. Elvégzése után kérte : engedjék vissza a gyárba. Azóta párttitkár. „Civil­ben" a karbantartó villanyszerelők csoportvezetője. Kevesen vannak a csoportban, hat ember vigyázza több mint százhúsz gép, a világítás, a szel­­lőztető-berendezések zavartalan áramellátását. De neki, mint párttitkárnak, a munka egész áramköre fölött őrködnie kell. A szerszámműhelyben negyven­három párttag és harminchét KISZ-tag dolgozik, de tulajdonképpen „hozzátartozik" az egész kétszáz főnyi „legénység", a „vezérkarral" együtt. Ez a megfogalmazás képletesen és konkrétan is helyt­álló. Képletes, mert a pártalapszervezet bürójának tagjai, az összes kommunisták, Zakariás Károly részlegvezető mérnöktől kezdve a mestereken és csoportvezetőkön át, valamennyien felelősek a ter­melési és emberi kérdések iránt egyaránt. Ami pe­dig a politikai nevelőmunkát illeti, abban minden kommunistának a pártaktivista hatáskörét kell mi­nél magasabb szinten betöltenie. Konkrét a párt­titkár személyes felelőssége, mert minden emberi vonatkozású kérdésben pártos szellemben, tisztán­­látóan, határozottan, egyszóval : bölcsen kell cse­lekednie. Schwetter Lórándban megvannak ezek a tulajdon­ságok, s amit nem szerzett meg tanulással, azt ki­munkálta tenne a tapasztalat, a gyakorlat, az üzem élete. Tudja és vallja is, hogy a még észlel­hető negatív jelenségek a politikai-ideológiai mun­ka lanyhulásából, a figyelem egyoldalú összpontosí­tásából fakadnak, s ebben neki is megvan a maga része. Ezért is mondotta búcsúzáskor : — Tőlünk függ, hogy a munka áramkörében ezután minél rit­kábban keletkezzék rövidzárlat. 39. SZÁM 8. oldal IT részleg Brassó muni­­cípium könyvtárában Csütörtökön délben ünnepélyes kere­tek között megnyílt Brassó municípium könyvtárának társadalompolitikai rész­lege. A megnyitón jelen volt Alexandru Crişan, a municípium pártbizottságának propagandatitkára, valamint számos me­gyei és városi pártaktivista, a sajtó több képviselője. Petru Istrate, a könyvtár igazgatója megnyitó beszédében ismertette a részleg időszerűségét. Rámutatott, hogy a részleg megfelelően el van látva szakkönyvekkel és­­tanulmányokkal, szakfolyóiratokkal, amelyek hasznos segítséget nyújtanak a társadalomtudománnyal foglalkozó kuta­tóknak, tanároknak, aktivistáknak egy­aránt.

Next