Brassói Lapok, 1971 (3. évfolyam, 9-53. szám)

1971-11-13 / 47. szám

Színház és közönség című cikkünk folytatása a 6—7. oldalról igen — azt mindenki tudja : nemcsak számadatok születnek ott, az emberi lélek is ott alakul, külö­nösen ifjú korban ... Azt kérdezik, mit javasolnánk, mit játsszanak színházaink, mit írjanak a szer­zők ? Ennél többet nem tudok mondani — a többi az ő dolguk : a mesterségükhöz tartozik. Rajtuk áll, hogy jól végezzék munkájukat,s akkor a közön­ség is meg lesz elégedve. A közönségnevelés legyen a színház lelkiismereti ügye Szentpáli Zoltán . Ha a színház felelősnek érzi magát a közönségért, akkor — véleményem szerint — mellőzi a gyenge, olcsó tartalmú, olcsó eszközök­kel megvalósított előadásokat. A közönség, külö­­­nösen a fiatal munkásokból álló közönség nevelése abban áll, hogy a kommunista ideológia szellemé­ben figyelmüket önnön világuk, munkájuk lénye­gére irányítsák, s ugyanakkor műélvezővé tegye őket, neveljék ízlésüket is. Figyelembe kell venni a Brassóba látogató társulatok­­ műsorösszeállítása esetén azt a tényt, hogy a fiatal ipari munkások nagy többsége olyanokból áll, akik faluról jöttek be, és eddig nem volt vagy csak kevés alkalmuk volt színházba járni. Számukra éppoly hasznos Shakespeare, Csehov, Gorkij, Katona József, Ma­dách, Móricz, Delavrancea, Caragiale ismerete, mint a mai hazai szerzőké (Kocsis István, Lászlóffy Csaba, Páskándi, Everac, Baranga stb.) — ami pe­dig a szervezést illeti a brassói magyar vendég­játékok legjobb előadására nagyon nehéz jegyet kapni. A sepsiszentgyörgyiek esetében­­tényleg jó lenne valamilyen módon a bérlet­rendszert vissza­állítani. Gulácsy József mérnök : Egyetértek azzal, hogy a színház közérthető módon, szocialista világunk ideológiájának alapján szóljon a közönséghez ; sze­rintem ez nem zárja ki a korszerű eszközök hasz­nálatát, sőt egyenesen feltételezi azokat. Az intel­lektuális elemző módszer elmélyítheti, világosabbá teheti a felvetett problémát, akár írói, akár ren­dezői megoldások révén. Jó példa erre Nagy István darabja, az Özönvíz előtt, Harag György rendezésé­ben, amely nagyon megnyerte a brassói közönség tetszését. Sípos András líceumi diák : Talán abból indul­nék ki, hogy a diákság a leglelkesebb színházláto­gató, mindig ott ül a nézőtéren, és nem sajnálja a tenyerét, ha tetszik neki a darab. Arra a kérdés­re, hogy mi tetszett neki — mármint a diáknak — az elmúlt évadban, rossz diák módjára puskázni fogok kis nyilvántartásom számadataiból. A szá­mok a klasszikus darabok mellett szólnak (Hamlet, Bánk bán,­­Bűnrészesek). De majdnem ekkora volt az érdeklődés a kortárs hazai magyar drámaírók művei iránt is (Véres farsang, Bolyai János estéje). Az előbbiekkel már jeleztem is a diákság igé­nyeit. Ezt kibővíteném azzal, amit még szeretnénk. Talán több modern darabot, Brechtet, Ionescut, Beckettet, Dürrenmattot, s hogy ne menjek mesz­­sze, Páskándit és Kocsist. Örömmel hallgattuk Ku­­delász Ildikó, Molnár Gizella, Péterffy Lajos sza­valatait. Jó volna, ha az idén Thália papjai gyakrabban szolgálnák a szép verseket, egész estét betöltő műsorral., Ankétünk végkövetkeztetései megszívlelni való tanulsággal szolgálnak mindazok számára, akik az országnak ezen a részén színházzal foglalkoznak, vagy ide, jönnek vendégszerepelni. Brassó magyar ajkú színházlátogató közönsége, ez a jórészt ipari dolgozókból és értelmiségiekből verbuválódott és jobbára fiatal közönség azt igényeli a mai szín­háztól, hogy műsorpolitikájában mindig tartsa szem előtt a közönség abbeli igényét, hogy első­sorban mai életünk legaktuálisabb kérdéseivel fog­lalkozó műveket tűzzön műsorra ; ne tegyen en­gedményeket az ízlésrontó, üres, tartalmatlan s a mi ideológiánktól idegen műveknek, tartsa szem előtt a közönség összetételében, igényeiben végbe­ment változási­ fejlődést s ennek értelmében válo­gasson a hazai és az egyetemes drámairodalomból , tegye lelkiismereti kérdéssé a színházkultúra ne­velő célját, hatását ; tartsa szem előtt a szervezés, publicitás egyáltalán nem másodrendű problémáit. 47. SZÁM 8. oldal SIRÁLYTÁNC Néhány héttel megalakulása után, szerdán ■este a közönség elé lépett a brassói Diák­­mű­v­elődési Ház magyar nyelvű műkedvelő csoport,a Sirálytánc című másfélórás iro­dalmi összeállításuk kortárs költők művei­ből (válogatta, szerkesztette és rendezte Fali Ilona, a sepsiszentgyörgyi Állami Ma­gyar Színház művésze) olyan születési bizo­nyítvány, amely messzemenő bizalmat elő­legez Thália brassói fiatal önkénteseinek lelkesedése és ügyszeretete iránt. A világifjúság napjának szentelt bemutat­kozó műsorukat nem■­sak a fiatalos és nagyon is érthető, egészséges szereplésvágy, hanem mindenekelőtt a megejtő költészet-szeretet hívta életre. S mennyi mindent elmond mai if­júságunkról, ha hozzátesszük : ez a költé­szet-szeretet ezúttal leendő mérnökök sajátjá. Mert a brassói Diákművelődési Ház magyar nyelvű műkedvelő színjátszó csoportjának tagjai — egy-két tanárjelölt kivételével — valamennyien mérnökjelöltek. Leendő gépész­mérnökök, faipari, illetve erdészmérnökök álltak pódiumra, eleven cáfolataként annak a gyakran alaptalan aggályoskodásnak, mi­szerint a műszaki értelmiség (illetve a mű­egyetemi diákság) „szakbarbár", műveltsége, érdeklődése menthetetlenül egyoldalú. Talán ezért volt különös öröm végig­druk­­kolni, megnézzi­ meghallgatni a brassói egye­tem magyar nyelvű műkedvelőinek első nyilvános szereplését Jó volt tapasztalni azt is, hogy műsoruk — kortárs, elsősorban romániai magyar költők verseibe fogalmazva — meggyőzően vallott ifjúságunk életszere­tdéről, társadalmi felelősségéről, pártos el­kötelezettségéről­, vágyairól és törekvéseiről, vívódásoktól sem mentes helykereséséről, gondjairól és érzelmeiről. Kányádi Sándor és Z­ászlóffy Aladár, Mihai Beniuc és Létay Lajos, Márki Zoltán és Király László, Mol­­nos Lajos és Csíki László, Lendvay Éva és J. Ferencz Zsuzsanna, Apáthy Géza, Ma­gyari Lajos, N Stoe és mások verseivel el­mondott hitvallásuk ifjúságunk optimizmusát és tettre­készségét sugározta. A csoport tagjai vallomásuk őszinteségével, feladatvál­lalásuk komolyságával igyekeztek ellensúlyoz­­ni-feledtetni színpadi járatlanságukat, szövegmondási gondjaikat Lelkes és hozzá­értő irányítójuk és rendezőink vezetésével így sikerült tartalmilag s színpadilag egy­aránt biztató előadást produkálniuk. Elismerésül azért, hogy­­— élve a Diák­művelődési Ház s az összes illetékesek mész­­szemeim segítségével megértő-bátorító tá­mogatásával — diákfeladataik példás tel­jesítése mellett, tiszta forrású ügyszeretetből létrehozták a magyar nyelvű egyetemi tan­­kedvelés újabb fórumát, álljon itt a műsor szereplőinek névsora. Szavaltak: Antal Ist­ván, Balogh István, Barcsa Márton, Benedek Botond, Boga László, Kelemen Erzsébet, Keul János, Kónya Erzsébet, Kovács Fe­renc, László Béla, Molnár Hajnal, Pál Ist­ván, Pál Teréz, Ráhel Pál, Szent­páll Edit, Simon Éva, Somay Pál, Terebesi Géza, Tiha­nyi Henriette, Zsigmond Sándor. Zongorán kísért Balogh Júlia. Ügyelők voltak­­ Sváb Attila és Törgyéki István. Szép vállalkozásukhoz sok sikert kívá­nunk ! (barcza) Úgy kezdődött, hogy KULCSÁR JÁNOS vasúti fékező és barátja, VASILE PORFIR, jól felhajtottak a garatra, majd hazafelé menet a Hermányi úton belekötöttek a gya­nútlanul sétáló Anton Éne és Ioan Potolincă családjába. Anton Énét késsel súlyosan ösz­­szeszabdalták, amelynek következményeként az áldozat 5—6 hónapig kórházi kezelésre, Ioan Potolinca pedig két­élzeti orvosi keze­lésre szorul Az ügy záróakkordjaként a törvényszék Kulcsár Jánost 1 évi és 2 hó­napi, míg Vasile Porfirit 2 évi és 2 hónapi börtönbüntetésre ítélte. HOMOS JÁNOS és HOMOS MIHÁLY közismert notórius botrányhősök Szecselevá­­rosban. A többször büntetett előéletű test­vérek a tatrangi falatozóban a múlt hónap egyik estéjén „nyilvános előadást“ rendez­tek, és amit lehet, porrá zúztak, a vendégek nagy megrökönyödésére. Ügyüket a közel­jövőben tárgyalja­­ a municipiumi bíróság. BUDA ANDRÁS, a szecselevárosi Elektro­­precizie üzem fűtője személygépkocsit vá­sárolt. Majd arra a gondolatra­ jutott, hogy az éjszaka leple alatt, természetesen, a saját kasszájára a helyi MTSZ földjéről burgo­nyát szállítson, mert egy kocsi karban­tartása, ugyebár, pénzbe kerü­lg Magdó And­rás MTSZ-taggal a múlt hét egyik éjszaká­ján 6 zsák burgonyát rakott a kocsira. A keréknyomok azonban nyomra vezették a milícia dolgozóit, és a tolvaj gépkocsitulaj­­donos nem menekül a büntetés elől. AUREL BACIU, a brassói traktorüzem dolgozója állandó törzsvendége volt az Ex­press falatozónak. Ismerve a helyi adott­ságokat, a pénztárosnő távollétében a pénz­tárból kiemelt 6656 lett. Egyelőre nem ven­dégeskedik az Express falatozóban , jogerő­sen két és fél évi börtönbüntetésre ítélték. TEODOR CRAIOVEANU tapasztalat­ból tudta, hogy az emberek könnyen félre­­vezethetők, mármint a szájtátiak. Erre épí­tette jól kifizetődő megélhetésének alapját. Különböző sportegyesü­leteknél mint a temesvári műegyetem leigazolt futballistája jelentkezett, és felajánlotta szolgálatait. Persze, mindenütt előlegeket szedett fel — szerényen csak 200­--300 lejt igényelt. A Krassó-szörény­ i GfK, a Tu­rnu­ Severin-i Metalul, a lugosi Vulturii, a sloboziai Azo­tul, a fogarasi Celuloza, a váradi Crişul, a gyergyószentmiklósi Viitorul sportegyletek után, az alsórákosiakat pumpolta meg 200 lejjel. Aztán eltűnt. De csak rövid időre, mert a büntetett előéletű álfutballista le­bukott, és jogerősen másfél évi börtönbün­tetésre ítélték RAB SÁNDOR, a brassói tehergépkocsi­­üzem villanyszerelője, tatrangi lakos egy ó­­vatlan — és főleg önzetlen — pillanatban kihajtott egy billenőkocsival az üzemből, majd barátjával, Vajda Sándorral a zajz­on­­völgyi erdőmunkások szállása felé vették út­jukat. Útközben megálltak, hogy „megken­jék“ a kerekeket. Vajda közben lemaradt, s Rab a szállásról bánatában 17 szál deszkát, lapátokat, ásókat lopott. De az ásóval ma­gamagának ásott vermet. Többrendbeli lo­pásért, engedély nélküli hajtásért 1 évi és 3 hónapi börtönbüntetésre ítélték. (váradi) I­­ Évszázados megfigyelések alapján sok olyan betegséget gyógyítottak már a múltban is —­ például tüdőgyulladás, tbc., vérkeringési betegségek stb. —, amelyek­nek az előidéző okait nem ismerték u­­gyan, de tudták többek közt, hogy a tiszta levegő gyógyító erővel bír. Azokat a tényezőket keresve, amelyek a gyógyulást elősegítik, rájöttek, hogy föl­dünk legöregebb emberei a hegyek magas fennsíkjain élnek jó erőben vannak és ép­pen úgy táplálkoznak, mint fiatal ko­rukban. A megfigyelésekből kiderült, hogy ebben nem csak az életmód, a táp­lálkozás, a tiszta víz és levegő játszik fontos szerepet, hanem a levegő elektro­mos töltése is. Kimutatták, hogy a levegőben kétféle — negatív és pozitív —­ elektromos töl­tés létezik. Mennyiségük az időjárástól, a levegő por- és füsttartalmától, vala­mint a hőmérséklettől függően változik. Tiszta, száraz, meleg időben a magas hegyekben a negatív ionok száma köb­­centiméterenként eléri a 800—1500-at. Tiszta levegőjű sík vidéken számuk 300 —400-ra csökken. Nagy városok füstös levegője már csak 100—150 negatív iont tartalmaz köbcentiméterenként. Zárt füs­tös helyiségben mennyiségük a felére csökken. Ismert tény, hogy az elöregedést a sejtfal oxigén és tápanyag áteresztőké­pességének lassú, állandó csökkenése o­­kozza. Attól függően, hogy a sejtfal-át­eresztőképesség milyen mértékben foko­zódik vagy csökken, aszerint hamarább vagy későbben áll be az öregedés. Általában a 40. év után a tüdő leve­gő­ befogadó képessége csökkenni kezd, és a 70. életévre a felére csökken. Ha ez­zel párhuzamosan a sejtfal áteresztőké­pessége is csökken, akkor a szervezetben többek között oxigénhiány áll be, ami­nek következtében az egész szervezet egyfolytában károsodik, öregszik. A hegyi tiszta levegő magas negatív ion tartalma légzés útján a szervezetbe jutva felerősíti a tüdősejthártyák, a vö­­rösvértestek és a szervezet többi sejtjei­nek az elektromos töltését, javítva ezál­tal a szervezet összes sejtjeinek működé­sét és anyagcseréjét. Noha az oxigén parciális (részleges) nyomása a hegyek­ben kevesebb, mégis több oxigén jut a szervezetbe, mint a városok levegőjéből, mivel a negatív ionok hatására a tüdő­sejt oxigén áteresztőképessége nagymér­tékben fokozódik. A vörösvértestek a ne­gatív ionok hatására nagyobb mennyisé­gű oxigént képesek a szervezet sejtjei­hez szállítani, így javul a szervezet vala­mennyi sejtjének a működése, és általá­nos szellemi frissesége következik be. Ezért javasolják már rég az orvosok a hétvégi kirándulásokat, amelyek nem­csak a vérkeringésre és a légzésre fejte­nek ki igen kedvező hatást, hanem az e­­gész szervezetre, az összes élő sejtekre. Az iparosodás következtében a váro­sok levegője mind nagyobb mennyiségű port, füstöt és más káros égési terméket tartalmaz. A nap ultraibolya sugarainak a hatására a felső légrétegekben kelet­kező negatív ionok a városok szennye­zett levegőjében úszó elemekbe ütközve sem teljesítődnek, vagy pedig a jelen lévő pozitív ionok elnyelik azokat. A negatív ionok mennyiségének a csökkenésével pár­huzamosan növekszik a levegő pozitív ion tartalma. Míg a magas hegyekben a pozitív ionok száma kevés, addig a zárt helyiségekben­, különösen, ha cigarettáz­nak is, számuk igen magas. A zárt helyi­ségben keletkező fejfájás, bágyadtságér­­zet, levertség egyik oka az oxigén csök­kent mennyiségén kívül a levegő magas pozitív ion tartalma. Frontbetöréskor, nedves, hideg időben a betegségek na­gyobb mértékű előfordulását a levegő magas pozitív ion tartalma okozza. A betegségek megelőzésének egyik a­­lapfeltétele nemcsak a szervezetet táma­dó kórokozók elpusztítása, hanem a szer­vezet rendszeres edzése. Az orvosok vé­leménye szerint ezt igen könnyen el le­het érni a naponkénti hosszabb ideig tartó sétákkal és az időnkénti kirán­dulásokkal. Dr. Incze Sándor főorvos, az orvostudományok doktora A negatív ionok szerepe az idő előtti öregedés megelőzésében

Next