Brassói Lapok, 1971 (3. évfolyam, 9-53. szám)

1971-12-28 / 53. szám

Közéletünk mindennapos gyakorlatá­vá vált, hogy a legfelső párt- és ál­lamvezetés — következetesen érvénye­sítve a tömegekkel való szoros kap­csolat elvét — minden lényeges tár­sadalmi, gazdasági, politikai és kul­turális kérdést alkotó módon megvitat a közvélemény képviselőivel, a helyi párt- és állami szervek vezetőivel, munkásokkal, parasztokkal, értelmisé­giekkel. A napokban, mint ismeretes, decem­ber 21. és 23. között ülésezett a fővá­rosban a községi pártbizottságok titká­rainak és a községi néptanácsok elnö­keinek országos konferenciája. A nem­zetgazdasági kiállítás központi pavilon­jában lezajlott konferencián a községi párt- és állami szervek több mint öt­ezer képviselője vett részt. A napilapok részletesen beszámoltak a konferencia munkálatairól, amelyet Nicolae Ceauşescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia szo­cialista Köztársaság Államtanácsának elnöke nyitott meg és a tanácskozás végén elhangzott nagy beszédében összegezte a konferencia tanulságait. A konferenciára olyan körülmények között került sor, amikor az utóbbi é­­vek folyamán a mezőgazdaság korsze­rűsítése, a helyi erőforrások jobb kiak­názását célzó erőfeszítések következté­ben számottevő változások történtek a szocialista Románia falvaiban. Pártunk főtitkárának javaslatára a konferencia megvitatta a községi pártszervezetek és néptanácsok szerepét a gazdasági­társadalmi tevékenység vezetésében, a községi pártszervezetek és néptaná­­csok feladatait a parasztság nevelésé­ben és szocialista tudatának kialakí­tásában. A tanácskozás ügyrendjének harmadik pontja így hangzott: Intéz­kedések a párt Országos Konferenciá­jának a községek és falvak rendezé­sére, gazdasági-társadalmi fejlesztésé­re vonatkozó határozatai teljesítéséről. Más szóval : a községi párttitkárok és polgármesterek azért ültek össze, hogy széleskörűen és sokrétűen ele­mezzék a községi pártszervezetek és néptanácsok munkáját. A háromnapos tanácskozás részvevői megállapították, milyen további utakon növelhetik a községi pártszervezetek és néptaná­csok szerepét a falvak életében, a köz­ségek dolgozói életében. Pártunk fő­titkárának felhívására a konferencia részvevői a megtárgyalt kérdések te­rén elért nagy eredmények kidombo­rításával egyidejűleg feltárták a még fellelhető hibákat, fogyatékosságokat. A plenáris üléseken és a bizottsá­gokban a felszólalók egyöntetűen ki­fejezték az általuk képviselt falusi dol­gozók maradéktalan csatlakozását pár­tunk és államunk bel- és külpolitiká­jához, azt a szilárd elhatározásukat, hogy lankadatlanul munkálkodnak e politika megvalósításán. A részvevők meleg szavakkal fejezték ki hálájukat a pártvezetőségnek, amiért az RKP KB Végrehajtó Bizottságának december 21-i határozatai révén ismét jelentős és értékes támogatást nyújtott a me­zőgazdasági termelőszövetkezeteknek, valamennyi szövetkezeti tagnak. A pol­gármesterek és párttitkárok, számos község lakossága, a községi párt­­bizottságok és néptanácsok nevé­ben lelkesen válaszoltak a Ialo­miţa megyei Unirea község polgár­­mesterének a konferencia plénumán elhangzott felhívására, s megfogad­ták, még jobban hasznosítják a lehető­ségeket az állattenyésztés, és -hizla­lás terén, hozzájárulva az állami köz­ponti alap gyarapításához, a lakosság ellátásához. A konferencia határozata és pártunk főtitkárának a tanácskozás végén el­hangzott nagy beszéde összegezi a há­rom referátum alapján kibontakozott széles körű vita tanulságait (a konfe­rencia plenáris ülésein és a bizottsá­gokban 721 felszólalás hangzott el). E­­zekből a programatikus dokumentu­mokból kitűnik : a X. pártkongresszus határozataiból eredő nagy feladatok még eredményesebb teljesítése szüksé­gessé teszi a községi pártbizottságok és néptanácsok munkájának gyökeres megjavítását, hatáskörének jelentős ki­bővítését, munkastílusának és tömeg­­kapcsolatainak szüntelen tökéletesíté­sét, hozzáértésének és felelősségérze­tének növelését, az alulról jövő kezde­ményezés ösztönzését. Különösen fontos feladatok hárulnak a községi szervekre a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, a talajjavítás­ra és az állattenyésztésre vonatkozó országos programok megvalósításában. Ezzel összefüggésben megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítaniuk a föld­alappal való gazdálkodásra, a termő­talaj ésszerű kihasználására, a talajja­vításra, az árvizek megelőzésére, a mocsaras talajok lecsapolására, helyi öntözési rendszerek létrehozására, a ta­lajerózió megelőzésére. Az állatte­nyésztéssel kapcsolatos feladatok kö­zött — a szövetkezeti állattenyésztés fejlesztése mellett — nagyobb gondot kell fordítani a szövetkezeti tagok ház­táji állattenyésztésére s a nem szövet­­kezetesített övezetek magángazdasá­gainak állatállományára. Ezzel kapcso­latosan a konferencia szorgalmazta a legelőgazdálkodással kapcsolatos fel­adatok jobb elvégzését. A szövetkezeti parasztság anyagi ér­dekeltségének fokozásával, valamint a mezőgazdasági beruházásokkal kap­csolatos feladatok teljesítésének sürge­tése mellett a konferencia határozata behatóan foglalkozik a helyi erőforrá­sok körültekintőbb és hatékonyabb hasznosításával, a községek ipari jel­legű tevékenységének fejlesztésével, és a szolgáltatások jobb megszervezésé­vel. A konferencia dokumentumai han­goztatják, hogy magasabb színvonalra kell emelni a helyi párt- és állami szer­vek községgazdálkodási tevékenységét is. A községek és falvak rendezésében és őr falusi építkezésekben messzeme­nően figyelembe kell venni a korszerű falufejlesztés követelményeit — a la­kosság ellátásától a közművesítés fo­kozatos bevezetéséig. Tehát biztosíta­ni kell a falvak városiasodási folya­matának következetes és ésszerű ki­bontakozását. A gazdasági és a községfejlesztési feladatok példás teljesítésével egyide­jűleg a községi pártszervezeteknek és néptanácsoknak — hangoztatják a kon­ferencia dokumentumai — különös gonddal kell megszervezniük a falusi lakosság politikai, hazafias és erköl­csi nevelését — az RKP KB 1971. no­vember 3—5-i plenáris ülésének hatá­rozatai szellemében. Ebben a vonatko­zásban igen nagy jelentősége van an­nak, hogy az elkövetkező időszakban jobban bevonják a nevelőmunkába a falusi értelmiségieket. Az eddiginél jobban, behatóbban kell foglalkozniuk a helyi szerveknek a falusi iskolák irányításával, a falusi tanulóifjúság munkára nevelésével. A határozat értelmében megyei szin­ten minden évben egyszer összehívják a községi pártszervezetek és néptaná­csok vezetőinek tanácskozását, 3—4 é­­venként pedig összeül a községi párt­bizottsági titkárok és polgármesterek országos konferenciája. Tanulságokban olyan gazdagnak bi­zonyult ez az első ilyen országos kon­ferencia, hogy évekre szóló gazdag programot biztosít a falvak gazdasági, társadalmi és urbanisztikai fejleszté­sére. ÖTEZREK TANÁCSKOZÁSA TETTEKRE SERKENTŐ GONDOSKODÁS December 21-i ülésén az RKP KB Végrehajtó Bizottsága nagy jelentőségű intézkedéseket foganatosított a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek támo­gatására, egész parasztságunk érdeké­ben. Mint ismeretes, egy esztendővel ez­előtt, 1970 decemberében a Központi Bizottság plenáris ülése határozatokat hozott a mezőgazdaság megszervezésé­nek, tervszerűsítésének és vezetésének javításáról, a szövetkezetközi társulá­sok megszervezéséről, a globális ak­kordbér bevezetéséről, a szövetkezeti tagok garantált minimális jövedelmé­nek biztosításáról. Egy esztendő ered­ményei, tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek a határozatok jelentősen fo­kozták a parasztság munkakedvét, s en­nek eredményeként a szövetkezeti me­zőgazdaság nagyobb termést és jövedel­met ért el az idén. A műszaki-anyagi alap fejlesztéséhez, fokozott mennyisé­gű műtrágya és fajvetőmagvak szállítá­sához, beruházási és termelési hitelek folyósításához nyújtott állami támoga­tás, valamint a szövetkezeti tagoknak az idén kifejtett munkája eredménye­ként a mezőgazdasági szövetkezetek 1971-ben a legnagyobb termést érték el a szövetkezetesítés befejezése óta. A termés 29 százalékkal volt nagyobb az 1970. évinél és 18 százalékkal az előző ötéves tervidőszak átlagánál. De ezek­nél a százalékarányoknál kézzelfogha­tóbban érzékelteti az 1971-es mezőgaz­dasági év sikerét, ha összehasonlítjuk például a gabonatermés növekedését az előző öt esztendő átlagával­. Ebből az összevetésből kiderül, hogy az idei ga­bonatermés 1,2 millió tonnával haladja meg az 1966—1970-es időszakban elért átlagot. Ezek az átlagos jó eredmények azon­ban nem feledtethetik a mezőgazda­ságban még­ fellelhető fogyatékosságo­kat, amelyek kihatnak a termelőszövet­kezeti parasztság egy részének jöve­delmére is, s nemcsak erre. Az RKP KB Végrehajtó Bizottsága megállapítot­ta, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek egy részének a termelése és jövedelme elmaradt a lehetőségek mö­gött, s emiatt ezek az egységek nem tudták biztosítani a termeléshez és a tagság javadalmazásához szükséges ösz­­szegeket. Különösen dombvidéki terme­lőszövetkezetekben állt elő ilyen hely­zet. Másrészt, egyes termelőszövetkeze­tek évek óta — olykor több mint tíz éve — törlesztik a hátralékos hiteleket. Ez nyilvánvalóan hátrányosan hat ki ezeknek a termelőszövetkezeteknek a gazdasági-pénzügyi tevékenységére. Mindezeknek az eredményeknek és fogyatékosságoknak a figyelembe vétele és mérlegelése alapján, az említett helyzetben lévő termelőszövetkezetek támogatása céljából, s azért, hogy e­­zek a szövetkezetek is biztosíthassák a tagság szavatolt minimális javadalma­zását és a termelés pénzügyi ellátását, az RKP KB Végrehajtó Bizottsága el­határozta : törli az 1968 előtt nyújtott és 1972-ben esedékes, 1150 millió lejt kitevő állami hitel visszafizetését. U­­gyanakkor az állami költségvetésből 350 millió lejt utalnak ki egyes mezőgaz­dasági termelőszövetkezeteknek, hogy befizessék 1971. évi hozzájárulásukat a nyugdíjpénztárnak. A Végrehajtó Bi­zottság elhatározta továbbá : 500 mil­lió lejig terjedő, 1972-ben törlesztendő hitelt nyújtanak azoknak a mezőgazda­­sági termelőszövetkezeteknek, amelyek szerződéses alapon termékeket szállí­tottak az állami alapnak, hogy kifizet­hessék a szövetkezeti tagoknak a tény­legesen végzett munkájuk utáni járan­dóságot. Nem kétséges, hogy ezek az intézke­dések hatékonyan hozzájárulnak az ösz­­szes mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek gazdasági-pénzügyi helyzetének megszilárdításához, a parasztság élet­színvonalának közvetlen emeléséhez. Érthető tehát, hogy a Végrehajtó Bi­zottság által elhatározott intézkedések széles körű visszhangot váltottak ki szö­vetkezeti parasztságunk körében, amely nagy megelégedéssel és elismeréssel nyugtázta pártunk vezetőségének gon­doskodását Az új esztendőre s az elkövetkező é­­vekre több gabonát, több burgonyát, cu­korrépát, húst, tejet és más mezőgaz­dasági terméket ígérő visszhang. Tettekre serkentő, bizakodást keltő. A brassói egyetem új épülete S3. SZÁM 2. oldal Brassó újrafelfedezése Azzal a gondolattal távoztam a bras­sói, Unirea líceum Arany János nevét viselő irodalmi körének legutóbbi ülésé­ről, hogy az embernek szülőhelyét, köz­vetlen környezetét minduntalan, újra meg újra fel kell fedeznie__mert mind­untalan, újra meg újra felfedezteti ma­gát. Ezt a gondolatot, amelyet bizonyára az ülésen résztvevő diákok is átéltek újra, Lendvay Éva költő, a Brassói Lapok munkatársa sugallta, aki a köri tagok kérésére Brassó irodalmi alkotásokban cí­men tartott előadást Az előadás — amelyet az irodalmi köri tagok versmondása „illusztrált“ — az ízig-vérig brassóiak számára is az új­rafelfedezés élményét nyújthatta. És tel­jesség-élményt nyújtott, mert nemcsak a város földrajzi környezetét, történelmét — múltja és jelene emlékezetre méltó tetteit —, kultúráját stb. elevenítette fel, hanem a város szellemét, lakosainak jel­lemét, érzés- és gondolatvilágát is. Bizonyos szempontból tehát rendha­gyónak is tekinthetjük az előadás­ nyúj­­totta teljességérzetet, amelyben a fő ér­dem éppen az irodalomé. E mindig­ törekvő város ihlető erejétől nehezen szabadulhattak költők, írók, gondolkodók, régiek és újak. ..őslakók“ i­s vendégek egyaránt. Az előadás „illuszt­rációjaként“ is megszólaltak olyan írók­költők, akiknek neve már-már elválaszt­hatatlan a városétól, olyanok is, akikből egyetlen találkozás parancsolta ki a ver­set és olyanok is, akiket a közvetlen ta­lálkozás élménye nélkül is megihletett Brassó és a brassóiak legendás múltja, új legendákat teremtő jelene. Megszólaltak — többek között — Honte­s és Vörösmarty, Vasile Pop és Farkas Árpád, Călinescu és Jancsik Pál, Lucian Blaga és Friedrich Schuller, Áp­­rily Lajos és Quasimodo, és megszólaltak a legbrassóiabbak: Szemlér Ferenc, Adolf Meschendörfer, Lendvay Éva élményei, vallomásai, emlékei versben, prózában egyaránt, amelyek önmagukban is fel­fedezések. Végül — érdemük csorbítása nélkül — említsük meg a dr. Szikszay Jenő érde­mes tanár által vezetett kör tagjainak nevét, akik versmondásukkal járultak hozzá Brassóó újrafelfedezéséhez: Csabai Zoltán, Csíki Melinda, Deák Lenke, Fű­zi Júlia, Gál Zoltán, Gruber Erzsébet, Kis Valéria, Májay Gabriella, Nyírő Sán­dor, Szabó István, Szász Ferenc, Szász Katalin, Szász Mária, Takó Margit, Toós Magda, Tóth Ilona, Vandra Attila. Jancsik Pál Brassó-köszöntése — mert a város újrafelfedezésének társszerzőivé lettek — rájuk is illik : „Sok szerencsét. Kolumbuszok !“ Apáthy Géza

Next