Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1972-04-22 / 16. szám

V­ I. LENIN SZÜLETÉSÉNEK 102. ÉVFORDULÓJA Szergej Jeszenyin A föld kapitánya Mindennapi jelenlét Nem láttalak, Lenin elvtárs, csak fényképen, filmen, szoborban, írók és költők életes soraiban. De a mauzóleum­ban sem láttalak soha, s nem is kívánok egy ilyen talál­kozást. Nem kereslek az emlékmű­ időben, hanem egysze­rűen az időben. Abban az időben, amelyben magam is élek, A balzsamozók hitét tisztelem, de szívesebben osztom azt a hitet, miszerint semmi sem vész el, csak átalakul. Mert Te is azt bizonyítottad be számomra, hogy az ember nem vész el, hanem átalakul. Te élő eszmévé, vezérlő eszmévé lettél. Hát ezért nem kívánkozom arra, hogy a mauzóleumban megkeresselek. Hiszen nemcsak tisztelem a balzsamozók hitét : félek is tőle, és Téged is féltelek tőle, Lenin elvtárs. Úgy akarlak őrizni-gazdagítani továbbra k is emlékezetemben, ahogy­­eddig is őriztelek, eleven arckifejezéssel, eleven mozdulatokkal, eleven szavakkal. Mindez évfordulón, születésed évfordulóján jut eszem­be. Tudom, te, aki arra tanítottad-tanítod a világ dolgozóit, hogy az időt, életüket előre tekintve, a jövő távlatából vizs­gál­ják-formálják, harccal munkálják, nem vennéd jó néven, ha elindulnék az idő országútjain visszafelé , a mú­ltba. Mégis elindulok, és októberben kereslek meg, Lenin elvtárs­ a Nagy Októberben, abban az időben, amelyben múlt, jelen és jövő találkozott a forradalomban. A diadalmas forrada­lomban. Ez az idő nem emlékmű-idő. Azóta messze sugár­zott fénye a térben, győzedelmesen folytatódik, és Téged is folytat a jelenben, mindennapjainkban. Vlagyimir Iljics. Azok segítségével találok Hád, akik közvetlen ember­közelből láttak : „Zömök alak, rövid nyak, kopaszodó, nagy fej, hatalmas homlok, apró szem, rövid orr, nagy, szépen ívelt száj, erélyes, borotvált áll, amelyen azonban már ki­ütköznek a hajdani és majdnem jól ismert szakáll borostái. Ruhája kopott, nadrágja túl hosszú. Egyszerű ember, aki nem keltette azt a benyomást, hogy a tömeg bálványa, pedig úgy szerették és tisztelték, mint kevés vezetőt a tör­ténelem folyamán. Különös népvezér, olyan, aki szellemi fölényénél fogva vezető... Különleges képessége van arra, hogy mély gondolatokat egyszerű szavakkal fejezzen ki, s hogy egy-egy konkrét helyzetnek mélyreható elemzését adja. És éleselméjűséggel párosuló nagy szellemi bátorság jel­lemzi“. Így látott John Reed, kortársad, októberben, és így továbbított az időnek. Ugyancsak ő írta : „Száját, mintha mosolygott volna, beszéd közben nagyon kinyitotta : hangja rekedtes v­olt, nem kellemetlenül ha­nem mintha a sok évi beszéd tette volna azzá — és mono­ton, mintha örökké tudná így folytatni ... Néha kissé előre­­hajolt — ezzel hangsúlyozta szavait. Nem gesztikulált. S ezer egyszerű ember néma csodálattal tekintett rá...“ Balzsamnál is jobban őriz az emberkörben fogant tett­értékű emberi szó. Tudom, Lenin elvtárs, ha találkozhatnánk, bizonyára tőlem is megkérdenéd, ki vagyok és hogyan élek. Nem mulasztottad el soha, hogy az egyszerű emberekkel róluk beszélgess. Azt felelném, azt felelem : Lenin elvtárs, egyike v­agyok annak a sok millió egy­szerű embernek, aki néma csodálattal tekint Rád, mert nincs már olyan földrész, amelyre ne jutott volna el szavad, amelyen ne követnék tanításod, amelyen ne munkálna szel­lemed. Mert jelen vagy a „végső harc“ minden mozzanatá­ban ma is, a társadalmi szabadságért, a nemzeti függet­lenségért harcoló népek egyre növekvő soraiban. Én egy húszmilliós ország szülötte vagyok, Lenin elvtárs, amely kivívta szabadságát-függetlenségét, amely a fegyvereket szerszámokkal cserélte fel és építő munkával teljesíti ki forradalmát, tanításod szellemében, a kommunisták pártja vezetésével. Az én hazámban is eleven jelenléttel élnek, munkálnak, teljesednek ki eszméid-szavaid, Lenin elvtárs. Azért őrizlek én is, millió egyszerű ember egyikeként, ele­ven arckifejezéssel, eleven szavakkal, eleven mozdulatokkal. Történelmet élünk, nem emlékmű-időt. Szívdobogva várnám, hogy mit válaszolsz. Bizonyára elégedett lennél jelentésemmel, kitüntetnél kézszorításoddal, esetleg barátságosan, szigorú szeretettel felhívnád figyelme­met, hogy amennyire csak lehetséges, kerüljem a nagy szavakat, szavak és tettek összhangjának szükségességére intenél. Megköszönném, megköszönöm, és biztosítlak : szavak és tettek, tettek és szavak összhangjával haladunk a szocialista kiteljesedés útján, a kommunizmus felé, ahogy Tőled tanul­tuk, Lenin elvtárs ! Születésed napján — és nemcsak születésed napján — ezt mondhatom, ezt mondhatjuk. Apáthy Géza Tfv Nem kormányozta senki e planétát, még senkiről nem zengtem éneket. Ő mondta csak kitárva két kezét ránk: „A világ egy család, egyetlenegy.” Nem kábít el a himnus­-sza a hősnek. Nem reszket vérem millió eve. Boldog vagyok, hogy ha időnk borús lett , éreztem, lélegeztem, éltem Ővele! Nem csak nekünk, kiknek közeli minden — csoda az elefántnak is, hogy a szerény fiú, ki született Szimbirszkben, nagy országának lett kormányosa. Hullám bőgött... A tisztogatás hevében szigorú volt, s gyengéden szeretett. Mint marxista eszmélkedett, s egészen lenini módon élt, cselekedett. Nem ! Ez nem Sztyenka-féle rend Nem Pugacsov-trón s fölkelés ! Ő falhoz nem állított senkit, de az itt ember-törvénykezés. Értelme bátorsággal teljes. Éppen csak megragadta, s fogott kormányrudat, hogy megtörjön a partfokon a vész, hogy hajójának adjon szabad utat. Ő kapitány 1 Kormányos ő 1 Szörnyű, ha örvény­szélroham jár? Matrózai : hazánk különböző népeiből összegyűlt egész Párt 1 Nem gyáva az, ki tengert nem szokott. Hogy beteljék a jobb ígéret : gyújtnak vezérlő lángokat, s a szárazföldre visszatérve, majd egy új költö köztelek, más sorsú — én már meg nem érem új, más szavakkal éneket dalol e harc dicséretére. „Csak az hajós — dalol e látnok —, ki lelkét harcban r­egedzve, világunknak a még nem látott új szárazföldet felfedezte.” .Tánosy István fordítása itt! Rodiat A gondolkodó -Dip A­ifl. Április 23. — 120 éve, 1852-ben született Mednyánszky László festőművész, a tájképfestészet kiváló mestere, a kritikai realizmus egyik legjelesebb képviselője. — 430 éve, 1542-ben szerezte Ti­nódi Sebestyén Prini Péternek, Maj­­láth Istvánnak és Terek­ Bálintnak fogságáról szóló krónikás énekét. Április 24. — A kolonializmus ellen, a békés egymás mellett élésért harcoló if­júság nemzetközi napja. Április 25. — 500 éve, 1472-ben halt meg Leon Battista Alberti olasz építész, író, a reneszánsz művészetelmélet és pedagógia, az ókorkutatás és a monu­hentális építészet, a szépiro­dalom és a bölcselet kiemelkedő képviselője. Alakja a reneszánsz gondolkodói és művészei között egyaránt a legkiválóbbak közé tar­tozik. Április 26.­­— 145 éve, 1827-ben halt meg Bihari János zeneszerző és hegedű­­művész, kora legkiválóbb magyar zeneszerzője és előadóművésze, a verbunkos stílus legnagyobb kép­viselője. Lavotta Jánossal és Cser­mák Antallal együtt a magyar zenei romantika ún. virtuóz triászát al­kotta. Április 27. — 10 éve, 1962. április 27—30 . A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülés­szaka a mezőgazdaság szocialista átalakításának, teljes szövetkezete­sítésének befejezése alkalmából. — 25 éve, 1347-ben kezdte meg mű­ködését az újonnan létesült Temes­vári Állami Operaház. Ugyanakkor kezdte meg tevékenységét a Bana­tul Állami Filharmónia, amely a száz évvel ezelőtt létrejött Temes­vári Zenekedvelő Egyesület hagyo­mányait fejleszti tovább. Április 28. 90 éve, 1882-ben született Theo­ Angheluţă román matematikus. der BI 16. SZÁM 3. oldal

Next