Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1972-04-22 / 16. szám
V I. LENIN SZÜLETÉSÉNEK 102. ÉVFORDULÓJA Szergej Jeszenyin A föld kapitánya Mindennapi jelenlét Nem láttalak, Lenin elvtárs, csak fényképen, filmen, szoborban, írók és költők életes soraiban. De a mauzóleumban sem láttalak soha, s nem is kívánok egy ilyen találkozást. Nem kereslek az emlékmű időben, hanem egyszerűen az időben. Abban az időben, amelyben magam is élek, A balzsamozók hitét tisztelem, de szívesebben osztom azt a hitet, miszerint semmi sem vész el, csak átalakul. Mert Te is azt bizonyítottad be számomra, hogy az ember nem vész el, hanem átalakul. Te élő eszmévé, vezérlő eszmévé lettél. Hát ezért nem kívánkozom arra, hogy a mauzóleumban megkeresselek. Hiszen nemcsak tisztelem a balzsamozók hitét : félek is tőle, és Téged is féltelek tőle, Lenin elvtárs. Úgy akarlak őrizni-gazdagítani továbbra k is emlékezetemben, ahogyeddig is őriztelek, eleven arckifejezéssel, eleven mozdulatokkal, eleven szavakkal. Mindez évfordulón, születésed évfordulóján jut eszembe. Tudom, te, aki arra tanítottad-tanítod a világ dolgozóit, hogy az időt, életüket előre tekintve, a jövő távlatából vizsgálják-formálják, harccal munkálják, nem vennéd jó néven, ha elindulnék az idő országútjain visszafelé , a múltba. Mégis elindulok, és októberben kereslek meg, Lenin elvtárs a Nagy Októberben, abban az időben, amelyben múlt, jelen és jövő találkozott a forradalomban. A diadalmas forradalomban. Ez az idő nem emlékmű-idő. Azóta messze sugárzott fénye a térben, győzedelmesen folytatódik, és Téged is folytat a jelenben, mindennapjainkban. Vlagyimir Iljics. Azok segítségével találok Hád, akik közvetlen emberközelből láttak : „Zömök alak, rövid nyak, kopaszodó, nagy fej, hatalmas homlok, apró szem, rövid orr, nagy, szépen ívelt száj, erélyes, borotvált áll, amelyen azonban már kiütköznek a hajdani és majdnem jól ismert szakáll borostái. Ruhája kopott, nadrágja túl hosszú. Egyszerű ember, aki nem keltette azt a benyomást, hogy a tömeg bálványa, pedig úgy szerették és tisztelték, mint kevés vezetőt a történelem folyamán. Különös népvezér, olyan, aki szellemi fölényénél fogva vezető... Különleges képessége van arra, hogy mély gondolatokat egyszerű szavakkal fejezzen ki, s hogy egy-egy konkrét helyzetnek mélyreható elemzését adja. És éleselméjűséggel párosuló nagy szellemi bátorság jellemzi“. Így látott John Reed, kortársad, októberben, és így továbbított az időnek. Ugyancsak ő írta : „Száját, mintha mosolygott volna, beszéd közben nagyon kinyitotta : hangja rekedtes volt, nem kellemetlenül hanem mintha a sok évi beszéd tette volna azzá — és monoton, mintha örökké tudná így folytatni ... Néha kissé előrehajolt — ezzel hangsúlyozta szavait. Nem gesztikulált. S ezer egyszerű ember néma csodálattal tekintett rá...“ Balzsamnál is jobban őriz az emberkörben fogant tettértékű emberi szó. Tudom, Lenin elvtárs, ha találkozhatnánk, bizonyára tőlem is megkérdenéd, ki vagyok és hogyan élek. Nem mulasztottad el soha, hogy az egyszerű emberekkel róluk beszélgess. Azt felelném, azt felelem : Lenin elvtárs, egyike vagyok annak a sok millió egyszerű embernek, aki néma csodálattal tekint Rád, mert nincs már olyan földrész, amelyre ne jutott volna el szavad, amelyen ne követnék tanításod, amelyen ne munkálna szellemed. Mert jelen vagy a „végső harc“ minden mozzanatában ma is, a társadalmi szabadságért, a nemzeti függetlenségért harcoló népek egyre növekvő soraiban. Én egy húszmilliós ország szülötte vagyok, Lenin elvtárs, amely kivívta szabadságát-függetlenségét, amely a fegyvereket szerszámokkal cserélte fel és építő munkával teljesíti ki forradalmát, tanításod szellemében, a kommunisták pártja vezetésével. Az én hazámban is eleven jelenléttel élnek, munkálnak, teljesednek ki eszméid-szavaid, Lenin elvtárs. Azért őrizlek én is, millió egyszerű ember egyikeként, eleven arckifejezéssel, eleven szavakkal, eleven mozdulatokkal. Történelmet élünk, nem emlékmű-időt. Szívdobogva várnám, hogy mit válaszolsz. Bizonyára elégedett lennél jelentésemmel, kitüntetnél kézszorításoddal, esetleg barátságosan, szigorú szeretettel felhívnád figyelmemet, hogy amennyire csak lehetséges, kerüljem a nagy szavakat, szavak és tettek összhangjának szükségességére intenél. Megköszönném, megköszönöm, és biztosítlak : szavak és tettek, tettek és szavak összhangjával haladunk a szocialista kiteljesedés útján, a kommunizmus felé, ahogy Tőled tanultuk, Lenin elvtárs ! Születésed napján — és nemcsak születésed napján — ezt mondhatom, ezt mondhatjuk. Apáthy Géza Tfv Nem kormányozta senki e planétát, még senkiről nem zengtem éneket. Ő mondta csak kitárva két kezét ránk: „A világ egy család, egyetlenegy.” Nem kábít el a himnus-sza a hősnek. Nem reszket vérem millió eve. Boldog vagyok, hogy ha időnk borús lett , éreztem, lélegeztem, éltem Ővele! Nem csak nekünk, kiknek közeli minden — csoda az elefántnak is, hogy a szerény fiú, ki született Szimbirszkben, nagy országának lett kormányosa. Hullám bőgött... A tisztogatás hevében szigorú volt, s gyengéden szeretett. Mint marxista eszmélkedett, s egészen lenini módon élt, cselekedett. Nem ! Ez nem Sztyenka-féle rend Nem Pugacsov-trón s fölkelés ! Ő falhoz nem állított senkit, de az itt ember-törvénykezés. Értelme bátorsággal teljes. Éppen csak megragadta, s fogott kormányrudat, hogy megtörjön a partfokon a vész, hogy hajójának adjon szabad utat. Ő kapitány 1 Kormányos ő 1 Szörnyű, ha örvényszélroham jár? Matrózai : hazánk különböző népeiből összegyűlt egész Párt 1 Nem gyáva az, ki tengert nem szokott. Hogy beteljék a jobb ígéret : gyújtnak vezérlő lángokat, s a szárazföldre visszatérve, majd egy új költö köztelek, más sorsú — én már meg nem érem új, más szavakkal éneket dalol e harc dicséretére. „Csak az hajós — dalol e látnok —, ki lelkét harcban regedzve, világunknak a még nem látott új szárazföldet felfedezte.” .Tánosy István fordítása itt! Rodiat A gondolkodó -Dip Aifl. Április 23. — 120 éve, 1852-ben született Mednyánszky László festőművész, a tájképfestészet kiváló mestere, a kritikai realizmus egyik legjelesebb képviselője. — 430 éve, 1542-ben szerezte Tinódi Sebestyén Prini Péternek, Majláth Istvánnak és Terek Bálintnak fogságáról szóló krónikás énekét. Április 24. — A kolonializmus ellen, a békés egymás mellett élésért harcoló ifjúság nemzetközi napja. Április 25. — 500 éve, 1472-ben halt meg Leon Battista Alberti olasz építész, író, a reneszánsz művészetelmélet és pedagógia, az ókorkutatás és a monuhentális építészet, a szépirodalom és a bölcselet kiemelkedő képviselője. Alakja a reneszánsz gondolkodói és művészei között egyaránt a legkiválóbbak közé tartozik. Április 26.— 145 éve, 1827-ben halt meg Bihari János zeneszerző és hegedűművész, kora legkiválóbb magyar zeneszerzője és előadóművésze, a verbunkos stílus legnagyobb képviselője. Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika ún. virtuóz triászát alkotta. Április 27. — 10 éve, 1962. április 27—30 . A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszaka a mezőgazdaság szocialista átalakításának, teljes szövetkezetesítésének befejezése alkalmából. — 25 éve, 1347-ben kezdte meg működését az újonnan létesült Temesvári Állami Operaház. Ugyanakkor kezdte meg tevékenységét a Banatul Állami Filharmónia, amely a száz évvel ezelőtt létrejött Temesvári Zenekedvelő Egyesület hagyományait fejleszti tovább. Április 28. 90 éve, 1882-ben született Theo Angheluţă román matematikus. der BI 16. SZÁM 3. oldal