Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1972-05-20 / 20. szám

BL Május 21, vasárnap 8,15 : Torna ; 8,30 : Pionírműsor ; 10,00: Faluműsor; 11,15: Leonard Bernstein a zenéről ; 12,00 : A haza vé­delmében ; 12,30 : Magyar nyelvű mű­sor : A politikai, gazdasági és társadal­mi élet hírei. Az írókonferencia küszö­bén — Ferencz Zsuzsa rovata. A hét riportja : Soos Manea Károllyal, az RKP Kolozs megyei bizottságának tit­kárával kolozsvári vállalatokban, szer­kesztette Csáp Sándor. Könnyűzene : Győri László és az Atlantic együttes. Gyermekműsor ; 14,00 : Sport — A ke­rékpáros Békeverseny ; 15,00 : Szóra­koztató műsor ; 16,50 : Labdarúgás — Románia—Dánia — közvetítés a 23 Au­gust stadionból ; 18,50 : Román rapszó­dia (intervízió) ; 19,20: 1001 este ; 19,30: Híradó ; 20,00 : A súlyemelő Európa­bajnokság (ólomsúly) közvetítés Con­stantáról ; 20,30 : A hét riportja ; 20,50: Játékfilm ; 22,25 : Híradó, sport. Május 22. hétfő 16,30—17,00 : Orosz nyelvtanfolyam (XV.); 17,40: Gépkocsivezetéknell; 18,00 : Otthonunk ; 18,40 : A filmvilág hírei; 18,55 : A Román Kommunista­ Párt Országos Konferenciája előtt : 19,20 : 1001 este ; 19,30 : Híradó ; 20,10: Tévé­riport; 20,30 : Szervusz, Germain — folytatásos film (II.) ; 21,20: Ro­mánia Szocialista Köztársaság Törté­nelmi Múzeuma (I.) ; 21,40 : Leonard Bernstein a zenéről ; 22,30 : 24 óra ; 22,45 : Ellentétek a tőke világából. Május 23. kedd 9,00 : Telex ; 9,05 : Tévé-iskola , biológia, román irodalom ; 10,00 : Orosz nyelvtanfolyam (XVI.); 10,30: Ex­terra; 10,55 : Otthonunk ; 11,35 : Négy tankos és egy kutya ; 12,30 : Híradó ; 16,30— 17,00 : Francia nyelvtanfolyam (XVI.); 17,30 : Nyelvészeti műsor ; 17,45 : Szak­maválasztási tanácsadó ; 18,15 : Színész és szerep — Cornel Stavru tenorista, a Román Opera első szólistája ; 18,35 : A civilizáció története ; 19,20 : 1001 este ; 19,30: Híradó ; 20,00: Paul Everac : A hozomány című színdarabja ; 21,55 : A Föld körül : Kuba ; 22,15 : Könnyű­zene-sztárok ; 22,30 : 24 óra. Május 24, szerda 9,00 : Telex ; 9,05 : Utazás a Föld kö­rül , Kuba ; 9,25 : Könnyűzene ; 9,50 : Rajzfilm ; 10,00 : Francia nyelvtanfo­lyam (XVII.) ; 10,30 : Tévéfilmmúzeum gyermekeknek ; 12,00 : Híradó ; 15,30 : Tévéiskola — biológia, matematika ; 16,30—17,00 : Angol nyelvtanfolyam (XVI.) ; 17,30 : Egy élet egy eszméért: Otto Julievici Schmid (II.) ; 18,05 : Me­zőgazdasági adás ; 18,35 : Zenei aktua­litások ; 18,55 : Pronoexpressz-húzás ; 19,05 : Emberek és tettek ; 19,20 : Hír­adó; 20,10: Zavaros vizek folynak (film); 21,30 : Könnyűzene ; 21,45 : Közelkép­ben : Kolozsváry Zoltán, a marosvásár­helyi Metalotehnica vállalat kutatókol­lektívájának vezetője ; 22,15 : 24 óra ; 22.30 : Labdarúgás : Moszkvai Dinamo —Glasgow Rangers a Kupák Kupája döntője — közvetítés Brüsszelből. Május 25, csütörtök 9.00 : Telex ; 9,05 : Aşchiuţă barátai ; 9.30 : Románia a világban ; 10,00 : An­gol nyelvtanfolyam (XVII.) ; 10,30 : Filmarchívum : Zavaros vizek folynak; 11,50 : Könnyűzene ; 12,35 : Híradó ; 16,30—17,00 ■ Német nyelvtanfolyam (XVI.); 17,30: Magyar nyelvű műsort Heti riportok és kommentárok; Majté­­nyi Erik jegyzete; az írókonferencia munkálataiból ; Kisfalussy Bálint éne­kel ; Tóthfalusi Béla mezőgazdasági ri­portja ; Gáli Ernő jegyzete ; 18,30 : Az RKP Országos konferenciája előtt; 19,00 : Táncbetétek operákból ; 19,20 : 1001 este ; 19,30 : Híradó ; 20,00 : Ref­lektor ; 20,15 : Fiatalok önmagukról ; 21,00 : Humor : Buster Keaton (III.) ; 21,50 : Kérdezzünk ; 22,30 : Jugoszlávia — dokumentumfilm ; 22,40 : 24 óra. Május 26, péntek 9,00 : Telex ; 9,05 : Kérdezzünk; 9,45 : Grigoraş Dinicu medalion ; 10,00 : Német nyelvtanfolyam (XVII.) ; 10,30 : Ali és a teve (gyermekfilm) ; 10,45 : Humor : Buster Keaton ; 11,35 : Tévé­egyetem ; 12,20 : Híradó ; 16,00—17,00 : Tévé­iskola ; 17,35 : Képzőművészet ; 17,50 : Gazdasági adás ; 18,15 : Amatő­rök stúdiója ; 18,35 : A mai falu ; 19,00: Egészségügyi tanácsadó ; 19,15 : Lottó­húzás ; 19,20 : 1001 este ; 19,30 : Híradó; 20,00: Történelmünk útjai; 20,20: Film: Az égre nyíló ablak; 21,50: Tévé-ankét; 22,35 : 24 óra. Május 27, szombat 9,00 : Telex ; 9,05 : Mindenki könyv­tára (Ion Creangă) ; 9,30 : Háziasszo­nyoknak ; 10,05 : Enciklopédia ; 10,50 : Tévé-ankét ; 11,35 : Zsebhangverseny ; 12,15 : Egészségügyi tanácsadó ; 12,30 : Híradó ; 16,30 : Német nyelvű műsor ; 18,15 : Ritmus, fiatalság, tánc ; 18,50 : A hét képekben ; 19,20 : 1001 este ; 19,30 : Híradó ; 20,15 : Enciklopédia ; 21,15: Zenés szórakoztató műsor; 22,20: Harry Belafonte és Diana Ross énekel; 22,40 : Híradó ; 22,50 : Románcok, és bordalok. Apáthy Géza riportjának folytatása a 3. oldalról Feltűnt, hogy magánéletéről nem faggatták be­hatóbban. Súgva megkérdeztem a milicieta kapi­tánytól : — Miért került ide ez a lány ? — Úgy nézze meg, tizenkilenc éves, de a kötött­áru-gyár volt az első munkahelye. Apja nincs, az anyjával együtt csalták be a házukba a szomszéd kocsmából kiszédelgő részegeket. Ebből éltek. De a lányban van jóakarat, ezért nem emlegették „viselt dolgait". Bíznak benne. Megértettem, miért tiltakozott Mosora elvtárs a vendéglő ellen. 0000 Mosolyogva jött be a következő „vádlott". — Azt hiszem, engem tévedésből hívtak — nézett körül tanácstalanul. — Én már három hónapja dol­gozom — mondta diadalmas magabiztossággal. — Nem tévedésből hívattunk, Viorel — felelte Dumitru Mosora elvtárs. — Meg vagy elégedve a munkáddal? — Meg, elnök elvtárs . .. — Mennyi a fizetésed ? — Mikor hogy. Ezernyolc, kétezer. — Bravó ! — Miért, olyan sok ? Az öntödében fel kell kötni a nadrágszíjat. — Nem kellett volna azonnal kineveznünk ve­zérigazgatónak ? — élcelődött Mosora elvtárs, s mosolygott is, hogy egy percig se tűnjék haragos­nak. Nem is volt az. — Mehetsz, Viorel, de tudd meg, máskor is hívatunk, s az üzemben is érdeklődünk — mondta. Majd büszkén a tagokhoz fordult: — íme egy szerencsés eset 1­ 0000 Az emberség tanácsának ülése még néhány esettel foglalkozott. De a háromórás önkéntes mű­szak után sem sietett senki. Csoportokban folytat­ták a beszélgetést : Silviáról, Etelkáról, Viorelről meg a többiekről. — Higgye el, ki sem mondhatom, milyen örö­met érzek, ahányszor egy-egy eltévedt­ fiatalembert megnyertünk a becsületes építőmunkának, de a keserűséget sem, amely elfog, ahányszor azt látom, hogy minden szép szó hiábavaló. Nem megy ki fejemből az az első asszony . . . — Hány „vádlott” került már az emberség ta­nácsa elé ? — ragadtam meg az alkalmat jegyze­teim kiegészítésére. — Egyéves működésünk alatt : kétszáznegyven­egy. De közülük száznyolcvan már nem vádlott : beilleszkedett a termelésbe. A többiek viszont most is fejtörést okoznak. — Mégis, szép teljesítmény — vélekedtem. — Példánkra más megyékben is alakultak ta­nácsok, de más elnevezéssel. Vajon a mienk a helyesebb ? — kérdezte valaki. Nagyon helyes az emberség tanácsa elnevezés, hiszen maradéktalanul kifejezi rendeltetését. 0000 Eszembe jutott a legelső „titkos" kérdésem. Va­jon a sok hivatalos ember megtalálja-e az ember­ség közvetlenebb hangját ? Valósággal lenyűgözött, mennyire megtalálta. A beszélgetéseken nem hang­zott el egyetlen törvénycikk, egyetlen paragrafus száma, nem hangzott el egyetlen jelszó sem. Min­denki az emberség forró-segítő szavával igyekezett hatni a „vádlottak" lelkiismeretére, gondolkodás­­módjára, szeretettel, akár egy szülő, egy nagyob­bik testvér. Olyan figyelemmel, amely már-már irigylésre méltó lenne, ha nem olyan emberek fel­pártolására irányulna, akik — sok esetben önhibá­jukon kívül — lépték át ballábbal az élet küszöbét. Ezért ötlött fel bennem a gondolat, hogy az em­berség tanácsát akár a felnőttek gyámhivatalának is elnevezhették volna ... A szép, segítő emberi szó legtöbbször visszhang­ra lel, mély nyomot hagy a lelkiismeretekben, gon­dolkodásokban. A „pályakorrekció" sikerül... És kétségtelen, hogy az egykori „vádlottak" hálával gondolnak később azokra, akik figyelmüket felhív­ták arra, hogy tartalmasan, szépen és hasznosan éljenek. Azokra, akikről már szó esett a riportban, és azokra is, akik kimaradtak belőle : Vasile Ţen­­tea főügyészre, Benedek Imrére, a municípiumi köz­­igazgatási hivatal főnökére, Petru Istratera, a mu­­nicípium­i szocialista művelődési és nevelési bizott­ság elnökére, Ioan Văduvă elvtársra, a municipiu­lui szakszervezeti tanács titkárára és a többiekre. És tisztelettel gondolhatunk mindannyian az em­berség önkénteseire, hiszen társadalmunk erkölcsi tisztaságára is vigyáznak — szóval és tettel. (A KIS IRODALOMTÖRTÉNET folytatása a 9. oldalról)­ gató, szörnyű kataklizmájába, amikor még alig­hogy elhagyták a biztosan megóvó otthonuk kü­szöbét. Rá kell jönnie hősnőmnek, hogy saját fe­lelősségére folytatott életében is csak egy maga­sabb értelmű erkölcsiség teheti valóban boldog és szabad emberré.” A regénybe foglalt dráma két házaspár életé­ben játszódik le. Egyik oldalon Vik­i és Imre, az orvosházaspár, másik oldalon a falu szépe, Szia és fogságba esett férje, Nyikulica között. A pa­rasztházaspár esetében tragikusabb kimenetelű a konfliktus : a megcsalt férj tüzes kemencére ülteti feleségét. Az orvosházaspár esetében Vik­i saját lelkiismeretével küszködik, a lélek tüzes kemencé­jén bűnhődik meg és tisztul emberré. A könyv a lelkiismeret regénye — állapítja meg egyik kritikusa (Molnár Szabolcs : Két asz­­szonyregény. Korunk, 1967. 7. sz. 1014. lap). — A háborúban megtévedt asszonyok regénye. Az er­kölcsi igazság keresése olyan időben, amikor a világháború nemcsak a harctereken szedte kö­nyörtelenül áldozatait, hanem karriereket tört ket­té, ideálokat rombolt, családokat tépett szét, éle­teket perzselt a hátországban is. A cselekmény egy évtizedet ölel fel. Arról van szó benne, hogy a tiszta, lelkileg is érintetlen Vik­it, a félárva kislányt, aki a nagymama védő­szárnyai alatt él, szoros barátság, sőt valami tu­dat alatt bujkáló szerelem fűzi unokatestvéréhez. Férje fogsága idején oda is adja magát neki. Félig szerelemből, félig jóságból. Mert úgy érzi, olyan embert tesz boldoggá, aki halálba indul. Ettől kezdve önvád emészti kettős bűnéért , hogy megcsalta férjét, s hogy tulajdonképpen ő kergette halálba unokaöccsét, aki épp rövid boldogsága miatt érezhette, hogy most már pusztulnia kell a családból. A másik házaspár esetében profánabb dolgok következnek. Szia vérbő paraszth­­ényecske, aki férje távolléte alatt gondtalanul éli világát. Tulaj­donképpen durvább, de ugyanakkor világosabb képletű párhuzama Vik­inek. Bűnhődése drasztiku­sabb. S az ő esetének tanulsága is hozzájárul ahhoz, hogy Vik­i is megjárja a bűnhődés lelki kálváriáját. Berde Mária titokfeltárás nélkül adja meg a hűtlen feleség számára a felmentő ítéletet. De a vívódás emberi, lélektani szempontból elegendő ár ezért a felmentésért. Az írónő úgy irányítja a külső, valamint a belső lelki történések folyama­tát, hogy ha nem is annyira drasztikusan, de Vik­i is bűnhődik. S ez talán még súlyosabb, lélekrom­­csolóbb bűnhődés. Önmagát bünteti és önmagá­ból kell elég erőt nyernie a felmentéshez. A regény kiválóan megkomponált szerkezete, sokrétű problematikája, a lelki jelenségek érzé­keny ábrázolása Berde Mária egyik legjobb mű­vévé avatja a könyvet. Olyan kiváló alkotása, amelyet egyik korabeli kritikusa, Szentimrei Jenő értékben Kuncz Aladár Fekete kolostora mellé helyezett. Külön értéke a regénynek a háborúel­lenesség. Mert ha nem is szól közvetlenül a hábo­rúról, annak erkölcsi romboló hatását mutatja be. A Tüzes kemence akkor jelent meg, amikor már egész Európát az előretörő fasizmus veszélye fe­nyegette. Berde Mária ettől az időtől (a harmincas évek második felétől) egyre több írásában, elő­adásában foglal állást a fasizmus ellen, egyre messzehangzóbb szóval hirdeti a néptestvériséget. Annak idején, a húszas évek végén éppen ő állott ki a történelmi regények divatja ellen, de most, a fasizmus térhódítása idején történelmi témához nyúl. A múlt haladó küzdelmeit mutatja fel az emberellenes társadalom körülményei kö­zött, így születik­ meg legszilárdabb felépítésű regé­nye, hatalmas történelmi freskója, A hajnal embe­rei (a könyv első két kötete 1943-ban jelent meg, a harmadik kötet kéziratban maradt). Berde Mária a regény megírásának időszaká­ban már súlyosan beteg. Mégis van ereje kiállni az embertelenség ellen. Mert amint Sőni Pál jogosan megállapítja, a könyv korántsem jelent menekü­lést a korabeli jelen problémái elől, sőt, a reform­kor nagy alakjait idézve, emberi példát mutat, állást foglal a fasizmussal szemben. A regény kö­zéppontjában Szász Károly, az enyed­i kollégium tanára, a reformkor kiváló erdélyi jogtudósa áll. Tiszta jellemű, nemes gondolkodású férfi, aki nemcsak tanítványait, hanem az egész megyét for­radalmasítja, harcra serkenti a Habsburg önkény­­uralom és a feudális elmaradottság ellen. Az író­nő végigvezeti az olvasót a reformkor és az 1848- as forradalom és szabadságharc eseményein. Megje­lennek előttünk a nagy idők bátor, tiszta jellemű har­cosai : Wesselényi Miklós, Bölöni Farkas Sándor, Bolyai Farkas, Balcescu, Rosetti, Bolliac, Ghica és Bem tábornok. A leírások a megjelenítés kitűnő eszközei, a szereplők kiváló mozgatása elevenné, színessé teszik a hatalmas történelmi képet. A realista ábrázolási mód pedig hitelessé. 20. SZÁM 10. oldal

Next