Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1972-07-29 / 31. szám

BL Sporttelep épül Nem panaszkodhatnak a nyári me­legre a brassói egyetem erdészeti fa­kultásának azok a hallgatói, akik a Derestye mellett épülő új sporttelepen végeznek hazafias munkát. Ha megiz­zadnak a lapátolásban, csákányolás­ban, a Tömös-csatorna vizében egy­kettőre fölfrissülhetnek. S hogy a jövendő erdőmérnökök edzett em­berek, akik sem a kétkezi munkától, sem a víztől nem idegenkednek, abból láttam, hogy ottjártamkor az egész tár­saság fürdőruhában dolgozott. Constantin Diaconescu elvtárs, a test­­nevelési katedra előadója meg van elé­gedve a fiúk munkáiéval. — A vizsgaszesszió és kéthetes szak­mai gyakorlat után jöttek ide dolgozni, de nyoma sem látszik rajtuk a fáradt­ságnak. Mircea Dragomir, Eugen Blfit­­ha, Szabó Árpád, M Hltei Leşan — so­rolja a legjobbak nevét —, de szinte mindegyiküket megemlíthetném Az úszómedence már készen van, most a labdarúgópálya következik, szeptember elsejére akarjuk befejezni. F­eltéve, hogyha kapunk még egy bulldózert, s az eddigi is megszakítás nélkül dolgoz­hat Aztán a kézilabda- és a kosár­labda-pálya következik Ezek már ké­szen is lehetnének, a baj az, hogy az építővállalat nem biztosította az asz­faltozást, s így az egész összeget — 90 000 lej ! — más célokra kellett, hogy felhasználjuk S a Diákszövetség nem dobálózhat ekkora összegekkel ! — Mekkora a sporttelep területe ? Adrian Stanciulescu, a 3002-es cso­port tagja gyorsan számol. „Szakmá­ban van­’, most tértek vissza talajméré­si gyakorlatról. — Majdnem két hektár — közli készségesen, s most ő sorolja a további terveket. — Jövő héten gyepkockákat hozunk a Rakodó völgyéből. Elkészü­lünk az öltöző berendezésével, majd hozzáfogunk a lelátók építéséhez. Az erdő alá egy camping-tábort terveztünk, ezt más egyetemi központok diákjai is igénybe vehetik majd. — Nemrég jártam Kolozsváron és Iaşi-ban —szól közben Mircea Drago­mir, é s láttam, hogy milyen jó fel­tételek között sportolhatnak az ottani diákok. Bár a mi egyetemi központunk valamivel kisebb, azt akarjuk, hogy nekünk is hasonló sporttelepünk le­gyen — A felszerelések már mind megvan­nak — veszi át újra a szót Diaconescu elvtárs. — A városban szétszórtan levő pályákat mind ide fogjuk költöztetni. Nyúlánk, napbarnított lány lapátol mellettem. Társai már elárulták, hogy Maria Bădu­ţoiu az országos atlétikai ke­ret tagja, a 400 és 800 méteres női váltóban képviseli hazánk színeit. — Először­ is gratulálunk az orszá­gos atlétikai bajnokságon való sikeres szereplésedhez. Azt szeretnénk tudni hogy az aktív sportolók számára mit jelent majd az új sporttelep.­­ Mindenekelőtt az edzési feltételek megjavulását. Eddig a városi stadion­ban 60 lej órabért fizetett a Diákszö­vetség, s a feltételek sem voltak a leg­jobbak. Igazán jól csak a pojánai sta­dionban edzettünk, az viszont elég tá­vol van, minden nap nem járhattunk ki oda. S természetesen azt várom, hogy a sporttelep az Egyetemi Sport­klub egész tevékenységének új lendü­letet fog adni Nyugodtan hozzátehetjük : a brassói egyetemisták mindent megtesznek e szép tervek valóraváltásáért. Nagy Károly Kocsikázni kerekedett kedve Szöcs Gyulának, a prázsmári állami mezőgaz­dasági vállalat munkájának. Felült az egyik traktorra, és Tatrangon kötött ki. A hajtási igazolvány nélkül kocsi­­kázó Szöcs hazafelé a traktorral egy árokba borult. Következménye : a trak­tor javítási díja (6 900 lej) és két évi börtönbüntetés. Széllyes Gábor és Vajda Szilveszter, a Postăvarul étterem csaposai sikkasz­tott pénzükről rendszeresen feljegyzé­seket készítettek. A kimutatásokat meg is találták náluk, s mindkettőjüket másfél évi börtönbüntetésre ítélték. Szó szerint füstbe ment a három valutaüzér jóbarát — Dimitris Papado­­pulos, Sterios Zogas és Hristos Tomaidis — terve. A bukaresti illetőségű, Bras­sóban csellengő szélhámosok az ország különböző városaiban nagyobb mennyi­ségű valutát szereztek, és 29 520 csomag Winston cigarettát vásároltak azzal, hogy féláron tovább adják. Be­vételük elérte a 900 000 lejt, amikor Brassóban lebuktak. Egyelőre mind­hárman 3 és fél évig füstbe ment ter­veikről elmélkedhetnek, ugyanis ennyi időre börtönbüntetésre ítélte őket jog­erősen a Brassó megyei törvényszék. Lakatosként megbecsült munkása volt a toháni üzemnek Virgil Críngu­­leanu, de a kétkezi munkát felcserélte a fogyasztási szövetkezet zernyesti egy­ségének felelősi állásával, noha fogal­ma sem volt a pénzkezelésről, de úgy látszik, a köztulajdonról sem. Rövid időn belül 15 700 lej hiányt fedeztek fel az egységben az ellenőrző szervek. Részben sikkasztás, részben felületes pénzkezelés okozta a hiányt. A Brassó megyei törvényszék 1 évi börtönbünte­tésre ítélte Virgil Crínguleanut. Ittas fővel kezdeményezett veszeke­dés gyakran tettlegességgel végződik. Így történt Simon Dezső és Keresztes József földvári lakosokkal, akik a helyi vendéglőben összeszólalkoztak, majd a vita verekedéssé fajult. Keresztes Jó­zsef úgy fejbekólintotta Simon Dezsőt, hogy azt azonnal kórházba kellett szál­lítani. Keresztest a megyei törvényszék súlyos testi sértés miatt 2 évre ítélte. JUSTITIA­ HÍREI EMBEREMLÉKEZET ÓTA toldozzák-foldozzák a cementgyár és a tehergépkocsi-gyár közötti út­szakaszt. A forgalmas ipari övezet­ben egymást érik a földkupacok, kőrakások. Az a sok ezer munkás, akiket a trolibusz naponta végigdö­­cögtet ezen a vonalon, régóta sze­retné, ha ide is aszfaltozott műutat készítenének. Kérésüket a brassói útépítő vál­lalat még nem hallotta meg. Mi most újólag közvetítjük MÉG EGY SZÓT A KÖZTISZTASÁGRÓL Az, hogy Brassóban rengetegen veszik igénybe a tömegközlekedési eszközöket, sajnos abból is látszik, milyen sok szétdobált autóbuszjegy éktelenkedik a megállók környékéit. Ott, ahol nagy a leszállók száma, mint az állomáson, a központban, az üzemek előtt. Az embernek az az érzése, hogy ezeken a helyeken egyáltalán nem takarítanak. (A Duna vendéglővel át­ellenben lévő meg­állónál még a virágágyások földje is fehér az eldobált jegyektől.) Pedig mindenütt megtalálható a buszmegállók közelében — már-már tolakodó mennyiségben — a „köszö­nöm“ feliratú szemetesláda. Környezetvédelemről hiába tár­gyalunk a legmagasabb nemzetközi fórumokon, ha egyénenként nem igyekszünk közvetlen környezetünk tisztaságának megőrzésére. Mert igaz ugyan, hogy a szétdobált autó­buszjegy nem szennyezi a levegőt, de környezetünket annál inkább. (V. P.) Nem, kérem, ez nem „kultúr­történeti tévedés“. .Viorica Hie, a Jelképes ta­vasz — 1944 című festmény szerzője állítólag kalauzolt egy olasz turistát szép fővárosunk­ban, de a nevére már nem em­lékszik. Lehet, hogy éppen Michelangelo volt... Michelangelo ugyanis — haza­térte után — Viorica Hie mű­véből ihletődve megfestette az „Ahasverus"-t — láncok nélkül. Viorica Hie műve a Femeia idei évkönyvének 49. oldalán, Michelangelo „plagizálása" pe­dig a sixtusi kápolnában látható. (Írta és fényképezte : Kovács Károly) JEGYZETEK Apáthy Géza riportjának folytatása a 3. oldalról de Gaál Sándort és Jánost, a hírhedt testvérpárt, Didi Grigoraş, a brassói cement- és kötőanyagipari fővállalat kutató-tervező központjának geológusa, a szállítási osztály vezetője. A két testvér összetartásáról két adat tanúskodik: mindkettőt tavaly október 23-án alkalmazta az emlí­tett vállalat az emberség tanácsának „közbenjárá­sára“. Sándort sofőrként, Jánost szakképzetlen mun­kásként. És mindkettőnek május 26-án bontották fel a munkaszerződését.­­ Sokat mesélhetnénk a két dátum között viselt dolgaikról — kezdte az emlékezést Didi Grigoraș geológus. — Talán mondjam el előbb azt, ami mind­kettőjükre egyformán jellemző. Úgy vélem, túlzok, ha azt állítom, hogy a hónap huszonöt munkanapja közül tízen eljöttek a munkába. Tekergéssel töltöt­ték idejüket, aztán fizetéskor — nyilván vékony volt a borítékjuk­ — ők álltak az erdő felől, örvendtünk hogy megszabadultunk tőlük . .. — Hogyan került sor a szakításra ? — érdek­lődtem. — Közzé, tudtuk, milyen körülmények között ke­rültek hozzánk, és éppen ezért messzemenő türelem­mel bántunk velük, sokat elnéztünk nekik, talán túl sokat. Sándort például — hogy csak egy esetet em­lítsek — elküldtük Târgoviştáre, a kőolaj-felszere­léseket gyártó üzembe. Képzelje el, meggyújtotta a kocsi villamosberendezését csak azért, hogy borsot törjön az orrunk alá. A kocsit otthagyta az ország­úton, s visszajött Brassóba. Egy másik kocsit kel­lett küldenünk érte egy szakemberrel. Megbocsátot­tunk még ezért is. Ahogy megbocsátottunk öccsének is, akivel egy hónapig Tessani­ban voltam terepen. Egész áldott nap nem tett egyebet, csak ivott. Vagy négy napig ott sem jött munkába. Egy szállodában laktunk, reggel próbáltam felkelteni, de nem bírtam életet venni belé, annyira részeg volt. — „A szakadásnak“ más oka volt — lélegzett fel Grigoraș elvtárs. — Áprilisban János, a kiseb­bik, nyert százezer lett a pronoexpresszen, azóta senki sem látta őket a vállalatnál. Nem adták át a kocsit, a szerszámokat, a munkavédelmi felszerelé­seket, egyszerűen leléptek. Hallottam. János vett egy személygépkocsit, s részegen felfordították Predeá­­lon. Nem tudom, melyikük vezetett. — Úgy véli, javíthatatlanok ? — Általában hiszek a fiatalok nevelhetőségében, de Gaálék minden ilyen elképzelést megcáfolnak — felelte Didi Grigoraș elvtárs, érezhető lemondással. Az emberség tanácsánál még hisznek a Gaál testvérek javíthatóságában. Annak ellenére, hogy Sándor nem jelentkezett új munkahelyén, aho­vá néhány héttel ezelőtt helyezték. De­ még hisznek. Valószínűleg nem a végtelenségig. Mert ti­zenhét éves szomszédjuk­ Mt. Albert Lászlót is ők rántották az erkölcsi züllés lejtőjére. Albert László egyébként, aki odajutott, hogy tulajdon édesanyját zsarolja, meglopja, bántalmazza, már külön „esetté“ lett. — Szét kell robbantanunk ezt a bandát — java­solta valaki az emberség tanácsának legutóbbi ülé­sén, a Gaál testvérpárra és Albert Lászlóra célozva. Rajtuk múlik, hogy elejét vehetik-e ennek a „robbantásnak“, amelynek előreláthatóan súlyos kö­vetkezményei lesznek. Egyelőre testes felkiáltójelek sorakoznak nevük mellett az emberség tanácsának nyilvántartásában. Az előbbi esetek nagy része azt szemlélteti, hogy az emberség tanácsa munkájának hatékonyságát — ha számadatokkal illusztráljuk — esetleg meg lehet ké­rdőjelezni. De ez nem csorbíthat a bizottság érde­mein, hiszen „önkéntesei“ konok kitartással, messze­menő körültekintéssel, hittel igyekeznek az eltéve­­lyedő fiatalok lépteit az egyetlen helyes útra eliga­zítani. És minden egyes, a munkának megnyert fiatalt — joggal — sikernek, eredménynek tekintenető, ú­­jabb biztatásnak. 31. SZÁM 8. oldal

Next