Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1972-07-29 / 31. szám
BL Sporttelep épül Nem panaszkodhatnak a nyári melegre a brassói egyetem erdészeti fakultásának azok a hallgatói, akik a Derestye mellett épülő új sporttelepen végeznek hazafias munkát. Ha megizzadnak a lapátolásban, csákányolásban, a Tömös-csatorna vizében egykettőre fölfrissülhetnek. S hogy a jövendő erdőmérnökök edzett emberek, akik sem a kétkezi munkától, sem a víztől nem idegenkednek, abból láttam, hogy ottjártamkor az egész társaság fürdőruhában dolgozott. Constantin Diaconescu elvtárs, a testnevelési katedra előadója meg van elégedve a fiúk munkáiéval. — A vizsgaszesszió és kéthetes szakmai gyakorlat után jöttek ide dolgozni, de nyoma sem látszik rajtuk a fáradtságnak. Mircea Dragomir, Eugen Blfitha, Szabó Árpád, M Hltei Leşan — sorolja a legjobbak nevét —, de szinte mindegyiküket megemlíthetném Az úszómedence már készen van, most a labdarúgópálya következik, szeptember elsejére akarjuk befejezni. Feltéve, hogyha kapunk még egy bulldózert, s az eddigi is megszakítás nélkül dolgozhat Aztán a kézilabda- és a kosárlabda-pálya következik Ezek már készen is lehetnének, a baj az, hogy az építővállalat nem biztosította az aszfaltozást, s így az egész összeget — 90 000 lej ! — más célokra kellett, hogy felhasználjuk S a Diákszövetség nem dobálózhat ekkora összegekkel ! — Mekkora a sporttelep területe ? Adrian Stanciulescu, a 3002-es csoport tagja gyorsan számol. „Szakmában van’, most tértek vissza talajmérési gyakorlatról. — Majdnem két hektár — közli készségesen, s most ő sorolja a további terveket. — Jövő héten gyepkockákat hozunk a Rakodó völgyéből. Elkészülünk az öltöző berendezésével, majd hozzáfogunk a lelátók építéséhez. Az erdő alá egy camping-tábort terveztünk, ezt más egyetemi központok diákjai is igénybe vehetik majd. — Nemrég jártam Kolozsváron és Iaşi-ban —szól közben Mircea Dragomir, é s láttam, hogy milyen jó feltételek között sportolhatnak az ottani diákok. Bár a mi egyetemi központunk valamivel kisebb, azt akarjuk, hogy nekünk is hasonló sporttelepünk legyen — A felszerelések már mind megvannak — veszi át újra a szót Diaconescu elvtárs. — A városban szétszórtan levő pályákat mind ide fogjuk költöztetni. Nyúlánk, napbarnított lány lapátol mellettem. Társai már elárulták, hogy Maria Băduţoiu az országos atlétikai keret tagja, a 400 és 800 méteres női váltóban képviseli hazánk színeit. — Először is gratulálunk az országos atlétikai bajnokságon való sikeres szereplésedhez. Azt szeretnénk tudni hogy az aktív sportolók számára mit jelent majd az új sporttelep. Mindenekelőtt az edzési feltételek megjavulását. Eddig a városi stadionban 60 lej órabért fizetett a Diákszövetség, s a feltételek sem voltak a legjobbak. Igazán jól csak a pojánai stadionban edzettünk, az viszont elég távol van, minden nap nem járhattunk ki oda. S természetesen azt várom, hogy a sporttelep az Egyetemi Sportklub egész tevékenységének új lendületet fog adni Nyugodtan hozzátehetjük : a brassói egyetemisták mindent megtesznek e szép tervek valóraváltásáért. Nagy Károly Kocsikázni kerekedett kedve Szöcs Gyulának, a prázsmári állami mezőgazdasági vállalat munkájának. Felült az egyik traktorra, és Tatrangon kötött ki. A hajtási igazolvány nélkül kocsikázó Szöcs hazafelé a traktorral egy árokba borult. Következménye : a traktor javítási díja (6 900 lej) és két évi börtönbüntetés. Széllyes Gábor és Vajda Szilveszter, a Postăvarul étterem csaposai sikkasztott pénzükről rendszeresen feljegyzéseket készítettek. A kimutatásokat meg is találták náluk, s mindkettőjüket másfél évi börtönbüntetésre ítélték. Szó szerint füstbe ment a három valutaüzér jóbarát — Dimitris Papadopulos, Sterios Zogas és Hristos Tomaidis — terve. A bukaresti illetőségű, Brassóban csellengő szélhámosok az ország különböző városaiban nagyobb mennyiségű valutát szereztek, és 29 520 csomag Winston cigarettát vásároltak azzal, hogy féláron tovább adják. Bevételük elérte a 900 000 lejt, amikor Brassóban lebuktak. Egyelőre mindhárman 3 és fél évig füstbe ment terveikről elmélkedhetnek, ugyanis ennyi időre börtönbüntetésre ítélte őket jogerősen a Brassó megyei törvényszék. Lakatosként megbecsült munkása volt a toháni üzemnek Virgil Crínguleanu, de a kétkezi munkát felcserélte a fogyasztási szövetkezet zernyesti egységének felelősi állásával, noha fogalma sem volt a pénzkezelésről, de úgy látszik, a köztulajdonról sem. Rövid időn belül 15 700 lej hiányt fedeztek fel az egységben az ellenőrző szervek. Részben sikkasztás, részben felületes pénzkezelés okozta a hiányt. A Brassó megyei törvényszék 1 évi börtönbüntetésre ítélte Virgil Crínguleanut. Ittas fővel kezdeményezett veszekedés gyakran tettlegességgel végződik. Így történt Simon Dezső és Keresztes József földvári lakosokkal, akik a helyi vendéglőben összeszólalkoztak, majd a vita verekedéssé fajult. Keresztes József úgy fejbekólintotta Simon Dezsőt, hogy azt azonnal kórházba kellett szállítani. Keresztest a megyei törvényszék súlyos testi sértés miatt 2 évre ítélte. JUSTITIA HÍREI EMBEREMLÉKEZET ÓTA toldozzák-foldozzák a cementgyár és a tehergépkocsi-gyár közötti útszakaszt. A forgalmas ipari övezetben egymást érik a földkupacok, kőrakások. Az a sok ezer munkás, akiket a trolibusz naponta végigdöcögtet ezen a vonalon, régóta szeretné, ha ide is aszfaltozott műutat készítenének. Kérésüket a brassói útépítő vállalat még nem hallotta meg. Mi most újólag közvetítjük MÉG EGY SZÓT A KÖZTISZTASÁGRÓL Az, hogy Brassóban rengetegen veszik igénybe a tömegközlekedési eszközöket, sajnos abból is látszik, milyen sok szétdobált autóbuszjegy éktelenkedik a megállók környékéit. Ott, ahol nagy a leszállók száma, mint az állomáson, a központban, az üzemek előtt. Az embernek az az érzése, hogy ezeken a helyeken egyáltalán nem takarítanak. (A Duna vendéglővel átellenben lévő megállónál még a virágágyások földje is fehér az eldobált jegyektől.) Pedig mindenütt megtalálható a buszmegállók közelében — már-már tolakodó mennyiségben — a „köszönöm“ feliratú szemetesláda. Környezetvédelemről hiába tárgyalunk a legmagasabb nemzetközi fórumokon, ha egyénenként nem igyekszünk közvetlen környezetünk tisztaságának megőrzésére. Mert igaz ugyan, hogy a szétdobált autóbuszjegy nem szennyezi a levegőt, de környezetünket annál inkább. (V. P.) Nem, kérem, ez nem „kultúrtörténeti tévedés“. .Viorica Hie, a Jelképes tavasz — 1944 című festmény szerzője állítólag kalauzolt egy olasz turistát szép fővárosunkban, de a nevére már nem emlékszik. Lehet, hogy éppen Michelangelo volt... Michelangelo ugyanis — hazatérte után — Viorica Hie művéből ihletődve megfestette az „Ahasverus"-t — láncok nélkül. Viorica Hie műve a Femeia idei évkönyvének 49. oldalán, Michelangelo „plagizálása" pedig a sixtusi kápolnában látható. (Írta és fényképezte : Kovács Károly) JEGYZETEK Apáthy Géza riportjának folytatása a 3. oldalról de Gaál Sándort és Jánost, a hírhedt testvérpárt, Didi Grigoraş, a brassói cement- és kötőanyagipari fővállalat kutató-tervező központjának geológusa, a szállítási osztály vezetője. A két testvér összetartásáról két adat tanúskodik: mindkettőt tavaly október 23-án alkalmazta az említett vállalat az emberség tanácsának „közbenjárására“. Sándort sofőrként, Jánost szakképzetlen munkásként. És mindkettőnek május 26-án bontották fel a munkaszerződését. Sokat mesélhetnénk a két dátum között viselt dolgaikról — kezdte az emlékezést Didi Grigoraș geológus. — Talán mondjam el előbb azt, ami mindkettőjükre egyformán jellemző. Úgy vélem, túlzok, ha azt állítom, hogy a hónap huszonöt munkanapja közül tízen eljöttek a munkába. Tekergéssel töltötték idejüket, aztán fizetéskor — nyilván vékony volt a borítékjuk — ők álltak az erdő felől, örvendtünk hogy megszabadultunk tőlük . .. — Hogyan került sor a szakításra ? — érdeklődtem. — Közzé, tudtuk, milyen körülmények között kerültek hozzánk, és éppen ezért messzemenő türelemmel bántunk velük, sokat elnéztünk nekik, talán túl sokat. Sándort például — hogy csak egy esetet említsek — elküldtük Târgoviştáre, a kőolaj-felszereléseket gyártó üzembe. Képzelje el, meggyújtotta a kocsi villamosberendezését csak azért, hogy borsot törjön az orrunk alá. A kocsit otthagyta az országúton, s visszajött Brassóba. Egy másik kocsit kellett küldenünk érte egy szakemberrel. Megbocsátottunk még ezért is. Ahogy megbocsátottunk öccsének is, akivel egy hónapig Tessaniban voltam terepen. Egész áldott nap nem tett egyebet, csak ivott. Vagy négy napig ott sem jött munkába. Egy szállodában laktunk, reggel próbáltam felkelteni, de nem bírtam életet venni belé, annyira részeg volt. — „A szakadásnak“ más oka volt — lélegzett fel Grigoraș elvtárs. — Áprilisban János, a kisebbik, nyert százezer lett a pronoexpresszen, azóta senki sem látta őket a vállalatnál. Nem adták át a kocsit, a szerszámokat, a munkavédelmi felszereléseket, egyszerűen leléptek. Hallottam. János vett egy személygépkocsit, s részegen felfordították Predeálon. Nem tudom, melyikük vezetett. — Úgy véli, javíthatatlanok ? — Általában hiszek a fiatalok nevelhetőségében, de Gaálék minden ilyen elképzelést megcáfolnak — felelte Didi Grigoraș elvtárs, érezhető lemondással. Az emberség tanácsánál még hisznek a Gaál testvérek javíthatóságában. Annak ellenére, hogy Sándor nem jelentkezett új munkahelyén, ahová néhány héttel ezelőtt helyezték. De még hisznek. Valószínűleg nem a végtelenségig. Mert tizenhét éves szomszédjuk Mt. Albert Lászlót is ők rántották az erkölcsi züllés lejtőjére. Albert László egyébként, aki odajutott, hogy tulajdon édesanyját zsarolja, meglopja, bántalmazza, már külön „esetté“ lett. — Szét kell robbantanunk ezt a bandát — javasolta valaki az emberség tanácsának legutóbbi ülésén, a Gaál testvérpárra és Albert Lászlóra célozva. Rajtuk múlik, hogy elejét vehetik-e ennek a „robbantásnak“, amelynek előreláthatóan súlyos következményei lesznek. Egyelőre testes felkiáltójelek sorakoznak nevük mellett az emberség tanácsának nyilvántartásában. Az előbbi esetek nagy része azt szemlélteti, hogy az emberség tanácsa munkájának hatékonyságát — ha számadatokkal illusztráljuk — esetleg meg lehet kérdőjelezni. De ez nem csorbíthat a bizottság érdemein, hiszen „önkéntesei“ konok kitartással, messzemenő körültekintéssel, hittel igyekeznek az eltévelyedő fiatalok lépteit az egyetlen helyes útra eligazítani. És minden egyes, a munkának megnyert fiatalt — joggal — sikernek, eredménynek tekintenető, újabb biztatásnak. 31. SZÁM 8. oldal