Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1972-01-29 / 4. szám

BL Tizenöt gyár és kombinát „vezérlőtáblája“ Vezérlőtáb­lához hasonlítható a brassói kötőanyag és azbocement ipari központ, amelynek dolgozói 15 gyár és kombinát működését el­lenőr­rzik-köveik ... A brassói Temelia cementgyár a tavaly szeptemberben ünnepelte fennállásának nyolcvanadik évfor­dulójét, a bordai valamivel fiatalabb, az egeresi gipszgyár sem mai gye­rek . Ezzel a három üzemmel mint­egy be is fejezhetjük a múlt rend­szertől „örökölt" vállalatok felsoro­lását az ipari központhoz jelenleg tartozó tizenöt gyárból és kombinát­ból Misiert azonban az újakról, az ál­talunk építettekről beszélnénk, ér­demes rövid ideig elidőznünk az említett három gyárnál. A Temeliát 1891. szeptember 3-án létesítették, a dátum mementóként ott áll a gyár udvarán, kősziklára erősített táblán. A nyolcvan eszten­dő alatt felhasznált nyersanyag — a Csigahegy egy része — kilo­grammokban kifejezve csillagászati számot ad. Ebből a mennyiségből telepíthették volna Brassót vagy országunk valamelyik hasonló nagy­ságú városát. A nyolcvan esztendő alatt felhasznált nyersanyag meny­­nyiségét szemlélteti, hogy míg egy­kor a fejtőtér az üzem tőszomszéd­ságában volt, addig ma a távolság a gyár és a fejtőtér között több száz méter. Ezt a hegyrészt pedig nem a „zsebkendőjük négy sarkában­" hordták el a kőfejtők ... A brassói Temelia cementgyár a solszabadulás ut­án indult igazán fejlődésnek. És noha az ipari köz­pont kis kapacítású egységei közé tartozik, nemzetgazdasági jelentősé­ge annál nagyobb. Nagyobb, mert a többet, jobb­at­ akarás fűtötte és fűti a gyár valamennyi dolgozóját. A brassói cement különleges össze­tételénél fogva kitűnő építőanyag. Magas minőségi követelményeket igénylő létesítmények, a vaskapui és argesi vízierőművek építésénél tíz- meg tízezer tonna brassói ce­mentet használtak, illetve használ­nak fel az építők, és annak minő­ségéről csak dicsérő szót monda­nak. A gyár dolgozói lépést akarnak tartani a növekvő igényekkel. Ál­landóan korszerűsödik az építőipar és ez elképzelhetetlen korszerű építőanyagok kikísérletezése, gyár­tása nélkül. Nemrég a Temelia ce­mentgyárban egy dehidratált oltott meszet előállító berendezést helyez­tek üzembe. A termék : finom por. Felhasználásával az építőtelepeken kiküszöbölhető a mészoltás megle­hetősen veszélyes művelete. Az új terméket az országban el­sőként a Temelia dolgozói állítot­ták elő ! S a dolgozók hozzáállásáról áll­jon itt még egy számadat: a bras­sói cementgyártók az elmúlt év fo­lyamán terven felül szinte 20 000 tonna cementet adtak a nemzetgaz­daságnak. A tordai cementgyár is csak a felszabadulás után lett azzá, ami ma­­ korszerű nagyüzemmé. Fejlő­dése rohamléptekben történt. Az 1938-as év termelés-szintjét újrabe­­indulása után alig néhány év alatt elérte, további néhány esztendő alatt pedig megduplázta. Ma a bur­­zsoá-földesúri Románia legjobb gaz­dasági éve termelésének mintegy hússzorosát valósítja meg. A gyár dolgozói nemcsak adtak — kaptak is. A tordai cementgyári munkástelep fogalma valamikor egyenértékű volt a nyomorral. Ma a tordai cementgyártók tömbházak százainak lakói. A termeléssel pár­huzamosan nőtt a város s a város lakóinak életszínvonala is. E sorok írója ISGS-ban részt vett az egeresi új gipszgyár beindulásá­nál. A múzeumba illő, egykori ne­hézségekre emlékeztető régi beren­dezéseket, felszereléseket akkor még nem szállították el — talán szán­dékosan — Egeresről. Az új gyár ezek mellé épült. Furcsa, de ugyan­akkor megdöbbentő volt az össze­hasonlítási lehetőség. Az avatáskor idős munkások tu­catjai próbálták szóba önteni érzé­seiket, véleményüket arról az újról, azai előttük állt, ami összehasonlít­hatatlanul könnyebbé s egyben ter­melékenyebbé tette Egeresen is a munkát. Ennyit az „örökölt" három üzem­ről... Építünk. Hogy milyen iramban, azon csodálkozik — és joggal cso­dálkozhat — mindenki. Új városok, új gyárak, erőművek, kombinátok épülnek országszerte. Új — új ember­hez málló — lakások tíz- és száz­ezrei nőnek ki a földből szemünk láttára. És az iram nem lanyhul. Ellenkezőleg ! Szükség volt — és van — új vá­rosokra, új gyárakra, kombinátok­ra, erőművekre, lakásokra. Ezek felépítéséhez pedig egyre több épí­tőanyagra van szükség. Felépült tehát a többi közt az élesdi, Tirgu Jiu-i, békási, n­eni­ i, medgidiai, cernavodai, dési és a brăilai építőanyag-gyár. És ezek azok az új üzemek, ame­lyek a brassói kötőanyag és azbo­cement ipari központhoz tartoznak. Az Építőanyagipari Minisztérium legnagyobb ipari központja a bras­sói. A hozzá tartozó gyárakban és kombinátokban több mint 16 000 ember — különböző szakmák tucat­jának képviselője — dolgozik. Ők adják a szakminisztérium évi össz­termelésének közel 50 százalékát. Az említett helységnevek bizonyít­ják : a brassói ipari központ tevé­kenységi területe szinte az ország minden részére kiterjed. Nemzetgaz­dasági jelentősége pedig — figyelem­be véve a hozzá tartozó gyárak, kombinátok 35 féle termékét — igen számottevő. Az ipari központ szakembereinek fő feladata a gyárak, kombinátok (de főleg a cementgyárak) termelési kapacitásának minél tökéletesebb kihasználása. A cél pedig ezzel: a belföldi és külföldi igények jobb kielégítése. (Tudni kell ugyanis, hogy a román cement nagy keres­letnek örvend külföldön. Igénylik Magyarországon, Lengyelországban, Albániában, Jugoszláviában, Izrael­ben, Líbiában s még folytathatnák tovább a felsorolást.) Noha az ipari központ alig vala­mivel több mint egyéves múltra te­kint vissza, egységeiben az eltelt ötéves terv időszakában jelentősen növekedett az azbocement-lemezek és csövek termelése. Az azbocement (müpaia) termékek számos kitűnő tulajdonsággal rendelkeznek : korró­zió-állók, hőellenállók, csekély sú­lyúak, ezért az építkezéseknél, főleg a mezőgazdasági építkezéseknél mind keresettebbek. (A turisztika kedvelőinek még megemlítjük : nem­sokára elkészülnek az azbocement­­lemezekből összeállítható kemping­­házak tervei.) Az építőiparon kívül elsősorban a vegyipar, de a kohászat és a me­zőgazdaság is évről évre mind több meszet igényel. A helyi ipar az or­szágos mésztermelésnek csak egy kis hányadát biztosíthatja — a mésztermelés legnagyobb részét a brassói ipari központhoz tartozó egységek adják. Ugyanakkor egyre keresettebb a gipsz, valamint a különböző hőálló anyagok, adalék­anyagok a kohá­szat és üveggyártóipar részére. Az igények kielégítése — a központ dicséretére legyen mondva — eddig csak ritkán okozott gondot. Az eredményes tevékenység ma­gyarázata — mondhatnák úgy is : alapja — a kitűnő szakember-gár­da. A központ vezérigazgatója, Ghe­­orghe Vasilescu mérnök az iparág „tudora". Húszéves tevékenysége alatt minden építőanyag-gyárban megfordult. A húsz évből tizennyol­cat vezető beosztásban töltött, dol­gozott Békáson, Fieni­ben, Tirgu­lyban, Tordán. De rajta kívül a központ igazgatói, mérnökei, osz­tályvezetői, valamennyien magas képzettségű, több­­éves termelési gyakorlattal rendelkező szakembe­rek. — Mindez azonban még nem elég — mondotta Stellán Daniliuc, a köz­pont gazdasági igazgatója. — Mi az a „többlet", amire szük­ség van ? — Az irányító, a szervező és el­lenőrző tevékenység. Konkrétan az ipari központ veze­tői, szakemberei mindig azokban az egységekben tartózkodnak (legyen az az ország bármelyik részén), a­­hol a termelés jó menete gyors és hatékony intézkedéseket igényel. Pillanatnyilag is több szakember­­csoport van terepen, sok köztük sáz „ezres”, ami az ipari központ szó­tárában azt jelenti, hogy az illető szakember havonta több ezer kilo­métert is utazik. Az aránylag fiatal ipari központ egyik jelentős megvalósítása a ter­vező és kutató részleg beindítása. A kutató tevékenységre — minden itt dolgozó tudja — nagy szükség van. A részleg első számú felada­tai közé tartozik a gyártási eljárá­sok tökéletesítése, valamint új ter­mékek gyártási technológiájának a kidolgozása. Az eddig elért ered­mények biztatóak, sok esetben már tonnákban is kifejezhetők : a terven felül gyártott terméklistán az elmúlt évben sok ezer tonna cement és mész, sok ezer négyzetméter azbo­­cement-lemez szerepel. A jelenlegi ötéves terv időszaká­ban egyik fő feladatuk a gyárak, kombinátok bővítése, valamint új egységek létesítése. 1975 végéig az ipari központhoz tartozó egységek megkétszerezik össztermelésüket. Ez pedig nem kis feladat. Ebben az időszakban felépül egy új kombinát, amelyben cementet, meszet és azbocementet gyártanak majd, beindul három új cementgyár­­tó­ vonal, egy azbocement-gyár, fel­épül a kapacitását illetően egy eu­rópai viszonylatban egyedülálló, klinkettet termelő technológiai vonal és egy építőanyagipari kombinát... «­ Lőmesterek, villamos és hidrauli­kus Diesel-mozdony vezetők, bányá­szok, égetők, asztalosok, villanysze­relők, lakatosok — több mint IS­­00 ember dolgozik a brassói kötő­anyag és azbocement ipari központ egységeiben. Munkájuk eredményét­­ magunk körül látjuk, bennük élünk és dolgozunk valamennyien. A központ vezérlőtáblához hason­ulható, amelynek dolgozói 15 gyár és kombinát működését feladataik tudatában, nagy figyelemmel, min­den pillanatban segíteni készen el­­lenőrzik-kö­vetik. Tordai Sándor 4. SZÁM 4. oldal

Next