Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1972-09-23 / 39. szám

A gyárkapun innen és túl — Beszélgetés Jan Pînzaru — Köztudott, hogy a párt Országos Konferenciáján több igen fontos határo­zatot, dokumentumot fogadtak el. Ezek közé tartozik a kommunista életmód és munka, a szocialista etika és méltányos­ság normáinak tervezete, amelyet nyil­vános megvitatásra bocsátottale. Miben látja Ön e tervezet lényegét, fontosságát­." A tervezet már elöljáróban hangsúlyoz­za azt a szép gondolatot, hogy a párt emberekből áll, tudata az emberek tuda­ta, s éppen ezért a párttagok erkölcsi­­politikai erényeinek döntő szerepe van abban, miként tölti be pártunk történel­mi küldetését. Egyébként a tervezet egy­séges keretbe foglalja a Szervezeti Sza­bályzatból a párttagokra háruló kötele­zettségeket, valamint azokat az elveket, amelyek Nicolae Ceauşescu elvtársnak a Központi Bizottság 1971. november 3—5-i plenáris ülésén tartott előadói beszédéből fakadnak. Lényegében arról van szó, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom megteremtése szükségszerűen megköveteli a párttagok és az ifjúkom­munisták erkölcsi-politikai erényeinek magasabb szintre emelését.­­ A tervezet több szakasza pontosan leszögezi, hogyan kell a párttagoknak és az ifjúkommunistáknak dolgozniuk az anyagi és szellemi javak szüntelen gyara­pításáért. A kérdés az : vajon valameny­­nyiükre jellemző-e a normákba foglalt igényesség és példamutatás a munkához való viszonyulásukban ? — Aki figyelmesen tanulmányozza ezt a dokumentumot, könnyen rájön, hogy pártunk és társadalmunk a jelenlegi fel­adatoknak megfelelően sok odaadással és lelkesedéssel, igényességgel és szakmai öntudattal végzett példás munkát követel tagj­aitól, örömmel mondhatom : párttag­jaink, ifjúkommunistáink nagy többsége már most úgy dolgozik, ahogyan azt a tervezet szakaszai megkövetelik. A sok példa közül mindössze néhányat említek, Grigore Stroe, Zamfir Mihu kovácsolok, Paul Furnică, Ioan Mircea lakatosok, Alexandru Surdu hőkezelő, Mihai Kungu, Sletka József, Récz József, Dumitru Toma mesterek, Aurel Achimescu, Mircea Si­pos, Ioan Ionuţ mérnökök valóban kom­munista módon dolgoznak. Persze a mi gyárunkban is akadnak egyesek — köztük olykor párttagok is —, akik megszegik a munkafegyelmet, vagy megelégszenek a feladatok minimá­lis szinten való elvégzésével.­­ A szóbanforgó tervezet több szaka­sza kidomborítja, hogy minden párttag, minden KISZ-tag a fejlett viszonyulás pél­daképe kell hogy legyen a társadalomban, a családban, s az élet minden körülmé­nyei között tanúsítson feddhetetlen ma­gatartást. Mi az Ön véleménye, a párt­­alapszervezetek, illetve a KISZ-alapszer­­vezetek kellőképpen foglalkoznak-e az­zal, hogy tagjaik miként viselkednek és élnek a gyárkapun túl ? — Mielőtt válaszolnék a kérdésre, né­hány példát sorolok fel alapszervezeteink­ből. Alexandru Ch­iiuc minőség­ellenő­rt a kommunisták kizárták soraikból- züllé­sért, huliganizmusért. Alexandru Codreanu mérnököt megrovásban részesítették, mert ittas állapotban vezette gépkocsiját. Constantin Bixandru fia lopásért bör­tönbe került, bár jómagam is nemegy­szer felhívtam a mérnök figyelmét, fog­lalkozzék többet családjával, gyereke nevelésével. Ezek a kirívó és szerencsére elszigetelt esetek azt bizonyítják, hogy miközben figyelmünket a termelés leg­égetőbb kérdéseire fordítjuk, olykor meg­feledkezünk arról, hogy dolgozóink a gyárkapun túl élik magánéletüket, s ez iránt sem le­hetünk közömbösek. Márpedig pártgyűléseinken bizony keve­set beszélünk, arról, hogy párttagjaink miként viselkednek a társadalomban, a családban, hogyan tartják tiszteletben törvényeink előírásait. A tanulság kézen­fekvő : a jövőben sokkal többet kell ten­nünk főként azért, hogy megelőzzük a párttagok és a nem párttagok erkölcsi, magatartásbeli botlásait, és idejében fel­figyeljünk a különböző negatív jelensé­gekre.­­ Hogyan használják fel a politikai nevelőmunka különböző módszereit, hogy a dolgozókban tudatosítsák a kommunista életmód és munka, a szocialista etika és méltányosság normáit, szabályait ? — A politikai-ideológiai nevelőmunka javítására vonatkozó pártprogram alap­ján egy évvel ezelőtt mi is részletes és átfogó intézkedési tervet készítettünk. Nem részletezem e terv megvalósításá­nak módját, csupán annyit szeretnék el­mondani, hogy az eltelt időszakban a gyári pártbizottság, pártalapszervezete­­ink, a KISZ és a szakszervezeti bizott­ság tartalmilag gazdagabb, formailag változatosabb nevelőmunkát fejt ki. A gyári villámújság, a rádiósítási állomás, az agitátorok, a részlegek faliújságjai ha­tékonyabban harcolnak a szocialista fe­gyelem megszilárdításáért. Esetenként az igazolatlanul hiányzó fiatalok távol lakó szüleinek segítséget kérő leveleket kül­dünk. Ezen kívül minden hónap végén közös megbeszéléseket szervezünk azok­kal a fiatalokkal, akik a hónap folyamán ok nélkül hiányoztak a munkából. — Ön bizonyára figyelmesen áttanul­mányozta a norma­tervezet minden sza­kaszát. Ezek kapcsán vannak-e kiegészítő javaslatai­t . Véleményem szerint kívánatos volna a tervezet egyes szakaszait kiegészíteni, esetleg a tervezetet újabb szakaszokkal bővíteni. Ezzel kapcsolatosan volna né­hány észrevételem és javaslatom is. Nyilvánvaló, hogy a kommunista élet­mód és munka, a szocialista etika és mél­tányosság normáinak tudatosítását, gya­korlati alkalmazását nem adminisztratív jellegű intézkedésekkel, hanem a politi­kai nevelőmunka segítségével valósítjuk meg. Éppen ezért a tervezetben is hang­súlyozni kellene, hogy a pártszervek és -szervezetek, valamint a KISZ-szerveze­­tek kötelesek a politikai nevelőmunka összes eszközeivel harcolni a normák tu­datosításáért, alkalmazásáért. Ugyanak­kor ki kellene domborítani a párttagok­nak és az ifjúkommunistáknak azt a kö­telességét, hogy harcoljanak e normák érvényrejutásáért, alkalmazásáért munka­társaik körében, lakhelyükön, egész tár­sadalmi életünkben. Végezetül igen fon­tosnak vélem, hogy az új párttagok fel­­vételénél az alapszervezetek tagsága, va­lamint a felvételt jóváhagyó felső párt­szerv ellenőrizze, hogy a tagfelvételt kérő dolgozó miként sajátította el, ho­gyan értelmezi és alkalmazza a gyakor­latban a kommunista életmód és munka normáit. Gondolom, hogy ennek hang­­súlyozását a Szervezeti Szabályzatba is be kellene iktatni. Lejegyezte: Bartha Albert elvtárssal, a brassói szerszámgyár pártbizottságának titkárával . „Szerény, halkszavú fiatalembert vezet be a füstös szerkesztőségbe lapunk egyik barátja“ — így kezdi 1933-ban közzétett cikkét a Bras­sói Napló, amelyben az újfalusi ezermestert, Benedek Sándort mu­tatta be olvasóinak. Benedek Sándor nemrég hozzánk is ellátogatott, a Brassói Lapok szer­kesztőségébe, ugyancsak lapunk e­­gyik barátjának tanácsára. Anélkül Benedek Sándor, akit munkás élete szerénységre nevelt, talán nem is gondolt volna arra, hogy egy szer­kesztőségbe bekopogjon. Unokája kísérte el hozzánk, aki beszélgeté­sünkben sok esetben a tolmács sze­repét vállalta, mert a nyugdíjas ezermesternek leginkább , hallását kezdte ki az idő, s azt a hallókészü­lék is képtelen teljesen pótolni. Beethovent juttatja az ember e­­szébe, a süket zene­ óriást, mert Be­nedek Sándor bácsi szabad idejé­ben : hegedűkészítő. S a maga­ ké­­szítette hangszeren meg is tudja örvendeztetni környezetét. De miért éppen Benedek Sándort látta vendégül a Brassói Napló a hegedűkészítők közül ? Mert Benedek Sándor gyufaszá­lakból készítette hegedűjét. „Körülbelül háromezer gyufaszá­lat használtam fel. Már három, év­vel ezelőtt. 1930. június 24-én ké­szen állott a hegedű, egy hónapi munka után“ — felelte a Brassói Napló szerk­esztőinek, akik megille­­tődve csodálták meg a hangszert Az első csodahegedűt, amelyen Constantin Bobescu egy teljes órát játszott, nagy gyönyörűséggel. „Veszi a hegedűjét, óvatosan el­helyezi tartójában és gondosan be­takarja kendőjével. És szerényen, halkan, szinte félénken elköszön, viszi a kincsét — kenyeret keresni vele“ — így fejezte be cikkét a Brassói Napló riportere, fellegjáró derűlátással. Nekünk, akik negyedik csoda­hegedűjét , vettük körül a ritka teljesítményeknek kijáró tisztelettel, önmagától kínálkozott fel a kérdés : — És sikerült vele kenyeret ke­resni, Benedek bácsi ? Mosolyából mindent megérthet­tünk : biztosabb pénzkereset után kellett néznie. Az első hegedűt el­sodorta a viszontagságos idő, amely készítőjét is ide-oda sodorta. Később, a világháború után, álla­podott meg a brassói traktorüzem­ben, mintaasztalosként dolgozott nyugdíjas koráig. Ott sem hegedűkészítéssel bízták meg. Vajon szerette-e „hétköznapi“ munkáját ? — Nyugdíjazásom után is hívtak, menjek vissza az üzembe, vissza is mennék örömmel, ha nem volna már túl nehéz számomra az ingázás — felelte. Szerette, nagyon szerette a hét­köznapi münket is. De fiatalkori szenvedélye is kiújult. És csodahe­gedűit már nem gyufaszálból készí­tette, hanem maga­ hasította apró fenyő-, csipkejuhar- és ébenfa-pál­cikákból, hogy szebben szóljanak. A másodikkal, ötezer pálcikából készült hegedűjével, 1968 decembe­rében a Román Televízióban szere­pelt. Ion Voicu hegedűművész is játszott rajta, utána alig fogyott ki a dicsérő szavakból. Benedek bácsi most arra vár, hogy a neves művész meglátogassa Újfaluban. Azután hétezer pálcikából készí­tett hegedűt, majd egy évi munká­val nyolcezerből. Az utóbbival láto­gatott el szerkesztőségünkbe, fél órával azelőtt Ludovic Spiess pró­bálta ki, és mindegyre azt hajtogat­­­ta : „Fantasztikus, fantasztikus.“ — Most, hogy elkészült, nem is akarom elhinni, hogy én készítet­tem. Ha ránézek, úgy tűnik, csak álmomban látom — vallotta Bene­dek Sándor bácsi. Úgy tudja, nyolc Stradivarius he­gedűt tartanak számon a világon, de nem cserélné el hegedűjét a leg­értékesebb Stradivariusszal sem: az ő csodahegedűje egyetlen a világon. — Még csak egyet Szeretnék ösz­­szeállítani, de tízezer­ pálcikából, er­re kérek­ segítséget az időtől — mondta búcsúzáskor. Óvatosan el­helyezte hegedűjét tartójában, gon­dosan betakarta kendőjével, vitte kincsét, de a kenyérkereset gondja nélkül. Úgy vitte, akár­ egy jelképet, a­­melyben megfogalmazódik az em­bernek az a törekvése, hogy alkotó szenvedéllyel, szép türelemmel-ki­­tartással mindegyre túlszárnyalja saját teljesítményeit. Apáthy Géza | *■* BENEDEK SÁNDOR HEGEDŰI Szeptember 25. — 50 éve (1922) halt­­meg Pande­le Becheanu, a romániai munkás­­mozgalom harcosa. — 75 éve (1897) született William Faulkner Nobel-díjas amerikai író. — 80 éve (1892) született Marina I. Cvetajeva szovjet-orosz költőnő, esszéíró,­­kiváló prózaíró, műfordító. Szeptember 27. — 200 éve (1772) született Kisfa­ludy Sándor költő, színmű- és nap­lóíró, zeneszerző, a színművészet nagy pártfogója. Szeptember 28. — 1864-ben ezen a napon alakult meg Londonban Marx és Engels ve­zetésével az I. Internacionálé. — 125 éve (1847) született Gheor­­ghe Dima román zeneszerző, a ro­mán zenekultúra egyik jelentős a­­lakja. Szeptember 29. — 100 éve (1872) halt meg Déry­né Széppataki Róza, az első ma­gyar operaénekesnő, a vándorszí­nészet korának legkiválóbb, nép­szerű színésznője. Szeptember 30. — 90 éve (1882) halt meg Mihail Pascaly román színész, a múlt szá­zadi román színművészet kiváló személyisége. — 90 éve (1882) született Constan­tin Brătescu földrajztudós, a­ husza­dik századi román tudományosság jelentős alakja. — 575 éve (1397 szeptember-októ­ber) Mircea cel Batrin győzelmet arat a Munténiába betört török had­seregen. memento 3­. SZÁM 3. oldal

Next