Brassói Lapok, 1974 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-05 / 1. szám
BL Reggel Alig virrad, a hó élesen csikorog a talpunk alatt, hajnali ködben a város. A brassói nagyállomás órája szerint hat óra lesz 10 perc múlva. Az autóbuszok indulásra készen sorakoznak. Rekedtes, mély férfihangot hallok a hátam mögött, bizonyságul, hogy Ganz Ferenc, a megyei pártbizottság instruktora pontosan érkezett. Úgy beszéltük meg ugyanis, hogy itt találkozunk s együtt indulunk körzetébe, hogy közelről láthassam mindennapjai egyikét. Az autóbusz dohogva áll meg Tatrang község központjában. Jó lenne kissé megmelegedni a pártszékházban, de Ganz Ferenc sürget, induljunk a gazdaságba. Az úton az emberek — férfiak, asszonyok — jó ismerősként, meghitten köszöntik az instruktort : „Jó reggelt, Ganz elvtárs ! Na megérkezett, instruktor elvtárs?“ A gazdaságban sem volt mód a melegedésre, tovább indultunk az állattenyésztési részlegre, mert az instruktor napi tennivalóit rögzítő noteszben első helyen szerepelt a bejegyzés : ellenőrizni az istállóprogram betartását. — Máskor, ha az állattenyésztési részleget ellenőrzöm, sokkal korábban jövök, rendszerint én fogadom az állatgondozókat — mondja Ganz Ferenc, s van némi irónia a hangjában. Ahogy belépünk az istállóba, haragosan összeráncolja homlokát. Talán azért vésődtek olyan mélyre a barázdák a két szemöldöke közé és a szája köré, mert sajnos ebben a körzetben elég gyakran kell bosszankodnia. íme, most is több állatgondozó hiányzik, az istállók rendetlenek, nem működnek az önitatók, a padozaton sok az elszórt takarmány és így tovább. — Itt, reggel éppen úgy, mint délben, rendnek kell lennie — mondja, s helyben rögtönzött gyűlést tart a gondozókkal, néhány gyakorlati tanáccsal látja el őket. — Úgy ért az állatokhoz, mintha zootechnikus lenne. Ganz elvtársat nem lehet mesével tartani — mondja az egyik kucsmás állatgondozó morfondírozva ... Délelőtt — Nézzünk be a pártbizottsághoz, utána a néptanácshoz, majd az MTSZ székházába — mondja az instruktor. — Meg kell néznem, hogyan készülnek a délutáni beszámoló gyűlésre. Szeretném átnézni a jelentést. Nem, nem gyámkodok én fölöttük, hagyom, hadd dolgozzanak önállóan, ami a jelentésből kimarad, azt biztos elmondják majd a tagok. Az úton egy idős asszony közeledik hozzánk ! — Ma kibékültek a fiatalok — mondja —, jól tette, hogy megmosta a fejüket, Ganz elvtárs. — Vettem egy legújabb típusú televíziót, valamelyik este lépjen be hozzánk, Ganz elvtárs, nézze meg, milyen jól megy — invitál egy férfi. A csikorgó fagy ellenére úton-útfélen megállítanak az emberek. Szavuk, magatartásuk meghitt, emberi melegséget sugároz. Négy község — Tatrang, Bodola, Teliu, Vama Buzăului — és a hozzá tartozó falvak alkotják Ganz Ferenc körzetét. Mintegy húszezer ember él a négy községben. — Mi a határa a munkájának időben, az emberi kapcsolatok elmélyítésében ? — kérdem. — Időben nincs határa. Hajnalban kezdődik, s hol este, hol éjszaka fejeződik be. Ezt a munkát nem lehet napszámba csinálni. Egyébként a másik határt — már ami az emberi kapcsolatokat illeti — a lelkiismeretemmel mérem. S közel 30 esztendeje — amióta gyakorlatilag pártmunkás vagyok — az emberekkel szemben a lelkiismeretem a mércém... Délben Az ebédidő rövid volt, néhány szóval is elintézhetjük. Ganz Ferenc táskájából — mint valamikor régen — előkerült a szalonna s a friss kenyér, zajzoni vizet ittunk rá Ion Sirbuval, a községi párttitkárral együtt. Délután A gyűlésteremben minden hely foglalt. A gazdaság gondja ül az arcokon, a közösség gondja. A jelentés után beigazolódik az instruktor „jóslata“. Elég sok a hozzászóló, bátran, keményen bírálnak, számonkérik a közösség vagyonát, a vagyon kezelését. Mi történt a cukorrépával, a burgonyával, az állatokkal ? Az instruktor csendesen ül az első sor szélén, s nagynéha bólint egyet ! jól van, ezt meg kellett mondani, s így kellett megmondani. Csak főjön a feje annak, aki a hanyagságért felelős. A bírálatokból, javaslatokból vállalásokból kialakulnak a tennivalók. Az instruktor életében újabb gondok, feladatok. Ő maga csak ritkán szólt közbe, s összefoglalója is a leglényegesebb kérdéseket érintette. Jó gyűlés volt, s elég hamar végetért. — Nem szeretem a hosszú gyűléseket. Nem üres szócséplést kíván tőlünk a párt, pártunk főtitkára, hanem a szavak mögött a tettek fedezetét... Eredetileg úgy volt, hogy délután átmegyünk Pürkerecre, de szerencsére valamennyien átjöttek Tatrangra, akikkel az instruktor szót akart váltani. Hosszan elbeszélgettünk a jelenlévő parkeredekkel a csatornázásról, az új cementhíd építéséről s számos más időszerű kérdésről ... Az emberek munkáról, gondról, családról, otthonról, apró örömökről beszélnek, ki hosszan, ki rövidebben, s az instruktor türelmesen hallgat, az emberek pedig érzik, hogy nemcsak hallgatja, de meg is érti őket. Este Még be kell néznünk a kultúrotthonba, ahol Gotthárd Anna igazgató, a helyi pártbizottság titkárhelyettese próbál az együttessel. A kultúrotthon felé menet Ganz Ferenc a következő napi tennivalókon töpreng. — Beszélnem kell a propagandistákkal, hozzák közelebb az élethez mondanivalóikat. Legyen élénkebb és hatékonyabb a politikai tájékoztatás községszerte, faluszerte. A fiatalokkal is találkozni akarok. Vama Buzăuluiban egy sereg megoldandó erdészeti kérdés vár, s rendezni kell a zajzoni borvíz ügyét is. Sürgősen el kell mennem az előregyártott elemek részlegéhez is ... Feltűnnek a kultúrotthon fényei, folyik a próba. Csendben megállunk a háttérben, nem zavarjuk őket. Késő estébe fordul az idő, amikor viszszaérkezünk a székházhoz. Ion Sirbu a délutáni gyűlés jegyzőkönyvét olvassa. Még néhány szót vált a titkár és az instruktor a következő napról, és aztán gyerünk az autóbuszhoz ... * Közelebb vagyunk az éjfélhez, mint az estéhez, mikor megérkezünk Brassóba. Az instruktor nyugodt, egyenletes léptekkel hazaindul... V. Baksa Mária Az instruktor egy napja Az emberség tanácsának számvetése A kezdeményezés Brassóban született két és fél évvel ezelőtt. Különböző társadalmi szervek és tömegszervezetek képviselői, néptanácsi képviselők, orvosok, tanárok gyűltek egybe az emberség tanácsa keretében, azzal az elhatározással, hogy meggyőző emberi szóval a társadalom számára hasznos munka elvégzésére ösztönözzenek fiatalokat és idősebbeket, olyan személyeket, akiknek a „semmittevés“ volt addigi foglalatosságuk. A brassóiak kezdeményezésére országszerte felfigyeltek, hiszen a rádió és tévé adásaiban, a központi lapok hasábjain nemegyszer népszerűsítették munkamódszereiket, eredményeiket. — Valahányszor felidézem heti gyűléseinket, órákon át tartó vitáinkat a megidézett felekkel, s ha végül azokra gondolok, akik segítségünkkel megtalálták helyüket az életben, jóleső érzés hat át — mondotta a napokban Ensei Balaban, az emberség tanácsának „önkéntes“ titkára, aki bár betegnyugdíjas, sok szeretettel, odaadással végzi önként vállalt teendőit e társadalmi szerv keretében. — Két és fél év alatt 518 személlyel beszélgettünk el a tanácsban a munka embert formáló, nemesítő szépségéről, társadalmi hasznosságáról ; száz meg száz ember panaszát, mentegetőzését hallgattuk végig — folytatta a titkár. — Voltak, akik nyolcszor, tízszer is megjelentek a tanács előtt. Egyesek nem jöttek el hívásunkra, ilyenkor önkéntes aktivistáink — Costin Tănăsescu vagy akár a 79 éves Vasile Cristea bácsi, esetleg mások — személyesen felkeresték őket és meggyőző szóval tolmácsolták meghívásunkat. Mi, a tanács tagjai valamennyien azt valljuk, hogy sok türelemmel és kitartással, érvelő, meggyőző szóval előbb-utóbb eljutunk az emberek szívéhez, tudatához és jobb belátásra bírjuk őket. Eddig háromszázhat személy neve után írhattuk, hogy ügyük megoldódott. Ez azt jelenti, hogy 306 ember helyezkedett el segítségünkkel a termelő munkában, s társadalmunk hasznos tagjává vált. Jelenleg csaknem száz esettel foglalkozunk, nem beszélve számos általunk nyilvántartott személyről, akik különböző objektív vagy szubjektív jellegű okok miatt néhány hét vagy hónapi haladékot kaptak a tanács részéről__ V. Georgescu fiatalon abbahagyta iskolai tanulmányait Csavargással, semmittevéssel töltött hetek, hónaptok után a tanács javaslatára a traktorüzembe ment mesterséget tanulni. Két hónap múltán nyoma veszett, majd négy hónapot börtönben ült. Kiszabadulása után újból a tanács elé hívták. Az elmúlt év áprilisa óta ismét a traktorüzemben dolgozik, munkatársai és a tanács tagjainak megelégedésére. Mert az emberség tanácsa nem elégszik meg csupán annyival, hogy a munkaerőelosztó hivatalhoz irányítja az embereket. Figyelemmel kíséri, időszakonként a helyszínen ellenőrzi, miként illeszkednek be a munkába. S ha a szükség úgy kívánja, a tanács újból közbelép. C. Pupăză az emberség tanácsának régi ismerőse. Nemegyszer álltak szóba vele, ő azonban 1—2 hónapi munka után meglógott a traktorüzemből, ahová többször is visszahelyezték, pedig tevékenységét az üzem személyzeti osztályának a vezetője — az emberség tanácsának tagja — is figyelemmel kísérte. C. Pápánának a napokban újból meg kell jelennie a tanács előtt, hogy ismételten elbeszélgessenek vele, számon kérjék cselekedetének indító okát. Az is előfordult, hogy a fiatalok önként fordultak segítségért a tanácshoz. A. Goga 1972-ben elvégezte a líceumot. Miután egyetemi felvételi vizsgája nem sikerült, a tanácstól kérte, helyezzék el valamelyik gyárban. A. Goga ma mesterséget tanul a traktorüzemben. Ensei Balaban mondotta : „A tanács nem végzi gépiesen feladatát. Azok esetében, akiknek nincsen mesterségük, közösen igyekszünk felfedni hajlamaikat, érdeklődési körüket.“ Bölöni B. fiatal a tanács előtt eleve kijelentette, hogy őt a művészet és az irodalom érdekli. Mesterség és egyéb felkészültség hiányában a postahivatalhoz osztották be munkára. Itt hónapokon át szorgalmasan ásta a telefonkábelekhez szükséges sáncot. Egy napon aztán önként megjelent a tanács előtt. Elmondotta, állást talált a drámai színháznál, ő ott szereti, mert a színészek között lehet, láthatja munkájukat. Kérte, segítsék hozzá, hogy munkakört cserélhessen. Bölöni B. immár három hónapja munkásként a drámai színházban dolgozik. — Ahány ember, annyi élettörténet — mondotta az emberség tanácsának titkára. Valóban így igaz. Csupán türelem, emberi hozzáállás és hozzáértés kérdése ezeket felfedni, és segítő kezet nyújtani az erre rászorulóknak. , Bartha Albert 1. SZÁM 2. oldal január 6. — 250 éve született Paul L. Cystlé (1724—1806) flamand szobrász és keramikus, a Hastieres—Lavaux-i porcelánmanufaktúra megalapítója. Január 7. — 30 éve halt meg Ion Simionescu (1873—1944) román geológus és paleontológus, egyetemi tanár, akadémikus. — 75 éve született Sztyepan P. Scsipacsov (1899—) szovjet—orosz költő, a lírai miniatűr legkiválóbb művelője a szovjet irodalomban. — 75 éve született Francis Poulenc (1899-1963) francia zeneszerző és zongoraművész, a Hatok csoportjának tagja. — 175 éve született Eduard Magnus (1799—1872) német festő, a romantizmus híve, akadémiai tanár. Január 8. — 1929 : Háromezer aninai munkás sztrájkba lépett a kizsákmányolás ellen, gazdasági követelések teljesítéséért. — 60 éve született Vasile Roaită (1914-1933) kommunista ifjúmunkás, aki a grivicai harcokban vesztette életét. — 125 éve született Pesti (Ihász) Lajos (1849-1935) színész, vándorszínigazgató. — 100 éve halt meg Eduard Schleich (1812—1874) német tájképfestő, aki képein összekapcsolta a barbizoni iskola és a holland festészet hagyományait. — 300 éve halt meg Justus van Egmont (1601-1674) flamand festő, főleg arcképeket festett. — 650 éve halt meg Marco Polo (1254—1324) velencei kereskedő és utazó, az első terjedelmes útleírás szerzője a világirodalomban, könyve ugyanakkor a Keletről szóló legfontosabb középkori forrásmű. Január 9. — 150 éve született Szandház Károly (1824-1892) magyar szobrász, a díszítőszobrászat elismert művelője. — 200 éve halt meg Jacques François Blondet (1705—1774) francia építész. Munkássága átmenetet képez a francia barokk és a klasszicizmus között. — 175 éve született Benkő Dániel (1799-1883) erdélyi mezőgazdász, tanár, mezőgazdasági szakíró, az MTA levelező tagja. Január 10. — 35 éve halt meg Hariclea Darclée (Hariclea Hartularu, 1860—1939) román szopránénekesnő, aki a világ több operaházában ragyogó sikert aratott fellépésével. — 175 éve született Petrache Poenaru (1799—1875) pedagógus, a román felvilágosodás képviselője, aki jelentősen hozzájárult a nemzeti oktatás megszervezéséhez. 1827-ben szabadalmazták Párizsban találmányát , a töltőtollat. Január 11. — Csád Köztársaság nemzeti ünnepe. — 1946 : Az Albán Népköztársaság kikiáltása. — 25 éve halt meg Csíki Endre (1888—1949) erdélyi magyar zeneszerző, zeneíró. Január 12. — 350 éve született Dosoftei román mitropolita (1624—1693), haladó gondolkodó. — 5 éve halt meg Dr. Julius Voicu (1886—1969) román biokémikus, egyetemi tanár. — 300 éve halt meg Giacomo Carissimi (1605—1674) olasz énekes, orgonista, pedagógus és zeneszerző, aki jelentősen hozzájárult a világi és egyházi kantáta, valamint az oratórium műfajának kialakulásához és fejlődéséhez. — 925 éve halt meg Abú Szaid (Abú Szaid ibn Abi'l-Khair, 967-1049) neves perzsa költő, imenei tó 1974