Brassói Lapok, 1974 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-04 / 18. szám
BL Verona Bratesch A HAZA Elsőnek kell lennie mindenek előtt , hiszen egyszerre reggel, tavasz és Vers, föld és ég, pillanat és öröklét. Sokan dalolták meg, zengtek ódát hozzá, átlüktet minden gondolaton, s a szívekből virágot bont a napra. De olyannak, mint én, nem látta senki, és senki nem mondta el a szót, az én alig született egyetlen szavam. Te, időtlen hang, te nevezd meg a napkelet gyöngyét, míg a mesterek időtálló falakat, csodákat építenek ! Mihai Deselaru KATONATEMETŐ Itt az időt csak az emlékezet támasztja fel. Mélyen nyugszik a föld alatt, mélyen. A füzek is ritkán merészelnek egy-egy suttogást, Félnek az éveket zaklatni, mikor csenddel adóznak. A harcosok, íme, haltukban is fegyelmezettek, Miután a csaták golyóütemében elestek, Valaki gonddal csontjukat összeszedte, És elültette őket kiszabott gödrökbe, Fehér fejfákat termett belőlük a föld, Ifjú halálok időtlen jelét, És jaj, fáj a jelek fegyelmezett szimmetriája. Jelek útja — hangtalan fejfa-erdő, Fáid csúcsa az ég tisztaságába döf, Kímélet nélkül zilálja szét ragyogását. Előtted, a tisztelettől megroggyant térddel, Fedetlen fővel áll meg — egy percre — az élet ... A sírokon ismét kinyílt az orgonabokor. Levelei úgy rezzenek meg a szélben, Mint az ifjak megrezzenő ujjai, Kik egykor csokrokkal díszítették szeretőiket. A szekfák gyökerei is összefonódnak, gyöngéden. Miként az izzó testek, hajnalig, Halálig keringő-daloló táncban. Iles, leányok, nem bűnöztök, nem bűnöztök, Ha virágot téptek a hősök fejfája mellől. Fogadjátok mosollyal a rózsaszálat, Mit ha idejük engedi — hajatokba tűznek, És csókoljátok szomjjal a bársony-szirmokat, Hisz olyan ajkakon ragyogtak a fényre, Amelyek a csókot, jaj, még nem ismerhették. Emberek, tüntessétek fel a harcosok mellét. Ültessetek rá büszke fákat, égig érő fenyőket, A fejfák erdeje sohse susogjon többé Hallgatásával, amelytől megborzong az, Ki útjaid járja, fájó szimmetria, katonatemető! Kala Tibor fordításait Apátfvy Géza TŰZIJÁTÉK A gesztenyesor ünnepi fáklyásmenet, pirosan ocsúdó virágai a fáklyák. Mindennapjaink súlyos erejével kis játékrakéták lendülnek magasra, és színei súlytalan nyílnak szét, mint levegőben a lebegő virágcsokrok. A csillagok az ég négy sarkába rebbennek szét, és nincs, aki lágyan borzongó fényüket keresné. Május, a szemeket megigézted : új, földi fények virradnak mélyeikben, hogy összevillanva egymást boldogítsák . . . " 1974 KÍSÉRLETI KIÁLLÍTÁS A Viktória-teremben tekinthető meg — a brassói Képzőművészek Szövetsége hazánk felszabadulását és a párt XI. Kongresszusát köszöntő rendezvényeinek keretében — az első brassói kísérleti kiállítás. A kísérleti kiállítás gondolatát, majd megvalósítását képzőművészeinknek az a dicséretes szándéka hívta életre, hogy a tárlatlátogató közönséget avassák be műhelytitkaikba, tárják fel előttük alkotási módszereiket, technikájukat, és ugyanakkor ismertessék meg vele a ma legmerészebb kísérleteit is. Ugyancsak ezt a célt szolgálják a Viktória-teremben sorra kerülő találkozók is, amelyeken képzőművészeink megmagyarázzák a kiállított alkotások jelentéstartalmát, gyakorlati kivitelezésének módozatait-lehetőségeit, valamint funkcionalitását. Igaz viszont, hogy a kiállított tárgyak egyike-másika nélkülözhet minden magyarázatot és .. . magyarázkodást. A közönség által rendkívül sok és mindig más hiposztázisban megismert művész, Eftimie Modalca ez alkalommal térszobrászként jelentkezik. Térszobraiban félreismerhetetlenül kifejezést nyer az, hogy századunk a technika, a gépek százada, valamennyi valós vagy elképzelt gépet asszociál a néző tudatában. A művész külön érdeme, hogy a környezetünket ábrázoló fényképekre illesztette térszobrainak rajzát, és ezzel felhívta a figyelmet funkcionalitásukra, egy jellegzetes és korszerű brassói városkép kialakításának lehetőségére. Talán Kaspar Teutsch avatja be legközvetlenebbül a nézőt műhelytitkaiba, hiszen Felszabadulás című, golyóbisokat és láncokat illusztráló térplasztikáját rajzvázlatokkal illusztrálja, amelyek a mondanivaló kiteljesedésének-élcelődésének különböző szakaszait villantják fel. A kiállítás leglátványosabb kísérletei közt említhetjük meg Mircea Aşciu két kinetikus panóját, amely az élet dinamikája ábrázolásának új lehetőségeibe-távlataiba enged betekintést. Néhány művészi szempontból megoldott munka, amely túllépte a kísérletezés határait, szintén a kiállítás erősségei közé tartozik Mattis János, Harald Meschendörfer, Alexandru Iacubovici, Csutak Levente, Renate Mildner-Müller, Aurelia Stoe Margineanu, Körlö Margit és mások aláírását viseli. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kísérletezés ürügyén néhány olyan munka vagy vázlat is bekerült a kiállításra, amely szerzőjüket kevésbé képviseli. Ez viszont semmiképp sem csorbíthatja a brassói Képzőművészeti Szövetség kezdeményezésének létjogosultságát, és tekintettel arra, hogy a kísérletezés - a művészi kísérletezés is - a megismerés kiszélesítésének elengedhetetlen feltétele, javasoljuk, hogy a hazánk felszabadulásának jubileumi esztendejében, pártunk XI. Kongresszusának esztendejében életre hívott, képzőművészeink kísérletező kedvét ösztönző kiállítást a jövőben képzőművészeti életünk hagyományává avassák. Olti Cica Eftimie Madália : Lehetséges téridomok Harald Vieschendörfer : Kozmikus hanghatás Együttélők, férj és feleség vagyunk ; szeretjük egymást, mint két életszerető, emberszerető ember; egymáshoz köt közös szervezetünk, életcélunk ; örülünk egymásnak és sohase unjuk meg egymást ritka szabad óráinkban Ennél aligha volna több a boldogságunk, ha húszéves korban, nagy szerelemben lettünk volna egymáséi, s együtt éltük volna le az eltelt húsz évet. A kenyérkérdésünk is könnyebben rendeződött, mint gondoltam. Egy hirdetésre több jól fizető tanítvány jelentkezett, mint amennyit vállalhattam; válogattam tehát közülük Az egész román alkalmazott intelligencia németül akart gyorsan megtanulni, nem hitt a király németellenes politikájában, amelynek most már világosan nem volt más alapja, mint az,hogy a fasiszták őt fős zsidó szeretőjét a pokolba kívánták A Ruhr■ és Saarvidék megszállása és a spanyol fasiszta előnyomulás láttán ez az értelmiség megértette, hogy örökös réme, a német haderő, a hitleri Rém képében közeledik, és az ország nem számíthat nyugati szövetségeseire : meg kell alkudnia a német veszéllyel, a Rémmel Neki, a mérnöknek, orvosnak, vállalati vezetőnek mindenekelőtt meg kell tanulnia németül. Eljött tehát az én konjunktúrám ! Ezt növelte még két konjunkturális tünemény: a Hitler-ellenes magyar demokraták románul is siettek megtanulni, tudva, hogy a légionáriusok (vasgárdisták) kormányra jutásuk esetén (ami Hitler erőszakos benyomulásával is, de a kalmár király megalkuvása útján is bekövetkezhet) erkölcsileg, anyagilag, de fizikai úton is képesek kinyírni minden magyart, aki nem tud románul; ezalatt aztán a seregesen benyomuló német „turisták“ „specialisták“, satöbbiéi is románul igyekeznek valamennyire megtanulni, hogy a meghódítóitokkal majd értekezni tudjanak Akadtak még olyan erdélyi románok is, akik magyarul kívántak megtanulni arra a valószínű esetre, hogy Erdélyt Hitler szövetségesének, Horthynak engedi át Furcsa dolog megy hát végbe velem: börtönviselt kommunista létemre, akit rendes kapitalista üzemébe vagy irodájába be nem enged, nagy hasznot húzok a fasiszta Rém közeledtéből Tanítottam románokat németre, németeket románra, magyarokat románra és németre S nem is egyszerű tanulni vágyókat. .43, hogy sehol sem tanítok, privát tanításból tartom fenn magamat, érthető volt, a kormány — Hitler felé hajlongásként — a zsidó származású tanárokat elbocsátotta Származásom ezeket a javarészt németellenes vagy közömbös urakat nem nagyon bántotta, örültek, hogy Bécsben és Berlinben vagy Párizsban és Grenoble-ban végzett diplomás tanártól vehetnek órát (Nem lévén sem németek, sem franciák, meggyőződtek róla, hogy mindkét nyelven ,,perfektül“ beszélek, hát beszéltem is, írtam cikkeket is ezen a két nyelven de nem annyira „perfektül“ mint ők gondoltak.) Megtörtént a hihetetlen is: tanult nálam egy hitlerék-küldötte tipikus SS-tiszt is, és azt se bántotta származásom Én sem voltam kényes: duplán fizetett Elveinket fenntartottuk, nem adtunk egymásnak kezet, és sohasem váltottunk egymással a tananyaghoz nem tartozó egyetlen szót se; hetekig tartott az ügy, akkor sem ő engem, én utáltam meg őt és dolaiban — faronrúgtam Jó nekem, nagyon jó, hogy olyan életté igazi házastársként tisztel, elismer, segít és ezt messe teszi, mint Margitom. Külseje is kielég meghazudtoló szépségét élvezem gyakran tűnő észre (csak fényképen, ha állva levétetjük külső hibáját , hogy minden nőnél és sok fé fél fejjel magasabb, nőnek talán igen magas tok róla mindent, és nem rejtegetem jegyre Kahána Mózes hogy az általam írottak, írásművek, levelek, sornyit sem olvas el, amíg magam nem mutat ismerőse közül senki semvonja kétségbe a bszton is meggyőződtem róla, és nem is hatott senki mint ő, „mindent“ kockáztatott mozgalmi gán-becsületessége természetes valami, a „leg mozgalmi embereknél nem gyakori: megny, modora, nyugodt bánásmódja mindenféleen Minden „procc-ság“, sznobizmus nélkül műve bár olvasmányai nem sokoldalúak — csak magyar fordításban megjelenő könyveket olv emészteni“ a klasszikus költőket, szószerint eliadó, szépirodalmi és közírói művet, amely bágyarul megjelent, a beengedett magyar folyón falja ...Jól jön nekem ez is, mert éppen azt isme egyelőre rssal élhetek, aki írad óráimat kellett, különösen korát dve, s nem veszem magunkat) egyetlen rsinál, nálam is jó is Szabadon jegyzeimet, kétségtelen,egyzetek közül egy om neki. Számtalan nút becsületességét, g . kommunistának, becsületből — n«kevesebb“ De ami »rá, szinte angolos Tverekkel szemben. Itt nagyon olvasott, magyarul tud, csak as, és „nem tudjalvasott minden bárhol, bármikor ma■atokat, a Korunkat is legjobban, amit én tíz-tizenkét éven át — börtönbeli fogságom alatt és szovjetben elszigeteltségem idején — nem ismerhettem meg, s így irodalmilag nagyon elmaradtam (Más irodalmat is csak a börtönben, szanatóriumokban volt időm s alkalmam olvasni.) Írói munkámban is nagy a Margit segítsége: okosan és hozzáértően, mint fejlett és gyakorlott könyvolvasó bírálja meg írásaimat, s tud őszintén bírálni, megküzdve sokszor természetes szerzői hiúságommal is; írók, művészek ritkán tudják megbecsülni egy ilyen „első kritikus“ nagy értékét A közös anyagi lét ügye is kedvem s terveim szerint rendeződött : óraadással megkeresem a „kenyeremet", vagyis annyit, amennyi a régóta megszokott Élettarsamról nem kell gondoskodnopi: ő kitanult szőnyegjavító, egy bútorcégnek és magánosoknak dolgozik Többet keres, mint én (tapintatból sohase mondja meg a pontos összeget), ketten kétszer annyit keresünk, mint egy fizikai munkás és családja, s a többletből jobban ruházkodik (ezt tapasztalatom szerint a legszigorúbb forradalmárnők is — talán az egy Sztaszovát kivéve — szívesen teszik, és fokozzák a fantázia határáig), és engem is „kiöltöztetett“ egy-két ünnepi ruhával, „hogy ne lássanak mindig ugyanabban a ruhában, cipőben.“ Az elegáns megjelenés különben hivatásához is kellett — mindkettőhöz: az úri szőnyegek javításához és hivatásos forradalmiságához egyformán. A szőnyegjavítási ügyekben célszerű volt jól kereső úrinőnek kinéznie, akkor jobban megbíztak és jobban is fizettek a mesternőnek, a mozgalomban pedig beosztása (fizetés nélkül, persze) abból állott, hogy elegáns szobákat bérelt rejtőző vezetők részére, akiket mint jól fizető „önálló úrhölgy“ szükség esetén mint „titkos barátait“ is tarthatta magánál, vagy napokon át másolhatta gépen „saját szőnyegszakmai műveit“, vagy akár irodalmi kísérleteit“ (értsd : a pártpropaganda-írásait). Mostanában — megismerkedésünk idején — szerény szobákat bérelt, mert a „jól fizető magánzónő“ vagy „szőnyegügynök“ irányába közeledni látszott a rendőri tapogatózás, és így mozgalmi szerepét ideiglenesen szüneteltették ; most csak az ügynök-hölgy meg szőnyeg-specialista úrnő vigyázott az eleganciára, s engem is azzal az ürüggyel járatott mulatósabb öltözetben, hogy az őt felkereső klienseknek ne kelljen neki egy „snassz“ férjet bemutatnia, akit azért is lesajnálnak, hogy súlyos rokkanton totyog a szobában. 4 dolog gyanússá is válhatik Ez csak ürügy, mondtam : miután Diaconescu úr, a vásárhelyi AB főnöke, felettesei rendeletére kiengedett karmai közül, világos volt, hogy az Állambiztonság — mint azt a pártom vezetői helyesen sejtették — egyelőre nem kíván engem bántani, célja, hogy megfigyeljen. Ennek megnehezítésére — és hogy nagyobb mozgási szabadságom legyen — együttélésünk kezdete után sem jelentettem be magamat Margitnál De ez is csak ürügy — mondtam —, a hatóság, ha engem meg akar figyelni, hamar megtalál nálad Együttélésünk nem titkos, most már az egész párt is -az összes tömegszervezeti tagok tudják ! (Részlet a szerző SÓVÁRIÁSOK cinkű regényéből) im Ant kiállt meg ki tele képzi An; tott gazda figyel a rőt tőjévi gének közt. jellem ti, az termi a kö széps könn; gondi A ségér újjátilgozo életv. üzen. A neki bői k napi jű, n meke Gyér légár csai, nak, ségér szín: müví közel Mosu De pei , célú kifejt généi gik", kék í tes I sitiki Asvadurova Ciucurencu emlékirása, amely napokkal ezelőtt nyílt az ARTA-teremben, ismételten ki a művész helyét a románművészet történetében. Asvadurova Ciucurencu kiálltképei belső fényükkel, szellemiságukkal hívják fel magukra a met,és arról győznek meg,hogy a nánfestészet líraiságainak köve-Dl, a román nép szin-érrzéktínyséjele■s kifejezőjével arilünkszem-Művészete a mai festészet egyik azö fejlődésiirányát szemlélteamely derűlátásával, életigenlő fszetszemléletével, az emberi léternyező világ szüntelen megújuló égést tolmácsoló hitével mindig fűszerrel utat talált a közönség Hat- és érzelemvilágához, ének segit- Ciucurencu vonalak, formák el Ana Asvadurova ?remti a természetet kiegyensu- A FÉNY SZERELMESE festészetében egy csodálatos, Idám, mosolygó és békés világmüvész a valóságból, a művészetülndig ihletforrásul szolgáló élett indulva, a legegyszerűbb hétköztinyt, történést is csodálatos ereegbűvölő képpé varázsolja (Gyerk az óvodában, Kukoricahántás), mek portréi a gyermekek lelkiinak rendkívül bensőséges tolmáfüggetlenül attól, hogy játszaülnek vagy zongoráznak, lehetnyújtanak egy olyan hatásos szimfónia megalkotására, amely a szt Nicolae Tonitza közvetlenébe helyezi (Narancsszín és zöldkodás stb.). Ana Asvadurova Ciucurencuké. sohasem fogantak a színek önjátékának varázslatában, hanem azőerejükkel a természet szépség, dicséretének himnuszát ezena zöld, a sárga, nemegyszer arnyalatai a költői érzelem egyútolmácsolásában szervesen tetteki egymást. Anca Popp-Săndulescu VENDÉGÜNK VOLT SzabóBéla Gy. Szabó Béla, akinek neve évtizedek óta fogalom szellemi életünkben, és ezért rég nem szorul bemutatásra — vendégünk volt. A Népi Egyetem vendége, szerkesztőségünk vendége, a brassói Képzőművészek Szövetségének vendége, városunk és a város környező természeti szépségeinek vendége. És ahol csak megfordult, mindenkit lenyűgözött nyílt, rokonszenves, közvetlen egyéniségével, azzal, hogy földi ember, és mindenkit, aki csak közelébe került, megajándékozott a kozmikus nagyság érzetével, azzal, hogy művész, nagy művész. Ritka természetességgel nyilatkozott meg benne az, hogy társunk, barátunk, és az, hogy mégis más, mint mi, mert áldozatos munkájával a mikro- és makrokozmoszt kutatja, tanulmányozza, hogy a maga eszközeivel ő is egyensúlyban tartsa a világot, megőrizze az emberben azt, ami a legemberibb és legemberségesebb. Úgy vélem, nem tiszteletlenség, ha leírom : engem azzal is újra meghódított, hogy nagy öreg. Hiszen azért nagy öreg, mert a hetvenedik életév küszöbén is képes megszégyeníteni nála fiatalabbakat, bennünket, fiatalokat is az ő izzó-lobogó ifjúságával. Ifjúsága: a sajátosan hatalmas munkaerő, a derűs életigenlés, a szüntelen tervezgetés, jövőépítés, az a kivételes tehetség, amellyel töretlen érzékenységgel viszonyul környezetéhez, a világhoz, az a kivételes erő, amellyel az időt, az életkort relativitásában fogja fel és az a képesség, hogy a saját hite-törvénye szerint éljen és alkosson. És biztosan nem vagyok az egyetlen, akit lenyűgözött azzal, ahogyan beszél. Pedig keveset beszél. Amikor beszélt, éreztem : a művész és az ember ugyanaz. Ahogy művészetében, fametszeteiben az anyag (és nemcsak az anyag) iránti tiszteletből lényegretörő, lemond a fölösleges vonalakról, mozzanatokról, éppúgy, amikor beszél, embertársai iránti tiszteletből szintén lemond a fölösleges szavakról. Szűkszavú, lényegretörő, bölcs és szellemes, amikor beszél, és ezért beszédével mindig hat : gondolatokat ébreszt, mosolyt fakaszt, hitet és derűt sugározó ifjúságot. Brassóban (csak Brassóban ?) mindenki szerette, szereti. Ezért fogadtuk őszinte örömmel ígéretét, hogy a jövő év májusában hosszabb időre ellátogat hozzánk, városunkba egy rég várt egyéni kiállítással és azzal a szándékkal, hogy városunk ember- és természet alkotta szépségeit metszetein megörökítse Szeretettel várjuk, várom magam is. Apáthy Géza Gy. Szabó Béla : Kislány a vízesésnél IRODALOM - MŰVÉSZET Kahána Mózes emlékezete Kahána Mózes József Attila-díjas író, a forradalmi munkásmozgalom és a párt régi harcosa, a Szocialista tiazáért érdemrend és több más kitüntetés tulajdonosa, hosszan tartó, súlyos betegség után április 11-én meghalt... Székelyföldi falusi fényképész fia volt. Egész családját ismertem .. . A Kahána fivéreket a székelyföldi szegénység, a székelyföldi fadöigo-munkások világa formálta és nevelte. Ez a hatás a legváltozatosabb emberi pályákat alakította ki. Volt testvér, aki a gyermekkori szegénységből a tulajdonba menekült, a tulajdont keresve, hogy szabaduljon a sivár világból. Ez volt Kahána Bernát életútja. Nagyszerű, virágzó lapvállalatot teremtett Brassóban, végül is kivándorolt, s könyvelőként fejezte be sorsát és életét. Volt a fivérek közt orvos, aki a szegénységgel úgy szállt szembe, hogy a szegényeket istápolta, gyógyította . .. A legtávolabbi út Kahána Mózese volt. Ő nem egyénileg és nem gyógyító, altruista orvosként, hanem forradalmárként fekart menekülni a szegénységből. Úgy hogy a szegénységtől mindenkit megment ... Költőként indult, de líra dalteti mezejéről hamar elszólította a forradalmi harc. Az expresszionista, a dadaista hatásoktól nem ment poétát, aki Kassák Lajos Ma című folyóiratának a vonzáskörében élt, magával sodorta az októberi polgári, majd az 1919-es proletárforradalom. A tanácsköztársaság leverése után emigrált, és e küzdelmes, form évtizedekben, amelyek nem voltak mentesek a nagy próbáktól és emberi megrendülésektől, megrázkódtatásoktól sem, sokszor kényszerült elfordulni az irodalomtól, mert a forradalmi munka teljes embert kívánt. E munkát, sorsát elbeszélni néhány sorban olyan reménytelen kísérlet, mintha meg akarnánk számolni minden fát egy sűrű erdőrengetegben. Teljes curriculum vitae helyett csak fölvillantásokat tehetünk. Forradalmi munkát végzett Bécsben, illegális pártmunkás volt erdélyi szülőföldjén, Romániában, szülőföldjén fogták el és börtönözték be. Rabtartóitól szökni próbált, e szökési kísérlete közben veszítette el egyik lábát. Szovjet közbenjárásra szabadult végül, s ezzel megkezdődött szovjetunióbeli élete. Szovjetunióbeli tartózkodását gyakran szakították meg a különleges feladatok ; ezeknek során járt az Egyesült Államokban is, s nem is egyszer tért vissza, illegálisan, Romániába . . A második világháború után, amint annak előtte is, kiterjedt irodalomszervezőmunkát is végzett... Hét évvel ezelőtt tért haza végleg abba az országba, amelyet 1919 után kényszerült elhagyni. Sokszor nem értette már meg azt a világot, amelyhez visszatért, nemegyszer nem értették meg őt, a valaha eltávozottat, a hazaiak sem. Gyakran pörölt még a fiatalokkal is. S abban a korban, s abban a társadalomban, amely otthont adott neki s amelynek győzelméért oly sokat tett Kahána Mózes, lassan múltja felé fordult .. Gondolataiban gyakran tért vissza Erdélybe, s volt, hogy hosszabb utat is tett a szülőföldön. Testvéreit túlélte, amint föléjük magasodott megtett útjában is. A székelyföldi szegénység fia hetvenhat éves korában halt meg Budapesten. R. P. 17. SZÁM 6—7. oldal