Brassói Lapok, 1974 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1974-06-22 / 25. szám
GAÁL ISTVÁN KI ÁLMODTA SZELIDEBBNEK ? Amit magamból nektek adtam Szántó-vétó tiszta szavakban, Vállaltokra pillangó-álmot, A legszebbet abból, Amit a szemem látott, A jövőt, mely az értelmemben villan, Mint nyilas fény a fák tűhegyén, Tárt szívvel adtam. A jövőt, mely itt ül anyák szorongó ölén, Itt ül, s észre vettem. Én nem tervezem az életem : Érzem. Világok karja lángol Világnyi képzeletben, Versekké válnak bennem A kenyér, a lányarcú mosolyé A szomszédos életek, Tengerek meleg, sós illata Karol át közöttetek. Ki álmodta a rakétát Nálam szelidebbnek ? Kaspar Teutsch : Oitiés A férfi elöl ment bő szárú gumicsizmában, kifakult kék zubbonyban, az asszony három-négy lépéssel utána, krumplival tele szatyrot cipelve a kezében. Mintha hegyi ösvényen mentek volna, az asszony pontosan a férfi nyomában lépkedett, pedig széles a parkon átvezető sétány, egy teherautó is kényelmesen elfért volna a vadgesztenyék sorfala között. De ők mégsem egymás mellett, hanem egymás után bandukoltak. Elöl a férfi, utána az asszony. Ősi rítus szerint. A beszédben azonban az asszony járt elöl. Le nem vette tekintetét a férfi gumicsizmás lábáról, jól látta, ha tempós is, de bizonytalankodó a lépése, s ettől újra meg újra elárasztotta szívét a keserűség s arkát a szó. — Szandált akartam venni hétfőn Ferikének. Egy hete mind mondom neked, itt a tavasz s a cipőt is lefutballozta a lábáról Ki is néztem, száztízért szépek vannak a kirakatban, de van hetvenért is . Katikának egy kis ruhácska kellett volna, tizenkét eszendős, anyányi lány maholnap, de te nem beszed észre, hogyan öltözködnek az akkora lányok mind a blokkban . .. Ő pedig szegénykém ■— Nem jár csórén, se rongyosan, se mezítláb. Kisasszony! Te akkora korodban mezítláb jártál. . — Hát azt akarnád-e, te, azt akarnád-e, hogy ő is, mezítláb járjon ? Hát azért, jöttünk a városba? . De ne félj, Ferike mezítláb marad. Lefutballozta a cipőt a lábáról, s most már nem lesz, amivel szandált vegyek De te erre nem gondolsz! Nagy bolondul bárányt vásárolsz, kétszáznegyven lejt kidobsz egy bárányra, és utána még sörözöl!.. . Hogy fulladtál volna meg tőle! Ilyen apa! — Milyen apa ? ! — kapta hátra a fejét a férfi sértetten, de csak addigra, amíg megigazította vállán a műanyag zsákot a báránnyal, s ment tovább leszegett, fejjel 7- re Feri — szólította meg délelőtt Pénzes, a kollégája. — Jó volna egy bárányt venni Még nem ettünk az idén bárányt Mondtam a reggel az asszonynak : ma fizetésnap van, veszek délután egy bárányt, ő a zöldségpiacon vegye meg a tárkonyt s ami kell, amikor megy haza a gyárból Estére én viszem a bárányt Most is tisztán hallotta a Pénzes hangját, látta vasporos vidám arcát „Te nem reszel ? Vegyél te is egyet ! Kimegyünk együtt a piacra, kiválasztunk két jó bárányt. Te biztosan értesz hozzá, faluról kerültél be “ Hogy ért-e hozzá ? hallj oda ! Pénzes szavai után egyre csak az járt az eszében, hogy otthon, a havasalji faluban, gyermekkorában örökké tartottak juhot Hat-nyolc darab örökké volt. Amikor nyílni kezdett a tavasz, de még nem verték össze nyájba a juhokat a bácsok, ő járt ki velük legeltetni Vékony hangon leégettek a bárányok s minden ok nélkül szökdöstek, egyenesen felfelé ugráltak, mint a pattogó bogarak. Tiszta kacagás volt. S miközben súrolta, csiszolta a fekete öntvényt, valahogy még a versike is eszébe jutott, hogy: • . A BL NOVELLÁI azt bégeti a bárány : eperlevelet. . . eperlevelet. .. bárcsak avart harapj . . bárcsak avart harapj . .. bőg vissza a vén juh. Egészen felvidámodott a versikétől. Igaza van Pénzesnek.. Bárányt kell venni... Na és, ha megvette ? ... Ilyen apa!. . Milyen apa Valahogy meg akarta volna magyarázni ezt az asszonynak, elmondani Pénzest, a versikét, de egyszerre annyi, mondanivaló tódult az ajkára, hogy eldugult a torka, egyetlen szót se tudott kiformálni. Milyen apa ? Amiért vett egy bárányt ?. . Szandál és ruha kellett volna! Nincs miben járjanak, nincs amit felvegyenek ? Azt a keserves mindenségit! Van! Tíz esztendő alatt — ugye — lakás is került, fürdőszobával, s bútor A televízió részletét most is vonják, de az is van. És azt neki kellett kikeresni. Kivált mióta blokkban lak KORMOS GYULÁnak. Az asszony most nem jár mosni, takaríani, a lépcsőházat és a blokk környékét tartja tisztán, azt vállalták, kétszázötvenet kap érte havonta ... Az is jó, de a többit, azt ő keresi! Megdolgozik érte, s nem akárhogyan. Tizedik esztendeje pucolja az öntvényeket Mennyi vasport lenyelt tíz esztendő alatt! A szája íze, a szaglása is megváltozott, s olyan feketéket köpnek, ő is, Pénzes is, mintha kormot ettek volna. . Milyen apa ? A bárány miatt ? Vagy, azért, mert azt a kormot lemosták sörrel ? . — Vettem volna egy kiló őrölt húst, az csak tizennyolc lejbe kerül, s itt a krumpli is — fújta tovább az asszony a magáét — De neki bárány '■tellett.. . Bárány, kétszáznegyvenért! — Jaj, azta !... — bódult fel a férfi, megállt és visszafordulva nézte az asszonyt, egyszerre olyan idegenül, mintha most látná először. Az ő felesége ez ? Ez a kávébarna ballonos, félcipfis, selyemharisnyás, ondolált, hajú nagysága ? . . . Pedig nem részeg. Két üvegsört ivott csupán. Attól nem részegedik meg az ember.. . Mégis, mintha részeg lett volna . Pislogott, káprázott a szeme ... M görnyedve, mint kini Aztán újra gyet hajtotta a juhokat adogatta a farukat, a gyen a szemed ! Ezt az időt, amikor egybe egy kicsi fateknővel, most is szétfutott ing Itt igaz, nem ő vágta egy elkerített hely, e sört, és ott van melle a kedvét, de azért mi Pénzes vásárolt közbe üveg sört. Az asszony a zöldségpiacon, de a sétatéren be nem állt — Bárányt — jutott eszébe... De h nem törődik, azt az És mintha meg tette hozzá, de az is Keserű epe önt előtte az egykori falu hús szaga is megcsap kár a televízióban va nett fejjel, kihalt be lett, nem hallotta .•„.. közeledtek, egymásé az asszony, ősi rítus — Szóval Ferik cipőt — állapítottam az esze kereke. Majd lesüthetne az asszonyúgyse értett volna si felvillantott a vén vas állt egy pillanatra. — Mint az ujja csóválva s ugyanúgy is — Ennek az er is, és megdöbbenve után, aki még egyre ban a véres, megnyög, bizonytalanabb léptekkel indult tovább, kicsit meghúz terűt cipel, és tovább káprázott a szeme ■ekkora jutott eszébe, s elfogta a nosztalgia. Mielőtt kiégetőre, az apja rendre megfogta a bárányokat, megtakarult tövét, aztán egyre rámutatott : — Ezen rajta bágjuk le'... S hirtelen maga előtt látta a feleségét, azt keltek, ahogy kurta rokolyában, bő ujjú ingben ott állt miközben ő nyúzta a bárányt, s akárcsak a délelőtt, lén a sütőkemencében pirosra sütött bárányhús íze . le a bárányt, a blokkban nem is lehet, a piacon van hol öreg, nyugdíjas mészárosok vágják, nyúzzák pénztük a borszedő sátor is. Ez egy kicsit megcsappantotta Ígis boldogan dugta a bárányt a műanyag zsákba, amit n egy asszonytól, stárta megitták fejenként a két-két val a sétatér sarkán találkozott össze, ő is a piacon volt, ahelyett, hogy örvendett volna a báránynak, végig a szája .. be nem állt a szája ..attant fel nyomban a férfi szavára — Hallj oda, mi úgy Ferikének szandál kell, Katikának ruha.. ., azzal ■m járja ki az esze ! Bárány kell! érezte volna, mi járhatott a férfi eszében, megvetéssel lehet, hogy véletlenül: — Mintha most is falun élne tötte el a férfi száját. Még felvillant álomképszerűen is udvarra, felesége kurta rokolyában, mintha a friss fa volna orrát, aztán hirtelen minden eltűnt, mint amigy a moziban elszakad a film. Csak ment, ment lesz tőle a gondolat, kihalt belőle a szó, a füle is érzéketlenebb az asszony csatarászását. A sétatéri sétány végéhez gomában, elöl a férfi, mögötte három-négy lépésnyire szerint. Aztán egyszer csak feltűnt a sporttelep, ének szandál kell, lefutballozta a bitang a lábáról aeg magában tárgyilagosan, amikor ismét forogni kezdett veszünk azt is. A bárányból azért legalább egy darabot hogy holnap besínye macának De erről nem szólt, ■ót a feleségével 4 sétatér végére érve önkéntelenül 1 gesztenye fára s úgy elcsudálkozom, hogy még meg is rügyek legyezte meg fejbegye, akkorák már idült tovább. hittnek tisztára elment az esse ! — állt meg az asszony ~ett a bizonytalan léntekkel elötte bandukoló férfi . álta a fejét, vitte hátán az áttetsző műanyag zsákomra nyt ■. ■ 1974. VI. 15. BL KASPAR TEUTSCH NEGYEDIK DIMENZIÓJA A brassói Victoria-teremben ismét egy képzőművészeti eseménynek lehetünk szemtanúi. Az esemény fogalma, amelyet Kaspar Teutsch egyéni kiállítása sugalmaz, önmagában is értékmérő jelentéssel bír. De nem tartalmaz semmiféle túlzást. A művész egyik nyilatkozatában a következőképpen vallott ars poeticájáról : „Elbűvöl a szubjektum és az objektum közötti párbeszéd ; elbűvöl az a józan éberség állapot, amelyben sikerült meghatároznom a viszonyokat köztem, valamint a tér-, forma- és színelemek között ; elbűvöl az, ami kivetít engem a negyedik dimenzióba, ami módot teremt számomra arra, hogy a lét lehetőségeinek egyetemességébe tekintve felfedezzek egy szemernyi igazságot". A héten megnyílt kiállítás látogatói szintén egy negyedik dimenzió vonzókörében érezhetik magukat, egy megálmodott és megharcolt igazság, egy szemernyi jövőbeni igazság vonzókörében. A viszonyépítés és igazságkeresés bűvölete sarkallhatta-ösztönözhetite arra a művészt, hogy rövid háromnégy hónap alatt egy kiállításra való munkát, festményt és tusrajzot készítsen el. De elsősorban nem a rövid műhelyidőszaknak tulajdonítható, hogy az egyes munkák mind azonos gondolkodásmódot és szemléletet fejeznek ki. Sokkal inkább annak, hogy Kaspar Teutsch kiforrott egyéniségű művész. Minden egyes munkáján — festményeken és tusrajzokon egyaránt — az avantgarde irányzatokon felnőtt sajátos kompozíciós készség hívja fel a figyelmet, amelyben a geometria kulcsfontosságú szerephez jut, anélkül, hogy öncélúvá válna, hogy kizárná az érzékenységet. Kaspar Teutsch negyedik dimenziója a felfedezett és másokkal is közölt igazság világa, de nem tételes vagy spekulatív világ, hanem az élet, az eleven viszonylatok világa. Innen származik munkáinak szépsége is. APÁTHY GÉZA 3 -Ou *2 cca SS N CLI C* HANGVERSENYTEREM Brassó májusi zenei életének néhány hangversenye arról tanúskodik, hogy egyre fokozotabb az érdeklődés a kamarazene iránt. Ez természetes is, hiszen kevés idő választ el a neves kamarazene-fesztivál napjaitól. E megnyilvánulások sorában megkülönböztetett figyelmet érdemel egy kezdő művész, Mihai Constantinescu zongoraversenye, aki jelenleg még a brassói zenei líceum harmadéves tanulója. Hangsúlyozottan romantikus műsorában, amely Beethoven, Chopin művein kívül Grieg gyönyörű hetedik szonátáját tartalmazta, Mihai Constantinescu széles skálájú kifejezőerőről, igazi tehetségre valló belső átélésről győzte meg a hallgatóságot. A természetadta adottságokon túlmenően a fiatal művész a technikai ismeretek pontos elsajátításáról is bizonyságot tett, s mindez arra jogosít fel bennünket, hogy szépen kibontakozó művészi pályafutást jósoljunk neki A brassói Filharmónia május eleji műsorán az egyetemes zene egyik óriása, Johann Sebastian Bach előtt tisztelgő hangversenye szerepelt. Kétségtelen, hogy a hat brandenburgi koncert bemutatása egyetlen este, önmagában véve is figyelemre méltó művelődést tett, ezt fejezte ki a közönség nagy érdeklődése is. . Ha a hat koncertet nem is sikerült egyforma igényességgel és egyenletesen magas művészi színvonalon tolmácsolni, a jobb momentumokért - különösen a 4-es számú koncert előadásáért — feltétlenül dicséretet érdemel Marian Ionescu-Galaţi karmester és dicséretet érdemelnek a szólisták, George Balan, Rowitha Meschendörfer, Wolfgang Meschendörfer, Elena Bindila, Vasile Lachi, Claudiu Onac, Edmund Buschinger, Dorina Lachi, Florin Marinescu, Eugen Vieru, Horia Cristian, Markó Éva, Ilse Herbert és Günther Prömm, úgyszintén az egész zenekar. Ugyancsak Marian Ionescu-Galaţi vezényelte Tudor Ciortea népi témából ihletett Változatok zongorára és zenekarra című művét, amelynek előadásában Liviu Teodor Teclu működött közre szólistaként. A mű, amely egy kolinda egyszerű, s ugyanakkor rendkívül érzelemgazdag témáján alapszik, tíz változatot tartalmaz. A témát különböző változatokban játékosan, néha a humorhoz közelálóan értékeli át a szerző, de mindvégig áthatja az a líraiság, amely közvetlenül teremti meg a folklórhangulatot A karmester, a szólista, az egész zenekar érdemeként jó előadásban ismerkedett meg a brassói közönség Tudor Ciortea művével, amely máris a mai román zene egyik reprezentatív alkotása. Végre a Dalszínház házatájáról is hírt adhatunk egy eseményről : májusban került sor Norbert Petri és Dan Stanescu Rodica című operettjének bemutatójára. Egy közelebbi cikkben viszszatérünk az előadás bővebb értékelésére. MIRCEA GHERMAN könyvbölcső A bölcső szent, a bölcsőt a világon mindenütt kegyelettel őrzik. Eszmélkedésünk első állomása — még ha tudat alattis — mindenképpen a bölcső volt. A könyv a bölcső látszólag távol es° fogalmainak az összeházasítvan n°ha kissé meghökkentő ** szokatlan, valami lényeges dologra tanít , a szellem gyarapítása épp oly parancsoló szükséglet, mint a test táplálása. Egyikben sem állhat be tön-3, egyiket sem kezdhetjük el elég korán. De míg testi fejlődésünk a lét ösztönös parancsainak engedelmeskedve már a születés pillanatában, sőt még azelőtt biztosított, eszmélkedésünk, szellemi gyarapodásunk többnyire irányított, tudatos folyamat. Nyilván ezért vállaltja magára a Ion Creangă Könyvkiadó magyar nyelvű szerkesztőst, a könyv és a bölcső összeházasításából született új fogalomt, a könyvbölcső fölötti bábáskodást, mert emberi, szellemi fejlődésünkről a legfogékonyabb kortól kezdve gondoskodni akar. Megszületett a Könyvi bölcső, mely immár a negyed 1k kiadványnál* tart. Ez a kötet a magyar elbeszélő költészet néhány halhatatlan remekét foglalja magában Fazekas Mihály Ludas Matyijától Illyés Gyula Hősökről beszélek című esíbeszélő költeményéig. A két remekmű valóságos keretbe fogadja mindazokat a kérdéseket — harcot, hitet, vágyálmat -, amelyeket az igazságtevés szándékában ösztönösen vagy tudatosan a mindenkori hatalom ellen tápláltak, s cselekvően is kinyilvánítottak az elnyomottak. Fazekas Mihály Ludas Matyója még megelégszik azzal, hogy jól eldöngeti Döbrögit, a népmeséi hősnek elégtétel az ösztönös, elszigetelt harc, Illyés himnikus soraiban azonban a földfoglalás már társadalmi igazságtevéssé alakul. Ez az a keret, amely egységbe foglalja a kötet külön-külön is remek darabjait, Garay Obsitosát, Arany János Bolond Istókját vagy Petőfi Sándor A helység kalapácsa és Arany László A délibábok hőse című elbeszélő költeményét. Természetesen Illyés Gyula műve az, amely az évszázados harcot ismétli ugyan, de jóval magasabb szinten, betetőzi azt. Az elégtételadás itt már társadalmi igazságszolgáltatássá fokozódik, az adott rend forradalmi megváltoztatásának diadalát jelenti. „Egy ország volt a föld, s egy ország lesz azé, aki megműveli,/ hamis a jog, az ige, törvény,/ mely másként s másnak rendeli !“ Az iskolai könyvbölcső negyedik kötetével olyan társadalmi ihletettségű realista alkotások kerültek kezünkbe, amelyek nemcsak hogy kiállták az idő próbáját, de költői realizmusuk minden nemzedékhez maradandóan szól. Ez a „szellemi bölcső“ segít, hogy növekedjünk emberségben, a hagyománytisztelet jegyében, sorsformáló mai önmagunkra ébreszt, s egy kicsit tán arra is, amiré mindennapi csetlés-botlásaink közepette, a hősi példázat tanúsága szerint lennünk kellene. RÁKOSI SÁNDOR :-A magyar elbeszélő költészet remekeiből. Válogatta, az íróportrékat, az utószót és a jegyzeteket írta Veress Dániel. Ion Creangă Könyvkiadó, Bukarest. SZELLEMI LÁTÓHATÁR KIS IRODALOMTÖRTÉNET Irta KICSI ANTAL egyetemi lektor REGÉNYEK Szilágyi András két regénye méltán keltette fel megjelenése idején a baloldali kritika figyelmét, és méltán megbecsült alkotása ma is a két világháború közötti szocialista irodalomnak. Az írói üzenet egyértelműsége és bátorsága, valamint a megformálás újszerűsége egyaránt tekintélyes helyet biztosít az irodalomtörténetben Szilágyi András regényeinek. A nagyrészt egy időben született regények közül elsőként az Új pásztor jelent meg. Cselekményének színhelye az író szülőföldjének valamelyik völgybe ágyazott faluja. Szereplői a húszas-harmincas évek falusi világának jellegzetes figurái : pásztorok, béresek, zsellérek, kocsisok, szolgálók, segéddé serdülő inasgyerekek, erdőlő famunkások egyik oldalon — a másik oldalon zsírosgazdák, vállalkozók, kupecek, papok, kereskedők, basáskodó hivatalnokok, kegyetlen csendőrök. Központi hőse Rakhán Demeter, az új pásztor, aki az öntudatra ébredésnek, a kizsákmányolással való szembefordulásnak olyan útját járja végig, mint százhúsz évvel korábban nagy népszerűségnek örvendő elődje, Fazekas Mihálynak az önkényeskedő földesurat megleckéztető eszes parasztsihedere, Ludas Matyi. Persze, az út azonossága egyben különbözőség is. Hiszen a lepergett százhúsz esztendő más élethelyzeteket teremtett. Szilágyi András regényének minden sorában ott vibrál a megváltozott idő. Demeter szinte gyermekfővel kerül Rúzsa nagygazda portájára, Pável, a negyvenévi szolgálat után kiöregedett pásztor helyébe. Egyfelől a kenyérkereset szigora hajtja, SZILÁGYI ANDRÁS (1904—) másfelől Rúzsa és általában a munkaadók embertelensége riasztja. Az események nem meghunyászkodó szolgát, hanem lázadó elnyomottat faragnak belőle. A régi pásztor és az úr vitájában a kifosztott Pável mellett tanúskodik. Saját sorsán és a szegények igazán töprengve világosodnak meg fokozatosan előtte a dolgok, így ébred osztályöntudatra. A völgyben dolgozó szegényekkel, falusi kisiparosokkal és ez érdekeiket közösen védő erdei munkásokkal beszélgetve szilárdulnak meg benne a felismerések. Fokozatosan rájön arra, hogy csakis harc árán szabadulhatnak meg a szegények a „farkasszemű" nagygazdák és vállalkozók rabságából. Az erdőmunkások vezetőjével — Gyuszival — együtt sztrájkot szervez. A sztrájk elbukik ugyan, de a harc megacélozza a hegy és völgy szegényeinek erejét. A dolgozók lassan ráébrednek arra, hogy a kivezető út nem lehet más, mint a forradalom. A regény a következő mondatokkal zárul : Először a kicsi kenyérért harcolnak. Azután nagyobb kenyérért. Mi lesz ennek a vége ? Lázadás ? Nem ! Forradalom. Az összes faluk és összes városok és összes síkságok és hegyek lázadását forradalomnak hívják. Szilágyi András regénye újat hozott a korabeli irodalomba, tartalomban és formában egyaránt. Tartalmát tekintve ez az első jelentős szocialista szellemű nagyepikai alkotás a romániai magyar irodalomban. Hiszen még csak néhány év múlva tűnnek majd fel Nagy István harcot hirdető írásai. Formáját illetően azt mondhatjuk, hogy megtagad minden hagyományos és szokásos formát. A cselekménybonyolítás módja, a hősök jellemzése egyáltalán nem a hagyományos nagyepikai módszereket követi. A gyorsan pergő események néha inkább szimbolikusak, mint reálisak. A hősök sem annyira típusai, mint inkább szimbólumai a forrongó életnek. Szilágyi András kezén egészen új forma születik : az expresszionista szabad vers és a hagyományos regény ötvözete. S ezt az érdekesen új formát erősen expresszionista stílus teszi még szembetűnőbbé. A pergő ritmusú próza néhol egyenesen szabad versként hat. Szilágyi András bőségesen tanult, amint vallja, Zolától, Gorkijtól, Ehrenburgtól, Gladkovtól és Móricz Zsigmondtól. De bőségesen tanult az expresszionista, aktivista irányzattól is. Prózában írott poémájában szerencsésen ötvöződnek a legkülönbözőbb elemek , a biblikus mozzanatoktól kezdve egészen a modern groteszkig. Az Új pásztor kitűnően sikerült művészi alkotás. Az igazságtalan társadalom elleni lázadás, az újjáteremtő okorat igéit hirdeti. Ugyancsak e lázadás hangját szólaltatja meg Szilágyi András másik regénye, Az idő katonái is. Ez a szimbolikus című kisregény tulajdonképpen még az Új pásztor előtt született, de néhány évvel későbben jelent meg, így aztán első fogalmazásában korábbi, végleges szövegében pedig későbbi amannál. A két regény megjelenése közt eltelt időben Szilágyi András nyilvánvalóan ismételten átjavítgatta a második könyv kéziratát. Hasznosította az előző regényét ért dicséretek és bírálatok tanulságait egyaránt. A cselekmény itt szétágazóbb, mint a másik regényben. A hősök útjai térben és időben egyaránt nagyobb távolságokat fognak át. Az események során egy román parasztcsalád, a Dumitrescu família hét gyermekének sorsába nyerhet bepillantást az olvasó. Leginkább a két legfiatalabb testvér, Fülöp és Kornél útját követhetjük nyomon, de egy-egy villanásnyi fény mindig esik a többi testvér életére is. A sorsok azt példázzák, hogy az emberibb élet elérésének egyetlen lehetséges eszköze a lázadás, a forradalom. A szétágazóbb cselekmény lehetőséget ad az írónak arra, hogy a regény társadalomrajza szélesebb és konkrétabb legyen. A hősök nem maradnak meg a falu zárt világában. Elkerülnek a városba is. A regény meséje a világháború befejezése után megbolydult faluban indul, s a gazdasági válság éveinek lázongó, forrongó városáig kalauzolja az olvasót. A szereplőket valósággal sodorják magukkal az egymásra torlódó események. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a testvérek útja a munkásmozgalomhoz vezet. A regény utolsó képe a tüntető tömegét láttatja az olvasóval : Előre ! Mennek a sötét tömegek a belváros felé. Kornél is ott van velük. Külvárosi házakból jönnek elő. Némelyikben húsz munkanélküli is lakik, s alig van három, aki dolgozik. Lassan dagad a tömeg, új emberek zuhannak bele. Már vannak annyian, hogy ordítani lehet. - Munkát ! Munkát ! Kenyeret ! A rendőrök elszaladnak az utcakereszteződésektől. Erősítésért mennek. - Gyerünk ! Gyerünk ! A városházára ! A polgármester elé ! A rendőrségre ! Követeljük, hogy bocsássák szabadon embereinket, akiket egész éjjel vertek. A proletárokat kilakoltatják lakásaikból ! Nincs munka ! Nincs kenyér ! Lassan mindent zálogba csapnak a kispolgárok ! A földműves szegénység éhezik. A kisparaszt adóssága nőttön-nő. Bankárok gyönyörű gépkocsikkal száguldanak a kifosztott országon át. Az ügyvédek és főhivatalnokok zsebe egyre bővül. Emberekben gyűl a kétségbeesés. Az elkeseredés, a düh. Mi lesz ? Mi lesz ? Mi lesz ? Akármi lesz, a hét testvér ottan lesz. Szilágyi Andrásnak ez a regénye sem engedelmeskedik a hagyományos műfaji követelményeknek. Ezúttal azonban már nem tud annyira megbirkózni az író a magateremtette műformával, mint az Új pásztorban. A szerkezet szaggatottá, töredezetté válik. Az írói megmunkálás hevenyészettnek tűnik. Ami az első regényben az eposzi hangvétel és az expresszionista stílus összhangjaként jelentkezett, itt már elnagyoltágnak látszik. S noha kitűnő részletek vannak a könyvben, az egész mégsem éri el a korábban megjelent regény színvonalát. Gaál Gábor, aki lelkes hangon ünnepelte az első könyvet, ezúttal már fenntartásokkal él. Azt hangoztatja, hogy Az idő katonái nem jelent továbblépést, hogy az ábrázolásban érvényesülő romantika és naturalizmus néhol akadályává válik az írói szándéknak. Hadd idézzünk néhány mondatot ebből a kritikából. „Az idő katonái — hét testvér az erdélyi faluszegények közül - ugyanazon az úton mennek, amit az Új pásztorban szaggatott fel maga Szilágyi András. A regény előadnivalóinak tagolása (szaggatott, éles, helyenként kiszélesített filmballadák), egyéni mondat- és periódus-stílusa, levegője, a környezet , mind rokon az Új pásztor páratlanul megcsinált világával. S ez nem is vehető zokon. A szerző ugyanaz. Egész hamisítatlanul. S ez az első ellenvetésünk . Az idő katonái nem jutottak tovább az Új pásztor Demeterénél... Szilágyi Andrásnak Az idő katonáiban nem az írói visszaadó erejével, de a szemlélő, az elemző, a szituációkat felfejtő tudatával van baj. Szilágyi András még mindig romantikus. Világa még mindig költői." (Gaál Gábor: Szilágyi András. Korunk, 1932.1.sz. 74.1.) A kritikus ezúttal túlságosan szigorú. De feltétlenül megszívlelendő igazságok is rejtőznek szigorú mondatai mögött. És érzi ezt Sziágy András. Érzi, hogy mélyebbre kell ásnia a hazai valóságban. Ezért járja egyre makacsabb kitartással a következő esztendőkben az országot. Megfigyel, rögzít, lejegyez mindent, ami útjába kerül. Érdekes módon azonban nem születik új regény ebből a szívós dokumentálódásból. Az újabb regény vagy regények helyett igaz szavú riportok sorakoznak egymás után. A harmincas évek elején nagy feltűnést keltő expresszionista író a későbbiek során egyre inkább riporterré válik. Felszabadulás utáni munkásságából is elsősorban riportjai emelkednek ki. 24. SZÁM 4—5. OLDAL