Brassói Lapok, 1974 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1974-11-09 / 45. szám

Bővülnek a román-amerikai kapcsolatok Az amerikai külügyminiszter bukaresti látogatása a minden terü­leten bővülő román-amerikai kapcsolatok jegyében zajlott le. Kissin­­gert fogadta Nicolae Ceauşescu elvtárs, megbeszélést folytatott George Macovescu külügyminiszterrel és más román politikusokkal. A felek megállapították, hogy az utóbbi időben bővült a két ország közötti kereskedelem, további lépések történtek a széles körű gazdasági együttműködés kiépítése felé. A következő hónapokban az amerikai Kongresszus valószínűleg megszavazza Romániának a legnagyobb kedvezmény elvét. Rövidesen tárgyalások indulnak egy kereskedelmi, valamint egy hosszú lejáratú gazdasági együttműködési egyezmény, továbbá egy új, hosszú lejáratú kulturális cseremegállapodás és műszaki-tudomá­nyos kooperációs egyezmény megkötéséről. Az 1973. decemberi kö­zös nyilatkozatnak megfelelően a felek hozzájárulnak a humanitárius természetű kérdések megoldásához. Számba vették a világpolitika időszerű kérdéseit is. Nicolae Ceauşescu elvtárs felújította meghí­vását, hogy Gerald Ford elnök látogasson el Romániába. Amerikai részről a meghívást örömmel elfogadták, s a lehető legközelebbi idő­pontban sor kerül a látogatásra. A jóakarat nem elég ... Az európai Közös Piac országaiban eladatlan vashegyek gyűltek fel, a húskínálat is meghaladja a keresletet. Az USA kormánya kor­látozni igyekszik a kukoricatermelést, mert nincs hol tárolni a fölös­leget. A Szahel-övezet országaiban viszont az elmúlt évek során milliók haltak éhen, az ötszáz milliós India állandó élelmezési nehézségekkel küzd, de gyengén tápláltak Ázsia, Afrika és Latin-Amerika más öve­zeteinek tömegei is. ENSZ-statisztikák szerint 480 millió ember ki­mondottan éhezik. A demográfiai robbanás az élelmiszertermelés nö­velését kívánná meg, ezzel szemben a világ gabonatermelése az utóbbi években általában csökkent. Az élelmezési válság a gazdasági fejletlenség egyenes követ­kezménye. A római élelmezésügyi világértekezleten Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár felhívta a fejlett országokat: méltányos, globális straté­giával vessenek véget ennek a helyzetnek. Élelmiszer-tartalékokat kell világszinten létrehozni, zavartalanul folyósítani az élelmiszer-segélye­ket. Stabil árakat kell megállapítani, hiszen az infláció elsősorban a gyengén fejlett országokat sújtja. Az első szónokok egyike, Henry Kissinger ezzel kapcsolatban kijelentette: az iparosodott országok, megkönnyítve a fejlődő országok termékeinek behatolását piacaikra, jelentős mértékben hozzájárulhatnak a fejlődő országok fizetőképes­ségének növeléséhez. Az élelmiszer-gondoktól tehát ismét csak a fejlődés „bűvös kö­réhez" érkeztünk el: intézményes (főként pénzügyi) okok akadályoz­zák a korszerű műszaki technológia és a bevezetéséhez szükséges pénzügyi alapok átáramlását a gyengén fejlett országokba. „Úgy vé­lem, most létrejött a megfelelő kollektív politikai akarat a méltányos élelmezésügyi stratégia kidolgozására és életbeléptetésére" — mondotta Kurt Waldheim. Persze, a jóakarat mellé hatékony intézkedések kellenek. A jelenlegi legfejlettebb technológia általános alkalmazásával 9,5 milliárd ember táplálékát lehetne biztosítani. A gyökeres meg­oldást csak a népek együttes fellépésével, az új gazdasági és poli­tikai világrend megteremtésével lehet megtalálni — olvassuk Nicolae Ceauşescu elvtársnak a római élelmezésügyi világértekezlethez inté­zett üzenetében. • Millió hektárok A jelenlegi szovjet ötéves terv során 26 milliárd rubelt költenek talajjavításra. 1975-ig 3 millió hektár öntözött területet adnak át, 5 millió hektár mocsaras területet fognak lecsapolni. Ukrajna, Észak- Kaukázus és Kazahsztán sztyeppéin óriási területeken öntözéses ga­bonatermesztés kezdődik. Újabb 65 000 öntözött hektáron gyapotot fognak termelni. A műszaki felszereléseket 37 500 kotrógéppel, 38 000 buldózerrel és 26 000 földnyesővel bővítik majd. (NÉMETH) BL r | JÓLÉT ÉS REMII Abban a küzdelemben, ame­lyet az ember a természeti je­lenségek és folyamatok megis­merésére és létszükségletei ki­elégítésére fordított, a kémia mindenkor felbecsülhetetlen szerepet töltött be. Nincs még egy olyan alaptudomány, amely a javak oly bőséges sokfélesé­gét hozta volna létre az ember és a társadalom számára, mint a vegyészet. S ez a javakat szolgáltató, termékeny szerep korunkban még inkább fokozó­dott. Évente világszerte mint­egy hetvenezer új vegyületről ad hírt az Index Chemicus, s ezáltal az anyagi javak olyan bőségét teremti meg, amilyen­ről őseink nem is álmodtak. A vegyészet képviselőiről az elmúlt idők folyamán a legtar­kább vélemények keringtek a köztudatban. Az alkimistákat, a kémia első művelőit nem egy esetben máglyára hurcolták, le­nyakazták mint az „ördög cim­boráit“, máskor pedig szent­ként tisztelték őket. Minden­képpen csodát vártak tőlük, aranycsinálást, az élet meg­hosszabbítását, örök ifjúságot adó, betegségüző bájitalokat, hirtelen meggazdagodást, az el­lenségnek egyetlen csapással való megsemmisítését stb. Nincs még egy tudomány, mely annyira magán viselné a társa­dalmak hullámzásának nyo­mait, mint a kémia. E tudomá­nyos gyakorlat múltjának min­den fontosabb mozzanata mö­gött megleljük a szociológiai i­atóerőket, nyilván azért, mert ez a tudományág nagyon is összenőtt a társadalom életigé­nyeivel. A kémiához szorosan kap­csolódó felfedezések közül csak néhányat kell felsorolnunk ah­hoz, hogy megértsük a vegyé­szet mesterségének döntő sze­repét a társadalmak javakkal való ellátásában. A réz kivo­nása érceiből, a bronzgyártás, festékek keverése ásványi po­rokból és állati zsírokból, a kí­nai lakk, a balzsamozás, a bőr­cserzés, a puskapor, az üveg- és porcelán-, bor- és ecetké­szítés, állatanyagok és gyógy­­nedvek kivonása növényekből, a cink, az ólom, az ón és a hi­gany előállítása mind-mind az emberiség legrégibb vegyi vo­natkozású felfedezései közé tartoznak. Ezek az egész civili­záció fejlődésére nagy hatást gyakorló vívmányok nem kap­csolódnak egy-egy zseniális fel­fedező nevéhez, úgyszólván az emberiség közös felfedezései, amelyek most már örökre be­leolvadnak a társadalmi fej­lődés nagy és átfogó folyama­tába. Tény azonban, hogy az ember a kémia segítségével kezdett tudatosan arra törekedni, hogy a természetben található anya­gokat bizonyos célszerű folya­matok által a maga szükségle­teinek megfelelően alakítsa át, hasznosítsa. S bármennyire is furcsának tűnik, a kémia sze­repéről és jelentőségéről val­lott koncepció alapvonásaiban a modern társadalomban u­­gyanaz, mint a régi korok fel­fogásában volt. Vagyis: bizo­nyos célszerű folyamatok által a természeti anyagokat és erő­forrásokat a társadalom anyagi szükségleteinek kielégítésére fordítsák. Az alapvetés tehát ugyanaz, csupán a kivitelezés, a megvalósítás emelkedett összehasonlíthatatlanul maga­sabb szintre. Egyrészt azért, mert a tudományos-technikai forradalom soha nem tapasztalt módon kiszélesítette és hatéko­nyabbá tette a természeti anya­gok és erőforrások hasznosítá­sának lehetőségeit, másrészt a kémia sajátságos teremtő jellegéből kifolyólag. A vegy­ipar olyan anyagokat is elő­állít, amelyek a természetben nem is fordulnak elő. A mes­terséges szintézis útján előállí­tott műanyagok révén a pót- és segédanyagoknak, sőt a szer­kezeti anyagoknak is olyan bő­ségéhez jutottunk, amelyekkel a fém és a fa éppúgy helyettesít­hető, mint a gyapjú vagy a bőr. Bizonyára nem tévedünk, ha a párt Programtervezetének egyik nagyjelentőségű előirányzatát a gyakorlati jellegű kémiai kuta­tásra vonatkoztatjuk! „A tudo­mányos kutatást az anyagi ter­melés és a társadalmi tevékeny­ség igényeivel összhangban kell megszervezni“, hiszen: „hazánk­ban a tudományos kutatás cél­ja mindenekelőtt az, hogy az ország természeti erőforrásait számba vegye, s azok magas­­rendű értékesítését minden esz­közzel elősegítse“. Ez a célkitű­zés, már csak a vegyészeti tudo­mány gyakorlati hasznossági jel­lege alapján is, épp a Központi Kémiai Kutatóintézet erejéhez és méreteihez szabott, amely ha­zánkban, mind az alap-, mind az aplikatív jellegű kutatás te­rén, a kémia legfőbb bástyája. Hatáskörébe tartozik tizenöt ku­tató- és tervezőintézet, és 11 300 szakembere közül több mint 4700 felsőfokú végzettségű. A tudományos erőknek ez az egységes derékhada öt esztendő alatt 265 új kémiai technológiai eljárást kísérletezett és próbált ki, s ezeknek gyakorlati alkal­mazása jövő év végéig mintegy nyolcmilliárd lej értékű terme­lést jelent. Látnivaló tehát, hogy a kémia tudománya és mestersége mind a mai napig a legszorosabban kapcsolódik a társadalom élet­igényeihez: egyike azoknak a tudományoknak és tevékenységi területeknek, amelyek a társa­dalom anyagi javakkal való ki­szolgálását, ellátását fő céljuk­nak tartják. Különben ezt bizo­nyítja az a dinnamikus fejlődés is, amelyet a párt tudatosan fordí­tott ennek a fontos népgazda­sági ágazatnak a fejlesztésére. Hosszú évek óta a hazai vegy­ipar fejlődési üteme 18—20 szá­zalék körül mozog, s ez világ­viszonylatban is a legmagasabb fejlődési ütemek egyike. S ez a gyors fejlődés távlat­ban még fokozódik is. A követ­kező ötéves terv előirányzatai szerint a vegyipar termelése a mainak 1,6—1,8-szeresére növek­szik, ami gyakorlatilag azt je­lenti, hogy a szerkezeti anya­gok, fém- és fahelyettesítő mű­anyagok, valamint a műbőr, mű­­rost és műszál termelése meg­kétszereződik, miközben jelentő­sen bővül a műgumi, a növény­védő- és rovarirtószerek, a mű­trágyák, színezékek, gyógysze­rek és katalizátorok termelése. Roppant lényeges előirányzat, hogy a vegyipari összberuhá­­zások 36 százalékát annak a kétszáznál több új kémiai tech­nológiának a gyakorlati alkal­mazására fordítják, amelyeknek kísérleti előkészítése már folya­matban van. S mivel az új technológia mindig is több, job­ban igényelt terméket jelent, biztosak lehetünk abban, hogy fejlődő vegyiparunk a jövőben is sikerrel tölti be az általános jólét és haladás szolgálatában vállalt szerepét. RÁKOSI SÁNDOR is BL-SPORT * BL-SP Az első- és másodosztályú labdarúgó-bajnokság 11., illetve 12. fordulójában a Brassó municipiumot képviselő négy csapat egyaránt gólnélküli döntetlenre mérkőzött,­­titka teljesítmény. Az elsőosztályú bajnokság 11. fordulójában a Steagul Roşu kivételével minden otthonában játszó csapat győz­tesként hagyta el a pályát. S milyenek a szurkolók (va­laki a mindent megértő-megbocsájtó anyához hasonlí­totta őket ... jogosan), azzal magyarázták a félkudarcot: a csapat tagjai az SV Hamburger elleni mérkőzésre tar­talékolják erejüket. (Csütörtökön aztán — az SV Hamburger-mérkőzés után­­— mást mondtak ....) A Steagul Roşunak 10 pontja van, holnapi ellenfele a alul Petrozsényban. Nyugalom, nem fenyegeti kiesés a csapatot. Hiszen mindannyian tudjuk: legalább féltucat a Steagul Rosunál gyengébb képességű csapatok száma az elsőosztályban! A Brassói Tractorul 1 pontot hozott el Oltenitáról, en­nek ellenére tartja utolsó helyét a táblázaton. A Brassói CSU a 15. helyen áll, holnap a 13. forduló keretében egymással játszik a két csapat. És mivel egyik helyzete sem rózsás, férfias mérkőzésre van kilátás ... A Brassói Metrom becsületesen gyűjtögeti a pontokat, pillanatnyilag 12 ponttal a 6. helyet foglalja el a táblá­zaton. Holnap a Bukaresti Metalul csapatát fogadja. Döntetlenre tippelünk. A bajnokság elsőosztályában — mint erü­sítettük — nem történt semmi szóra érdemes. Az otthon játszó csa­patok — a Steagul Roşu kivételével — győztek. Ami semmi mással nem magyarázható, mint azzal a millió­­szor leírt ténnyel: az idegenben játszó csapatok álma­vágya az 1 pont. És előfordul, hogy valóság lesz az álom, a vágy ... Több mint egy oldalt közölt az elmúlt hét szombat­ján a szaklap labdarúgó-csapataink sorozatos kudarcairól a különböző Európa-kupa rendezvényeken. Érdemes el­mélkedni a gondolatébresztő írások tartalmán. Az egyik cikk szerzői a kudarcok okát a következő­képpen magyarázzák: „Labdarúgásunkat eredményeseb­ben képviseli az országos válogatott, mert e csapatnak előnye, hogy ugyancsak országos válogatottakkal talál­kozik. Olyan válogatottakkal, amelyeket nem erősíthet­nek meg különösképpen. A klubcsapatok esetében azon­ban más a helyzet. Itten a játékosok olyan különleges edzéseken vesznek részt, melyek biztosítják állandó ki­tűnő formájukat ...“ Magyarul a fentiek a következőképpen hangzanak: Országos válogatottban nem szerepelhet idegen állam­polgárságú labdarúgó. A labdarúgókat szerződés köti klubjukhoz (a hivatásosakról van szó), tudjuk, hány svéd, dán, belga, nyugatnémet, olasz, spanyol, satöbbi állam­polgárságú játékos „szerepel“ idegenben , hogy csak Európában maradjunk. Ezek a játékosok nyilván klub­jukat erősítik, viszont megegyezés alapján országuk vá­logatottjának színeiben bármikor játszhatnak! (Hasonló megegyezés nem jött létre a közelmúltban a dán váloga­tott és dán játékosokat „csillogtató“ nyugatnémet klu­bok között.) A hivatásos játékosok valóban „különleges edzéseken vesznek részt“. Sőt még olyanabbakon! Mert a játékosnak létkérdés az, hogy mennyire tudja tartani formáját. Azokról a játékosokról van szó persze, akik mesterség­­szerűen űzik a labdarúgást ... Az említett cikk szerzői a következőket ajánlják: „Ha el akarjuk kerülni a kudarcokat, alaposabban fel kell, hogy vértezzük klubcsapatainkat ...“ Az „alapos felvértezés“ a következőkből állana. BL-SPORT * Labdarúgásunkat minden külföldi csapattal való talál­kozón (elsősorban az Európa-kupa rendezvényeken) min­dig a legjobbak képviseljék. Nem hagyhatjuk, hogy —­­kényelemből, felületességből eredően — olyan együtte­­­sek képviseljék színeinket, mint például a Km. Vilcea-i Chimia vagy a Steagul Roşu együttese.­­De könyörgü­nk! A Km. Vîlcea-i Chimia teljesen sportszerűen nyert Román kupát, a Steagul Roşu pedig ugyancsak sportszerűen végzett az elmúlt bajnokságban a 3. helyen! S hogy — és mert — ez így történt, nem annak okát kéne megtalálni?) Azokat a csapatokat — hangzik a javaslat —, amelyek­ a különböző Európa-kupa rendezvényeken képviselnek, rövid időtartamra szóló átigazolásokkal kell megerősí­tenünk. (El tudjuk képzelni például az FC Galaţi csapatát a következő felállításban — mondjuk a Bayern München ellen —: Constantinescu — Cheran, Dobrău, Sătmăreanu II. — Doleanuu ... Hogy ez a Dinamo? Miért ne lehetne két-három mérkőzésre az FC Galaţi ...?­ Van viszont három tartalmas­ javaslat is. Ezek: Az Európa-kupa rendezvényein szereplő csapatok felké­szítése a szokottnál alaposabb kell hogy legyen. Az orszá­gunkat képviselő csapatokat részesítse különleges tech­nikai segítségben a szakszövetség. Végül: Teremtsenek­ lehetőséget arra, hogy csapataink — nem szigorúan az eredményességet követve! — minél több nemzetközi mér­kőzésen vegyenek részt. S mert nekünk is szívügyünk a román labdarúgás szín­vonalának a felemelkedése, sok más szóvá nem tett ok, probléma mellett e három javaslatot tartjuk figyelemre méltónak... SZAMOSI BARNA

Next