Brassói Lapok, 1974 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-23 / 8. szám
al. ünnepel a hazai magyar irodalom : Nagy István ma betölti hetvenedik életévét. Három nappal ezelőtt az ötvenéves Eugen Barbut köszöntöttük születésnapján. A két író-ünneplés, a magyar és a román író ünneplése hétköznapjaink egyazon medrében találkozik : mindkettő a román, illetve a hazai magyar irodalom közös ünnepe. Több okból is. Persze nem arról van szó, hogy a két írót — csak azért, hogy egyszerre, egyazon keretben köszönthessük - önkényesen „közös nevezőre" hozzuk. Ez merő képtelenség lenne, hiszen az mindenki számára világos, hogy mindkettő jól meghatározott művészi profilka, és biztosan körvonalazott életművel rendelkezik, amelyben a senkivel össze nem téveszthető egyéniség, alkot megannyi jellemző jegye ismerhető fel. Abban viszont feltétlenül „hasonlítanak“ egymáshoz, hogy mindketten ugyanabból a forrásból merítettek-merítenek, ahányszor a tollhoz nyúlnak : hazánk közelmúltjának és jelenkorának történelmi valóságából, forradalmi átalakulásaiból. Sántít az előbbi mondat - s ebben az elfogultsága közrejátszik -, hiszen mindenki tudja : Nagy István emlékirataiban tekint vissza az időbe, de a közelmúltról, az államosításról írt regényét például, A legmagasabb hőfokont, már akkor, a közelmúltban megírta. És ez a magatartás Eugen Barbura is jellemző. Igen, a magatartás, a társadalmi-politikai elkötelezettség az, amely a két író összehasonlításához alapul szolgálttól. Hazánk szocialista történelmének jelentős sorsfordulói keltek életre a két író munkássága nyomán. Elvitathatatlan érdemük lenne az is, ha úgy tekinthetnék őket, mint kortanúkat. És tekinthetjük. De tanúknál többek : tevékeny honpolgár-írók mindketten, akik nemcsak regényeikkel, novelláikkal, színdarabjaikkal szóltak-szólnak hozzá szocialista valóságunk legidőszerűbb és legfontosabb kérdéseihez, hanem a kommunista pártunktól kapott mandátumok, politikai megbízatások megtisztelő birtokában a párt, az ország legmagasabb fórumain hallattákhallották szavukat. Az élet különböző jelenségeinek gyors, idejében történő lereagálása, a hatékony véleménymondás szüksége vezette el őket a sajtóhoz, a sajtószerepléshez, amelyben újságíró-nemzedékek sorának nyújtottak-nyújtanak példát. Abban hasonlít a két író, a hetvenéves Nagy István és az ötvenéves Eugen Barbu, hogy nemcsak szellemi közéletünknek, hanem az irodalomtörténetnek is tudomásul kell vennie őket, és születésnapjuk ünnepét is, még akkor is, ha esetleg az utóbbi számukra nem is a fontos eseményeket jelenti. Kivonunk mindkettőjüknek hosszú életet, terveik - hiszen még sok tervük lehet - kivitelezéséhez erőt, sikert — gondolatban ugyanazt a poharat emeljük : egészségükre ! » K. Hegyi Károly 1974 *ia Co 'O■s Hogy az olvasó közelebb kerülhessen Méhes György Duplakanyar című vígjátékához, figyelmébe ajánlanám a szerzőnek a Brassói Lapok idei 4-es számában közzétett öninterjúját, amely abból az alkalomból jelent meg, hogy a brassói Drámai Színház Atenţie la cotitură ... címmel műsorára tűzte. Az öniterjú néhány sorául vezetném be a brassói társulat produkciójának értékelését, „...ami megelőzi az előadást, vagyis a szerző szövege, még csak lehetőség — papíron. Az élet, a valóság a színészek testében, idegrendszerében, a »színészi hangszerben« valósul meg, és vált ki (vagy nem vált ki) csodálatos, semmi mással össze nem hasonlítható intenzitású villamos áramot a nézőtéren, ezért hát a színdarab sorsa az előadás." Azzal kezdeném e pár soros méltatást, hogy a Duplakanyar brassói román nyelvű ősbemutatóján kiváltotta azt a bizonyos áramot és nézőtéren, a közönség az előadás kezdetétől egészen végig bekapcsolódott abba, ami a színpadon történt, ami arra is bizonyság, hogy a Méhes szövege Farkas István rendező, valamint a brassói színészek „hangszerében" olyan közegre talált, amelyben életessé, valóságossá válhatott. A Duplakanyar szövegkönyve nemcsak mondanivalójában tartalmas, hanem dramaturgiailag is kiforrott, nyelvezete fordulatos, színes, humorban gazdag lehetőséget nyújt a sikeres előadásra, s jóllehet a helyzetkomikumot részesíti előnyben a reflerrokomikummal szemben, néhány kiválóan megrajzolt, emberi gyöngéiben is rokonszenves típust vonultat fel a színpadon. A darab alapvető konfliktusa : egy főnök gázol, s a baleset következtében áldozataival együtt kórházba kerül. De a „duplakanyarba" belesodródik a kórház személyzete és a többi szereplő is. Mindenki szövetkezik - persze nem érdektelenül -, hogy a hibásnak tűnő főnököt kimentse a csávából, össze-vissza hazudozik, míg a felépült főnök maga nem áll a sarkára, hogy kiderítse az igazságot. Princ, egykori sofőrje - a darab legrokonszenvesebb, legszókimondóbb figurája - segítségére siet, elterjesztvén róla azt a rémhírt, hogy leváltották magas állásából. Természetesen az összes szolgalelkű talpnyalók elfordulnak tőle - az ellenkező végletbe. Ezt a lényegében egyszerű konfliktust egész sor olyan jelenet és típus teljesíti ki, amelyekben más emberi gyöngék — sokszor hétköznapi gyöngék — is pellengérre kerülnek, mint a féltékenység, a karrierizmus, a kétszínűség stb. Farkas Istvánnal, a nagyváradi Állami KÉRDÉS: Milyen érzelmek töltik el most, hogy a brassói Drámai Színházban befejezte munkáját ? FELELET: Az öröm. Rendkívül örvendek, hogy alkalmam nyílt egy számomra új színházban dolgozni, hiszen a mostani első találkozásom volt a brassói színházzal. Külön öröm, hogy éppen egy hazai magyar író, Méhes György Duplakanyar című vígjátékának román nyelven történő ősbemutatóját rendeztem. KÉRDÉS: Mi a véleménye, miért esett éppen önre a választás ? FELELET: Annál az egyszerű oknál fogva, hogy az előző évadban szintén én rendeztem a darab váradi ősbemutatóját. KÉRDÉS: Mit jelentett Nagyváradon és mit jelentett Brassóban rendezni ugyanazt a darabot ? FELELET: Engedje meg, hogy egy kis kitérővel válaszoljak: író, színész, rendező együttműködése egy új előadás létrehozásában mindig különleges légkört teremt, több, mindig több, mint egy már ismert darab újrajátszása, újrarendezése. Viszont egy darab másodszori színrevitele lehetőséget nyújt a rendezőnek arra, hogy — a szöveg jobb ismeretében — javítson. Az újrarendezés másik szempontja viszont, hogy egy második színtársulat új eszközöket követel. KÉRDÉS : Közérthetően ... FELELET: Közérthetőbben ez azt jelenti, hogy ami jó volt Váradon, nem válik be egész biztosan Brassóban. S ez fordítva is igaz. KÉRDÉS: Milyen más eszközöket követelhet egy jó társulat vagy új színész ? Farkas István rendező érdeme, hogy a tragédiából vígjátékba forduló darab gondolati tartalmát úgy domborította ki, hogy egyszersmind tág teret hagyott a színészek egyéni hozzájárulásának, improvizációs készségének, nem riadt vissza a színészi kifejező eszközöknek aligha tekinthető gagek alkalmazásától sem, talán ezért sikerült valóban életes humorral rendelkező előadást teremtenie. Úgy mondta-mondatta el, amit akart, hogy kevésbé volt „mértéktartó" , s ez feltétlenül a Méhes-szöveg javára vált. A színészek közül mindenekelőtt Mircea Andreescu játékát emelném ki, aki Princ szerepét - noha a szerző szereposztásában az utolsó előtti helyre szorult főszereppé változtatta, az ő játéka határozta meg elsősorban az előadás hangulatát. Vérbő humorral játszott, minden replikáját érvényesítette (tapsot kapott érte a közönségtől), alkalomadtán még bohóckodott is, amit csak érett művészi eszközökkel rendelkező színész engedhet meg magának, de úgy, hogy azzal csöppet sem rontotta az általa megszemélyesített típus hitelét. Hozzá hasonló magával ragadó humorral talán csak E. Mihăilă-Braşoveanu kapcsolódott be a nézőtéren kialakult „áramkörbe“, de tetszett a Gabriel Săndulescu, Constanţa Comanici, Ruxandra Ţintu, Elena Stescu, Simona Negrea játéka is. Tetszett Costache Babii is, noha az ő vígjátéki teljesítménye nem tekinthető elég egyenletesnek, humora nem volt minden esetben — jobb kifejezés híján - testhezálló. A főnök szerepében Ştefan Alexandrescu „komolyabban" vette főnökségét, mint azt, hogy vígjátéki szereplő, a Méhes elképzeléséhez igazodva, mértéktartóan játszott, és hasonló okokból a főnök felesége szerepében Geta Grapă - jóllehet hangulatosabb volt - nem tudta gazdag eszköztárát teljességében érvényesíteni és nem volt elég savo-borsa Victor Ionescu alakításának, szerepének sem. De az előadás és a szövegkönyv esetleges „szépséghibái" a jelentéktelen hányadot képviselik csupán, szinte beleivódnak a produkció erényeibe, nem szakítják meg egységes hangulatát, sem a nézőtérrel kialakult „áramkört". Ezért ajánlanám a magyar nézőiknek, azoknak, atok a nagyváradi színtársulat előadásában láthatták, hiszen érdekes összehasonlításhoz szolgálhat alapul, és még inkább azoknak, akik még nem látták : a darab, s az előadás sem fogja várakozásaikban megcsalni. Apáthy Géza Színház magyar tagozatának rendezőjével FELELET: Egy közeli példát említenék. A Dupla- kanyar Princ-szerepét Nagyváradon egy alacsony, testes, lassú mozgású színész, Szabó Lajos alakította, Brassóban pedig egy magasabb, vékonyabb, elevenebb mozgású színész : Mircea Andreescu. Nyilván, hogy mindkettőnek különböző eszközökkel kellett megoldania színészi feladatait — ami egyébként meg is történt —, és elmondhatom, ha másképpen is, mindkét színész remek alakítást nyújtott KÉRDÉS: Ha már szóba ejtette Mircea Andraescut, milyennek ismerte meg a brassói társulatot ? FELELET: Túlzás lenne azt állítanom, hogy megismertem a brassói Drámai Színház társulatát. Nehézséget okozott a szerepek kiosztásakor az a körülmény, hogy mindössze két-három előadást tekinthettem meg városukban. De elmondhatom, hogy a színészek egy részét megismertem, és örömmel közölhetem : a brassói színház — ebben talán a főváros közelsége is közrejátszik — olyan kiváló színészgárdával rendelkezik, olyan művészi tartalékokkal, amelyekkel bizalommal tekinthet jövője elé. Sok, nagyon sok a fiatal, fejlődőképes színész és ráadásul Eugen Mercus személyében olyan vezető-rendezővel is dicsekedhet, aki thetségével-ihletével képes számottevő művészi teljesítményben összpontosítani „erőforrásait“. KÉRDÉS ! Kiket említene meg a színészek közül, akik különösebben felhívták magukra a figyelmét ? FELELET : Amint említettem, mindvégig az az érzés kísért ösztönzött munkámban, hogy egy kiváló Lejegyezte : Ölti Géza (S tytotcsok oldalon) Slezdcs perlcszer ut