Brassói Lapok, 1975 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-04 / 1. szám

GONDOLATOK ÉV KEZDETÉN A szakma mesterének lenni Ha életem értelmét egyetlen szóban kellene összefoglalnom, azt monda­nám: dolgozni. Dolgoztam szeretettel, egyre több hozzáértéssel és mindig ifjú lendülettel. Voltam marós, lak­atos, galvanizáló, hegesztő, köszörűs, eszter­gályos és még mi minden. Sok mester­ség csínját-bínját ellestem, kezem hoz­zászokott a munkafolyamatokhoz. Ja­nuár 18-án lesz 28 éve, hogy az üzembe kerültem. Jelenleg a szerszámműhely­ben dolgozom, s itt alkalmazhatom a fel­halmozott tudást, hiszen a műhely minden típusú traktorhoz készít ké­szülékeket, itt mindenhez érteni kell, itt széles körű szakmai látókörre van szükség, itt valóban alkotó munkát végzünk. Ezért a II-es részlegen foko­zottabban vetődik fel a szakképzettség szükségességének kérdése is. Itt „bal­kezes“ emberekkel nem lehet dolgozni, előre kell látni, mi lesz a munka vég­ső eredménye. Itt ezermester­kézre van szükség. És itt szívre is szükség van, a mesterség és a munka szeretetére, érzékre és ambícióra. Én mindig fel­adatomnak tartottam, hogy a velem dolgozó fiatalokba átvigyem azt a meggyőződésemet, hogy ha újra szü­letnék, akkor is ezt a mesterséget vá­lasztanám. Ahhoz, hogy a munka szép­ségét meglássák, meg kell tanulniuk a mesterséget. Nekem nincs előttük tit­kom, tőlem nem kell ellesni a szak­mát, mert számomra magától értető­dött, hogy ezekből a fiatalokból akkor lesznek igazi alkotó munkatársak, ha mi, a mesterség mesterei segítjük őket szakképzettségük állandó emelésében. Hogy nagy dolgot érjünk el, a kicsivel kell kezdeni, ehhez pedig türelem kell. Mester és tanítvány részéről egyaránt. Nekem van türelmem, s ha a tanít­vány megérti, hogy a jól végzett mun­ka büszkeségre jogosít, s a mesterség nem marad számára elkerülhetetlen rossz, csak a megélhetés eszköze, ő is mesterségének mestere lesz. S itt me­gint a szakképzettségre kanyarodom vissza. Mert a legnagyobb elégtételt nyújtó munka a magas szakképzettsé­get igénylő munka; akkor lehetsz a legbüszkébb, ha érzed, kezed alól „mestermunka“ került ki. Mi a pon­tosságot ezredmilliméterekben mérjük, és ehhez biztos kézre van szükség. A mi munkánk nem pusztán gépies, ha­nem érdekes is, alkotó munka is, o­­lyan munka, amelyben az egyénnek valódi, reális tulajdonságai, képességei sarjadnak és érlelődnek. Én ezeket a képességeket fejlesztem tovább, ezért a fiatal, aki hozzám kerül, megragad, nincs kedve elmenni. A kezem alatt nőttek fel mesterek, mérnökök, taná­rok. A párt a nevelő munkában különö­sen nagy jelentőséget tulajdonít az új nemzedék formálásának, hiszen a kommunizmusért vívott harc megköve­teli az ember sokoldalú és harmonikus fejlődését, hiszen a társadalomfejlődés feladatai széles körű ismereteket kí­vánnak, hiszen az új erkölcs a munká­ban, a tettekben alakul ki, hiszen a munka termékenyítő tényezője a szak­­képzettség, hiszen minél magasabb fo­kú a társadalom tagjainak tudatossá­ga, minél teljesebben és szélesebb körben bontakozik ki alkotó aktivitá­sunk, annál gyorsabban és sikeresebben valósítható meg végső célunk: a kom­munizmus, az emberiség és az egyén legmagasabb fokú virágzása. A mi munkánk, az én munkám ennek a nagy egésznek egy kis része szeretne lenni a jövőben is. EGRI SÁNDOR, a traktorüzem szerszámműhelye II-es részlegének csoportvezetője Jogok és kötelességek ismeretében Húsz évvel ezelőtt kerültem Brassó­ba, szakiskolába, egy Prahova megyei faluból. Megtanultam a szövőmestersé­­get, s a brassói szövetgyárban vállal­tam állást. Később férjhez mentem, két gyerekem van, VI. osztályos lá­nyom és I. osztályos fiam. S ami jól esett: harmadik éve választottak újra a gyár 9-es számú pártalapszervezete titkárává. Rövidebb életrajzot nem tudok írni, meg aztán úgy érzem, ebben a néhány sorban benne vannak életem legjelen­tősebb állomásai. Férjem is dolgozik — mi sem ter­mészetesebb —, nem egy, főleg új munkatársnő kérdi: ki neveli a gyer­mekeket? Mi — mondom ilyenkor. A­­mióta a kisebbik megszületett, más­más váltásban dolgozunk a férjemmel, így neveljük őket. Nehéz ? — kérdik. A gyermekek érdekében csináljuk — válaszolom —, s ezért nem nehéz. A szövőrészlegen dolgozom, sok asz­­szony és még több leány között. A­­mióta a gyárba kerültem, éreztem, hogy nem lehetünk pusztán munkaerők. Egy új társadalomnak vagyunk éppo­lyan egyenrangú építői, mint a férfiak, meg kell találnunk a helyünket benne. Erről beszélek mindig munkatársnőim­nek, jogainkról, de feladatainkról is. Azt, hogy pártalapszervezetünk tagjai meg is értették, bizonyítja: nálunk, a szövődében született Az új alkalmazott barátja kezdeményezés. Legutóbbi beszélgetésünk témája a párttagokkal, a részleg dolgozóival A kommunisták munkája és élete, a szo­cialista etika és méltányosság elveinek és szabályainak a törvénykönyve című igen jelentős pártdokumentum volt. A beszélgetések bizonyítják, hogy kivétel nélkül mindenki egyetért a dokumen­tum előírásaival. Tudják: kötelesek küzdeni a dolgozók javaslatainak és i­­gényeinek igazságos megoldásáért, kö­telességük harcolni az összes dolgozók — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — testvéri barátsá­gának a szilárdításáért, küzdeni a na­cionalizmus és sovinizmus bármilyen megnyilvánulása ellen Tudják a részleg dolgozói, minden honpolgárnak alapvető, megtisztelő kö­telessége a munka. Ezt egyébként —a tavalyi termelési eredményeink is ta­núsítják — eddig is bizonyították, s ne­vükben mondom: eltökélt szándékunk az idén is bizonyítani. EUGENIA BURLACU szövőnő, a brassói szövetgyár 9-es számú pártalapszervezetének titkára Az ésszerű takarékosságért A jelenünkről és jövőnkről szóló kongresszusi dokumentumok szellemé­ben készültünk fel az 1975-ös esztendő­re, mert munkaközösségünket, szak­­szervezeti tagjainkat számos megoldás­ra váró feladat foglalkoztatja. Ezek e­­gyike a belső tartalékok feltárása és hasznosítása. Energiával, anyaggal, pénzzel, idővel takarékoskodni — ez munkánk egyik kö­zponti eleme. Gyárunkban jórészben különleges a­­céllal dolgozunk, ezért hangsúlyozott jelentősége van a nyersanyag ésszerű felhasználásának, mert ettől függ az a­­nyagi költségek csökkentése. Az éssze­rű takarékosság öntudatos munkára sarkall. Ezt az öntudatot tükrözik szak­­szervezeti csoportgyűléseink határoza­tai is. Csak néhányat említenék meg ezek közül. Az új év küszöbén a fémfeldolgozó műhely 14-es számú szakszervezeti csoportjához tartozó munkások ver­senyfelhívással fordultak a gyár összes szakszervezeti tagjaihoz. A versenyfel­hívásban a csoport tagjai többek kö­zött vállalják, hogy az idén személye­n­­ként a villanyenergia és az anyag ész­szerű felhasználásával sokkal követke­zetesebbek lesznek, több régebbi kez­deményezés — A mikron a gramm és a másodperc a gazdasági hatékonyság I. SZÁM 2. OLDAL szolgálatában, valamint A szakszerve­zeti csoport megtakarítási gyűjtőszám­lája — alkalmazásában. Rövidesen megszervezzük a szakszer­vezeti aktíva, valamint a mérnökök és technikusok szövetségének kerekaszta­lát. Ez alkalommal — többek között — a fém veszteség teljes kiküszöbölésével, a pazarlás minden megnyilvánulásának felszámolásával kapcsolatban hozunk azonnali vagy rövid időn belül megva­lósítható határozatokat. Módosított határozat szabályozza a szocialista verseny új formáit. Meste­rek és mérnökök csak akkor viselhetik az élmunkásjelvényt, ha részlegükön nemcsak mindennapi munkájukat vég­zik el példamutatóan, hanem olyan ésszerűsítési, újítási javaslattal is segí­­­tik a termelést, amely mérnökök eseté­ben évi 50 000, mesterek esetében évi 20 000 lej megtakarítást eredményez. . Röviden és csak részben ismertettem gondolatainkat, terveinket, amelyekkel az új esztendőt köszöntjük. BODÓ JÓZSEF, a brassói szerszámgyár szakszervezeti bizottságának elnöke A falu összefogása Sokszor és sokan megkérdezték tő­lem, hogyan sikerült 1973-ban országos viszonylatban második helyezést elér­nünk a helységek közötti hazafias ver­senyben. Ilyenkor mindig azt vála­szoltam: szorgalmas munkával, a falu összefogásával, majd hozzátettem azt is, hogy a vulkániak szeretik községü­ket. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni az 1974-es évi verseny győzteseit ille­tően, csupán annyit szeretnék elmon­dani, hogy az elmúlt esztendőben is példásan teljesítettük, sőt esetenként túl is szárnyaltuk a helyi gazdasági­fejlesztési terv összes előirányzatait. A tavaly például Vulkán lakosai 1,3 mil­lió lej értékű hazafias munkával já­rultak hozzá községük szépítéséhez, gazdasági fejlesztéséhez. A falu összefogásának erősítésében, a belső erőforrások feltárásában jelentős szerepet vállaltak a néptanácsi képvi­selők, a négy állandó bizottság és az 57 honpolgári bizottság. Ezek segítségé­vel állandó kapcsolatot tartunk az ösz­­szes lakosokkal, s szüntelen figyelmet fordítunk a honpolgárok jobbító, javí­tó szándékú javaslataira. A Román Kommunista Párt Prog­ramja kidomborítja a néptanácsok sze­repének növekedését az ország gazda­sági-társadalmi életében a következő időszakban. Nyilván, hogy ez a köve­telmény újabb erőfeszítéseket igényel valamennyiünk részéről, hiszen az idén megnövekedett célkitűzéseket jelöltünk ki: 4 000 méteren aszfaltozzuk a gya­logjárókat, 100 hektár legelőn tisztoga­tási munkálatokat végzünk, két beton­­hidat, egy nyolc tantermes új óvodát építünk, bővítjük az ivóvíz-hálózatot s még hosszasan sorolhatnám idei ter­veinket. Meggyőződésem, hogy a község dol­gozóinak összefogása 1975-ben is újabb eredményeket szül a falu városiasodá­sának folyamatában. STELIAN IOANA, a Vulkán községi néptanács elnöke Bővülő szolgáltatások — ipari együttműködés Ha a sokoldalúság szempontjából vizsgálnánk a brassói vállalatokat, in­tézményeket, akkor a kisipari termelő­­szövetkezetek megyei szövetsége, a­­melynek 9 500 alkalmazottja 142 szak­mát képvisel, minden bizonnyal az el­ső helyek egyikét foglalná el. Szolgál­tatásaink az elmúlt évben tovább bő­vültek. A Prestarea szövetkezet alkal­mazottai például telefonhívásra végzik el a takarítást, mosást és egyéb háztar­tási munkákat. Szolgáltatási tervünk a tavaly­ 13 százalékkal növekedett, 1975- re 17 százalékos emelkedést tervezünk. Kétemeletes kereskedelmi-szolgáltatási egységeket adunk át ebben az évben Zernyesten, Fogarason, Szecseleváros­­ban (Bácsfalu és Türkös részére), a brassói Bertalan és Steagul Roşu ne­gyedben. Ez utóbbi keretében egy kor­szerű gépekkel felszerelt automatizált mosoda nyílik már most, januárban. Az ügyfél helyben tisztán kapja vissza a ruháit, kérésre ki is vasaljuk. To­vább bővítjük a népművészeti termé­keket árusító boltjainkat Brassó-Pojá­­nán és más turisztikai útvonalakon. A fokozottabb városiasodást segíti elő szolgáltatásaink kiterjesztése a község­ben. Termelőegységeink is tovább korsze­rűsödnek. Új épületben vonjuk össze az asztalos- és bútorműhelyeket, és rá­térünk egyes háztartási gépek, felsze­relések gyártására. Szerződéses alapon együttműködünk a brassói szövet- és gumiárugyárral, a szecselevárosi Elec­­troprecizie és a tohani 6 Martie üzem­mel. Az új év közszolgáltatásainak bővülésében természetesen a lakosság igényeit fokozottan szem előtt fogjuk tartani: a mostani kérdőíves „közvéle­ménykutatásunk“ során elhangzott ja­vaslatokat, észrevételeket szintén fel­használhatjuk a munkánkban. SZÉKELY GYULA, a kisipari termelőszövetkezetek Brassó megyei szövetségének elnöke Kommunistaként élni és dolgozni Most, az új tervév kezdetén, amikor visszapillantunk az eltelt esztendőre, feltesszük önmagunknak a kérdést: megtettünk-e mindent azért, hogy leg­jobb tudásunkat, minden energiánkat, munkaképességünket és hozzáértésün­ket a párt által kijelölt célkitűzések maradéktalan valóra váltásának szol­gálatába állítsuk — úgy, ahogyan azt a kommunisták munkája és élete, a szo­cialista etika és méltányosság elveinek és szabályainak a törvénykönyve meg­követeli valamennyiünk részéről. Nyil­ván, hogy a válasz egyénenként és munkaközösségenként váltakozik. A mi esetünkben elmondhatjuk: üze­münk dolgozói példásan teljesítették a szocialista versenyben tett vállaláso­kat, jelentősen túlszárnyalták az összes tervmutatókat. Különösen jó eredmé­nyeket értünk el az exportterv és a jövedelmezőségi mutató teljesítésében. E sikerek kivívásában különös érde­meket szerzett a szocialista verseny csaknem négyszáz élenjárója, magas fokú munkás öntudatú dolgozója, akik évnegyedről évnegyedre példát mutat­tak a helytállásban, a feladatok telje­sítésében. Ez az összkép azonban nem szülhet önelégültséget. Mert ha pártos­’ igé­nyességgel ejtjük meg az önvizsgálatot, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy pártszervezeteinknek, a KISZ-a­­lapszervezeteknek sokat kell még ten­niük a szocialista erkölcs normáinak általánosításáért, érvényre juttatásáért, azért, hogy minden dolgozó tudatosan példát mutasson a rend és a munkafe­gyelem megerősítésében, a közös va­gyon védelmében és szüntelen gyarapí­tásában. Ennek megvalósítása alkotja a jövőben is a pártszervezeteink által kifejtett politikai, ideológiai tevékeny­ség legfontosabb célkitűzéseit. REIMESCH DÓRI, a codleai Colorom gyár munkája 1975. I. L

Next