Brassói Lapok, 1975 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-04 / 1. szám
GONDOLATOK ÉV KEZDETÉN A szakma mesterének lenni Ha életem értelmét egyetlen szóban kellene összefoglalnom, azt mondanám: dolgozni. Dolgoztam szeretettel, egyre több hozzáértéssel és mindig ifjú lendülettel. Voltam marós, lakatos, galvanizáló, hegesztő, köszörűs, esztergályos és még mi minden. Sok mesterség csínját-bínját ellestem, kezem hozzászokott a munkafolyamatokhoz. Január 18-án lesz 28 éve, hogy az üzembe kerültem. Jelenleg a szerszámműhelyben dolgozom, s itt alkalmazhatom a felhalmozott tudást, hiszen a műhely minden típusú traktorhoz készít készülékeket, itt mindenhez érteni kell, itt széles körű szakmai látókörre van szükség, itt valóban alkotó munkát végzünk. Ezért a II-es részlegen fokozottabban vetődik fel a szakképzettség szükségességének kérdése is. Itt „balkezes“ emberekkel nem lehet dolgozni, előre kell látni, mi lesz a munka végső eredménye. Itt ezermesterkézre van szükség. És itt szívre is szükség van, a mesterség és a munka szeretetére, érzékre és ambícióra. Én mindig feladatomnak tartottam, hogy a velem dolgozó fiatalokba átvigyem azt a meggyőződésemet, hogy ha újra születnék, akkor is ezt a mesterséget választanám. Ahhoz, hogy a munka szépségét meglássák, meg kell tanulniuk a mesterséget. Nekem nincs előttük titkom, tőlem nem kell ellesni a szakmát, mert számomra magától értetődött, hogy ezekből a fiatalokból akkor lesznek igazi alkotó munkatársak, ha mi, a mesterség mesterei segítjük őket szakképzettségük állandó emelésében. Hogy nagy dolgot érjünk el, a kicsivel kell kezdeni, ehhez pedig türelem kell. Mester és tanítvány részéről egyaránt. Nekem van türelmem, s ha a tanítvány megérti, hogy a jól végzett munka büszkeségre jogosít, s a mesterség nem marad számára elkerülhetetlen rossz, csak a megélhetés eszköze, ő is mesterségének mestere lesz. S itt megint a szakképzettségre kanyarodom vissza. Mert a legnagyobb elégtételt nyújtó munka a magas szakképzettséget igénylő munka; akkor lehetsz a legbüszkébb, ha érzed, kezed alól „mestermunka“ került ki. Mi a pontosságot ezredmilliméterekben mérjük, és ehhez biztos kézre van szükség. A mi munkánk nem pusztán gépies, hanem érdekes is, alkotó munka is, olyan munka, amelyben az egyénnek valódi, reális tulajdonságai, képességei sarjadnak és érlelődnek. Én ezeket a képességeket fejlesztem tovább, ezért a fiatal, aki hozzám kerül, megragad, nincs kedve elmenni. A kezem alatt nőttek fel mesterek, mérnökök, tanárok. A párt a nevelő munkában különösen nagy jelentőséget tulajdonít az új nemzedék formálásának, hiszen a kommunizmusért vívott harc megköveteli az ember sokoldalú és harmonikus fejlődését, hiszen a társadalomfejlődés feladatai széles körű ismereteket kívánnak, hiszen az új erkölcs a munkában, a tettekben alakul ki, hiszen a munka termékenyítő tényezője a szakképzettség, hiszen minél magasabb fokú a társadalom tagjainak tudatossága, minél teljesebben és szélesebb körben bontakozik ki alkotó aktivitásunk, annál gyorsabban és sikeresebben valósítható meg végső célunk: a kommunizmus, az emberiség és az egyén legmagasabb fokú virágzása. A mi munkánk, az én munkám ennek a nagy egésznek egy kis része szeretne lenni a jövőben is. EGRI SÁNDOR, a traktorüzem szerszámműhelye II-es részlegének csoportvezetője Jogok és kötelességek ismeretében Húsz évvel ezelőtt kerültem Brassóba, szakiskolába, egy Prahova megyei faluból. Megtanultam a szövőmesterséget, s a brassói szövetgyárban vállaltam állást. Később férjhez mentem, két gyerekem van, VI. osztályos lányom és I. osztályos fiam. S ami jól esett: harmadik éve választottak újra a gyár 9-es számú pártalapszervezete titkárává. Rövidebb életrajzot nem tudok írni, meg aztán úgy érzem, ebben a néhány sorban benne vannak életem legjelentősebb állomásai. Férjem is dolgozik — mi sem természetesebb —, nem egy, főleg új munkatársnő kérdi: ki neveli a gyermekeket? Mi — mondom ilyenkor. Amióta a kisebbik megszületett, másmás váltásban dolgozunk a férjemmel, így neveljük őket. Nehéz ? — kérdik. A gyermekek érdekében csináljuk — válaszolom —, s ezért nem nehéz. A szövőrészlegen dolgozom, sok aszszony és még több leány között. Amióta a gyárba kerültem, éreztem, hogy nem lehetünk pusztán munkaerők. Egy új társadalomnak vagyunk éppolyan egyenrangú építői, mint a férfiak, meg kell találnunk a helyünket benne. Erről beszélek mindig munkatársnőimnek, jogainkról, de feladatainkról is. Azt, hogy pártalapszervezetünk tagjai meg is értették, bizonyítja: nálunk, a szövődében született Az új alkalmazott barátja kezdeményezés. Legutóbbi beszélgetésünk témája a párttagokkal, a részleg dolgozóival A kommunisták munkája és élete, a szocialista etika és méltányosság elveinek és szabályainak a törvénykönyve című igen jelentős pártdokumentum volt. A beszélgetések bizonyítják, hogy kivétel nélkül mindenki egyetért a dokumentum előírásaival. Tudják: kötelesek küzdeni a dolgozók javaslatainak és igényeinek igazságos megoldásáért, kötelességük harcolni az összes dolgozók — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — testvéri barátságának a szilárdításáért, küzdeni a nacionalizmus és sovinizmus bármilyen megnyilvánulása ellen Tudják a részleg dolgozói, minden honpolgárnak alapvető, megtisztelő kötelessége a munka. Ezt egyébként —a tavalyi termelési eredményeink is tanúsítják — eddig is bizonyították, s nevükben mondom: eltökélt szándékunk az idén is bizonyítani. EUGENIA BURLACU szövőnő, a brassói szövetgyár 9-es számú pártalapszervezetének titkára Az ésszerű takarékosságért A jelenünkről és jövőnkről szóló kongresszusi dokumentumok szellemében készültünk fel az 1975-ös esztendőre, mert munkaközösségünket, szakszervezeti tagjainkat számos megoldásra váró feladat foglalkoztatja. Ezek egyike a belső tartalékok feltárása és hasznosítása. Energiával, anyaggal, pénzzel, idővel takarékoskodni — ez munkánk egyik központi eleme. Gyárunkban jórészben különleges acéllal dolgozunk, ezért hangsúlyozott jelentősége van a nyersanyag ésszerű felhasználásának, mert ettől függ az anyagi költségek csökkentése. Az ésszerű takarékosság öntudatos munkára sarkall. Ezt az öntudatot tükrözik szakszervezeti csoportgyűléseink határozatai is. Csak néhányat említenék meg ezek közül. Az új év küszöbén a fémfeldolgozó műhely 14-es számú szakszervezeti csoportjához tartozó munkások versenyfelhívással fordultak a gyár összes szakszervezeti tagjaihoz. A versenyfelhívásban a csoport tagjai többek között vállalják, hogy az idén személyenként a villanyenergia és az anyag észszerű felhasználásával sokkal következetesebbek lesznek, több régebbi kezdeményezés — A mikron a gramm és a másodperc a gazdasági hatékonyság I. SZÁM 2. OLDAL szolgálatában, valamint A szakszervezeti csoport megtakarítási gyűjtőszámlája — alkalmazásában. Rövidesen megszervezzük a szakszervezeti aktíva, valamint a mérnökök és technikusok szövetségének kerekasztalát. Ez alkalommal — többek között — a fém veszteség teljes kiküszöbölésével, a pazarlás minden megnyilvánulásának felszámolásával kapcsolatban hozunk azonnali vagy rövid időn belül megvalósítható határozatokat. Módosított határozat szabályozza a szocialista verseny új formáit. Mesterek és mérnökök csak akkor viselhetik az élmunkásjelvényt, ha részlegükön nemcsak mindennapi munkájukat végzik el példamutatóan, hanem olyan ésszerűsítési, újítási javaslattal is segítik a termelést, amely mérnökök esetében évi 50 000, mesterek esetében évi 20 000 lej megtakarítást eredményez. . Röviden és csak részben ismertettem gondolatainkat, terveinket, amelyekkel az új esztendőt köszöntjük. BODÓ JÓZSEF, a brassói szerszámgyár szakszervezeti bizottságának elnöke A falu összefogása Sokszor és sokan megkérdezték tőlem, hogyan sikerült 1973-ban országos viszonylatban második helyezést elérnünk a helységek közötti hazafias versenyben. Ilyenkor mindig azt válaszoltam: szorgalmas munkával, a falu összefogásával, majd hozzátettem azt is, hogy a vulkániak szeretik községüket. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni az 1974-es évi verseny győzteseit illetően, csupán annyit szeretnék elmondani, hogy az elmúlt esztendőben is példásan teljesítettük, sőt esetenként túl is szárnyaltuk a helyi gazdaságifejlesztési terv összes előirányzatait. A tavaly például Vulkán lakosai 1,3 millió lej értékű hazafias munkával járultak hozzá községük szépítéséhez, gazdasági fejlesztéséhez. A falu összefogásának erősítésében, a belső erőforrások feltárásában jelentős szerepet vállaltak a néptanácsi képviselők, a négy állandó bizottság és az 57 honpolgári bizottság. Ezek segítségével állandó kapcsolatot tartunk az öszszes lakosokkal, s szüntelen figyelmet fordítunk a honpolgárok jobbító, javító szándékú javaslataira. A Román Kommunista Párt Programja kidomborítja a néptanácsok szerepének növekedését az ország gazdasági-társadalmi életében a következő időszakban. Nyilván, hogy ez a követelmény újabb erőfeszítéseket igényel valamennyiünk részéről, hiszen az idén megnövekedett célkitűzéseket jelöltünk ki: 4 000 méteren aszfaltozzuk a gyalogjárókat, 100 hektár legelőn tisztogatási munkálatokat végzünk, két betonhidat, egy nyolc tantermes új óvodát építünk, bővítjük az ivóvíz-hálózatot s még hosszasan sorolhatnám idei terveinket. Meggyőződésem, hogy a község dolgozóinak összefogása 1975-ben is újabb eredményeket szül a falu városiasodásának folyamatában. STELIAN IOANA, a Vulkán községi néptanács elnöke Bővülő szolgáltatások — ipari együttműködés Ha a sokoldalúság szempontjából vizsgálnánk a brassói vállalatokat, intézményeket, akkor a kisipari termelőszövetkezetek megyei szövetsége, amelynek 9 500 alkalmazottja 142 szakmát képvisel, minden bizonnyal az első helyek egyikét foglalná el. Szolgáltatásaink az elmúlt évben tovább bővültek. A Prestarea szövetkezet alkalmazottai például telefonhívásra végzik el a takarítást, mosást és egyéb háztartási munkákat. Szolgáltatási tervünk a tavaly 13 százalékkal növekedett, 1975- re 17 százalékos emelkedést tervezünk. Kétemeletes kereskedelmi-szolgáltatási egységeket adunk át ebben az évben Zernyesten, Fogarason, Szecselevárosban (Bácsfalu és Türkös részére), a brassói Bertalan és Steagul Roşu negyedben. Ez utóbbi keretében egy korszerű gépekkel felszerelt automatizált mosoda nyílik már most, januárban. Az ügyfél helyben tisztán kapja vissza a ruháit, kérésre ki is vasaljuk. Tovább bővítjük a népművészeti termékeket árusító boltjainkat Brassó-Pojánán és más turisztikai útvonalakon. A fokozottabb városiasodást segíti elő szolgáltatásaink kiterjesztése a községben. Termelőegységeink is tovább korszerűsödnek. Új épületben vonjuk össze az asztalos- és bútorműhelyeket, és rátérünk egyes háztartási gépek, felszerelések gyártására. Szerződéses alapon együttműködünk a brassói szövet- és gumiárugyárral, a szecselevárosi Electroprecizie és a tohani 6 Martie üzemmel. Az új év közszolgáltatásainak bővülésében természetesen a lakosság igényeit fokozottan szem előtt fogjuk tartani: a mostani kérdőíves „közvéleménykutatásunk“ során elhangzott javaslatokat, észrevételeket szintén felhasználhatjuk a munkánkban. SZÉKELY GYULA, a kisipari termelőszövetkezetek Brassó megyei szövetségének elnöke Kommunistaként élni és dolgozni Most, az új tervév kezdetén, amikor visszapillantunk az eltelt esztendőre, feltesszük önmagunknak a kérdést: megtettünk-e mindent azért, hogy legjobb tudásunkat, minden energiánkat, munkaképességünket és hozzáértésünket a párt által kijelölt célkitűzések maradéktalan valóra váltásának szolgálatába állítsuk — úgy, ahogyan azt a kommunisták munkája és élete, a szocialista etika és méltányosság elveinek és szabályainak a törvénykönyve megköveteli valamennyiünk részéről. Nyilván, hogy a válasz egyénenként és munkaközösségenként váltakozik. A mi esetünkben elmondhatjuk: üzemünk dolgozói példásan teljesítették a szocialista versenyben tett vállalásokat, jelentősen túlszárnyalták az összes tervmutatókat. Különösen jó eredményeket értünk el az exportterv és a jövedelmezőségi mutató teljesítésében. E sikerek kivívásában különös érdemeket szerzett a szocialista verseny csaknem négyszáz élenjárója, magas fokú munkás öntudatú dolgozója, akik évnegyedről évnegyedre példát mutattak a helytállásban, a feladatok teljesítésében. Ez az összkép azonban nem szülhet önelégültséget. Mert ha pártos’ igényességgel ejtjük meg az önvizsgálatot, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy pártszervezeteinknek, a KISZ-alapszervezeteknek sokat kell még tenniük a szocialista erkölcs normáinak általánosításáért, érvényre juttatásáért, azért, hogy minden dolgozó tudatosan példát mutasson a rend és a munkafegyelem megerősítésében, a közös vagyon védelmében és szüntelen gyarapításában. Ennek megvalósítása alkotja a jövőben is a pártszervezeteink által kifejtett politikai, ideológiai tevékenység legfontosabb célkitűzéseit. REIMESCH DÓRI, a codleai Colorom gyár munkája 1975. I. L