Brassói Lapok, 1975 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1975-09-20 / 38. szám

MINDENKIT ÉRDEKEL A hazafias és humanista nevelés szellemében Hagyományosan minden év szeptemberében sor kerül a Vöröskereszt hete rendezvényeire hazánkban A holnap kezdődő ünnepi hét újabb alkalom arra, hogy felmérjük a Vöröskereszt brassói szervezetének tevékenységét, az elért eredményeket, ugyanakkor ösztönzést nyerjünk a további hathatósabb munkához. A Román Kommunista Párt XI. Kongresszusának, vala­mint a politikai nevelés és a szocialista kultúra kongresszu­sának szellemében. Nicolae Ceauşescu elvtárs útmutatásait követve szervezetünk egyre cselekvőbben veszi ki részét a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében. Brassó municípiumban a szervezet tagjainak száma hatvanezer. A traktorgyárban minden alkalmazott tagja a Vöröskereszt szervezetnek, de magas a tagok száma a te­hergépkocsi és traktoripari tervező- és kutatóintézetben is. Szervezetünknek egyre több tagja végzi el az elsősegélynyúj­tási vagy más természetű egészségügyi tanfolyamokat. Egészségvédelmi tevékenységünket lelkesen támogatják orvosaink és az egészségügyi középkáderek. Az egészségügyi nevelést nemrégen kiterjesztettük a munkásszállásokra is. A napokban nyitottuk meg kétéves időtartamú vöröskeresztes nővérképző tanfolyamunk új kurzusát, amelynek több mint száz hallgatója van. Vöröskeresztes alakulataink — köztük az informatikai szaklíceum csoportja — rendszeresen az orszá­gos versenyek első helyezettjei között szerepelnek. Igazi em­berséget igénylő tett az önkéntes, térítésmentes véradás. Ezen a téren Brassó municipium az országban az elsők közé tartozik. Rendszeresen látogattuk ugyanakkor a gyermekek házát és az öregek otthonát Mindezeket az eredményeket tükrözik majd a Vöröske­reszt hetének rendezvényei, amelyeknek célja a szervezet te­vékenységének közvetlenebb megismertetése a lakosság kö­rében, valamint munkánk és a munkában kitűnt tagok nép­szerűsítése. Az ünnepi hét megnyitására — mint minden évben — a traktorüzem sportpályáján kerül sor. Itt rendezik meg a vöröskeresztes alakulatok vetélkedőjének megyei szakaszát. Számos látványos és érdekes versenyszámmal bővül az idei műsor. A hét folyamán sorra kerülő rendezvényeink közül em­lítésre méltó a szeptember 21-én a traktorgyár klubjában szervezett ünnepi műsor, 23-án a térítésmentes önkéntes vér­adók találkozása azokkal, akiknek életét megmentették, is­kolások egymás közötti versenye a legtisztább osztály címért és más hasonló rendezvények, amelyek emlékezetessé teszik minden bizonnyal az ünnepi hetet, a hazafias és humanista nevelés e megnyilvánulását. Dr. DOINA MARIAN, a Vöröskereszt Brassó municípiumi bizottságának elnöke s JEGYZET Arányosabb áruellátást a piacokon Hosszabb idő óta ügyelünk egy sajátosan brassói jelenséget a piacok aránytalan áruellátása kapcsán. Hogy tévedés ne essék, ez alkalommal nem az állami kereskedelmi egységek üzleteiről van szó, noha e szektorban is többet lehetne és kellene tenni azért, hogy arányosabban osszák el az árualapot a különböző piacok, üzletek között. Ez esetben a magántermelők és a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek által forgalmazott zöldség- és gyümölcsfélék megoszlását tesszük szóvá a különböző piacok kö­zött. Kezdjük egy konkrét példával. Szeptember 14-én, kedden dél­után 18 órakor a Hidromecanica piacon csaknem tucatnyi helyen árulták a dinnyét, két tehergépkocsi helyszűke miatt sorára várt, hogy­ dinnyeszállítmányát lerakhassa. Ugyanabban az órában a Steagul Roşu lakónegyedi piacon egyetlen helyen árulták a diny­­nyét, ahol félszázan álltak sorban, nyilván nem éppen türelme­sen. A hasonló példák felsorolását hosszasan folytathatnák, hi­szen a vásárlók nemegyszer bosszankodva tapasztalhatják, hogy míg a municipium egyik vagy másik piacán vinetából, paradi­csompaprikából, burgonyából, gyümölcsfélékből és más termé­kekből bőséges az árufelhozatal, addig más helyeken egyáltalán nem, vagy csupán nagy nehezen jut hozzá egyik másik zöldség­féléhez, gyümölcshöz. És ez a jelenség nem új keletű a brassói piacokon. Jogos tehát a brassóiak kérdése: azon kívül, hogy a ter­melőktől beszedi a hivatalos piaci pénzilletéket, mivel foglalko­zik a brassói piacok adminisztrációja? SZEREDAI BÉLA PONT ÉS ELLENPONT . Úgy két éve egy Brassóban tartott bemutatón néhány hasznos, praktikus háztartási cikket láthattunk, amelyeknek né­hány hónap múlva a kereskedelemben is meg kellett volna je­lenniük. Nem jelentek meg. Most viszont örömmel láttuk, hogy végre kaphatók. Kapható például almaszeletelő, amely a csutkát is kivágja, vagy kapható műanyag-szűrő a tojássárga különvá­lasztására. Jobb későn, mint soha. • Néhány éve viszont kapható volt egy műanyagból készült mini-sarvaló, amellyel a salátához pillanatok alatt vékonyra le­hetett szeletelni az uborkát vagy hagymát. De azóta hiába ke­­ ressük! V. K. TIZENHÁROM SORBAN... A Primăverii negyedben sokan egy reggel fehér cédulát pil­lantottak meg az épületek bejáratánál. A 37-es lakóbizottság ér­tesítése szerint szeptember hatodikától tíz napig szünetel a me­leg víz szolgáltatása, mert a lakásgazdálkodási vállalat az évi kazán- és csőtisztítási munkálatokat végzi. A lakók tudomásul vették a hírt, és gyorsan mosási, fürdési tervet készítettek a szep­tember 6-át megelőző napokra. Csakhogy bosszúságukra a terv füstbe ment, mert már negyedikén reggel csak hideg víz csörgött a csapokból. Sebaj, mondták az optimisták, legalább hamarabb kapunk meleg vizet. Azóta eltelt a tíz nap, már a tizenegyedik is, de a meleg víznek nyoma sincsen. Mit szól ehhez a lakásgazdál­kodási vállalat vezetősége, és mit szólnak a javításhoz kirendelt, munkaidőben kártyázgató, pihengető dolgozók? .. . — F­aradi — 38. SZÁM 6. OLDAL U­P­N :© A szocialista emberség jegyében Nagy érdeklődéssel olvastam a munkaerő toborzá­sáról és elosztásáról, valamint a munkaképes sze­mélyek hasznos munkába történő besorolásáról szóló két törvénytervezetet. Véleményem szerint nagyon emberséges intézkedéseket tartalmaz mindkettő, hi­szen elsősorban éppen a fiataloknak nyújtanak ked­vező lehetőségeket arra, hogy megtalálják helyüket az emberek között, társadalmunk hasznos tagjaivá váljanak. Éppen az emberség jegyében javasolnám, hogy a fiatalok a nemzetgazdaság igényeinek, vala­mint tehetségüknek megfelelően kötelező módon szakmai képesítést kapjanak. A szocialista emberség azt is megköveteli, hogy mindenki a képesítésének megfelelő szakmában dol­gozhasson. Ennek ellenére számtalan olyan esetről tudok, amikor főiskolát, szakiskolát végzett fiatalok pincérként stb. dolgoznak. Éppen ezért javasolnám, hogy a munkaerő toborzásáról és elosztásáról szóló törvénytervezet 6. szakaszát módosítsák olyan érte­lemben, hogy tanári oklevéllel vagy más magas fo­kú szakmai képesítéssel rendelkező fiatalok ne dol­gozhassanak más munkaterületen. Ennek megvalósí­tása érdekében szükség volna arra is, hogy a tör­vény kitérjen a szakmai irányítás, a pályaválasztás kérdéseire is, és többek között képességi bizonyít­vány kiadására kötelezze az általános iskolákat és líceumokat. Ezzel lényegesen csökkenteni lehetne a „pályatévesztettek" még elég nagy számát, javítani lehetne a szakmai tájékoztatás minőségét, elejét le­hetne venni, hogy a fiatal későn jöjjön rá: nem neki való a szakma, amelyet választott vagy amelyet a szülők választottak neki. Munkában eltöltött 32 éves tapasztalatom alapján javasolnám a munkaerő toborzásáról és elosztásá­ról szóló törvénytervezet 10. szakaszának kiegészíté­sét a következőképpen: A besorolásnál vegyék figyelembe az abszolvensek tanulmányi eredményeit, az iskoláztatás idején ta­núsított magatartásukat, és ennek megfelelően része­sítsék őket kisebb vagy nagyobb kezdő­ javadalmazás­ban. Jelenleg az iskola elvégzése után mindenki, le­gyen az kiváló vagy gyenge képzettségű, egyforma javadalmazásban részesül. A fenti kiegészítés a ta­nulókat arra ösztönözné,, hogy a lehető legnagyobb mértékben elsajátítsák a jövendő szakmájukhoz szük­séges ismereteket. STOKLASSA FERENC, a Hidromecanica üzem pártbizottságának helyettes titkára S D fa O o N © PHa N © lá Civilizáltabb közszállítást! A múlt heti számunkban közölt javaslatok mellé ezúttal újabbakat csatolunk, mert a köz­vélemény távolról sincs megelégedve a brassói közszállítással, de az elmarasztaló megjegyzése­ken túlmenően segítő szándékkal fordul a válla­lathoz. T. Gy. mérnök: „A brassói gumigyárban dol­gozom, és a 13-as autóbusszal járok munkába, nem minden viszontagság nélkül. Sokszor meg­történik, hogy a műszak után fél óránál is töb­bet kell várnunk az autóbuszra, amíg megjele­nik egy ... és megállás nélkül tovább hajt. Gon­dolom, elég busz jár a vonalon, mert aztán 2—3 is befut egyszerre, amiből arra következtethe­tek, hogy a szállítás ütemes megszervezésében van a hiba. Több városban láttam, hogy a meg­állókban kifüggesztették, hány perces időközök­ben kell érkezniük a buszoknak. Ezt szeretném látni Brassóban is. Az eljárás, tudom, arra kö­telezné a közszállítási vállalatot, hogy üteme­sebben szervezze meg a szállítást, de hát ez is a közvélemény igénye.“ F. Z. munkásnő: „A gördülőcsapágy-üzemben­­ dolgozom, és a 8-as trolibusszal utazom, napjá­ban kétszer. Kolléganőim nevében is javasolnám, hogy Brassóban is építsenek fedett várakozóhe­lyeket — a városesztétikai követelményeknek megfelelően — a megállókban. Tudjuk, nálunk sokat esik az eső, hosszú a tél, véleményem szerint a közszállítási vállalatnak gondoskodnia kellene az utasokról arra az időre is, amelyet a megállókban várakozással töltenek. Ha már vár­ni kell. A. M. tisztviselő: „Brassó központjában dolgo­zom. Véleményem szerint a brassói közszállítás még elég rendezetlen. Nem értem, miért kell majdnem minden autó- és trolibusznak áthalad­nia a központon. Tudom, a város fekvése bizo­nyos mértékben megköveteli ezt, de számos o­­lyan utcáról tudok, amelyet még ki lehetne hasz­nálni és így csökkenteni a főbb útvonalak zsú­foltságát. Sok az olyan megálló, ahol 8—10 busz­nak is meg kell állnia. Így­ nem véletlen, hogy a sor végén álló busz, amikor a tulajdonképpeni megállóba ér, már nem nyit ajtót Ha meg fel akarunk szállni rá, százméteres síkfutásból kell jeleskednünk. A­ brassói közszállítási vállalat az­zal, hogy a nagyáruház előtt két megállót léte­sített — külön az autóbuszoknak és külön a tro­libuszoknak —, bebizonyította, máshol is van lehetőség hasonló megoldásra. Még volna egy javaslatom: más nagyvárosok­ban láttam, hogy a zsúfoltabb vonalakon gyors­­járatokat állítottak be. Az R betűvel ellátott autóbuszok csak a főbb pontokon állnak meg. Ha ezt körjáratokkal is kiegészítenék (ne ugyan­azon a szakaszon közlekedjen minden busz me­net és jövet is), nagyban felgyorsulna a brassói közszállítás.“ §­D 03 ©fa 5* O­D­N ma Egy ügy, és ami mögötte van A dosszié eleinte vékony volt, mindössze né­hány lap, de rövid idő alatt tetemesen megduz­zadt. A milícián és a törvényes eljárások kü­lönböző fórumain gyűltek a jegyzőkönyvek, val­lomások és az egyéb nyomozati anyagok. Valakik a tilosban járnak Csöndes nyári éjszaka volt augusztus tizenne­gyedikére virradóra. A vágóhíd környékén is csend honolt. Csak a raktár melletti húsfeldol­gozó műhelyben lézengett néhány szerelő, a Teh­nica kisipari szövetkezet szakmunkásainak egy csoportja: Jurcsuk Ottó József brassói, Preidt Helmuth és Adrian Sorociuc prázsmári, Decebal Stoica hermányi lakosok. Arra számítottak, hogy sem Augustin Susan, a szolgálatos tisztviselő, sem Ioan Boriceanu és Barbu Dascălu éjjeliőrök nem veszik észre a nyitva felejtett húsáru-rak­tárt. Számításuk bevált, a négy szakmunkás a pénzszerzés könnyű lehetőségétől hajtva „körül­nézett“ az őrizetlen raktárban, és hárman — fur­csuk vezényletével — egy-egy fél disznót elemel­tek a vágóhídról. A titokzatos személygépkocsi már a kora esti órákban odahúzott a vágóhíd kerítéséhez az 1—BV—6654-es rendszámú Wart­burg személygépkocsi. Senkinek sem tűnt fel a vállalat mellett veszteglő jármű. Erre számított Jurcsuk Ottó is, a kocsi gazdája, a szerelőcso­port tagja, a bűntett értelmi szerzője. Mialatt a lehető leglassúbb tempóban, késő éjszakáig, minden felügyelet nélkül a szerelési munkát vé­gezték, szemrevételezték, mit lehetne elvinni a nyitott raktárból. A kocsit — benne a lopott hússal — a vágóhídtól több mint száz méternyi távolságba tolták, így zajtalanul megléphettek. Az őröknek nem tűnt fel távozásuk. A hús nagyobb része furcsukhoz vándorolt a­­zon az éjszakán. (Aznap éppen a születésnapját ünnepelte, a következő napon pedig a felesége névnapját.) A hús többi részén társai osztoztak. A hiányt viszont — szerencsére — hamar fel­fedezték, és a milícia dolgozói nyomára bukkan­tak a tolvajoknak. Jurcsuk és társai beismerték bűnösségüket, és a törvényszék ítéletét várják. Ezzel talán be is fejezhetnénk a húslopási ügy taglalását, ha ez a brassói vágóhíd esetében e­­gyedi eset lenne. Sajnos nem az. Ha a közvagyon Csáki szalmája A brassói vágóhídon egy ellenőrzés alkalmá­val nemrég négy tehergépkocsi húsáru-szállít­mánynál tetemes mennyiségű hiányt vagy meg­engedhetetlen többletet találtak Csak az utóbbi időben több mint egy tonna hús tűnt el titokzatos módon a vállalat raktárá­ból. Számos körülmény segíti elő a lopást, elsősor­ban az ellenőrzés majdnem teljes hiánya. Pél­daként az említett szerelőkre is hivatkozhatunk, mert noha nem tartoztak a vállalathoz, senki sem ellenőrizte munkájukat. A vállalat vezető­ségének ez a megengedhetetlen magatartása saj­nos alkalmat teremt a közvagyon megkárosítá­sára. Törvényileg sokat tettünk az utóbbi években a szocialista erkölcs érvényre juttatásáért, csak­hogy önmagában a legtökéletesebb törvény sem oldhatja meg ezt a kérdést. Ezért elengedhetet­lenül szükség van a társadalmi ráhatásra, az in­tézmények, vállalatok adminisztratív és politikai vezetőségének fokozottabb felelősségérzetére, az egészséges közvélemény kialakítására a közva­gyon védelme érdekében. , NICOLAE MAIDOVICI alezredes VARADI MARIA ©BRASSÓI LAPOK ©BRASSÓI LAPOK idejében újítsa meg előfizetését az utolsó negyedévre! Előfizetési díj 6,50 lej 1976. IX. 18.

Next