Brassói Lapok, 1975 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1975-05-10 / 19. szám

„Pártunk, a kommunisták nem ismernek magasztosabb célt, mint a nép, a haza érdekeinek hűséges szolgálatát, a szocializmus és a kommunizmus építését! A kommu­nisták csak annyiban különböznek a többi dolgozótól, hogy jobban megértik a gazda­sági-társadalmi fejlődés problémáit, s a társadalomfejlődés általános törvényeinek tu­dományos ismeretére támaszkodnak. Ebből kiindulva, vállalják a nép előtt a felelőssé­get, hogy az összes erőket a haza gazdasági-társadalmi haladása érdekében egyesítik. A kommunistákat mindenkor felelősségérzet, áldozatkészség hatja át, semmilyen más előjogot nem óhajtanak — nem kell hogy óhajtsanak —, csak azt, hogy hazájukat, né­ Nicolae Ceauşescu elvtárs 1916-ban a parlamenti választások alkalmából rendezett egyik fővárosi nagygyűlésen beszél­tüket szolgálhassák, a szocializmust és kommunizmust szolgálják.“ NICOLAE CEAUSESCU REALIZMUS ÉS PÁRTOSSÁG Ha pártunk marxi-lenini politikáját röviden, egy szóval akarnám jellemezni, azt mondanám: realista. A társadalom forradalmi átalakításának egyetemes érvényű tanításaiból kiindulva a hazai valóságra ala­poz, ez a kiindulási pontja, ebből következik az a jellemzője is, hogy megvalósítható. A párt általános politikai vonalát a társadalmi szükségszerűség ha­tározza meg, a szocializmus különböző szakaszainak egész társadalmi, gazdasági és politikai fejlődése. Ez pedig megköveteli, hogy a párt a hazai valóság mély ismeretében, időben vegye észre az új jelenségeket és ellentmondásokat, amelyek társadalmunk életében jelentkeznek, s biztosítsa a politikai, gazdasági és szervezési feltételeket, hogy az újat minden területen bevezessék. A párt realista stratégiai vonalának ki­dolgozása ugyanakkor széles és intenzív jövőkutatási elméleti tevékenységet is megkövetel, azt, hogy ér­zékeljük a haladás mérföldköveit, hogy kiválasszuk azt, ami meghatározó jelleggel bír a társadalmi ha­ladásban. A szocializmus - éppen jellegéből eredően - megteremti az objektív, realista és tudományos ve­zetés lehetőségeit, mert ez a feladat a leghaladóbb társadalmi erőkre hárul, amelyek alapvetően érde­keltek a tudományos társadalomkutatásban, a kom­munizmus felé való haladás folyamatának tudatos szabályozásában. A munkásosztály forradalmi pártjában megvan mind az ideológiai-politikai, mind pedig a megfelelő szer­vező képesség, hogy a társadalomban meghatározó tényezővé váljon. Soraiban a munkásosztály, a pa­rasztság és a különböző társadalmi rétegek legfor­radalmibb elemeit egyesíti, akiknek érdekei meg­egyeznek a gazdasági, társadalmi, szellemi haladás követelményeivel. Ezért olyan szoros az összefüggés a realizmus és a pártosság között. Amit akarunk, amit megvalósítunk, amit magunk elé célul tűzünk, össz­hangban van a társadalmi fejlődést meghatározó ob­jektív követelményekkel, törvényekkel. Ezért erős pár­tunk, amelyet a gondolat, az akarat és a tett egysége jellemez korszakos vívmányaink magyarázata, hogy a gaz­dasági, társadalmi és kulturális fejlesztési tervek ki­dolgozásának, egész belpolitikánknak az alapja az ország reális lehetőségeinek és eszközeinek az ala­pos tanulmányozása. A párt fogékony az élet köve­teményeire, gondoljunk az utóbbi évek intézkedései­re, a szervezeti felépítés tökéletesítésére, a helyi párt­os állami szervek hatáskörének kiszélesítésére. Egész fejlődésünk szempontjából lényeges tényező, hogy a párttevékenység fő láncszemei a vállalatok, gazda­sági egységek, intézmények, társadalmi szervezetek alapszervezetei, ahol végső soron a gazdasági, az egész társadalmi élet fejlesztési tervének a sorsa el­dől. Mindezt megyénkre vonatkoztatva, megemlítem, hogy Brassó megyében 156 pártszervezet és 1 465 alapszervezet működik, a kommunisták száma pedig 73 000. A párttagok 61,7 százaléka munkás, 6,5 szá­zaléka földműves, 20,9 százaléka értelmiségi és tiszt­viselő, 10,8 százalék más kategória. Az a tény, hogy a megyei pártszervezetben a munkásság részaránya a döntő, kifejezi, hogy a társadalomban a vezető erő a munkásosztály, hogy ennek az osztálynak a szere­pe együtt nő az új társadalom tökéletesedésével. Ha a nemzetiségek szerinti megoszlást nézzük, akkor a megyei pártszervezet összetételében is kifejezésre jut a párt marxista-leninista nemzetiségi politikája. U­­gyanis a párttagok 83,4 százaléka román, 12 százalé­ka magyar, 4,2 százaléka német, 0,4 százaléka pe­dig más nemzetiségű. Realizmus. A példák tömkelegéből vegyük talán a legjellemzőbbet: a párt Programját, a párt alkotó jellegű marxi-leniai dokumentumát, amely a dialek­tikus és történelmi materializmus forradalmi világné­zetét, az egyetemesen érvényes, általános törvény­­szerűségeket országunk konkrét történelmi, társadal­mi, nemzeti körülményeire alkalmazza. Realizmus. Gondolunk az 1971—1975-ös ötéves terv­re, amelynek eredményei, NICOLAE CEAUŞESCU elv­társ szavaival élve ,. ismételten és teljes erővel bizonyítják, hogy pártunk orientációi reálisak min­den tevékenységi terület vonatkozásában ..." Realizmus. Nézzünk körül az országban és a me­gyében. Amit látunk, amit megvalósítottunk és amit tervbe vettünk, mind erről a realizmusról vall­ó szá­mokban és tettekben, anyagi és szellemi javakban. Van-e ennél kifejezőbb példa? Kell-e kifejezőbb pél­da? IOAN DRAGHICI, a Brassó megyei pártbizottság szervezési osztályának vezetője Évfordulók, ünnepek kapcsán a szerkesztői lele­mény — egy vallomás erejéig — a függöny elé invi­tálja még a magunkfajta embereket is, akiket hiva­tásuk amúgy is napról napra a nyilvánosság elé szó­lít. Jómagam nem tartozom - nem is tartozhattam - a sepsiszentgyörgyi társulat alapító tagjai közé, hi­szen jómagam s a velem egykorúak kilencszáznegy­­vennyolcban osztályfőnöki kísérettel, még kettős so­rokban nyomultunk be, és vettük birtokunkba - egy előadás idejére - a nézőteret. Az államosítás esz­tendejében, a háború utolsó nyomainak az eltávolí­tása és az országépítés millió gondja között az erre hivatottaknak arra is volt idejük, hogy a termelőerők új birtokosait, a földek régi vagy új művelőit, kis és nagy diákokat, a szocializmussal ismerkedők száz­ezreit a kultúra, a művészet birtoklására is rákapas­­sák. Színházat alapítottak tehát, az akkori megyei pártszervezet kezdeményezésére, egy tizen­néhányez­res kisvárosban, Sepsiszentgyörgyön. Azzal a szándék­kal, hogy a székvároson kívül Fogarastól Brassóig, Gyergyószentmiklóstól Székelyudvarhelyig kocogjanak - képletesen — Thália szekerén az úttörők, és apró színpadokon, a szétrebbenő függöny mögött is felmu­tassák a színművészet síró-nevető maszkját. Én megértem az idősebbek, az alapító tagok nosz­talgiával táplált emlékeit, az áttörés keserves örö­meit; azokét tehát, akik huszonnyolc esztendővel ez­előtt a szó szoros - és nemcsak átvitt - értelmében népszolgálatra adták fejük, tehetségük. Huszonnyolc év távlata már elegendő mindenfajta felmérésre, ösz­­szehasonlításra. Én csak tallózok. Évi száz-száztízezer néző, összlétszámuk nemsoká­ra hárommillióra kerekedik. Azok a színpadi szerzők, írók, költők, akiknek mondandóját színészi, rendezői elképzelés közvetítet­­ m. A FÜGGÖNY ELŐTT... 1976. V. 8. te majdnem három évtizeden át, együtt megtölthet­nének egy közepes nézőteret. Shakespeare, Moliére, Ibsen, Móricz, Caragiale, Németh László kerülne egy társaságba közel hatvan kortárs hazai szerzővel, a­­kiket az esetek többségében a függöny elé szólított a nézőtéri taps. A színház műsora az alapítási évtől mostanig mintegy tükre lehetne az országos művelő­déspolitikai elvárásoknak: mai tárgyú hazai darabok TETTEKKEL - Az idei május egymás után sorakozó ünnepeit - és különösen a Román Kommunista Párt megalaku­lásának 55. évfordulóját - Codlea a legméltóbban: az emberi tevékenység minden területén megvalósí­tott munkasikerekkel köszönti. Munkánk eredményei, amelyek az új kutatásának és alkalmazásának je­gyében születtek, ma már országosan s a világ szá­mos országában is ismertek. De Codlea nemcsak az alkotó munka egyik erős bástyája, hanem a szín­pompás virágok, az illatos szegfűk városa is. Tett és virág. Távoli és mégis oly közelinek is nevez­hető fogalmak. Codlea ma már nem csupán Brassót és környékét, hanem az országot és a távoli főváro­sokat is elárasztja ezerszínű virágaival. A Brassó felől érkezőket az út két oldalán frissen meszelt törzsű fák fogadják - összesen 10 000 fa tör­zsét meszelték újra a szorgos cocleaiak. És ebbe az adatba nem számítottuk be azt az 5 000 gyümölcs- és díszfát, amelyeknek a csemetéit ezen a tavaszon ül­tették el a parkok, utcák, terek ugyancsak frissen ültetett 10 000 virágtövével együtt. A cocleaiak köz­társaságában román, magyar klasszikusokat, szocialis­ta országok egykori és kortás szerzőit, az egyetemes drámairodalom klasszikusaik műveit, nyugati szer­zők haladó, humanista töld10 alkotásainak bemuta­tóit hirdetik a falragaszok, magyarázzák a műsorfü­zetek. Pillanatig sem feledeztünk meg, nem feled­kezhetünk meg a székváros, és tágabb értelemben a táj lakosságának elvárásiról, az igények és leho­galmát, városuk szeretetét példázza a több ezer ha­zafias munkaóra nyomán újjászületett városi park, a nemsokára megnyíló szrandhoz vezető korszerűsített utak, a környező erdő tisztasága. Ez utóbbi főként a tanulók, a KISZ-tagok buzgalmát dicséri. Említésre méltó, hogy ettől az évtől kezdődően a megyei KISZ- bizottság, tehát tulajdonképpen a fiatalok lettek a strand névleges gazdái. Ugyancsak a fiatalok a gaz­dái az idén felépült két új munkásszállásnak, két hó­nap múlva pedig további kettőbe költözhetnek be a város ifjú dolgozói. S az építők szorgalmát dicséri, hogy az idei évre tervezett 80 lakrészbe beköltözhet­tek a személyi tulajdonú lakások gazdái. És a legif­jabb nemzedékről se feledkezzünk meg: az idén 100 gyermek számára nyílt új óvoda városunkban. Közügyi, társadalmi tevékenységen, eredményeken és megvalósításokon kereztül kívántam érzékeltetni a cocileaiak viszonyát a munkához, amely végső so­ron a szocialista hazafiság legfontosabb, legdöntőbb fokmérője. De épp így idézhettem volna ipari ered­ményeket is, a nemrég üzembe helyezett kombinált­ tőségek olyanfajta egyeztetéséről, hogy ezen a szín­padon évadról évadra jelen legyen az emberséges, szocialista etikára, a népek, nemzetek barátságára, a nemzetiségi entitás ismeretére serkentő-sarkalló színpadi mű — úgy, ahogy azt igényli tőlünk az öt­venötödik születésnapját ünneplő Román Kommunista Párt művelődési programja. SYLVESTER LAJOS takarmány­gyár 140 000 tonnás évi termelését, a Co­lorom üzem országos ágazati élenjáró címét, kitünte­tését a Munkaérdemrend első fokozatával stb. Ezek is az új típusú ember szocialista tudatát tükrözik, amely igen fontos hajtóerő: az országért dolgozva önmagamért, önmagamért dolgozva az országért dol­gozom. Ezt vallják a román és a magyar nemzetisé­gű dolgozók mellett Codlea német nemzetiségű dol­gozói is, akik közé magam is tartozom. Nyelvünket, kultúránkat, szokásainkat ápolva, román, magyar és más nemzetiségű testvéreinkkel közösen dolgozunk hazánk, tehát önmagunk jövőjéért-haladásáért. Codlea tavasza­­ az ország tavaszának része. Eb­ben a tavaszban ünnepli megalakulásának 55. évfor­dulóját a Román Kommunista Párt — győzelmeink tervezője és irányítója. Ő vezetett el a jelen vívmá­nyaihoz — ő villantja fel előttünk a lelkesítő jövő ké­pét. A jövőét, amelyet mindennapi szorgos munkával nekünk, magunknak kell emberközelbe hoznunk. Szor­gos munkával, a jó munkának kijáró világgal. MARGARÉTA KRAUSS, az RKP Codlea városi bizottságának titkára, a város polgármestere példája növekvő erővel hatja át életünket, arccal a kommunista jövő felé sorakozó mindennapjainkat. Az új vállalásának, ösztönzésének, hirdetésének százszo­ros bátorsága ma állandó pártfeladatként áll előt­tünk, amelynek egész gondolkodásunkat, egész cse­lekvésünket meg kell határoznia.. Joggal tolakszik elő a kérdés: napjainkban, amikor a Román Kommunista Párt egész politikai-társadalmi­­gazdasági életünk vezető ereje, szükséges-e még ez a százszoros bátorság? Az élet, mindennapi életta­pasztalatunk igennel válaszol a kérdésre. Mert az új — az élet bármely területén jelentkezne — mindig egy magasabb minőséget, eleve szembefordulást jelentő régi szokásokkal, beidegződésekkel, a testi-szellemi tunyasággal, a kényelemszeretettel. Határozott igen a válasz a kérdésre, mert szocialista hazánk kortárs történelme, a sokoldalúan fejlett szocialista társa­dalom megteremtésének új szakasza nem a várako­zások, hanem a tudatos cselekvések kora. APÁTHY GÉZA SZÁZSZOR BÁTRAK LENNI A Román Kommunista Párt megalakulásának öt­venötödik évfordulóján — hazánk újkori történelmének új szakaszában — fellebbezhetetlen igazságként ivódik tudatunkba a felismerés, hogy ez az öt és fél évtized az új vállalásának, ösztönzésének, hirdetésének az időszaka. A haza mai életének minden területe fél­reérthetetlenül amellett érvel, hogy a párt egész, te­vékenységének olyan emberek szabtak célt és irányt, akik százszor mertek bátrak lenni. Akiknek százszoros bátorsága mindenekelőtt abban nyilatkozott meg, hogy adott politikai-társadalmi-gazdasági körülmé­nyek között mindenkor vállalták az új eszmék, új meggyőződések hirdetését, s akik a forradalmi harc és építés gyakorlatában százszoros bátorsággal sze­reztek érvényt az új megoldásoknak, az új eszközök­nek. Ebből a jövőbe­ tekintő magatartásból fejlődött ki kommunista pártunk egyik legszilárdabb és leg­szemléletesebb jellemtulatlonsá­ga: a bátorság, az új bátorsága. Mert a történelmi cselekedetek egész sora bizonyítja, hogy ez a bátorság még a forradal­mi harc legromantikusabb pillanataiban is a valóság és az erőviszonyok tisztánató megítéléséből, a mar­xi-lenini tanítás útmutató­iból fakadt. Ez a bátor­ság ötvenöt esztendős komrmunista pártunk egyik leg­értékesebb — ha ugyan mi a legértékesebb - ele­venen munkáló hagyománya, valamennyiünk legösz­­tönzőbb eszményképe, amely annyira nyilvánvalóan testet ölt mind belpolitikai mind külpolitikai síkon e­­gész pártunk, személyesei NICOLAE CEAUSESCU elvtárs egész tevékenységében. Ma éppen a kommunistáknak, a politikai-társadal­mi újítóknak köszönhetően a százszoros bátorság KOMMUNISTÁNAK LENNI MA HALNI TUDTAK ÉRTE. EMLÉKÜKET NEMCSAK ÉVFORDULÓK IDÉZIK. KOMMUNISTÁK VOLTAK. SOKAN HARCOLTAK ÉS MEGHALTAK ÉRTE. ÉS NEKÜNK HAGYÁK ÖRÖKÜL A HARCOT: ÉLNI ÉRTE. OK A HARC HŐSEI VOLTAK, NE­KÜNK A HÉTKÖZNAPOK HŐSEIVÉ KELL VÁLNUNK. MERT A MINDENNAPI MUNKA, A HÉTKÖZNAPOKON VALÓ HELYTÁLLÁS A MI HŐSIESSÉGÜNK PRÓBAKÖVE. A KOMMUNIZMUST MI FOGJUK MEGTEREMTENI, „EZ A M­­UNKÁNK, S NEM IS KEVÉS". MIT JELENT KOMMUNISTÁNAK LENNI? ENGEL! ÍRTA MARXRÓL, HOGY FŐ JELLEMVONÁSA ÁLLHATATOSAN EGY CÉLRA TÖREKEDNI, BOLDOGSÁGNAK A KÜZDÉST, BOLDOGTALANSÁGNAK A MEGHÓDOLÁST TARTJA. MILYEN A KOMMUNISTA? MINDIG ÉS MINDENBEN, BÁRHOL ÉS BÁRMIKOR HARCOL ÉS FORRADALMÁR, MINDENT - GONDOLATOT ÉS TETTET - EGY CÉLNAK, A LEGFONTOSABBNAK RENDEL ALÁ, REN­DÍTHETETLEN HŰSÉGGEL KÜZD A KOMMUNISTA HOLNAPÉRT. MEGTANULTAK FELELŐSEN ÉLNI. TÖBBET TUDN­ÁL TÖBBET TENNI. EMBEREK, DE MEGTANULTAK KILÉPNI ÖNMAGUKBÓL, MEGTANULTAK TÚLLÁTNI ÖNÖS ÉRDEKEIKEN, MINDANNYIUNKÉRT, A HAZÁÉRT, A JÖVŐÉRT. BELSŐ HITTEL Évfordulós számvetései rendjén a patriotizmusról és a forradalmi igazságról kérdez a BRASSÓI LAPOK. Csak egy pillanatra tűnődöm el, miként társul ilyen szorosan ez a két elvont eszmény, nyomban érzem, hogy talán nem is lenne szabad külön-külön beszél­nünk róluk. A forradalmi igazság nyilván minden elő­ítélettől (saját előítéletétől is) mentes, őszinte igaz­ság a való világ, a történelem, a feladatok, eredmé­nyek és gyengeségek megítélésében, s lehetne-e más szemszögből tekinteni, más igénnyel vizsgálni a pat­riotizmust ? A hazaszeretetet nem lehet behe­lyettesíteni semmivel, a szülőföld szerelmével sem, noha kétségtelen, hogy szülőföldhűség nélkül nincs patriotizmus, a szülőföld éltető hagyományai nélkül nem létezik igazi kötelességtudat és felelősségválla­lás országos méretekben és egyetemes emberi ér­vénnyel. Petőfi, a szülőföld forró lelkű énekese (min­denki szülőföldjét énekli a költő) azt is leírta, hogy „haza csak ott van, hol jog is van"; éppen a szülő­föld jogainak kiszélesítése, elmélyítése vezet az or­szághoz, a patriotizmus érzelméhez. A kommunisták - akik ötvenöt évvel ezelőtt alakították meg pártjukat Romániában - első pillanattól azt hirdették, hogy a valamennyiünk számára oly kedves tájakat, falukat, városokat a kivívott szocialista jogok, a meghurcolt forradalom válthatja hazává, vagyis más minőséggé, minden fiának egyaránt otthonává. A patriotizmus egyéni érzelem, közösségi érvénnyel. De csak akkor élhet és éltethet, ha magamból indul ki, önkéntes szépségében ez az érzés saját lelkem­­ből fakadva éri el a kisebb és nagyobb közössége­ket, vállalja a nagyobb összefüggéseket. Magyarázat­tal tartozom. Tanulmányozásra félretett újságok kö­zött az egyik a Szocialista Egységfront Országos Ta­nácsának áprilisi üléséről tudósít. Ezen a tanácsko­záson mondta a Román Kommunista Párt főtitkára, NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs: „Magától értetődő, hogy a hazafias nevelésben abból kell kiindulnunk, hogy hazánkban románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek élnek, hogy bizonyos területeken a tör­ténelem folyamán együtt éltek, együtt dolgoztak, har­coltak és fejlődtek. Helyben jegyezték meg itt, hogy lényegében a román nép a román nemzet kialaku­lásával és fejlődésével egyidőben, szoros egységben jelentkeztek a magyar és a német nemzeti entitások, hogy éppen ez a folyamat adja meg nemzetünk, né­pünk sajátosságát, amely az együttműködés és a ba­rátság szellemében formálódott és fejlődött, megért­ve azt, hogy jövője nemztiségi különbség nélkül a haza összes lakosainak silárd szolidaritásán alap­szik . Majd pártunk főtitkára tovább újra hagsúlyoz­­ta, hogy határozottan vissa kell utasítani minden o­­lyan felfogást, amely „tagadja a nemzet és a nem­zetiség létét”. Alapvető elvi megállapítások ezek, a­­melyekhez miként közeled­etek én, Románia magyar nemzetiségű, magyar anyanyelvű és kultúrájú állam­polgára, tehát a románia magyar entitás, közösség része? Patriotizmusom híte attól függ, hogy vála­­szom milyen : hideg szöny-e vagy a magam sorsában keresem az ország jövőjét, össze­hangolva, tehát az ország távlataiban meg­keresem a magam megmaradását, nem csupán egyénként, de­­ éppen ez a fontossága az entitás hangsúlyozásának , mint a romániai magyar nemze­tiség, közösség, nemzeti entitás egyik alkotó eleme. Valahogy úgy válaszolnék én ,és miként ugyanazon a tanácskozáson a bukarest német napilap, a Neuer Weg főszerkesztő-helyetti SG­ Ernst Breitenstein elv­társ, akit idéznem kell, helyettem is szólt, ekképpen: „Mert egy dolog bizonyust éspedig az, hogy a romá­niai szászok és svábok, akik ennek az országnak a német nemzetiségű lakosáét alkotják, nem ki tudja, hol, valahol másutt, hanem ott, Romániában, hazánk területén, évszázadokon át tartó folyamat során ala­­kultak önálló etnikai ez a la­­kosság évszázadokon át meg tudta őrizni azonossá­gát, akkor ez annak a közös munkának és közös harc­nak köszönhető, amelyet a román néppel és a ma­gyar lakossággal együtt folytattak ezeken a tájakon. És ha ez a lakosság bizalommal tekinthet a jövőbe, tudván, hogy továbbra is létezni fog, mint nemzeti entitás, akkor ez a Román Kommunista Párt bölcs nemzeti politikájának köszönhető, amelyben a párt főtitkárának személyesen rendkívüli érdemei vannak". Történelmi tények tanúsítják, hogy 55 évvel ezelőtt, az alapító tanácskozás román, magyar, német, zsidó, szerb és más nemzetiségű résztvevői, a harcra és győzelemre szervezkedő proletariátus képviselői u­­gyanígy gondolták és vallották, hiszen másként nem is gondolhatták és vallhatták a nemzeti és nemzetisé­gi lét, a megmaradás, az érdekazonosság és testvé­riség távlatait az általuk megálmodott, s később any­­ngiuk életáldozatával megerősített jövőben. BE­KE GYÖRGY Az Ismeretlen Kommunista Először azt kérdezték tőle kik voltak felbujtói Egy pillanatig elgondolkodott Hérakleitosz / panta rhei Galilei / és mégis mozog Schiller / egy­ testvér lesz minden ember Petőfi / ha majd a bőség asztalánál Lenin Szóval: Lenin ezt jól megjegyezzük magunknak. Majd azt kérdezték tőle melyik a kedvenc színe A zöld / almafalevél a kék / sziromharang a sárga / fenyőforgács a fekete / széncsillogás a fehér / vagy a vörös / szenvedély Szóval: a vörös szenvedély ezt jól megjegyezzük magunknak. Későbbi korban azt kérdezték tőle kik a barátai Az északi / fókavadász a keleti / rizsültető a déli / tevepásztor a nyugati / olvasztár Szóval: a nyugati olvasztár ezt jól megjegyezzük magunknak. Végül azt kérdezték meg tőle mit kívánna magának Gondolkodás nélkül felelt ütemet / munkában nem tapsban verítéket / munkában nem igában kenyeret / munkában nem gerinchajl­ításban fényt / de mások számára is Mások számára is ezt jól megjegyezték maguknak. S az osztályharc bugyraiba vetették. Azóta — hogy eltakarja fel-felburjánzó gyöngeségeinket — az Ismeretlen Komztuinista emlékműve emlékező lelkünkben emelkedik. Két ünnep közt munkás hétköznapon tövébe friss gondolatvilágot kellene elhelyeznünk. Ezt jól jegyezzük meg magunknak. HARC ÉS MUNKA A szocializmus harcban született és munkában tel­jesedik ki. A harcot, akárcsak a munkát, a társadalmi fejlő­dés törvényei szerint gondolkodó-cselekvő élcsapat — a kommunisták pártja — irányította-irányítja biztos kézzel hazánk területén immár 55 éve Harc és munka - 55 év történelmének szintézise ez. A munkák, milliók soha nem tapasztalt méretű társadalom­építő erőfeszítéséé. A legnagyobb alkotó tevékenységé, amelyre valaha emberi társadalom vállalkozott. Kétségtelen: a szocialista és a kommu­nista társadalom eszméje az emberi elme legnagy­szerűbb, legmagasztosabb alkotása. Az is kétségte­len, hogy felépítésük a történelem legnehezebb, leg­összetettebb vállalkozása. A szocializmus és a kom­munizmus csak úgy válhat valósággá,­ ha a társa­dalom minden erejét tökéletesen egybehangolva a cél szolgálatába tudja állítani. Mindez a társadalom életének eddig ismert legtökéletesebb megszervezé­sét feltételezi. A társadalom életének megszervezése, erőforrá­saink maximális kibontakoztatása a dolgozók élcsa­patára, a kommunisták pártjára hárul. Harc és munka - 55 év történelmének szintézise ez. A politikai-társadalmi harc első soraiban küzdeni, ha kellett életed árán is: ezt jelentette kommunis­tának lenni a múltban. A társadalomépítés első so­raiban dolgozni erőd és tehetséged egészének igény­be vételével: ezt jelenti kommunistának lenni ma. A munka tartalmát, milyenségét az új társadalom építésének közvetlen feladatai határozzák meg. A XI. Kongresszus, amikor a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszát a tudomá­nyos-műszaki forradalom ötéves terveként határozta meg, tulajdonképpen munkánk konkrét tartalmát kör­vonalazta. Ennek szellemében mi itt Brassóban a termelés fejlesztése szempontjából ma a műszaki té­nyezők javítását tekintjük elsőrendű pártfeladatunk­nak, kommunista voltunk próbakövének. A termelés egyszerű fokozásának követelményén túllépve a ter­mékek minőségének javítására, a termelési folyama­tok műszaki színvonalának emelésére és a dolgozók szakmai képzettségének növelésére fektetjük a hang­súlyt. Így kerültek a pártszervek és -szervezetek tevé­kenységének középpontjába olyan kérdések, mint a gyártmányfejlesztés, a korszerű műszaki eljárások be­vezetése, a házi gépgyártás fokozása, az automati­zálás szélesítése, a szakképzettség általános színvo­nalának emelése. A traktorgyárban például az új ön­töde beindításakor a szükséges szakembereket a pártalapszervezetek közös akciója biztosította. A te­hergépkocsi-vállalatban az aggregát- és a tengely­részlegek pártalapszervezetei közösen vállalták a mű­szaki folyamat átszervezése idején a termelés folya­matosságának biztosítását. A brassói kötöttáru-gyár pártszervezete a melana-szál minőségének javítása érdekében megbeszélést kezdeményezett a săvineşti-i kombinát, valamint a fonodák pártszervezeteivel. A megbeszélés eredményeként átfogó intézkedési tervet dolgoztak ki. Az építkezési vállalatok pártszervezetei ugyanakkor a város területén lévő raktárakban terem­tettek rendet és jobb megőrzési lehetőségeket egy nagyszabású közös akció eredményeként. A municí­­pium kereskedelmi hálózatának átszervezésével, át­csoportosításával kapcsolatos széles körű vizsgálatok elvégzését a kereskedelmi dolgozók pártszervezete vállalta magára. Mindezek a szervezési akciók a pártszervek, a kom­munisták részéről a társadalomépítés új szakaszának megfelelő újszerű, magasabb szintű részvételt, fela­datvállalást igényeltek. Bár a munkával szembeni kommunista magatartás kiszélesedésének és elmé­lyülésének eredményei konkrét mértékegységben ne­hezen mérhetők, kétségtelen, hogy Brassó mu­­nicípium gazdasági egységei által elért idei kiváló eredmények elsősorban ennek tudhatók be. Az a tény, hogy az első négy hónap folyamán Brassóban kivétel nélkül minden vállalat teljesítette, illetve túl­teljesítette tervét — municípiumi szinten ez 263 mil­lió lej értékű áru terven felüli előállítását jelenti -, meggyőzően bizonyítja, hogy e fontos ipari központ párttagjai megértették: munkával szembeni maga­tartásuk kommunista mivoltuk első kritériuma. Harc és munka - a Román Kommunista Párt 55 éves történetének szintézise. A harc a múltat — a munka a jelent és a jövőt szimbolizálja. MIHAI TOTIA, az UKI* Brassó municípiumi bizottságának titkára —irr mu limn I un mm mini hum KITOÓK JÁNOS tőkés-földesúri rendszer elnyomó apparátusának hírhedt eszközei: a Tirgu Jiu-i láger és a moftanai börtön 19. SZÁM 4—SLIWI?­

Next