Brassói Lapok, 1975 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1975-05-31 / 22. szám
Negyedszázados küldetés Huszonöt évvel ezelőtt Brassó egyik legjellegzetesebb középkori műemlékében, a főtéri Tanácsházban, első látogatóit fogadta a múzeum, amely eleinte két - képzőművészeti és néprajzi - részleggel nyílt meg. A kiállítási anyag a Barcasági Múzeum, valamint az Astra művelődési egyesület gyűjteményéből állott össze. Kevés idővel azután a múzeum egy újabb részleggel bővült, a történelmi részleggel, amely felhívta a figyelmet annak szükségességére, hogy Brassóban - Moldva, Havasalföld és Erdély sokoldalú érintkezésének e gócpontjában történelmi múzeum működjék. A történelmi részleg már kezdeteitől fogva kifejezte a város és környéke lakosságának gazdasági-társadalmi-szellemi életében bekövetkezett változásokat, a románok, magyarok és németek évszázados együttélését. A múzeum, amely néhány ezer kiállítási tárggyal indult, ma közel kétszázezer tárgyi és írott ereklyét bocsát közszemlére a régészet, numizmatika, lapidárium, a középkori, újkori és jelenkori történelem és művészet, az etnográfia és más területek tárgyköréből. Fennállásának negyed százada alatt valóságos múzeum-hálózattá fejlődött, amelyben nagyszámú szakember tevékenykedik. Központja változatlanul a Tanácsház maradt. Az itt berendezett történelmi múzeum Románia történelmének összefüggéseiben Brassó és Brassó megye történelméből üzen a közép-paleolitikum, a dák korszak, a római uralom, a román nyelv és a román nép kialakulásának idejéből, a hűbéri államalakulatokról, Brassó és a román országok kapcsolatairól, valamint az újkori Brassóról, amely jelenleg, a XI. Pártkongresszus dokumentumainak szellemében, új lendület időszakát éli. A Takácsok bástyájában, amely a középkori város egyik erődítménye, a brassói vár és a barcasági feudális erődítmények világában találja magát a látogató. Az öt éve új székhelyre költözött és időközben gazdagodott Művészeti Múzeumban Andreescu, Grigorescu, Tonitza, Luchian, Pătraşcu, Pallady, Iuculescu és más élvonalbeli mesterek művei mellett számos brassói művész, köztük Mişu Popp, Hans Eder, Mattis Teutsch János, Elena Popea valamint a kortárs hazai és brassói képzőművészek alkotásait tekintheti meg a látogató. A Mureşianuk emlékháza a román értelmiségieknek a XIX. és XX. századi román kultúrához való hozzájárulását, Brassó és a román országok, valamint a románok, magyarok és németek művelődési kapcsolatait szemlélteti, a Gheorghe Dima-emlékház pedig a neves román zeneszerző emlékét őrzi. Nagy vonzerővel rendelkezik az Olimpia sportkomplexum főépületének emeletén berendezett sportmúzeum is, amelyben különböző sportfelszerelések, trófeák, oklevelek nyújtanak betekintést a város sportéletének régi és új történelmébe. A múzeumi hálózat a rupeai és szecselevárosi néprajzi múzeumokkal teljesedett ki, amelyek a vidék népéletéből ésművészetéből közvetítenek rendkívül értékes üzeneteket. Az új egységekkel, a levéltári és helyszíni kutatások eredményeként új kiállítási tárgyakkal gazdagodó múzeum-hálózat az évek során közel két és fél millió látogatónak tolmácsolta az évek-évszázadok-évezredek hazafias üzenetét. De a múzeumlátogatás csak egyik formáját képezi a ,,párbeszédeknek", mellette — minden egységben — a közönség hazafias nevelésének változatos módszerei váltak gyakorlattá. Több mint harmincötezer megnyilvánulás -előadás, szimpozion, tudományos ülésszak, múzeumi est, irodalmi-zenés összeállítás, színházi előadás, osztályfőnöki óra, KISZ-tagfelvétel stb. - képviseli az elevenebb, közvetlenebb nevelési formákat, s a Titus Hasdeu igazgató által vezetett munkaközösség szorgalmas munkamódszerét, kezdeményezőkészségét fejezi ki a néhány ezerre emelkedő időszaki és vendégkiállítás is. A múzeum-hálózat egyszersmind a tudományos kutatómunka laboratóriuma is. Számos katalógus, album, kiállításkalauz mellett a múzeum Cumidava című évkönyvében közzétett több mint kétszázötven tanulmány vall e tevékenység eredményességéről. A Brassó megyei múzeum munkaközössége - az intézmény fennállásának negyedévszázados évfordulóján — nemes küldetésének szép eredményeit veheti és veszi számba, de azzal a felismeréssel, hogy az eddigi eredmények újabb eredmények kiindulópontját képezik. További munkájához, amelyet nemcsak a város, hanem az ország-világ kísér figyelemmel, sok sikert kívánunk. APÁTHY GÉZA Pham Gian Gians* Boldogság Pham Van Don: Béke (saikkfestmény) ■ 1975. VI. 31. BL Pedagógiai fórum Az oktatás és a tudományos kutatás kapcsolatáról Pártunk és államunk megkülönböztetett figyelmet szentel az ideológiai és politikai nevelőmunka szüntelen javításának, éppúgy, mint az oktatás, a termelés és a tudományos kutatás kapcsolata erősítésének. A párt XI. Kongresszusa az elért eredmények elemzése alapján olyan programot dolgozott ki, amely kijelöli a következő másfél évtized feladatait a nevelés terén is, figyelembe véve a lehetőségeket, a tudományos-műszaki forradalom vívmányait és társadalmi hatásait. Az elmélet és gyakorlat közötti kapcsolatnak igen fontos szerepe van a nevelésben. A feladat és a cél az, hogy a tanügyi káderek az iskolában végzett oktató-nevelő munka mellett tudományos kutatást is végezzenek. A tanügyi káderek kolozsvári továbbképző intézetéhez számos levél érkezett, amelyekben ez a kérdés merül fel: milyen témakört lehetne választani kutatás céljából, és hogyan lehet azt sikeresen megoldani. Válaszként egy mintául szolgáló dolgozat tematikáját szeretném röviden elemezni. Csíki Györgynek, a brassói Unirea líceum tanárának tudományos dolgozatát kitűnő értékeléssel fogadta el a vizsgáztató bizottság, elsősorban azért, mert tematikája és a feldolgozás módja nemcsak ma, hanem az elkövetkező időszakban is helytálló. Márpedig a tudományos kutatásnak ez az alapvető követelménye. A dolgozat témája - A történelemtanítás hozzájárulása a tanuló ifjúság tudományos világnézetének kialakulásához és ideológiaipolitikai neveléséhez - olyan komplex kérdéseket foglal magába, amelyek egyedüli helyes értékelése csakis a párt marxi-leniai politikájának a szellemében lehetséges. A világnézet kialakulásának egyes problémái, fogalma és helye a nevelés folyamatában — ezt a címet adta a szerző dolgozata első fejezetének. Ez önmagában is témája lehetne egy nagyobb lélegzetű dolgozatnak, de a szerző helyesen szelektál, a lényegre összpontosít. Az RKP legújabb dokumentumai alapján, a marxi-leniai tanítás szellemében mutat rá pártunk politikájának tudományos iránymutató jellegére és annak fontosságára az ifjúság világnézeti, ideológiai-politikai nevelésében. A szerző hangsúlyozza, hogy a tanárnak kezdettől fogva a dialektikus materialista világnézet, a marxi-leniai tanítások szellemében pártunk politikájának megértésére és elsajátítására kell nevelnie tanítványait. Mivel az iskolai program és a tankönyv bizonyos korlátok közé helyezi a tanár munkáját, az egyéni hozzájárulásnak nagy szerepe van a tanuló világnézetének alakításában. Csíki György ezt úgy oldotta meg, hogy munkáját a tanterv anyagának csomópontjaira összpontosította, erre alapozta összegező-általánosító megállapításait. S ezeket természetesen konkrét tényanyaggal, gazdag példatárral támasztja alá. A történelemtanítás szerepe és helye a világnézeti nevelésben című fejezetben világosan bemutatja azokat a lehetőségeket és eredményeket, amelyeket a tantárgy tanítása biztosít. A történelmi tényanyag magában hordozza annak lehetőségét, hogy általa jól meghatározott nevelőhatást érjünk el. Az eredmény viszont nagy mértékben függ a tanár munkájától. Mivel a történelmi tényanyag és annak tanítása kimondottan világnézetformáló tantárgy, a történelemtanárnak is állandóan képeznie kell magát, lépést kell tartania a társadalmi tudományos kutatás legújabb eredményeivel, az új módszerekkel, eszközökkel, eljárásokkal, hogy a tanítási órán megfelelő hatékonyságot érhessen el. Ide tartozik a tantárgy megszerettetése is. A szerző tényanyaggal bizonyítja, hogy a sok számadat és esemény bemagolása, azok pillanatnyi felhasználása kifárasztja a tanulót és nem tud a lényegre koncentrálni. Különösképpen ki szeretnénk emelni a harmadik fejezet - A tudományos világnézet kialakulásában használt módszerek, eljárások és eredmények — tényanyagának a fontosságát. Itt domborodik ki a maga sokoldalúságában a tanárnak a tanulmányozott kérdésekhez való hozzáállása, hozzáértése, egyénisége. Nem száraz tényanyag felsorolásáról van szó, hanem azoknak a kérdéscsoportoknak az elemzéséről, amelyek a tanár nevelő munkáját a legjobban jellemzik, és azokról a gyakorlati kísérletekről, amelyeket egy lelkiismeretes líceumi tanár a rendelkezésére álló didaktikai eszközökkel elvégezhet, hogy megfelelő elméleti következtetéseket vonhasson le. A sikerek és a buktatók ok-okozati összefüggése talán ebben a fejezetben domborodik ki a legjobban és a legmeggyőzőbben, bár az egész dolgozat logikus egységet-egészet alkot. A szerző példákkal, érvekkel bizonyítja, milyen káros hatása lehet a tanulók világnézetének kialakításában egy hibás módszer alkalmazásának. A tanuló ifjúság soraiban olykor még megnyilvánulnak misztikus, maradi felfogások, amelyek ellen óvatosan és határozottan, meggyőzően, világosan és egyértelműen kell állást foglalni. A dolgozat utolsó fejezetének címe: A világnézeti nevelés néhány kérdése a tanítási órán kívül. A szerző elméleti és gyakorlati síkon tárgyalja a közösségi élet megszervezésének jelentőségét a világnézeti nevelésben. A tanuló ifjúság iskolán kívüli életének szervezése, irányítása és ellenőrzése nem lehet elszigetelt, ötletszerű akció, ez szorosan hozzákapcsolódik az iskolában végzett nevelő munkához, annak a folytatása-kiegészítése más eljárásokkal és más körülmények között. Az önfegyelem követelményei, a helyes magatartás kialakítása, a munkára való nevelés, az egymás iránti figyelem, a kölcsönös segítség mind megannyi jellemvonása a helyesen értelmezett közösségi élet kialakításának. Az iskolán kívüli tevékenységi formák tárgyalásánál Csiki György behatóan foglalkozik a KISZ-szervezetek szerepével, a különböző szakkörök feladatával és hatáskörével, az iskola és a család kapcsolatával, a kulturális élet nevelő-szórakoztató jellegével és más olyan kérdéssel, amely közvetve vagy közvetlenül hozzájárul a tanulók világnézetének alakításához. Ez a tudományos dolgozat jó példa arra, hogyan lehet és kell egy komplex nevelési kérdést tudományos igénnyel és színvonalon feldolgozni, és támpontul szolgálhat az ezután készülő ilyen jellegű témájú dolgozatoknak is. BALLA EMIL egyetemi tanársegéd, a tanügyi káderek kolozsvári továbbképző intézetének lektora „Ugyan mi segítettem a szárazon és tengeren egyaránt oly hatafios belga népet a spanyolok tűrhetetlen igájáruk lerázására ? Mi adta vissza régi szabadságát ? Az akadémiák, mondom. Mi tartja folytonos virágzó életerőben ? Az akadémiák és a főiskolák. És e dologban bizony főleg azt tartottam mindig csodálatosnak, hogy valamennyi akadémiájukat a spanyol háború folyamán állították fel Megfontolták ugyanis, hogy az ellenség támadását visszaverni, vad erőszakát megtörni, a békét helyreállítani más erővel nem képesek, mint ha a szenátorok gyűlését a jogi és más fakultásokon megkoszorúzott doktorok alkotják“ — így lelkesedik Apáczai a hollandiai iskolai és oktatási állapotokon. Pedig nem a jogi és más fakultások doktorai vívták ki a holland függetlenséget, hanem a mesterséget űző szorgalmas polgárort s a hozzájuk csatlakozó elkeseredett parasztik- A ..doktorok“ viszont megfogalmazták a követeléseket, s mikor győzött a polgárság, törvényes kereteket ácsoltak az új rendnek. Persze, ezt mi látjuk így, akiknek három évszázaddal érettebb a történelemszemléletünk. Számunkra Apáczai társadalmi képe olyannak tűnik, mint egy csúcsára állított piramis. Hiszen tudjuk, hogy a tudományok és a tét teremtett, amely a szocialista forradalmak koráig alapvetően meghatározta a világtörténelem menetét. Mit láthatott mindebből egy Hollandiában tanuló fiatal hazai értelmiségi? Aligha sokkal többet, mint amennyit Apáczai is észrevett. De ne feledjük, ezek a fiatalok szinte kivétel nélkül hazafiak voltak, mert otthon és külföldön azért tanultak, hogy tudásukat népük szolgálatába állítsák. Számukra az volt az alapvető kérdés, hogy hol kezdjék el vagy hol folytassák népük és hazájuk felemelését arra a színvonalra, amelyet a külországokban tapasztaltak. Talán nem is tévedtek olyan nagyot, amikor az iskolahálózat kibővítését és színvonalasabbá tételét jelölték ki fő célul. Legfennebb arra nem gondoltak és nem is gondolhattak, hogy egy adott iskoláztatási szint csak a neki megfelelő társadalmi fejlettségi szinten virágozhat tartósan. Az iskola, amelyről Apáczai és legtöbb társa álmodott, két szempontból is különbözött az akkori hazai iskoláktól és kollégiumoktól: egyrészt bennük a puritán eszméket nyíltan lehetett volna hirdetni s a descartes-i filozófiának semmi sem állhatta volna útját, másrészt ezekben az DÁNÉ TIBOR művészetekel- és fenntartója a termelő, a javakat előállító munka. Viszont az is igaz, hogy a gyakorlati munka — amint mondani szokás: „a termelés“ — éppe úgy nem nélkülözheti a tudományok megújító, néha forradalmasító hatását, mint a növények a nap fényét. Termelő munka és tudomány, diadalmas forradalom, függetlenség és tudomány- meg művészetpártolás egymást feltételező társadalmi jelenségek. Hollandia állam: függetlenségét éppen abban az esztendőben, 1548-ban ismerték el általánosan, amikor Apáczai ebbe az országba érkezett. A holland gyarmatbirodalom akkor már nagyobb, mint V. Károly birodalma volt, aki pedig azzal büszkélkedett, hogy az ő országaiban sohasem nyugszik le a nap. És ne feledjük: amikor a németalföldi tartományok elkezdték a függetlenségi küzdelmet, a spanyol király háromszázötvenszer nagyobb terület felett uralkodott, mint Hollandia! Csakhogy a spanyol uralom — különösen II. Fülöp alatt — rabló, kizsákmányoló politikát folytatott, üldözte a területén lakó s leginkább mesterséget űző, tudományokkal foglalkozó mór (arab), zsidó és polgári spanyol népcsoportokat. Ezek aztán a fegyveres háborgatás és az inkvizíció elől az északafrikai mohamedáni vagy a protestáns holland területekre menekültek, sőt egy csoportjuk Bethlen Gábor jóvoltából éppen Erdélyben talált menedéket A konkvisztádorok összeharácsolt aranyai, kincsei pedig finom szövetekért, bútorokért, fényűzési cikkekért az ipart űző, szorgalmas, puritán módon takarékos, szigorú munkafegyelmet tartó holland, francia (hugenotta), angol és svájci polgárok birtokába kerültek, s a XVII. század közepére a spanyolok és portugálok rablott arámyai a holland, angol és hugenotta polgárokádáiba és bankjaiba vándoroltak, de akkor már ők voltak a világ legfejlettebb iparának tulajdonosai is! Az eredeti tőkefelhalmozás történeti időszaka alig egy évszázad leforgása alatt lezéjtott és olyan hatalmi helyre„újmódi“ iskolákban a matematikai és természettudományi oktatásnak nagyobb teret szenteltek volna. Világos, hogy az iskolareform célja — bocsánat a korszerűtlen kifejezésért! — az volt, hogy az antifeudális törekvések számára agitációs bázisokat teremtsenek. Pedig mikor Apáczai Hollandiába érkezik, a németalföldi polgárság már nem érdekelt a haladó vagy éppen forradalmasító ideológiák terjesztésében. A hatalmat szilárdan a kezében tartotta, és államát is elismertette a világ minden számbajöhető uralkodójával. Tehát mind politikai, mind ideológiai téren konszolidációra törekedett. Ez nem is volt olyan könnyű dolog, mert a La Manche túlsó partján, Angliában éppen akkoriban királyt nyakaztatott az angol parlament, és szerte Európában sok kiváló gondolkodó már ismerte és elismerte Descartes-ot. A holland polgári hatalom — mi mást tehetett? — megtiltotta, hogy egyetemein a rendkívül jól fizetett tanárok Cartesius tanait előadják. Csakhogy akkor már nincs az országban olyan egyetem, amelyben ne oktatna legalább két-három kartéziánus professzor, a puritánus eszmék pedig mélyen behatoltak a tömegekbe. Azt, hogy a cartesiusi filozófiát ne tanítsák, el lehetett rendelni, viszont azt, hogy az előadásokat milyen szellemben tartják, nehezen tudták ellenőrizni. Így aztán a XVII. századi holland egyetemek hallgatóinak szemében a kartezianizmus a leülepedő polgári berendezésekkel szembeni nonkonformista ideológiának tűnt, s mint ilyen is meghódította az ifjúság szívét. Mert mikor legyen az ember nonkonformista, ha nem huszonötharmincéves koráig ? Szerencsére ez a nonkonformizmus az ifjakat egy olyan nagyságrendű bölcselő tanításához kapcsolta, akinek szava az évszázadokba hatol, s nem járt rossz úton, aki a XVII. században az ő nyomába szegődött! Ami a mi diákjainkat illeti, ők ebből a nonkonformista forrongásból gyűjtögették az építőköveket az otthonra megálmodott új iskolák számára! V»' -. A j . f aA Mr . W W**-' SZELLEMI LÁTOHATÁR Vietnam múzsái Vietnam őslakosa Ma a történészek szerint valószínűleg indonéz vagy az indonézekkel rokon esnik leszármazottja. Az országban több mint 60 — nyelvében, kultúrájában elütő — nemzetiség él. Az egységes nemzet kialakulása még napjainkban is tart, sőt ez a folyamat lényegében csak a felszabadító háború győzelmével bontakozik ki a rraga teljességében. Vietnam földlap helyzete adja meg a kulcsó művészetének az értelmzéséhez is Északi részén év£r Édes kínai hatás érte, középső és déli részén az indiai művészet hagyott mélyebb nyomokat De nem lebecsülendő a harmadik nagy kultúrkör, az indonéz szigetvilág hatása sem. A legrégibb fennmaralt iparművészeti alkotások. A Dong-Son-i kultikus bronzdokik Vietnamon át terjedtek el Kínába is (i.e. III. sz). Ekkoriban hódítják meg a kínai Han-dinasztia császárai Észak-Vietnamot s a vietnamiak a kínaiaktól veszik át az írást és az államszervezést; hasonlóképpen az építészet, a festészet, a szobrászat a kínai stílus jegyében fejlődik A tropikus klíma körülményei között (a levegő nedvességtartalma gyakran eléri a 10 százalékot is) csak a legellenállóbb anyagok vészelik át az idő vasfogát. Faszobrokat, festményeket legkorábban a XVII század végéről találunk. Megfestik a nép emlékezetében élő szabadsághősöket, a tengert és az őserdőt, a folyók gátjai mentén zöldellő rizsvetést, a pálma- a bambuszerdőket. A népi fametszők kedvenc témái a mitikus jelképpé növekedett tigris, az apró háziállatok, a családi élet mindennapi jelenetei. Újabb eredetűek a gyöngyházbetétes kazetták, a kézműves előállítású apróbb bútorok. De a világon az elsőséget a vietnamiak a lakkfestészetben érték el. Minden színt külön-külön visznek fel a vászonra, miután az előző már régen megszáradt. Egy-egy lakkfestmény készítése hetekig, hónapokig is eltarthat, igazi keleti türelem kell hozzá. Századunkban viszont, a francia hódítás nyomán, egyre több teret hódítottak az európai stílusirányzatok is. Sikerrel honosodott meg az olajfestés és a mai művészek munkáiban sok,európai“ áramlat vonásait fedezhetjük fel Persze, igazán maradandót, eredetit itt is csak a hagyományos formák és a modern törekvések egyesítésével alkothatnak. A vietnami nép, amely könnyen vett át szomszéd hatásokat, mindig sajátjává alakította át azokat. Különösen feltűnő a buddhista templomszobrok emberközelsége, derűt, örömöt sugárzó szemlélete. Ezt az életszeretetet viszik tovább a mai művészek is. Diep Minh Chau festő még a dzsungelben rendezte első kiállítását, vérével festett plakátot Ho Si Minh elnökről és az ifjúságról. Vietnamban a fegyverek közt sem hallgattak a múzsák De kiteljesedő erővel, felszabadultan csak a békében szólalhatnak meg. (N. K.) Brâncușiaforizmák (Századunk kiemelkedő szobrász-egyéniségének, Constantin Brâncuşi-nak az aforizmáit gyűjtötte össze — korabeli sajtókiadványok lapjairól, majd visszaemlékezések és tanulmányok sorai közül — gondos, körültekintő munkával Constantin Zărnescu, a Tribuna irodalmi és kulturális hetilap belső munkatársa. A készülő kötet kéziratából válogathattam az alábbi aforizmákat — ízelítőül és első alkalommal hazai magyar olvasóinknak.) 1). Sz L. Vessétek meg az üres, felfújt formákat — a képzőművészetben. Távolba látni az egy probléma, de oda jutni ... az egy teljesen más ügy. A szép a teljesség egyensúlya. A dolgokat nem nehéz megcsinálni, ami igazából nehéz az, hogy a cselekvés (ihlet) állapotába kerüljünk. Nem hiszek az alkotás gyötrelmében Az emberi test addig szép, amíg a lelket tükrözi. A műalkotás tökéletes bűntény — az alkotó nem hagy semmilyen bűnjelet maga után. Szobraim a vakok számára is készültek. Kiolvashatjuk a természet arculatából mindazt, ami már lelkünkben él. A művészetnek gyógyítani és pihentetni kell a szellem belső ellentmondásait. Mindez önnön sorsából ered. Vagyis: gyógyító küldetése kell hogy legyen. Én mindig egyetlen gondolatból indultam ki: a Természetből. A viszontagság edzi a fiatalt, és ez szükségesebb, mint bármi kedvtelés, azért, hogy nagy jellemmé formálódjon. Akárhogy — de előre. Életem és művészetem jelszava: mindent vagy semmit. Alkotni, művészien, csak lelki egyensúlyban és békében lehet; a békét lemondással érhetjük el. (Béke és öröm. Öröm és béke. Erről van szó!) D. SZABÓ LAJOS fordítása Várjak a folytatást Interjú Benkő Józseffel, a brassói Egyetem adjunktusával MADARAS LÁZÁR: A topológia elemei" hosszú évek óta az első olyan magyar nyelvű könyv, amelyet brassói szerző irt. De ha nem tévedek, könyve ezen túlmenően hazai újdonság is ... BENKŐ JÓZSEF: Topológiával hazánkban előttem már mások is foglalkoztak. Több tanulmány jelent meg eddig, különösen didaktikai céllal, összefoglaló munka vagy könyv azonban A topológia elemei előtt román nyelven sem jelent meg hazánkban. Ennek magyarázatát a topológia sajátos fejlődésében kell keresnünk. Napjainkban csaknem valamennyi szakember egyetért abban, hogy a matematika három alapstruktúra, az algebrai, a rendezési és a topológiai struktúrák kombinációjából épül fel. A matematika szerepének növekedése azonban egyre alaposabb topológiai ismeretek elsajátítását teszi szükségessé az összes műszaki, sőt más természetű karok hallgatói számára is, hiszen a topológiai struktúrák ismerete nélkül a felsőbb matematikát ma egyszerűen lehetetlen művelni. A topológia az a természetes keret, amelybena folytonos átalakítás fogalmát matematikailag meg lehet határozni, és mivel a valóságban a mozgások és átalakulások-átalakítások zöme folytonos, a matematika ezen ága rendkívül széles körben alkalmazható. M.L.: Milyen célt követett a könyv megírásakor, és kinek szánta munkáját ? B.J.: A könyv megírásakor két szempontot követtem. Az első az volt, hogy a könyv olvasása ne követelje meg más, magyar nyelven nem hozzáférhető forrásmunkák tanulmányozását. Ezért az alaprészt képező fejezetek mellett kitértem mindazokra a kérdésekre, amelyek ismerete nélkülözhetetlen a topológia megértéséhez. Ezzel párhuzamosan egy olyan tömör, de az összes lényeges kérdéseket napjaink igényeinek szintjén tárgyaló kézikönyv megírására törekedtem, amely tudomásom szerint a jelen pillanatban hiányzik a világ szakirodalmából. Jelen összetételében a könyv a középiskola utolsó éve matematikai tananyagának jobb elsajátításához járulhat hozzá (elsősorban a Függelék), de kézikönyvként használhatják mindazok a szakemberek — mérnökök, fizikusok —, akik a topológia elemeit elsősorban gyakorlati kérdések megoldásában igénylik, s végül jó szolgálatot tehet azoknak, akiknek a matematika a szakterületük (különösen az elméleti kutatással foglalkozó matematikusoknak). M.L.: Tudományos szempontból hoz-e újat a könyv ? B.J.: Véleményem szerint igen. Egyrészt a topológiai struktúrák három válfajának — uniform, szomszédsági és tulajdonképpeni topológia - az egységes tárgyalása terén, valamint a kategória-elmélet dualitási elvének konkrét megvalósításában. M.L.: Könyvének megjelentetésével a kolozsvári Dacia könyvkiadó újabb tanúbizonyságát adta annak, hogy pártunk nemzetiségi politikájának szellemében a magyar nyelven író hazai kutatók eredményeinek a közzétételét is szívügyének tekinti. Ennek a tudata, úgy gondolom, ösztönzőleg hat majd másokra is... B.J.: Biztosra veszem, hogy igen. Engem mindenesetre máris újabb munkára mozgósított: az analitikus függvények elméletéről szándékszom könyvet írni. Ugyanakkor a topológiával is tovább foglalkozom, elsősorban a gyakorlati alkalmazás újabb lehetőségeit kutatom. Szeretném, ha könyvem — amely egyben első önálló kötetem - román nyelven is megjelenhetne, hogy a hazai gyakorlathoz szélesebb körben járulhasson hozzá. M.L.: Köszönöm a beszélgetést és ... várjuk a folytatást. Esetleg más brassói szerzők részéről is. Lejegyezte: MADARAS LÁZÁR *Benkő József: A topológia elemei. Dacia könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1975. Szerkesztő: Dáné Tibor. Ezerkarú Buddhiszatva (XVII. sz.) 22. SZÁM 4—5. OLDAL