Brassói Lapok, 1975 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1975-05-31 / 22. szám

Negyedszázados küldetés Huszonöt évvel ezelőtt Brassó egyik legjellegzetesebb középkori műemlé­kében, a főtéri Tanácsházban, első látogatóit fogadta a múzeum, amely eleinte két - képzőművészeti és néprajzi - részleggel nyílt meg. A kiállítási anyag a Barcasági Múzeum, valamint az Astra művelődési egyesület gyűjte­ményéből állott össze. Kevés idővel azután a múzeum egy újabb részleggel bővült, a történelmi részleggel, amely felhívta a figyelmet annak szükségességére, hogy Brassó­ban - Moldva, Havasalföld és Erdély sokoldalú érintkezésének e gócpontjá­ban­­ történelmi múzeum m­űködjék. A történelmi részleg már kezdeteitől fogva kifejezte a város és környéke lakosságának gazdasági-társadalmi-szel­­lemi életében bekövetkezett változásokat, a románok, magyarok és németek évszázados együttélését. A múzeum, amely néhány ezer kiállítási tárggyal indult, ma közel két­százezer tárgyi és írott ereklyét bocsát közszemlére a régészet, numizmatika, lapidárium, a középkori, újkori és jelenkori történelem és művészet, az et­nográfia és más területek tárgyköréből. Fennállásának negyed százada alatt valóságos múzeum-hálózattá fejlő­dött, amelyben nagyszámú szakember tevékenykedik. Központja változatlanul a Tanácsház maradt. Az itt berendezett történelmi múzeum Románia törté­nelmének összefüggéseiben Brassó és Brassó megye történelméből üzen a kö­­zép-paleolitikum, a dák korszak, a római uralom, a román nyelv és a román nép kialakulásának idejéből, a hűbéri államalakulatokról, Brassó és a román országok kapcsolatairól, valamint az újkori Brassóról, amely jelenleg, a XI. Pártkongresszus dokumentumainak szellemében, új lendület időszakát éli. A Takácsok bástyájában, amely a középkori város egyik erődítménye, a brassói vár és a barcasági feudális erődítmények világában találja magát a látogató. Az öt éve új székhelyre költözött és időközben gazdagodott Művészeti Múzeumban Andreescu, Grigorescu, Tonitza, Luchian, Pătraşcu, Pallady, Iucu­­lescu és más élvonalbeli mesterek művei mellett számos brassói művész, köz­tük Mişu Popp, Hans Eder, Mattis Teutsch János, Elena Popea­­ valamint a kortárs hazai és brassói képzőművészek alkotásait tekintheti meg a láto­gató. A Mureşianuk emlékháza a román értelmiségieknek a XIX. és XX. szá­zadi román kultúrához való hozzájárulását, Brassó és a román országok, va­lamint a románok, magyarok és németek művelődési kapcsolatait szemlélteti, a Gheorghe Dima-emlékház pedig a neves román zeneszerző emlékét őrzi. Nagy vonzerővel rendelkezik az Olimpia sportkomplexum főépületének emeletén berendezett sportmúzeum is, amelyben különböző sportfelszerelések, trófeák, oklevelek nyújtanak betekintést a város sportéletének régi és új tör­ténelmébe. A múzeumi hálózat a rupeai és szecselevárosi néprajzi múzeumokkal teljesedett ki, amelyek a vidék népéletéből és­­művészetéből közvetítenek rendkívül értékes üzeneteket. Az új egységekkel, a levéltári és helyszíni kutatások eredményeként új kiállítási tárgyakkal gazdagodó múzeum-hálózat az évek során közel két és fél millió látogatónak tolmácsolta az évek-évszázadok-évezredek hazafias ü­zenetét. De a múzeumlátogatás csak egyik formáját képezi a ,,párbeszédeknek", mellette — minden egységben — a közönség hazafias nevelésének változatos módszerei váltak gyakorlattá. Több mint harmincötezer megnyilvánulás -elő­adás, szimpozion, tudományos ülésszak, múzeumi est, irodalmi-zenés összeál­lítás, színházi előadás, osztályfőnöki óra, KISZ-tagfelvétel stb. - képviseli az elevenebb, közvetlenebb nevelési formákat, s a Titus Hasdeu igazgató által vezetett munkaközösség szorgalmas munkamódszerét, kezdeményezőkészségét fejezi ki a néhány ezerre emelkedő időszaki és vendégkiállítás is. A múzeum-hálózat egyszersmind a tudományos kutatómunka laborató­riuma is. Számos katalógus, album, kiállításkalauz mellett a múzeum Cumi­­dava című évkönyvében közzétett több mint kétszázötven tanulmány vall e te­vékenység eredményességéről. A Brassó megyei múzeum munkaközössége - az intézmény fennállásának negyedévszázados évfordulóján — nemes küldetésének szép eredményeit ve­heti és veszi számba, de azzal a felismeréssel, hogy az eddigi eredmények újabb eredmények kiindulópontját képezik. További munkájához, amelyet nemcsak a város, hanem az ország-világ kísér figyelemmel, sok sikert kí­vánunk. APÁTHY GÉZA Pham Gian Gians* Boldogság Pham Van Don: Béke (saikkfestm­ény) ■ 1975. VI. 31. BL Pedagógiai fórum Az oktatás és a tudományos kutatás kapcsolatáról Pártunk és államunk megkülönböztetett figyelmet szentel az ideológiai és politikai nevelőmunka szüntelen javításának, épp­úgy, mint az oktatás, a termelés és a tu­dományos kutatás kapcsolata erősítésének. A párt XI. Kongresszusa az elért eredmé­nyek elemzése alapján olyan programot dolgozott ki, amely kijelöli a következő másfél évtized feladatait a nevelés terén is, figyelembe véve a lehetőségeket, a tu­dományos-műszaki forradalom vívmányait és társadalmi hatásait. Az elmélet és gyakorlat közötti kapcso­latnak igen fontos szerepe van a nevelés­ben. A feladat és a cél az, hogy a tanügyi káderek az iskolában végzett oktató-neve­lő munka mellett tudományos kutatást is végezzenek. A tanügyi káderek kolozsvári továbbkép­ző intézetéhez számos levél érkezett, a­­melyekben ez a kérdés merül fel: milyen témakört lehetne választani kutatás céljá­ból, és hogyan lehet azt sikeresen meg­oldani. Válaszként egy mintául szolgáló dolgozat tematikáját szeretném röviden e­­lemezni. Csíki Györgynek, a brassói Unirea líceum tanárának tudományos dolgozatát kitűnő értékeléssel fogadta el a vizsgázta­tó bizottság, elsősorban azért, mert tema­tikája és a feldolgozás módja nemcsak ma, hanem az elkövetkező időszakban is helytálló. Márpedig a tudományos kutatás­nak ez az alapvető követelménye. A dol­gozat témája - A történelemtanítás hozzá­járulása a tanuló ifjúság tudományos vi­lágnézetének kialakulásához és ideológiai­politikai neveléséhez - olyan komplex kér­déseket foglal magába, amelyek egyedüli helyes értékelése csakis a párt marxi-leni­ai politikájának a szellemében lehetséges. A világnézet kialakulásának egyes prob­lémái, fogalma és helye a nevelés folya­matában — ezt a címet adta a szerző dol­gozata első fejezetének. Ez önmagában is témája lehetne egy nagyobb lélegzetű dolgozatnak, de a szerző helyesen szelek­tál, a lényegre összpontosít. Az RKP legú­jabb dokumentumai alapján, a marxi-leni­ai tanítás szellemében mutat rá pártunk politikájának tudományos iránymutató jel­legére és annak fontosságára az ifjúság világnézeti, ideológiai-politikai nevelésé­ben. A szerző hangsúlyozza, hogy a tanárnak kezdettől fogva a dialektikus materialista világnézet, a marxi-leniai tanítások szelle­mében pártunk politikájának megértésére és elsajátítására kell nevelnie tanítványait. Mivel az iskolai program és a tankönyv bizonyos korlátok közé helyezi a tanár munkáját, az egyéni hozzájárulásnak nagy szerepe van a tanuló világnézetének alakí­tásában. Csíki György­ ezt úgy oldotta meg, hogy munkáját a tanterv anyagának csomópontjaira összpontosította, erre ala­pozta összegező-általánosító megállapítá­sait. S ezeket természetesen konkrét tény­anyaggal, gazdag példatárral támasztja alá. A történelemtanítás szerepe és helye a világnézeti nevelésben című fejezetben vi­lágosan bemutatja azokat a lehetőségeket és eredményeket, amelyeket a tantárgy ta­nítása biztosít. A történelmi tényanyag ma­gában hordozza annak lehetőségét, hogy általa jól meghatározott nevelőhatást ér­jünk el. Az eredmény viszont nagy mérték­ben függ a tanár munkájától. Mivel a történelmi tényanyag és annak tanítása kimondottan világnézetformáló tantárgy, a történelemtanárnak is állandó­an képeznie kell magát, lépést kell tarta­nia a társadalmi tudományos kutatás leg­újabb eredményeivel, az új módszerekkel, eszközökkel, eljárásokkal, hogy a tanítási órán megfelelő hatékonyságot érhessen el. Ide tartozik a tantárgy megszerettetése is. A szerző tényanyaggal bizonyítja, hogy a sok számadat és esemény bemagolása, azok pillanatnyi felhasználása kifárasztja a tanulót és nem tud a lényegre koncentrál­ni. Különösképpen ki szeretnénk emelni a harmadik fejezet - A tudományos világné­zet kialakulásában használt módszerek, el­járások és eredmények — tényanyagának a fontosságát. Itt domborodik ki a maga sokoldalúságában a tanárnak a tanulmá­nyozott kérdésekhez való hozzáállása, hoz­záértése, egyénisége. Nem száraz tényanyag felsorolásáról van szó, hanem azoknak a kérdéscsoportoknak az elemzéséről, ame­lyek a tanár nevelő munkáját a legjobban jellemzik, és azokról a gyakorlati kísérle­tekről, amelyeket egy lelkiismeretes lí­ceumi tanár a rendelkezésére álló didak­tikai eszközökkel elvégezhet, hogy megfele­lő elméleti következtetéseket vonhasson le. A sikerek és a buktatók ok-okozati össze­függése talán ebben a fejezetben dom­borodik ki a­ legjobban és a legmeggyő­zőbben, bár az egész dolgozat logikus egységet-egészet alkot. A szerző példák­kal, érvekkel bizonyítja, milyen káros ha­tása lehet a tanulók világnézetének kiala­kításában egy hibás módszer alkalmazásá­nak. A tanuló ifjúság soraiban olykor még megnyilvánulnak misztikus, maradi felfo­gások, amelyek ellen óvatosan és határo­zottan, meggyőzően, világosan és egyértel­műen kell állást foglalni. A dolgozat utolsó fejezetének címe: A világnézeti nevelés néhány kérdése a taní­tási órán kívül. A szerző elméleti és gya­korlati síkon tárgyalja a közösségi élet megszervezésének jelentőségét a világné­zeti nevelésben. A tanuló ifjúság iskolán kívüli életének szervezése, irányítása és el­lenőrzése nem lehet elszigetelt, ötletszerű akció, ez szorosan hozzákapcsolódik az iskolában végzett nevelő munkához, an­nak a folytatása-kiegészítése más eljárá­sokkal és más körülmények között. Az ön­fegyelem követelményei, a helyes magatar­tás kialakítása, a munkára való nevelés, az egymás iránti figyelem, a kölcsönös se­gítség mind megannyi jellemvonása a he­lyesen értelmezett közösségi élet kialakítá­sának. Az iskolán kívüli tevékenységi formák tárgyalásánál Csiki György behatóan fog­lalkozik a KISZ-szervezetek szerepével, a különböző szakkörök feladatával és hatás­körével, az iskola és a család kapcsolatá­val, a kulturális élet nevelő-szórakoztató jellegével és más olyan kérdéssel, amely közvetve vagy közvetlenül hozzájárul a ta­nulók világnézetének alakításához. Ez a tudományos dolgozat jó példa arra, hogyan lehet és kell egy komplex nevelési kérdést tudományos igénnyel és színvona­lon feldolgozni, és támpontul szolgálhat az ezután készülő ilyen jellegű­ témájú dol­gozatoknak is. BALLA EMIL egyetemi tanársegéd, a tanügyi káderek kolozsvári továbbképző intézetének lektora „Ugyan mi segítette­m a szárazon és tengeren egyaránt oly hatafios belga népet a spanyolok tűrhetetlen igájáruk lerázására ? Mi adta vissza régi szabadságát ? Az akadémiák, mondom. Mi tartja folytonos virágzó életerőben ? Az akadé­miák és a főiskolák. És e dologban bizony főleg azt tartottam mindig csodálatosnak, hogy vala­mennyi akadémiájukat a spanyol háború folya­mán állították fel Megfontolták ugyanis, hogy az ellenség támadását visszaverni, vad erőszakát megtörni, a békét helyreállítani más erővel nem képesek, mint ha a szenátorok gyűlését a jogi és más fakultásokon megkoszorúzott doktorok alkotják“ — így lelkesedik Apáczai a hollandiai iskolai és oktatási állapotokon. Pedig nem a jo­gi és más fakultások doktorai vívták ki a hol­land függetlenséget, hanem a mesterséget űző szorgalmas polgárort s a hozzájuk csatlakozó el­keseredett parasztik- A ..doktorok“ viszont meg­fogalmazták a követeléseket, s mikor győzött a polgárság, törvényes kereteket ácsoltak az új rendnek. Persze, ezt mi látjuk így, akiknek há­rom évszázaddal érettebb a történelemszemléle­tünk. Számunkra Apáczai társadalmi képe o­­lyannak tűnik, mint egy csúcsára állított pira­mis. Hiszen tudjuk, hogy a tudományok és a tét teremtett, amely a szocialista forradalmak koráig alapvetően meghatározta a világtörténe­lem menetét. Mit láthatott mindebből egy Hollandiában ta­nuló fiatal hazai értelmiségi? Aligha sokkal töb­bet, mint amennyit Apáczai is észrevett. De ne feledjük, ezek a fiatalok szinte kivétel nélkül hazafiak voltak, mert otthon és külföldön azért tanultak, hogy tudásukat népük szolgálatába ál­lítsák. Számukra az volt az alapvető kérdés, hogy hol kezdjék el vagy hol folytassák népük és hazájuk felemelését arra a színvonalra, ame­lyet a külországokban tapasztaltak. Talán nem is tévedtek olyan nagyot, amikor az iskolahálózat kibővítését és színvonalasabbá tételét jelölték ki fő célul. Legfennebb arra nem gondoltak és nem is gondolhattak, hogy egy adott iskoláztatási szint csak a neki megfelelő társadalmi fejlettségi szinten virágozhat tartó­san. Az iskola, amelyről Apáczai és legtöbb társa álmodott, két szempontból is különbözött az ak­kori hazai iskoláktól és kollégiumoktól: egyrészt bennük a puritán eszméket nyíltan lehetett vol­na hirdetni s a descartes-i filozófiának semmi sem állhatta volna útját, másrészt ezekben az DÁNÉ TIBOR művészetek­el- és fenntartója a termelő, a java­kat előállító munka. Viszont az is igaz, hogy a gyakorlati munka — amint mondani szokás: „a termelés“ — éppe­­ úgy nem nélkülözheti a tu­dományok megújító, néha forradalmasító hatá­sát, mint a növények a nap fényét. Termelő munka és tudomány, diadalmas forradalom, füg­getlenség és tudom­ány- meg művészetpártolás egymást feltételező társadalmi jelenségek. Hollandia állam:­ függetlenségét éppen abban az esztendőben, 1­548-ban ismerték el általáno­san, amikor Apácz­ai ebbe az országba érkezett. A holland gyarmatbirodalom akkor már na­gyobb, mint V. K­ároly birodalma volt, aki pe­dig azzal büszkélk­edett, hogy az ő országaiban sohasem nyugszik le a nap. És ne feledjük: am­i­kor a németalföldi tartományok elkezdték a függetlenségi küzd­elmet, a spanyol király há­­romszázötvenszer nagyobb terület felett uralko­dott, mint Hollandia! Csakhogy a spanyol ura­lom — különösen II. Fülöp alatt — rabló, ki­zsákmányoló polit­ikát folytatott, üldözte a te­rületén lakó s legi­nkább mesterséget űző, tudo­mányokkal foglalk­ozó mór (arab), zsidó és pol­gári spanyol népcsoportokat. Ezek aztán a fegy­veres háborgatás é­­s az inkvizíció elől az észak­afrikai mohamedáni vagy a protestáns holland területekre mene­kültek, sőt egy csoportjuk Bethlen Gábor jó­­voltából éppen Erdélyben ta­lált menedéket A konkvisztádorok összehará­csolt aranyai, kinc­sei pedig finom szövetekért, bútorokért, fényűz­ési cikkekért az ipart űző, szorgalmas, puritá­n módon takarékos, szigorú munkafegyelmet t­­artó holland, francia (hugenot­ta), angol és svájc­i polgárok birtokába kerültek, s a XVII. század közepére a spanyolok és por­tugálok rablott ará­myai a holland, angol és hu­genotta polgárok­­­ádáiba és bankjaiba vándorol­tak, de akkor má­­r ők voltak a világ legfejlet­tebb iparának tul­­ajdonosai is! Az eredeti tőke­felhalmozás történ­eti időszaka alig egy évszázad leforgása alatt lezé­­jtott és olyan hatalmi helyre­„újmódi“ iskolákban a matematikai és termé­szettudományi oktatásnak nagyobb teret szen­teltek volna. Világos, hogy az iskolareform cél­ja — bocsánat a korszerűtlen kifejezésért! — az volt, hogy az antifeudális törekvések számára agitációs bázisokat teremtsenek. Pedig mikor Apáczai Hollandiába érkezik, a németalföldi polgárság már nem érdekelt a ha­ladó vagy éppen forradalmasító ideológiák ter­jesztésében. A hatalmat szilárdan a kezében tar­totta, és államát is elismertette a világ minden számbajöhető uralkodójával. Tehát mind politi­kai, mind ideológiai téren konszolidációra töre­kedett. Ez nem is volt olyan könnyű dolog, mert a La Manche túlsó partján, Angliában éppen akkoriban királyt nyakaztatott az angol parla­ment, és szerte Európában sok kiváló gondolko­dó már ismerte és elismerte Descartes-ot. A hol­land polgári hatalom — mi mást tehetett? — megtiltotta, hogy egyetemein a rendkívül jól fi­zetett tanárok Cartesius tanait előadják. Csak­hogy akkor már nincs az országban olyan egye­tem, amelyben ne oktatna legalább két-három kartéziánus professzor, a puritánus eszmék pe­dig mélyen behatoltak a tömegekbe. Azt, hogy a cartesiusi filozófiát ne tanítsák, el lehetett ren­delni, viszont azt, hogy az előadásokat milyen szellemben tartják, nehezen tudták ellenőrizni. Így aztán a XVII. századi holland egyetemek hallgatóinak szemében a kartezianizm­us a leüle­pedő polgári berendezésekkel szembeni nonkon­formista ideológiának tűnt, s mint ilyen is meg­hódította az ifjúság szívét. Mert mikor legyen az ember nonkonformista, ha nem huszonöt­harmincéves koráig ? Szerencsére ez a nonkonformizmus az ifjakat egy olyan nagyságrendű bölcselő tanításához kapcsolta, akinek szava az évszázadokba hatol, s nem járt rossz úton, aki a XVII. században az ő nyomába szegődött! Ami a mi diákjainkat il­leti, ők ebből a nonkonformista forrongásból gyűjtögették az építőköveket az otthonra meg­álmodott új iskolák számára! V»' -. A j­ . f aA Mr­ . W W**-' SZELLEMI LÁTOHATÁR Vietnam múzsái Vietnam őslakosa Ma a történészek szerin­t valószí­nűleg indonéz vagy az indoné­zekkel rokon esnik leszárma­zottja. Az országban több mint 60 — nyelvében, kultúrájában elütő — nemzetiség él. Az egy­séges nemzet kialakulása még napjainkban is tart, sőt ez a folyamat lényegében csak a fel­szabadító háború győzelmével bontakozik ki a rraga teljessé­gében. Vietnam földlap helyzete adja meg a kulcsó művészeté­nek az értelmzéséhez is Északi részén év£r Édes kínai hatás érte, középső és déli ré­szén az indiai művészet ha­gyott mélyebb nyomokat De nem lebecsülendő a harmadik nagy kultúrkör, az indonéz szigetvilág hatása sem. A leg­régibb fennmara­lt iparmű­vészeti alkotások. A Dong-Son-i kultikus bronzdokik Vietna­mon át terjedtek el Kínába is (i.e. III. sz). Ekkoriban hódítják meg a kínai Han-dinasztia császárai Észak-Vietnamot s a vietna­miak a kínaiaktól veszik át az írást és az államszervezést; hasonlóképpen az építészet, a festészet, a szobrászat a kínai stílus jegyében fejlődik A tropikus klíma körülményei között (a levegő nedvességtar­talma gyakran eléri a 10 szá­zalékot is) csak a legellenál­­lóbb anyagok vészelik át az idő vasfogát. Faszobrokat, fest­ményeket legkorábban a XVII század végéről találunk. Meg­festik a nép emlékezetében élő szabadsághősöket, a ten­gert és az őserdőt, a folyók gátjai mentén zöldellő rizsve­tést, a pálma- a bambuszer­dőket. A népi fametszők ked­venc témái a mitikus jelkép­pé növekedett tigris, az apró háziállatok, a családi élet mindennapi jelenetei. Újabb eredetűek a gyöngyházbetétes kazetták, a kézműves előállí­tású apróbb bútorok. De a vi­lágon az elsőséget a vietna­miak a lakkfestészetben érték el. Minden színt külön-külön visznek fel a vászonra, miu­tán az előző már régen meg­száradt. Egy-egy lakkfestmény készítése hetekig, hónapokig is eltarthat, igazi keleti türelem kell hozzá. Századunkban vi­szont, a francia hódítás nyo­mán, egyre több teret hódítot­tak az európai stílusirányza­tok is. Sikerrel honosodott meg az olajfestés és a mai művé­szek munkáiban sok­­,euró­pai“ áramlat vonásait fedez­hetjük fel Persze, igazán ma­radandót, eredetit itt is csak a hagyományos formák és a mo­dern törekvések egyesítésével alkothatnak. A vietnami nép, amely könnyen vett át szom­széd hatásokat, mindig saját­jává alakította át azokat. Kü­lönösen feltűnő a buddhista templomszobrok emberközel­sége, derűt, örömöt sugárzó szemlélete. Ezt az életszerete­­tet viszik tovább a mai művé­szek is. Diep Minh Chau festő még a dzsungelben rendezte első kiállítását, vérével fes­tett plakátot Ho Si Minh el­nökről és az ifjúságról. Viet­namban a fegyverek közt sem hallgattak a múzsák De kitel­jesedő erővel, felszabadultan csak a békében szólalhatnak meg. (N. K.) Brâncuși­aforizmák (Századunk kiemelkedő szobrász-egyéniségének, Constantin Brâncuşi-nak az aforizmáit gyűjtötte össze — korabeli sajtóki­adványok lapjairól, majd visszaemlékezések és ta­nulmányok sorai közül — gondos, körültekintő mun­kával Constantin Zărnes­­cu, a Tribuna irodalmi és kulturális hetilap belső munkatársa. A készülő kötet kéziratából válogat­hattam az alábbi aforiz­mákat — ízelítőül és első alkalommal hazai magyar olvasóinknak.) 1). Sz L. Vessétek meg az üres, fel­fújt formákat — a képző­­művészetben. Távolba látni az egy probléma, de oda jutni ... az egy teljesen más ügy. A szép a teljesség egyen­súlya. A dolgokat nem nehéz megcsinálni, ami igazá­ból nehéz az, hogy a cse­lekvés (ihlet) állapotába kerüljünk. Nem hiszek az alkotás gyötrelmében Az emberi test addig szép, amíg a lelket tükrözi. A műalkotás tökéletes bűntény — az alkotó nem hagy semmilyen bűn­jelet maga után. Szobraim a vakok számá­ra is készültek. Kiolvashatjuk a termé­szet arculatából mindazt, ami már lelkünkben él. A művészetnek gyógyíta­­ni és pihentetni kell a szellem belső ellentmon­dásait. Mindez önnön sorsából ered. Vagyis: gyógyító küldetése kell hogy legyen. Én mindig egyetlen gon­dolatból indultam ki: a Természetből. A viszontagság edzi a fia­talt, és ez szükségesebb, mint bármi kedvtelés, a­­zért, hogy nagy jellem­mé formálódjon. Akárhogy — de előre. Életem és művészetem jelszava: mindent vagy semmit. Alkotni, művészien, csak lelki egyensúlyban és bé­kében lehet; a békét le­mondással érhetjük el. (Béke és öröm. Öröm és béke. Erről van szó!) D. SZABÓ LAJOS fordítása Várjak a folytatást Interjú Benkő Józseffel, a brassói Egyetem adjunktusával MADARAS LÁZÁR: A topológia elemei"­ hosszú évek óta az első olyan magyar nyelvű könyv, amelyet brassói szerző irt. De ha nem tévedek, könyve ezen túlmenően hazai újdonság is ... BENKŐ JÓZSEF: Topológiával hazánkban előttem már má­sok is foglalkoztak. Több tanulmány jelent meg eddig, különö­sen didaktikai céllal, összefoglaló munka vagy könyv azonban A topológia elemei előtt román nyelven sem jelent meg ha­zánkban. Ennek magyarázatát a topológia sajátos fejlődésében kell keresnünk. Napjainkban csaknem valamennyi szakember egyetért abban, hogy a matematika három alapstruktúra, az al­gebrai, a rendezési és a topológiai struktúrák kombinációjából épül fel. A matematika szerepének növekedése azonban egyre alaposabb topológiai ismeretek elsajátítását teszi szükségessé az összes műszaki, sőt más természetű karok hallgatói számára is, hiszen a topológiai struktúrák ismerete nélkül a felsőbb ma­tematikát ma egyszerűen lehetetlen művelni. A topológia az a természetes keret, amelyben­­a folytonos átalakítás fogalmát matematikailag meg lehet határozni, és mivel a valóságban a mozgások és átalakulások-átalakítások zöme folytonos, a ma­tematika ezen ága rendkívül széles körben alkalmazható. M.L.: Milyen célt követett a könyv megírásakor, és kinek szánta munkáját ? B.J.: A könyv megírásakor két szempontot követtem. Az első az volt, hogy a könyv olvasása ne követelje meg más, magyar nyelven nem hozzáférhető forrásmunkák tanulmányozását. Ezért az alaprészt képező fejezetek mellett kitértem mindazokra a kérdésekre, amelyek ismerete nélkülözhetetlen a topológia meg­értéséhez. Ezzel párhuzamosan egy olyan tömör, de az összes lényeges kérdéseket napjaink igényeinek szintjén tárgyaló kézi­könyv megírására törekedtem, amely tudomásom szerint a je­len pillanatban hiányzik a világ szakirodalmából. Jelen összetételében a könyv a középiskola utolsó éve ma­tematikai tananyagának jobb elsajátításához járulhat hozzá (elsősorban a Függelék), de kézikönyvként használhatják mind­azok a szakemberek — mérnökök, fizikusok —, akik a topológia elemeit elsősorban gyakorlati kérdések megoldásában igénylik, s végül jó szolgálatot tehet azoknak, akiknek a matematika a szakterületük (különösen az elméleti kutatással foglalkozó mate­matikusoknak). M.L.: Tudományos szempontból hoz-e újat a könyv ? B.J.: Véleményem szerint igen. Egyrészt a topológiai struk­túrák három válfajának — uniform, szomszédsági és tulajdonkép­peni topológia - az egységes tárgyalása terén, valamint a ka­tegória-elmélet dualitási elvének konkrét megvalósításában. M.L.: Könyvének megjelentetésével a kolozsvári Dacia könyv­kiadó újabb tanúbizonyságát adta annak, hogy pártunk nem­zetiségi politikájának szellemében a magyar nyelven író hazai kutatók eredményeinek a közzétételét is szívügyének tekinti. En­nek a tudata, úgy gondolom, ösztönzőleg hat majd másokra is... B.J.: Biztosra veszem, hogy igen. Engem mindenesetre máris újabb munkára mozgósított: az analitikus függvények elméletéről szándékszom könyvet írni. Ugyanakkor a topológiával is tovább foglalkozom, elsősorban a gyakorlati alkalmazás újabb lehető­ségeit kutatom. Szeretném, ha könyvem — amely egyben első önálló kötetem - román nyelven is megjelenhetne, hogy a hazai gyakorlathoz szélesebb körben járulhasson hozzá. M.L.: Köszönöm a beszélgetést és ... várjuk a folytatást. E­­setleg más brassói szerzők részéről is. Lejegyezte: MADARAS LÁZÁR *Benkő József: A topológia elemei. Dacia könyvkiadó, Kolozs­­vár-Napoca, 1975. Szerkesztő: Dáné Tibor. Ezerkarú Buddhiszatva (XVII. sz.) 22. SZÁM 4—5. OLDAL

Next