Brassói Lapok, 1975 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1975-11-01 / 44. szám
almi díj, 1976 alakításában. Bellow — saját egyéni helyzetében — elfordul a napi eseményektől, a társadalmi kérdések közül is inkább csak az egészséges emberi kapcsolatokra összpontosít. A pontos pszichológiai megfigyelés, árnyalt lélekábrázolás, finom irónia és önirónia, az epikus erő, expresszivitás a Bellow-i írásművészet erősségei. Ismertebb művei: Augie March kalandjai, a harmincas években játszódó pikareszk-regény, Élvezd az életet, Henderson, az esőkirály. Az önéletrajzi fogantatású Herzog a Kriterion Kiadó Horizont sorozatában is megjelent. Bellow legújabb regényét (Humboldt ajándéka) a közönség és kritika osztatlan elismerése fogadta, és megkapta értez idei Pulitzer-díjat is. A Nobel-díjat kiosztó bizottság pedig az alkotói pálya csúcsán álló írónak ítélte oda a legmagasabb pálmát, a hivatalos indoklás szerint „az emberi megértésért és a kortárs kultúra árnyalt elemzéséért műveiben“. De a jelek szerint az írónak nem nagyon tetszenek a magasztalások és a kitüntetések. Amikor a stockholmi döntésről értesült, kijelentette: „a bennem élő gyermek ujjong, de a felnőtt, az bizony szkeptikus. Remélem, ez a kitüntetés nem rontja meg az életemet“. A kritikusok rögtön utolsó regényének a hősére gondoltak : Charles Citrine a Becsületrend lovagja, de ez a cím mindig csak bajt hoz a fejére. Sokkal derűlátóbb Bellow felesége, aki szintén főiskolai tanár, matematikát ad elő a chicagói egyetemen. „Magányvéleménye“ szerint a választás a legjobb íróra és ... a legjobb férjre esett. árgasságot! Régi ötéves terv időszakában ésó megyében mintegy százrészesülnek szakmai kikép, közülük 66 ezren szaktő tanfolyamokon vesznek Bár könyvállományunk vilag gazdag, a középfokú rki könyvekből mégsem tud igényeket kielégíteni. Az a kiadói elképzelésekben keresnünk. Igen sok magasodhatnánk akadémiai szintű irányt jelentetnek meg, ugyaniz hiányoznak az egyes melgek alapvető kézikönyvei. Sűrűn és tömegpéldányszámban iné kiadni a lakatos, a vizszerelő, a marós, az esztergastb. mesterségek kézikönyv. Ezek a gyakorlati kiadvák talán jobban segítenék a képés képzettségű munkások iéeyeit konkrét szakmai kérdéekben, ötleteik, elképzeléseik megvalósításában, mint némely egyetemi katedrákon fogant, de kevés haszonnal járó disszertáció, tanulmány és értekezés. Javasoljuk tehát, hogy az Intézkedési Program szellemében értékeljék át a Műszaki Könyvkiadó terveit. Ugyanakkor, hangsúlyozva a könyvtárak fő feladatait és céljait a jelenlegi időszakban, szerintünk megvalósítható és hasznos lenne a technikai-tudományos tájékozódást és dokumentálódást koordináló bizottság létesítése. MARIA LAMBUCA, a brassói megyei könyvtár igazgatója BARTHA ÁRPÁD : Hazafelé mm Indulás — kérdőjelekkel Kassay Miklós írásainak javát jól ismerem. Mégis érdekes az újraolvasás — kötetben *, így nemcsak átfogóbb képet kapok egy alkotó cserkész övezeteiről, de stílusáról, gondolkodásmódjáról is. Ez pedig különösen hasznos egy elsőkönyves író esetében, hadd lám, milyen jelben indul. A riportokat (minden riportot) ma már nem lehet anélkül vizsgálni, hogy föl ne tennék a kérdést, mennyire valósághű írások. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt a mellébeszélés, a hurráoptimizmus egyetlen műfajt sem torzított el annyira, mint éppen a riportot. Kassay Miklós írásaiban nyoma sincs az elkenésnek. Valóságtisztelésű, igazsághoz ragaszkodó tollforgató ő. Ebben segíti sok-sok erénye: jól ismeri az életet, van érzéke a részletek iránt — ittott finom aprólékossággal festi meg az árnyalatokat —, plasztikusan ábrázol embereket, tájakat, utcarészleteket. Mondatai tömörek, visszafogottak, tud hangulatot teremteni, feszültséget csiholni. Ez annál inkább becsülendő, minthogy köznapi emberekről ír, öreg parasztokról és kisiskolásokról, tanítókról és darukezelőkről, s alig akad hősei közt egy-egy vezető. Életismeretén, leíró és hangulatteremtő készségén túl embersége — mondjuk ki, emberszeretete — az a vonása, amellyel ismerősünkké tudja tenni alakjait, s rokonszenvet vált ki belőlünk. Ugyanis a Kassay„hősök" többsége szenvedő, esendő vagy már elesett alak. A szerző pedig kérdez, kutat, töpreng — mi idézte elő ezeknek az embereknek a bukását? De nem didakticizál és nem is ítélkezik. Inkább tovább tűnődted az olvasót. Az elsőkönyves író elé fokozott várakozással tekintünk: miben hoz újat? Az: *) Idegenbe reggel érkezz. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976. hogy noha bukaresti születésű, udvarhelyi neveltetésű és két évtizede Kolozsváron él, mégis főleg faluról ír — bizonyít. Ott mozog tehát a legotthonosabban, azon a területen, amelyről a legtöbbet írtak eddig, ahonnan egyben a legnagyobb, a legmaradandóbb alkotások születtek irodalmunkban. Írásai kapcsán föl kell vetni egy műfaji kérdést. Tíz riport — olvashatjuk a könyv címe alatt. A riport alapvető követelménye, hogy nem költött anyaggal dolgozik, hanem hősei élő emberek, tetteik megtörténtek. Kassay riportalanyai azonban álnéven szerepelnek, ismeretlen falvakban laknak, nem tudhatni, melyik iskolában, melyik munkatelepen dolgoznak. Valószerűek, de nem valóságosak. Kérdés: miért jár el így a szerző? Többet ad-e hősei szájába, mint amennyit mondtak, s ezért nem nevezi őket nevükön, avagy alakjai valóban nem léteznek, hanem több élményből, általánosítás útján születtek meg? Akár így van, akár úgy, a könyvet alkotó írások álriportok, s álságuk némi keserű szájízt hagy az olvasóban azért, hogy miért nem ragaszkodik a szerző hűségesebben a valósághoz. Még akkor is, ha az szürkébb, köznapibb. De vaskosabb, de súlyosabb, de igazabb is egyúttal. Ez az alkotói viszonyulás a kötet nem egy írását a karcolathoz, novellához közelíti, különösen a szép jellemábrázolások, a pergő párbeszédek esetében. Vajon miért nem csiszolódtak, színeződtek, kalapálódtak, érlelődtek ezek az írások igazi karcolatokká, novellákká? Vajon az írói képességekből nem tellett erre, avagy a szerzőnek nem állott szándékában ilyesmi? Reméljük, a következő kötetek választ adnak a kérdésekre, s műfaji tisztuláshoz vezetnek. NERÉDI GUSZTÁV KÖZTÜNK VOLT és szép, baráti szóra intett a költő Apáthy Géza, akinek míves fordításai révén sok-sok román verset ismert meg a magyar olvasó. Neki tisztelegtek román barátai az Astra folyóirat és a brassói írószövetség irodalmi körének csütörtök esti összejövetelén. Róla beszélt volt munkatársa, Váradi Mária és a kör elnöke, Ion Topolog. És románra lefordított verseiben a költő szólt hozzánk. Feleletként neki, a műveiben tovább élőnek tisztelgett Mihai Deşelaru poémája, neki adóztak egy percnyi csenddel a kör résztvevői. Igen, ezen a csütörtök estén is köztünk volt, és szép, baráti szóra intett a költő Apáthy Géza. (Incze) NAGY B. VIKTOR A fájdalom aratásán... Búcsú Apáthy Gézától Ködfátyol ereszkedett a Cenk alá, azt hittük, csak bokánkat lepi el. Utána szél kerekedett, viharral, nem elégedett meg a fojtó köddel, rombolta, rombolta jegenyék lombját, míg egy sudárat a földre döntött. És most, októberben hóígérő szél, és piros virágok között, e szakított CSENDBEN, a fájdalom aratásán be kell érnünk csupán csak ennyivel. FÜLÖP MIKLÓS ÚTRAHÍVÁS Apáthy Géza emlékére A TELJESEBB PERCHEZ VEZETŐ ÚT — : itt van, testvérfolyók és testvértengerek árjában CSEPPENKÉNT MI IS JELEN VAGYUNK, tudtad ezt? Nem tudtam, Géza. Figyelmesen hallgattalak. Egy lépés, egy mosoly, így mentünk. Mondtad: álmodtál — AZ ÁLMATLANSÁGRÓL. És azt is mondtad, hogy MOST jelzők nélkül szeretnél írni az őszről. Fényes hátú gesztenyék potyogtak körülöttünk .. . Együtt néztük a FÁT, csodáltuk hatalmas koronáját, égre törő ágait; földbe gyökerezett lábakkal álltunk s hallgattuk a csendet. A lehajló ág nedves levele megcirógatta az arcodat, mondtad, hogy MOST jelzők nélkül szeretnél írni az őszről. Mert bevallottan féltél a jelzőkkel kísérletezni —, és mondtad ezt ANNYIRA SZÉPEN, ahogy az ősz — JELZŐK NÉLKÜL — kidiszíti magát, a természetet, a táj természetét, az ember természetét és az életünket is. És hosszú sétára indultál a LEGTELJESEBB PERCHEZ VEZETŐ ÚTON, tekinteted hozzászelidült a földhöz, ujjad görcse meglazult. Megrendítő, hogy búcsúzni kell. Adósa maradtál az ősznek sok-sok látogatással... a brassói Képzőművészeti Múzeumot A brassói Képzőművészeti Múzeum (Muzeul de artă) alapanyagát az egykori Barcasági Múzeum gyűjteménye képezi, amelyet több egykori magángyűjtemény, továbbá a múzeumnak ajándékozott más munkák egészítenek ki. A múzeum legrégebbi darabjai a XVII. században készült fadomborművek, a legértékesebb alkotások pedig a klaszszikus román festők — Grigorescu, Andreescu, Luchian, Tonitza, Pătraşcu, Ciucurencu és mások — itt őrzött festményei. Nicolae Grigorescu munkáiból például Bukarest után Brassó őrzi a legnagyobb gyűjteményt: 37 képet. Gazdag a képtár gyűjteménye a Brassóban és környékén élt német és magyar nemzetiségű festők műveiből is. Magyar vonatkozásban többek között Tamás Imre, Barabás Márton, Mátyás József, Gyárfás Jenő, Kollár Gusztáv festményeit-grafikáit őrzi a múzeum. A Mattis-Teutsch gyűjtemény azonban a leggazdagabb: mintegy 40 linóleummetszet, akvarell és szobor tanúskodik itt századunk e kimagasló művészének gazdag munkásságáról. Sajnos, a kiállítási feltételek nem arányosak a gazdag anyaggal: a múzeum tulajdonában lévő 3 000 alkotás közül egyszerre csak 140 képet állíthatnak ki. A grafikának például egyáltalán nem jut hely a Gheorghe Gheorghiu-Dej sugárúti képtárban! A helyszűkét a November 7. utcai Arta-kiállítóterem enyhíti: rendszeres időszaki kiállításokon mutatják be a raktáron fekvő képeket. Az idén A portré a brassói képzőművészetben címmel rendeztek tárlatot, de méltó sikernek örvendett a második kiállítás a Képzőművészeti Múzeum tulajdonában lévő kisszobrokból is. A képek tárolásának szigorú technikai normái vannak. A kiállítóteremben éjjel-nappal műszerek mérik a hőmérsékletet és a levegő nedvességtartalmát. Az infravörös- és ultraibolya-sugárzások romboló hatásától különleges, zöld színű függönyök védik a képeket. A kisebb restaurálási munkákat helyben elvégzik, komolyabb sérülés, kopás esetén azonban Bukarestbe küldik a képeket. Ugyancsak a múzeum feladata a nemzeti műkinccsé nyilvánított alkotások számontartása, ellenőrzése, és ha kell, karbantartása, javítása is. Jó és eredményes kapcsolatok alakultak ki a múzeum szakemberei — Eftimie Modâlcă igazgató, Sanda Buta muzeográfus, Anca Popp- Sandulescu műkritikus és mások —, valamint számos brassói műgyűjtő között. A Codreanu, Bologa, Mattis és más családok gyűjteményeinek karbantartásában a Képzőművészeti Múzeum is szerepet vállalt. A múzeum legfontosabb feladata mégis az esztétikai nevelés, a képzőművészetek minél szélesebb körű népszerűsítése marad. Naponta 10— 73 óra között tart nyitva. EKES LÁSZLÓ »»j n L. irrarrer*M 44. SZÁM 4—5. OLDAL