Brassói Lapok, 1975 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1975-11-01 / 44. szám

almi díj, 1976 alakításában. Bellow — saját egyéni helyzetében — elfordul a napi eseményektől, a társa­dalmi kérdések közül is in­kább csak az egészséges embe­ri kapcsolatokra összpontosít. A pontos pszichológiai megfi­gyelés, árnyalt lélekábrázolás, finom irónia és önirónia, az epikus erő, expresszivitás a Bellow-i írásművészet erőssé­gei. Ismertebb művei: Augie March kalandjai, a harmin­cas években játszódó pika­­reszk-regény, Élvezd az életet, Henderson, az esőkirály. Az önéletrajzi fogantatású Herzog a Kriterion Kiadó Horizont sorozatában is megjelent. Bel­low legújabb regényét (Hum­boldt ajándéka) a közönség és kritika osztatlan elismerése­­ fogadta, és megkapta érte­z idei Pulitzer-díjat is. A No­­bel-díjat kiosztó bizottság pe­dig az alkotói pálya csúcsán álló írónak ítélte oda a leg­magasabb pálmát, a hivatalos indoklás szerint „az emberi megértésért és a kortárs kul­túra árnyalt elemzéséért mű­veiben“. De a jelek szerint az írónak nem nagyon tetszenek a magasztalások és a kitünte­tések. Amikor a stockholmi döntésről értesült, kijelentet­te: „a bennem élő gyermek uj­jong, de a felnőtt, az bizony szkeptikus. Remélem, ez a ki­tüntetés nem rontja meg az életemet“. A kritikusok rögtön utolsó regényének a hősére gondoltak : Charles Citrine a Becsületrend lovagja, de ez a cím mindig csak bajt hoz a fejére. Sokkal derűlátóbb Bel­low felesége, aki szintén főis­kolai tanár, matematikát ad elő a chicagói egyetemen. „Magányvéleménye“ szerint a választás a legjobb íróra és ... a legjobb férjre esett. árg­asságot! Régi ötéves terv időszakában ésó megyében mintegy száz­részesülnek szakmai kikép­­, közülük 66 ezren szak­tő tanfolyamokon vesznek Bár könyvállományunk vi­­lag gazdag, a középfokú rki könyvekből mégsem tud­­­ igényeket kielégíteni. Az a kiadói elképzelésekben keresnünk. Igen sok magaso­dhatnánk akadémiai szintű irányt jelentetnek meg, ugyan­­iz hiányoznak az egyes mel­­­gek alapvető kézikönyvei. Sűr­­űn és tömegpéldányszámban iné kiadni a lakatos, a viz­­szerelő, a marós, az eszterga­­stb. mesterségek kéziköny­­v. Ezek a gyakorlati kiadvá­­­k talán jobban segítenék a ké­pés képzettségű munkások ié­­eyeit konkrét szakmai kérdé­­ekben, ötleteik, elképzeléseik megvalósításában, mint némely egyetemi katedrákon fogant, de kevés haszonnal járó disszertá­ció, tanulmány és értekezés. Ja­vasoljuk tehát, hogy az Intézke­dési Program szellemében érté­keljék át a Műszaki Könyvkiadó terveit. Ugyanakkor, hangsúlyozva a könyvtárak fő feladatait és cél­jait a jelenlegi időszakban, sze­rintünk megvalósítható és hasz­nos lenne a technikai-tudomá­nyos tájékozódást és dokumentá­­lódást koordináló bizottság lé­tesítése. MARIA LAMBUCA, a brassói megyei könyvtár igazgatója BARTHA ÁRPÁD : Hazafelé mm Indulás — kérdőjelekkel Kassay Miklós írásainak javát jól isme­rem. Mégis érdekes az újraolvasás — kö­tetben *, így nemcsak átfogóbb képet ka­pok egy alkotó cserkész övezeteiről, de stí­lusáról, gondolkodásmódjáról is. Ez pedig különösen hasznos egy elsőkönyves író ese­tében, hadd lám, milyen jelben indul. A riportokat (minden riportot) ma már nem lehet anélkül vizsgálni, hogy föl ne tennék a kérdést, mennyire valósághű írá­sok. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt a mellé­beszélés, a hurráoptimizmus egyetlen mű­fajt sem torzított el annyira, mint éppen a riportot. Kassay Miklós írásaiban­ nyoma sincs az elkenésnek. Valóságtisztelésű, igazsághoz ragaszkodó tollforgató ő. Eb­ben segíti sok-sok erénye: jól ismeri az életet, van érzéke a részletek iránt — itt­­ott finom aprólékossággal festi meg az ár­nyalatokat —, plasztikusan ábrázol embe­reket, tájakat, utcarészleteket. Mondatai tömörek, visszafogottak, tud hangulatot te­remteni, feszültséget csiholni. Ez annál in­kább becsülendő, minthogy köznapi em­berekről ír, öreg parasztokról és kisiskolá­sokról, tanítókról és darukezelőkről, s alig akad hősei közt egy-egy vezető. Életisme­retén, leíró és hangulatteremtő készségén túl embersége — mondjuk ki, embersze­­retete — az a vonása, amellyel ismerő­sünkké tudja tenni alakjait, s rokonszen­­vet vált ki belőlünk. Ugyanis a Kassay­­„hősök" többsége szenvedő, esendő vagy már elesett alak. A szerző pedig kérdez, kutat, töpreng — mi idézte elő ezeknek az embereknek a bukását? De nem didak­­ticizál és nem is ítélkezik. Inkább tovább tűnődted az olvasót. Az elsőkönyves író elé fokozott vára­kozással tekintünk: miben hoz újat? Az: *) Idegenbe reggel érkezz. Kriterion Könyv­kiadó, Bukarest, 1976. hogy noha bukaresti születésű, udvarhelyi neveltetésű és két évtizede Kolozsváron él, mégis főleg faluról ír — bizonyít. Ott mo­zog tehát a legotthonosabban, azon a te­rületen, amelyről a legtöbbet írtak eddig, ahonnan egyben a legnagyobb, a legma­radandóbb alkotások születtek irodalmunk­ban. Írásai kapcsán föl kell vetni egy műfaji kérdést. Tíz riport — olvashatjuk a könyv címe alatt. A riport alapvető követelmé­nye, hogy nem költött anyaggal dolgozik, hanem hősei élő emberek, tetteik megtör­téntek. Kassay riportalanyai azonban álné­ven szerepelnek, ismeretlen falvakban lak­nak, nem tudhatni, melyik iskolában, me­lyik munkatelepen dolgoznak. Valószerűek, de nem valóságosak. Kérdés: miért jár el így a szerző? Többet ad-e hősei szájába, mint amennyit mondtak, s ezért nem neve­zi őket nevükön, avagy alakjai valóban nem léteznek, hanem több élményből, ál­talánosítás útján születtek meg? Akár így van, akár úgy, a könyvet alkotó írások ál­riportok, s álságuk némi keserű szájízt hagy az olvasóban azért, hogy miért nem ragaszkodik a szerző hűségesebben a való­sághoz. Még akkor is, ha az szürkébb, köznapibb. De vaskosabb, de súlyosabb, de igazabb is egyúttal. Ez az alkotói vi­szonyulás a kötet nem egy írását a karco­lathoz, novellához közelíti, különösen a szép jellemábrázolások, a pergő párbeszé­dek esetében. Vajon miért nem csiszolód­tak, színeződtek, kalapálódtak, érlelődtek ezek az írások igazi karcolatokká, novel­lákká? Vajon az írói képességekből nem tellett erre, avagy a szerzőnek nem állott szándékában ilyesmi? Reméljük, a következő kötetek választ adnak a kérdésekre, s műfaji tisztuláshoz vezetnek. N­ERÉDI GUSZTÁV KÖZTÜNK VOLT és szép, baráti szóra intett a költő Apáthy Géza, akinek míves fordításai révén sok-sok román verset ismert meg a magyar olvasó. Neki tisztelegtek román bará­tai az Astra folyóirat és a brassói írószövetség irodalmi körének csütörtök esti összejövetelén. Róla beszélt volt munkatársa, Váradi Mária és a kör elnöke, Ion Topolog. És románra lefordított verseiben a költő szólt hozzánk. Feleletként neki, a műveiben tovább élőnek tisztelgett Mihai Deşelaru poémája, neki adóz­tak egy percnyi csenddel a kör résztvevői. Igen, ezen a csütörtök estén is köztünk volt, és szép, baráti szóra intett a költő Apáthy Géza. (Incze) NAGY B. VIKTOR A fájdalom aratásán... Búcsú Apáthy Gézától Ködfátyol ereszkedett a Cenk alá, azt hittük, csak bokánkat lepi el. Utána szél kerekedett, viharral, nem elégedett meg a fojtó köddel, rombolta, rombolta jegenyék lombját, míg egy sudárat a földre döntött. És most, októberben hóígérő szél, és piros virágok között, e szakított CSENDBEN, a fájdalom aratásán be kell érnünk csupán csak ennyivel. FÜLÖP MIKLÓS ÚTRAHÍVÁS Apáthy Géza emlékére A TELJESEBB PERCHEZ VEZETŐ ÚT — : itt van, testvérfolyók és testvértengerek árjában CSEPPEN­­KÉNT MI IS JELEN VAGYUNK, tudtad ezt? Nem tudtam, Géza. Figyelmesen hallgattalak. Egy lépés, egy mosoly, így mentünk. Mondtad: álmodtál — AZ ÁLMATLANSÁGRÓL. És azt is mondtad, hogy MOST jelzők nélkül szeretnél írni az őszről. Fényes hátú gesztenyék potyogtak körülöttünk .. . Együtt néztük a FÁT, csodáltuk hatalmas koroná­ját, égre törő ágait; földbe gyökerezett lábakkal áll­tunk s hallgattuk a csendet. A lehajló ág nedves levele megcirógatta az arcodat, mondtad, hogy MOST jelzők nélkül szeretnél írni az őszről. Mert bevallottan féltél a jelzőkkel kísérletezni —, és mondtad ezt ANNYIRA SZÉPEN, ahogy az ősz — JELZŐK NÉLKÜL — kidiszíti magát, a természetet, a táj természetét, az ember természetét és az életün­ket is. És hosszú sétára indultál a LEGTELJESEBB PERC­HEZ VEZETŐ ÚTON, tekinteted hozzászelidült a föld­höz, ujjad görcse meglazult. Megrendítő, hogy búcsúzni kell. Adósa maradtál az ősznek sok-sok látogatással... a brassói Képzőművészeti Múzeumot A brassói Képzőművészeti Mú­zeum (Muzeul de artă) alap­anyagát az egykori Barcasági Múzeum gyűjteménye képezi, a­­melyet több egykori magángyűj­temény, továbbá a múzeumnak ajándékozott más munkák egé­szítenek ki. A múzeum legrégebbi darabjai a XVII. században ké­szült fadomborművek, a legérté­kesebb alkotások pedig a klasz­­szikus román festők — Grigores­­cu, Andreescu, Luchian, Tonitza, Pătraşcu, Ciucurencu és mások — itt őrzött festményei. Nicolae Grigorescu munkáiból például Bukarest után Brassó őrzi a leg­nagyobb gyűjteményt: 37 képet. Gazdag a képtár gyűjteménye a Brassóban és környékén élt né­met és magyar nemzetiségű fes­tők műveiből is. Magyar vonat­kozásban többek között Tamás Imre, Barabás Márton, Mátyás József, Gyárfás Jenő, Kollár Gusz­táv festményeit-grafikáit őrzi a múzeum. A Mattis-Teutsch gyűj­temény azonban a leggazda­gabb: mintegy 40 linóleummet­szet, akvarell és szobor tanúsko­dik itt századunk e kimagasló művészének gazdag munkássá­gáról. Sajnos, a kiállítási felté­telek nem arányosak a gazdag anyaggal: a múzeum tulajdoná­ban lévő 3 000 alkotás közül egy­szerre csak 140 képet állíthat­nak ki. A grafikának például e­­gyáltalán nem jut hely a Gheor­­ghe Gheorghiu-Dej sugárúti kép­tárban! A helyszűkét a Novem­ber 7. utcai Arta-kiállítóterem enyhíti: rendszeres időszaki ki­állításokon mutatják be a raktá­ron fekvő képeket. Az idén A portré a brassói képzőművészet­ben címmel rendeztek tárlatot, de méltó sikernek örvendett a második kiállítás a Képzőművé­szeti Múzeum tulajdonában lévő kisszobrokból is. A képek tárolásának szigorú technikai normái vannak. A kiál­lítóteremben éjjel-nappal műsze­rek mérik a hőmérsékletet és a levegő nedvességtartalmát. Az infravörös- és ultraibolya-sugár­zások romboló hatásától külön­leges, zöld színű függönyök vé­dik a képeket. A kisebb restau­rálási munkákat helyben elvég­zik, komolyabb sérülés, kopás e­­setén azonban Bukarestbe küldik a képeket. Ugyancsak a múzeum feladata a nemzeti műkinccsé nyilvánított alkotások számontar­tása, ellenőrzése, és ha kell, kar­bantartása, javítása is. Jó és e­­redményes kapcsolatok alakultak ki a múzeum szakemberei — Ef­­timie Modâlcă igazgató, Sanda Buta muzeográfus, Anca Popp- Sandulescu műkritikus és mások —, valamint számos brassói mű­gyűjtő között. A Codreanu, Bo­­loga, Mattis és más családok gyűjteményeinek karbantartásá­ban a Képzőművészeti Múzeum is szerepet vállalt. A múzeum legfontosabb feladata mégis az esztétikai nevelés, a képzőművé­szetek minél szélesebb körű nép­­szerűsítése marad. Naponta 10— 73 óra között tart nyitva. EKES LÁSZLÓ »»j n L. irrarrer*M 44. SZÁM 4—5. OLDAL

Next