Brassói Lapok, 1977 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-08 / 1. szám
„A kastély a falunak napkelet felől való részén, a Felszegben, az Olt vizére lenyúló egyik bérceskéjének sarkán igen szép, kies helyen helyeztett" — olvassuk a rákosi uradalom 1765-ös leltárában. Az Olt-kanyar legszámottevőbb műemlékének építtetője Sükösd György, a község birtokosa, Bethlen Gábor fejedelem mezei hadainak parancsnoka volt. Építési anyaga a közeli Kápolna nevű hegy bazaltjából, valamint palából és vulkáni salaktömbökből került ki. A reneszánsz stílusjegyeit viselő várkastély 1624-ben készült, alakja szabálytalan négyzet, a sarkokban erős, alacsony, kúp alakban fedett bástyákkal van ellátva. A sarokbástyákat csak északon köti fal, a másik három oldalon épületek övezik. Belül, a lőrések és szurokcsatornák számára egykor széles fa körfolyosó futott kereken, melynek ma már csak a nyomai látszanak. A déli részen — középen — az egyetlen bejárat fölé 1700-ban Bethlen Sámuel tornyot építtetett, és kőbe vésette a koronás kígyót ábrázoló Bethlen-címert. A vár 1694-ben került Bethlen Sámuel birtokába, aki mindjárt nagyarányú építkezésbe kezdett. Mind a falakat, mind a bástyákat magasabbra emeltette. A keleti szárny emelt részén lévő lovagtermet vagy palotát művészies, barokk ízlésű féldomborművekkel díszíttette. Sajnos a kastélynak ezt a művészileg legértékesebb részét 1918 őszén lebontották. A nagyterem az emeleti rész közepén állott. A terem alatt a bástyákig lakószobák és más helyiségek voltak. Ma a legépebb a délkeleti bástyaszoba, ott látható az egykori „Asszony Háza", szép stukkó díszeivel s a boltozat A rákosi kastély homlokzata és alaprajza MUNKAHELY-SZERETET Üzemekkel, gyárakkal „emberközelből" ismerkedve, számtalanszor találkoztam egy-egy család tagjaival — férjjel-feleséggel-gyermekkel — egyazon munkahelyen. A jelenség egyik magyarázata : az illető gyár, üzem megteremtette az apa (az esetek döntő többségében ő az „első alkalmazott") számára az anyagi biztonságot, akinek bizalma munkahelyével szemben így állandóan nőtt. Véleményem — tapasztalataim — szerint azonban jóval többről van szó. Mint ahogy létezik szakmaszeretet, éppen úgy létezik munkahely-szeretet is. Férj-feleség-gyermek egyazon munkahelyen — említettem volt. Nos, találkoztam olyan esettel is, hogy a leányunoka ma ugyanazt a munkát végzi, ugyanabban a gyárban és műhelyben, amit a nagymama végzett. (A nagymama nyugdíjas, Maria Spataru a neve, a brassói csavargyárban dolgozott présgépen, unokája, Cornelia Novac ma ugyanazt a munkát végzi a gyárban. Maria Spataru férje és három leánya is a csavargyárban dolgozott, illetve dolgozik.) Sokaktól kérdeztem : mi késztette őket arra, hogy feleségüket, gyermeküket is behozzák a gyárba, üzembe? Általában mindannyiuk válasza ugyanaz volt : „Szerettük és szeretjük itt." Bővebben nemigen beszéltek erről. Két ilyen családról-családról próbáltam ennél a rövid mondatnál többet megtudni. „Hárman vagyunk a családban" Paula Badoiu a brassói Nivea gyár telefonközpontjában dolgozik. Ő mondta : „A gyárban húsz, itt a telefonközpontban pedig mindössze négy éve dolgozom. Valamikor, még Brassóba jövetelem előtt, megtanultam ezt a mesterséget, s amikor felhagytam vele, nem hittem, hogy valaha is gyakorolni fogom. Az elődöm most négy éve ment nyugdíjba, a gyár vezetőségéből valaki tudta, hogy én hajdanában telefonközpontos voltam, szóltak, nem vállalom-e. Vállaltam. Nem könnyű munka, a kapcsolóasztalt egy pillanatra sem hagyhatom el. Ezt persze nem panaszként mondom. Szükség volt reám, hát jöttem, s jól is érzem itt magam. Húsz évvel ezelőtt a gyár szappanfőző részlegén alkalmaztak, szakképzetlen munkásként. A férjem, Teodor Bádoiu akkor a ragtapasz-részlegen dolgozott, ő szakiskolát végzett. Nem ismertük egymást. Később áthelyezték a szappanfőző részlegre, csoportvezető volt, szigorú ember, szerette a pontosságot, a rendet, a tisztaságot. Másokkal vitatkozott, perlekedett nemegyszer, velem azonban soha, mert nem adtam rá okot. Megszeretett, megszerettem, egybekeltünk. 1957-ben megszületett a leányunk. A férjemet közben mesteriskolába küldték Bukarestbe, amikor végzett, visszakerült mesternek a szappanfőző részlegre. Tíz évig dolgoztam az irányítása alatt. Még fiatal házas korunkban mondta : Paula, neked többet és jobban kell dolgozni, mint a többieknek. Tudtam, igaza van. Egyszer szólt, többször nem volt szükség a figyelmeztetésre. Úgy dolgoztam, ahogy kértem,ahogy azt én magam is igaznak éreztem. Véleményem szerint mindkettőnknek előnye származott és származik abból, hogy egy munkahelyen dolgozunk. Közös munkahelyi gondjaink, problémáink ismeretében nemegyszer adtam én is jó ötleteket a férjemnek a különböző hiányosságok felszámolását, kiküszöbölését illetően. Leányunk már tizenhat éves korától minden nyáron (líceumba járt) egy-két hónapot dolgozott. Először más gyárban akartunk munkahelyet szerezni neki. Megsértődött. Azt mondta : ne gondoljuk, hogy azért szeretne az apja mellett dolgozni, mert ő esetleg elnéző lenne vele szemben. Az apja kacagott, s magához vette a szappanfőző részlegre. Napi termelési tervét kivétel nélkül mindenkinek meg kellett valósítania, leányunk, Elena azt rendszeresen túlteljesítette. Az apja kacagott , vajon meddig bírja ? Bírta. S fáradt sem volt. Legalábbis nem mutatta. Ez az első évben történt. Majd, amíg csak nem érettségizett, az apja mellett dolgozott minden nyáron, a szappanfőző részlegen. Ott is maradt volna, szerette azt a munkahelyet. Megnyílt azonban a gyár szaküzlete Brassó főterén, s a vezetőség a gyár termékeit már valamennyire ismerő, néhány száz — az elárusításhoz szükséges — angol és francia szót is tudó, érettségizett leányokat szándékozott oda helyezni elárusítónak. Elena minden követelménynek megfelelt, s most ott van. Hárman vagyunk hát a családban, mindhárman a Nivea gyár alkalmazottjai. Szeretjük itt. Sokat köszönhetünk a gyárnak. Amikor csak szükség volt rá, mindig megkaptuk a kért segítséget, s a magunk módján igyekeztünk azt meg is hálálni..." Mátéfiék „Én, kérem — mondja Mátéfi Mihály, a brassói csavargyár szerszámműhelyének csoportvezetője —, a mezőgazdaságot értettem, abban nőttem fel. De azt is mondhatnám : abban korosodtam meg. Mert harminckilenc éves koromban indultam el új életet kezdeni. A gyermekeimért elsősorban. Mert mit is kezdtem volna hat gyermekkel — öt fiúval és egy leánnyal — egy Udvarhely melletti, negyvencsaládos faluban ? Jöttünk hát az egészen, s letelepedtünk Szecselevárosban. Na, Mihály, mondtam magamnak, most jól nézz körül, mihez fogsz. Bejöttem a csavargyárba, mondtam, dolgozni akarok. Kérdezték, mihez értek. Mondtam, hogy ami itt van, ahhoz én semmit. Azt mondták, nem baj, megtanulom. Meg én, mondtam. Nekik is, nekem is igazam volt, mert lám, tizenhárom év alatt a csoportvezetőségig vittem, így ezt könnyű mondani, de nem volt az a gyakorlatban. Dolgozni kellett keményen, pontosan. Mondtam egy idő múlva a főnökömnek, hogy behoznám az asszonyt is, mert nagy a család, s elkelne a keresete. Aztán behoztam a nagyobbik fiamat, aztán a következőt és így tovább. Behoztam a leányomat is. Ezek a gyermekek, kérem, mind szakképesítettek, mondhatom, hogy itt képeztem ki az egész családomat. Csak a legkisebbik fiam kivétel, aki most a szakiskolában a szerszámkészítést tanulja, de ide készül jönni, ebbe a gyárba. Ha sorba veszem a gyermekeket, a legnagyobb a 2- es üzembe pártolt át az asszonya révén, mert időközben megnősült. A következő, Albert, gépbeállító itt a présosztályon. A harmadik is elpártolt a szecselevárosi Electroprecizie üzembe, ugyancsak az asszonya révén. A következő, Zoltán, lakatos, innen ment katonának, s ha leszerel, ide jön vissza. A leányom, Gyöngyi, pedig itt tanulta ki a galvanizálást, most szülési szabadságon van, de ha az letelik, ő is visszajön az üzembe. Háromszobás lakást kaptunk Szecselevárosban, de hát maholnap csak én maradok abban az asszonnyal. A nagyobbik fiam autót vett, a másik házat épített, jól vannak ők is, mi is. S aztán a mező sem maradt idegen nekünk. Nincsen év, hogy ne vállalnánk munkát a mezőgazdasági termelőszövetkezetben. Az nekünk kikapcsolódás. Szóval röviden ez a helyzet. A gyárat pedig szeretjük, bűn is lenne nem szeretni azt..." Egy kérdésem volt Mátéfi Mihályhoz : „Nem gondolt arra, hogy valamelyik gyermeke tovább tanuljon, több legyen, mint egyszerű szakmunkás ?" Szinte megdöbbenve nézett reám a kérdés hallatán. Aztán visszakérdezett : „Hát nem gyönyörű az, amit tanultak ?" Megnyugtattam : „Bizony az". SZENYEI SÁNDOR MUNKAHELY-SZERETET 1977. I. 8. BL A rákosi várkastély csúcsán Bethlen Sámuel és borsai Nagy Borbála 1700. évi házassági címerével. Az ajtók és az ablakok magyarhermányi kőből készültek, s szépen faragott keretei mai is elég épek. Az egész kastélyt a falaktól mintegy két méter távolságban erős, a várfalak középmagasságáig érő kőfal vette körül. Ezen kívül a kastélyt egy mély, 20—22 m szélességű árok övezte, amely vízzel volt megtölthető. A torony alatti bejáróval szemközt, a vízárok felett egykor híd s ennek belső végén egy erős, láncokkal felvonható nagy kapu, azon pedig egy bejáró kis ajtó volt. A torony belső, udvar felőli részén csigákkal felvonható kapuszerkezet is létezett, az ebbe vágott kiskapu mögött 1698-ban még négy szakállas ágyú és egy muskotély védte támadás esetén a bejáratot. A kastélyt a rákosi birtokosok (Sükösd György, Budai Péter, a Bethlen család tagjai) csak ritkán lakták. Az úri lakosztályok mellett a gazdatiszteknek és más uradalmi alkalmazottaknak is voltak lakrészei. A várban volt takácsház, sütőház, konyha, voltak magtárak, borospincék és a torony alatt volt a tömlöc. A vártól keletre és északra gazdasági épületek, gyümölcsös, virágos- és veteményeskertek foglaltak helyet. Ezt a részt a rákosiak ma is csűrkertnek nevezik. A vár a hozzá tartozó birtokkal együtt 1903-ban vásárlás útján, a rákosiak kezébe került. A rákosi várkastély — noha műemlék — sajnos eléggé elhanyagolt állapotban van. Egy jövendő restaurálás számára igen hasznos útmutató lenne a vár 1698-as részletes leltára. A dr. Imreh Barna által megszerzett leltárból mi is idézünk, hiszen ízes régi nyelven írja le Brassó megye egyik fontos műemlékét. Descriptio Castelli (1698) „Ezen Alsó Rákosi kastélyban közös környül száraz árka, az árok mellett kívül felől az északi szegeletnél elkezdvén kő fallal megbéllett a napkeleti, éjszaki és napnyugati oldalai, a déli oldalában is fundamentuma felvetve lévén az hídig. Az árkon két kő kerítések, egyik a belső t.i. magas, a másik, a külső félig felrakott új kőfallal, körös körül. Délről a kastélyra járó kapura az árkon által híd, az híd külső szélén egy négyszögű faragott kő és hermányi faragatlan kövek, az híd belső Végén egy erős felvonó kapu, azon bejáró kis ajtó és a kis ajtón egész pánt farkastól bezáró fordító. Ezen kapunak felvonó két lánca kötelekkel fa csigán járó, azon bemenő kapura és ajtóra egy széles padló, azon három szkála, kétfelől vas sarok és a kapu felett egy magas torony, a torony tetején egy fejér pléh kakas, a kakas alatt egy sárga gömb szárastól, a torony fedele veres és zöld zsendely. A toronyban vagyon egy ütő óra, és egy harang cum omnibus pertinentiis (minden hozzátartozandóságával sz.j.), két rend grádics, az alsó rend grádics faragott padlás. A toronyban az óraház alatt egy bolt, mely bolton vagyon három ablak vas táblákkal és rostélyokkal azon bolton vas ajtó kereszt rudjával, két lakattal és reteszeivel együtt és két vas sorokkal. A toronynak a belső szélin a kőfalban más kapu, mely kővel vagyon bérakva, azon vagyon egy kis ajtó két sarkon pánton forgó retesz fő egy nagy bezáró lakat kolcsostól bevonó karikája, az ajtón kívül egy öreg felvonó kapu, a két végén két darab lánc, azon egy kis ajtó egész pántokkal sarkokkal és három retesz fő, azon alól egy padlócska vastengelyen járó, a belső kapu alja bolthajtásos, a kis ajtó megett szép szakállas (ágyú, sz.j.) ágyastól egy szakállas cső, muskotély ... Ezen kastélynak vagyon négy kerek bástyája és körül zsendellyel fedett folyosója, melyen a belső kerítés mellett egyik bástyától a másikra, a másikról a harmadikra és consequenter a negyedikbe menvén, a kastélyt megkerülhetni. A kapun bemenvén jobb kéz felől vagyon egy nagy ház, azon benyíló ajtó pántostól sarkostól bé vonó fogantyúja. Az ajtón belől jobb kéz felől egy bolt, mely a tisztek háza, azon egy ajtó pántostól-farkastól, vas kilincs pléhestől, alól egy kis zár, bé vonó retesz, reteszfővel, azon háznak egy üveg ablaka, az alsó része fából rakott, a felső ónba, vas sarkokon forgó és három által foglaló vas rudacskái... A nagy házból bémenvén a dél felől való bástya alatt való boltos pincébe nyílik, cserefa melyiken vaspánton sarkon forgó béllett ajtó retesz, retesz fővel lakattalkolccsal paraszt toló zár, melyébe bemenvén négy lépésű grádicson, ászok fa négy, melyeken vagyon bor keresdi és besei . . . két kosár, melyekben porumbáki kristály üveg van . . . A katonák házába bémenvén, találánk egy ajtót két vas pánttal fa kilinccsel, ennek fába rakott üveg ablaka mind vas nélkül... A gabonás házba bémenvén, találunk ajtót két pánttal, sarokkal, törött pléhes zár... A sütő házban bémenvén az északi bástya előtt a sütő házban találunk egy ajtót vas pántjaival-sarkaival. A sütő házból bémenvén az északi bástya alá, mely káposztás pincének neveztetik... Ki jővén onnan a kastély közepe táján vagyon egy kút, két vas vederrel láncosan, fa kötésekkel, zsendellyel fedett, kerek fa gárgyája, az alja kőből való. A kastély közepén vagyon strázsáló ház, ajtaja vas sorokon pántokon forgó fa kilincse. A napnyugati bástya alá menvén, találtunk egy cserefa mellékü ajtót... A déli bástya alá menvén a konyhára ... A konyhából vagyon egy kis jobb kézre építtetett ház ... A rab ház alatt egy kaloda három retesszel főstől . . A grádicson fel indulván az orsós folyosóra. Itt vagyon jobbkéz felől egy tüzelő bolt... A bolt mellett megfordulván jobb kéz felől vagyon az öreg asszonyok boltja... Az öreg asszonyok házában bemenvén találunk egy cserefa mellyekü ajtót vas pántokon sarkon forgó vas kilinccsel retesszel, retesz fővel, benne két béllel t .ad, egy pohár szék egy négy szakasza üeg ablak, mely a kastély piaczára szolgál . . . más ablaka délre szolgál .. . onnan a leányasszonyok házába bé menvén találunk egy cserefa mellyékü béllett ajtót vas sarkon pántokon forgót. . . Onnan az asszony ő nagysága házába bé menvén a mely boltos, ott találtunk kő mellyekü vas pántokon sarkokon ajtót le csapó pléhes zárral forditostól, bé vonó fogantyúval, ezen három ablakot kő mellyeküeket és négy szakaszból álló fába rakott üveg ablakokat... A leány asszonyok házából ki jővén találunk egy jobb kézre nyíló . . . ajtót, mely a gróf őnagysága házába nyílik . . . (Innen) nyílik ki egy csere fa mellyékü vas pántokon forgó lecsapó pléhes záros forditós bé vonó foglyos szegezős béllett ajtó, a stakaturás vagy Palotára . . Dr. BINDER PÁL: Stukkódíszes szoba a délnyugati sarokbástyában \ 1. SZÁM 3. OLDAL