Brassói Lapok, 1978 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-14 / 41. szám
Színek és színtónusok Kovács A. Ibolya és Mattis T. Waldemár kiállításáról A festészetben a színek nem pusztán a dolgok, gondolatok és hangulatok kifejezői, megkülönböztető árnyalói, körülhatárolt vagy egymásba mosódó burkai, hanem egy önállóan élő művészi kifejezési rendszer eleven alkotóelemei. A színek sajátos használata, kezelése, az árnyalatok és tónusok, a színharmónia egyéni megteremtése hat a legközvetlenebbül Kovács A. Ibolya és Mattis T. Waldemár alkotásaiban. Közös — a Viktória-teremben megnyílt — kiállításukon fogantak a fenti és alábbi gondolattöredékek. 1. Színekből „szőtt", színekből teremtett festészet a Kovács A. Ibolyáé, mert a színek ereje feszíti vászonra gondolatait, a színeken szűrődnek át hangulatai, a színek parancsolnak belső és külső egyensúlyt a képekre, modellálják a kompozíciót. A színélmény ragad meg a tenger zöldjéről az ég kékjébe emelkedő, jelképesnek minősülő sirályt ábrázoló képén (Sirály), a tengerfenék zöldjét és az égbolt kékjét egymással találkoztató színsíkjain (Látszólagos nyugalom), a búzamező sárgás-rozsdás aranylásán (Búzatenger), a barnás-zöldes dombhátakon kanyargó utat követő festményen (Út), a domboldalak hajlatában megtörő alkonyt fény sugárzásában (Alkony) vagy a zöld mezőben távolba tekintő pirosruhás lány alakját befogó kompozíción. A táj, a látvány, a hangulat mindig tiszta színeket és árnyalatokat kever palettáján, s a színek sohasem nyelik el az alakzatok körvonalait. Pontosan ismeri a tónusok melegét, súlyát, a színkévék káprázatát. Ebből a színkeverésből vetülnek elő képei színkölteményei. 2. Egészen másképp használja a koloritot Mattis T. Waldemár. Képei nagyrészét egyetlen szín-színárnyalat vonja be, s így nem is annyira a felcsattanó színellentétek, színvillózások keresik az összhangot, hanem a kiválasztott-megérzett alaptónus Sugall nyugalmat vásznaira. Érzékenyen egyeztetett színei puha ecsetnyomok révén kerülnek fel, s harmonikus egymáshoz illesztésükből kerekedik ki a brassói, bolgárszegi, brani, rozsnyói táj, város és utcarész látványa (Brassói táj, Bolgárszegi táj I—II., Brani táj I—II., Rozsnyói táj), egy-egy erdőrészlet, domboldal, hegygerinc (Erdő, Tájkép I—II.). Tájképei mellett az építkező-termelő jelen, a munka a másik élménye (Munkás, Mezőgazdaság I—II.), de jelen van a múltidézés is (Dózsa). Ezek az élmények rendezik el kompozíciós egységbe a színfoltokat, erősítik meg a kontúrokat, teszik hangsúlyossá képei egy-egy részletét, pontosan tolmácsolva a festői szemléletmódot. Nem hiszem, hogy egyelőre többet lehetne mondani szavakkal festészetükről, meg kell nézni, látni kell képeiket. SIPOS ANDRÁS Képeink: KOVÁCS A. IBOLYA: Sirály: MATTIS T. WALDEMÁR: Bolgárszegi táj; Dózsa 1978. X. 14. MEGÉNEKLJÜK, ROMÁNIA Szecselevárosi beszélgetések Régóta már nemcsak nevében viseli-hordja a város nevet a négy csángó faluból össze- és egybenőtt Szecseleváros, hanem évről évre változó arculatában, városias arcvonásaiban is. Brassó tőszomszédságában lendült, fejlődött ipara és mezőgazdasága, a nagyváros vonzásában gyarapodott szellemiközművelődési élete. — Milyen irányban, és mennyire befolyásolja a nagyváros közelsége a szecselevárosi művelődést? — Ezzel a kérdéssel fordultunk Mátyás Bélához, a művelődési ház szakirányítójához. — Előnyös számunkra ez a szomszédság — válaszolta. — Többfajta segítséget, támogatást jelent Brassó részéről és ugyanakkor mércét is. A nagyvárosi kulturális színvonal mérvadó számunkra, pontosabban: többre kötelez. Természetes viszont, hogy sajátos hagyományainkhoz — közművelődési hagyományainkra gondolok itt elsősorban — kötött utunkat járjuk, s ennek során az évtizedek folyamán kialakult és bevált kulturálódási formákat fejlesztjük a nagyvárosi mérce-színvonal szerint. — Milyen konkrét támogatást nyújt, biztosít Önöknek Brassó ? — Az évek során kialakult kapcsolatok és együttműködések Brassó jónéhány közművelődési intézményével igen eredményesek. Elsőként a Drámai Színház támogatására utalok. A szecselevárosi művelődési ház keretében évek óta két színjátszó csoport — egy román és egy magyar nyelvű — működik sikeresen. Szakmai irányításukat jó ideje a Drámai Színház két színésze vállalta el. A román csoport tevékenységét Ion Jugureanu, a magyar csoportét pedig Maia Indrieș vezeti. Mindkét csoport évadonként átlag 2-2 bemutató előadással jelentkezik. Hivatásos színházak is megirigyelhetnék egy-egy sikerünket. A Csalódások című darabbal például10 előadást értünk meg. Ritka ez egy amatőr csoportnál. A szabin nők elrablását 24 előadáson tapsolták meg nézőink. Turné-útvonalaink szinte az egész megyét átfogják, de a múlt évadban Bihar megyében is tartottunk két előadást. — Milyen darabbal készül a magyar színjátszó csoport a Megéneklünk, Románia fesztivál második kiadásának városi szakaszára? — Maia Indrieş rendezi majd Tömöry Péter Az idő árnyékában című darabját. Nemsokára meg is kezdődnek a próbák. Ezzel az illegalitás éveit idéző színművel indulunk a versenyen. Az évad másik produkciója egy zenés vígjáték lesz. Felújítjuk és turnéra indulunk ugyanakkor a Dankó Pista című darabbal is. — Kik a leglelkesebb színjátszók? — Pál Irén, Tóth Pál István, Ábrahám Domokos, Mátyás Ilona, Szén János, de ... minden színjátszó neve idekívánkozna. Mindahányan a színjátszás kedvéért, öröméért áldozatokra képes emberek. — A hivatásos nagyszínházak útba ejtik-e Szecselevárost ? — Egy részük igen, így például a marosvásárhelyiek, a nagyváradiak, de más részük nem. Pedig a szecselevárosiak mindig hálás nézőknek bizonyultak. Többször jöhetnének a sepsiszentgyörgyiek is. Sajnos nem sikerült velük a bérletes rendszert állandósítani, mert nemegyszer előfordult, hogy meghirdetett előadásukat az utolsó percben lemondták ... — Mit nyer a szabadegyetem a brassói szomszédság révén ? — A szabadegyetem vezetője Kovács Lőrinc, a művelődési ház igazgatója, rektora pedig Perián István. A szabadegyetemi „oktatás” is igazi nyertese Brassó közelségének: a Brassóba meghívott előadók rendszerint Szecselevárosban is megtartják előadásaikat. — Milyen együttesek működnek a művelődési ház keretében ? — A román tánccsoporttal kezdeném. Legeredményesebb együtteseink egyike, folyamatos munkájával sok örömet szerez. Nemrég a zernyesti Floarea de colţ elnevezésű fesztiválon képviselték Szecselevárost. Mondhatom: sikerrel. A magyar népi együttest még az idén lábra akarjuk állítani. Akárcsak a kórus esetében, rengeteg gondunk van azonban a verbuválással. Hiányzik a zenetanárok segítsége. Ellenpélda is van azért: jól működik a fúvószenekar és a könnyűzenekar. Dicséret illeti bábosainkat is, akik tavaly, a megyeközi versenyen második helyet szereztek. A Megéneklünk, Románia fesztivál most induló városi szakasza kitűnő lehetőséget nyújt valamennyi csoportunk, együttesünk szereplésére, munkájuk értékelésére, tennivalóink tisztázására. — Hány olvasója van a városi könyvtárnak? — kérdeztük Rosea Maria könyvtárostól. — Állandó körülbelül 1 900. Nem számítottam ide viszont hat fiókkönyvtárunk olvasóit. 33 000 példányos könyvtárunk számára ez még mindig nem elég. — Hogyan toboroznak újabb olvasót, könyvbarátot? — Több olyan rendezvényt sikerült megszerveznünk, amelyek ezt célozzák. Gyakori nálunk a nagy érdeklődéssel követett író—olvasó találkozó. Idén további háromra kerül sor. Brassói írókat szeretnénk meghívni körünkbe. Gyakoriak a könyvkiállítások is, az új könyvek számára külön polc van, ráadásul könyvismertetők keretében nyújtjuk át őket az olvasóknak. Külön kell említenem mesedélelőttjeinket. Sok érdeklődőt vonzanak irodalmi összeállításaink, az irodalmi perek, amelyeket minden alkalommal könyvajánlatok egészítenek ki. Lejegyezte: TÖMÖSI ENDRE Tanulságos volt! A Brassói Lapok által szervezett utóbbi író-olvasó találkozó vendéglátói a tehergépkocsi-vállalat dolgozói voltak. A vendéglátó fogalmát csak abban az értelemben használjuk, hogy az eszmecserére a vállalat klubhelyiségében került sor. Mert ettől eltekintve a gyáriak szép számban megjelent képviselői — közöttük munkások, technikusok és mérnökök — hozzászólásai, javaslatai és főleg bírálatai egyértelműen munkaülés hangulatát teremtették, olyan ülését, amelynek célját a Brassói Lapok által olvasásra nyújtott kínált írások alapos elemzése, a lap egész tevékenységének megvitatása képezte. A felszólalók: Vass Ferenc, Benczédi Domokos, Sorbán István, Steiger János, Szeredai Sándor, Szakács Sándor, Gergely István, Bléga István, Kursán Ernő és mások értékelték lapunk számos pozitív kezdeményezését, hangsúlyozták annak közvéleményalakító szerepét. Az elemzés során kidomborodott egyúttal, hogy a Brassói Lapoknak a ma és a holnap valóságának,eseményeinek teljesebb fokú tükrözőjévé kell válnia. Olvasóink hangsúlyozták azt, hogy nekünk, közíróknak az ismert igazságok kimondása mellett épp oly fontos kötelességünk az olvasók, a tömegek tudatának művelése is. Mert például míg a kulturális-tudományos jellegű anyagok elérik a kívánt mércét, kielégítik az olvasói igények jó részét, addig a műszaki írások közül egyesek nem tárgyalják sokrétűen, eléggé igényesen a lap hasábjain az időszerű kérdéseket. Nagyon hasznos az az elhangzott javaslat, hogy az eddiginél sokkal nagyobb szerepet szánjunk a magyar műszaki nyelvezet megismertetésének. Hasonló mértékben jogosnak bizonyultak mindazok az észrevételek is, amelyek a fiatalság sajátos problémáinak megvitatását, a velük való foglalkozás terjedelmét tárgyalják. Olvasóink arra is felhívták a figyelmünket, hogy növelni kéne a társadalmi és közügyi ankétok számát, annál is inkább, mert azok nevelő hatása közismert. A tehergépkocsi-vállalat dolgozói ismét megújították meghívásukat, hogy a találkozások a jövőben a termelőrészlegek légkörében folytatódjanak, mert így még több lehetőség nyílik számos konkrét — pozitív, valamint negatív — jelenség felismerésére, azok megírására. A találkozón számos kérdés hangzott el, amelyekre a BL jelenlévő munkatársai, Madaras Lázár szerkeszőségi felelős titkár, Farkas Attila és Sipos András szerkesztők válaszoltak. Az ülést pár perces — a Kiss Judit és a Brauer Ferenc vezette Pengetőkegyüttes — irodalmi-zenés műsor zárta. MARTONOSI CSABA Az első Tjtaülés után Az újraindulás, a nekikezdés szellemi lendületével, kezdeményező akarással, a pro és kontrákat egymásnak feszítő vitázás hasznos indulatával, a gondolatok, ötletek, tanácsok megmérésével és átszitálásával, a fontolgatás-latolgatás higgadtságával, igényeink okos egyeztetésével-találtatásával — szándékainknak megfelelően és szándékainkhoz híven — tartottuk meg a BL irodalmi körének évnyitó ülését. Műhelygyűlésünk első részében a Diákművelődési Ház magyar nyelvű színjátszó csoportja mutatta be Áprily Lajos-műsorát. Az Áprily-költészetnek azokat a darabjait fűzték szavalatfüzérre, amelyekben elsődlegesen a színek és hangok a lírateremtő elemek. Kovács R. József, a műsor rendezője igényesen válogatott, a szavalók zöme pedig pontosan ráérzett az Áprily-versek zenéjére, hangulatára. Balla Árpád vetített diafelvételei vizuális többlettel egészítették ki a versmondásokat. Tordai Edit, valamint a Brauer Ferenc által vezetett Pengetők-együttes megzenésített Áprily-versei hatásosan illeszkedtek be az összeállításba. A taps mindnyájuknak szólt, valamennyiük szereplését dicsérte. Ezután került sor az idei köri ülések munkatervének megvitatására. A kör vezetősége a következő témákat ajánlotta megbeszélésre: 1. Költészet a Cenk alatt — brassói költők olvasnak fel verseikből; 2. Sütő András dramaturgiája. A Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház Káin és Ábelelőadásának megvitatása: 3. In memóriám Apáthy Géza: 4. A Brassói Lapok és az irodalom: 5. A Diákművelődési Ház magyar nyelvű színjátszó csoportjának balladaestje. Valahány köri ülésen kezdő tollforgatók is jelentkeznének. Munkatervünket a köri ülés tanulságaival egészítjük ki és véglegesítjük. Oly formán, hogy a nekikezdés szellemi lendülete percig se lankadjon! Találkozunk október 26-án este 8 órakor a BL szerkesztőségének épületében. MÁRTON ANDREA 41. SZÁM 3. OLDAL