Brassói Lapok, 1979 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1979-07-28 / 30. szám
BL Múlt és jelen Nemrég unokám évzáró ünnepélyén vettem részt. Elnéztem a jól öltözött, vidám arcú fiúk, lányok csoportját, a gyerekeket, akik már nem is annyira gyerekek, hisz a nyolcadik osztály végzettjei, maholnap kenyérkeresők, ifjúmunkások. A végzős diákjaitól búcsúzó osztályfőnök szavaira többnek könny csillogott a szemében. Számukra ma már meseszámba megy nagyapáik gyermekkora, a zsindelytetős, petróleumlámpás kis falusi iskola, mezítlábas, solt hátán telt öltözetű nebulókkal. Ma elképzelhetetlen, hogy valaki télen, cipő hiányában, ne menjen iskolába. Mesének tűnik a palatábla (nagytata, milyen is volt?), a madzaggal összekötött, kopott tankönyvek, a tarisznya. És mesének tűnik az iskolából a hátralékos tandíjért hazazavart szégyenkező nebuló ... Nem, nem volt mese, aki tanulni akart, annak szetnie kellett. Emeletes, központi fűtéses iskolában tanuló, egyenruhás unokáink számára ez már történelem. Nagytata meséje, amely népszerűségben nem vetekedhet a tévé sportadásának vonzerejével. És nem is akar. KARÁCSONY KÁLMÁN EZEN A HÉTEN pontosabban vasárnap, július 22-én délután 4 órakor megnéztemmegcsodáltam az Apáca községi sportlétesítményt, amelynek avatásán néhány évvel ezelőtt személyesen részt vettem. Megnéztem-megcsodáltam a labdarúgópálya friss-zöld gyepszőnyegét, a fedett tekepálya napfényt visszaverő ablakait... Most, vasárnap a labdarúgópályán sok tucat liba legelt békés egykedvűséggel... A tekepálya épületében és körülötte nagy-nagy csend honolt... Vasárnap volt, délután 4 óra. Magamnak tettem fel a kérdést: merre lehet ilyenkor ez apácai fiatalság? A választ is magamnak magamban adtam meg... „Hangosan“ azonban nem merem kimondani... (szamosi) Nem ért...? Nem túlontúl öreg épülete Brassának a közkedvelt Postăvarul szálloda-vendéglő. Emiatt érdemes volna itt-ott és néha-néha több gondot fordítani nemcsak az épület belsejére, hanem annak külsejére is. Itt csak arra célzok, hogy az épület félkörív alakú részén a vízlevezető csatorna megszakított girbegurba fűzérhez hasonló. Egyszóval igaz, hogy a csatorna az esővizet gyorsan levezeti, de az épület falára. Vajon ez nem árt...? (martonosi) Füst és szémítótechnika De írhatnánk úgy is, hogy a régi és az új találkozása. A helyszín: a brassói számítóközpont vidéke. Ez képviseli az előrehaladott technikát, tehát az újat. A füst... ez ugyancsak itt keletkezik. Úgy, hogy egyes számítóközponti hulladékanyagokat — különböző papírokat — elégetnek, mert a szabály az, hogy azokat meg kell semmisíteni. Azonban ezt nem krematóriumban végzik, hanem egyszerűen a régi módszerrel, alájuk gyújtanak. Nem minden régi módszerről állítható, hogy elavult, de ez a papírgyújtogatás talán mégis az. Különben ezt vallják róla maguk a számítóközpontiak — bár ők jól szigetelt környezetben dolgoznak —, de a környék lakói is, akik már többször panaszolták, néha úgy érzik, hogy „két tűz" — a számítóközpont, illetve a kőolajfinomító füstje — közé kerültek. (szőke) Nedves pimaszság Esett az eső, az út szélén a víz megduzzadva kanyargott a csatorna felé. Egy teherautó robogott el és csuromvizesre spriccelt két ártatlanul társalgó asszonyt. A sofőr továbbhajtott, láttam, olyan jókedvűen röhögött a póruljárt gyalogosokon, hogy majd lenyelte a volánt. A jóérzés, úgy látszik, nem mindenkinek erőssége manapság... (páll) Kísérlet Szikrát ugyan nem vet — mint a nótában — a cipőnk sarka, amikor végigmegyünk Brassóban a Republicii utcán (Kapu utca), de csikorog, ropog, porzik lábunk alatt az oda szórt homok, mintha mezei úton járnánk. Újabb kísérlet történt, immár nem tudni, hányadik, hogy, a bazalt kockakövek közé öntött szurok olvadását, szétfolyását megakadályozzák. Ez a központi utca negatív előjelű mintapéldánya annak, hogy „dolgozni csak pontosan és szépen" szabad. Mert — mondja a közmondás — „a jó munkához idő kell, a rosszhoz még több." (teleki) Avatás A múlt vasárnap Szecselevárosban felavatták az Electroprecizie sportegyesület korszerűsített sporttelepét. Az esemény alkalmával a vállalat nevét viselő C-osztályú labdarúgó-csapat barátságos mérkőzésre hívta az országos bajnok FC Argeş együttesét. Az eredmény 5:3 lett a pitestiek javára. De ettől eltekintve a szecselevárosiak kétszeres sikernek örülhettek: a korszerűsített sporttelepnek és vendégeiknek, az FC Argeş csapata jelenlétének városukban. Hiszen ha nem lett volna a pályaavatás... (gellérd) JEGYZETEK ZEN HÁROM SORBAN ,,Ha meg akarsz bennünket látogatni, vigyázz, mert a kapu le van döntve" — figyelmeztetett régi ismerősöm, B.A., aki Brassóban a Ch. Dima sor 3. szám alatt lakik. Kissé csodálkoztam, mert tavaly is lebontott kaput találtam náluk. Két évvel ezelőtt bővítették a szomszédos kórház épületét, s megkérték a lenti cím alatt lakókat, engedjék lebontani a építkezés idejére kapujukat, hogy a gépjárművek odaszállíthassák az építkezési anyagot. A munka befejezése után — mondották — azonnal helyreállítják. Azóta eltelt két év, de a ház lakói még mindig különböző átiratokkal, kérvényekkel járják az építtető (a megyei egészségügyi igazgatóság) és egyéb hivatalok illetékeseit a kapu helyreállítása ügyében. Mindenütt igazat adnak a kérelmezőknek, gyors elintézést ígérnek, de nem történik semmi. Meddig?... .— váradi — 30. SZÁM 6. OLDAL Kinek lesz igaza ? A szereplők felnőtt emberek és a lángosnők egy tulajdonsága körül zajlik a vita: tudniillik olajban sütik. A forró olajról már az inkvizíció szakemberei is tudták, hogy az elég kellemetlen dolog. Tudjuk mi is. (Vajon tudja-e mindenki? Az alábbiakban kiderül.) Nos, arról van szó, hogy Brassó egyik lángossütödéje az N. Balcescu utca 8. számú házának földszintjén működik (egyesek szerint jól, mások szerint rosszul). Az égett olaj átható szaga megtölti a környéket, különösen az illető egység feletti lakószobát. A lakók szóbeli panasza hatástalan maradt, ezért írásban a következőkhöz fordultak: — a közélelmezési vállalathoz, hogy költöztesse el az egységet, mert a helyzet tarthatatlan; — a municípiumi néptanácshoz, hogy utasítsa a közélelmezési vállalatot a helyiség elköltöztetésére; — a helyi sajtóhoz (Drum nou, BL), hogy tudja mindenki, mi a helyzet; — az egészségügyi szervekhez: az olajbáz, a füst káros az egészségre, vonják meg a működési engedélyt a lángossütödétől; — a tűzoltókhoz: a ház régi, a kemence tűzveszélyes, tehát... Jöttek a válaszok: — a municípiumi néptanácstól: „A panasz jogos, de... lángossütöde kell, ez ott van jól, ahol van. Utasítottuk a közélelmezési vállalatot, hogy 1979. I. évnegyedében szereljen egy füstelszívó-berendezést. Minden megoldódik..." — A Drum noutól: „Megírtuk..." — a BL-től: „Szintén..." — az egészségügyi szervektől: „A panasz nem ránk tartozik. Döntsön a néptanács...” — a tűzoltóktól: „Az ügy nem ránk tartozik..." — a közélelmezési vállalat egyesek szerint válaszolt, mások szerint nem. A lakók a fenti panaszlevelek után fél évvel újabbat küldtek az említett szervekhez. A helyzet változatlan, nekik pedig nem válasz, hanem megoldás kell. És még valami: nem füstcsövet kértek, hanem az egység elköltöztetését. Az épület és környéke műemlék, azt egészen elcsúfítja egy bádogcső. Tanúsíthatja ezt a műemlékvédelmi bizottság is, amelyet, ha kell, majd kihívnak a helyszínre. A közélelmezési vállalat illetékesei mondották, hogy ők a füstcsövet pár napon belül felszerelik. De ventillátort nem tesznek bele, mert akkor a zaj miatt fog panaszkodni mindenki. S hogy a városkép se romoljon, a csövet rejtve, a szomszéd ház udvarára vezetik. A lakók replikája: Nem addig van az! Nekik nem kell lángossütöde, sem csővel, sem anélkül. Különben a nemrég beérkezett válaszok szerint közös néptanácsi, kereskedelmi, műemlékvédelmi és egészségügyi bizottság érkezik a helyszínre, a helyzetet kivizsgálandó (a tűzoltók még nem nyilatkoztak). Hívják a sajtó képviselőit is... BALÁZS JÁNOS Nótaszó és hanyagság Az élénkzöld fenyveserdő és a falu közé szorítva terül el a zajzoni diáktábor. A napokban, a zuhogó esőben, mint egy édenkert, úgy tűnt fel a tábor, a rendezett, a táj alapszínébe olvadó sötétzöld kerítéssel. No de hamar rájöttem, hogy ez csak látszat, külszín. Sajnos, ahogy a kapun beléptem, többször is körül kellett néznem, hogy meggyőződjek: valóban a táborba értem és nem egy elhanyagolt, pusztulásnak ítélt legelőre. Sáros, gondozatlan ösvények s egy röplabda-pályára emlékeztető latyakos, gödrös terület szúrt szemet. — Általában mivel töltitek ti itt az időt? — közeledtem kérdésemmel az eresz alatt kuncogó lányok csoportjához. Végül egyikük válaszolt: — Ó, mi sokat, sokat énekelünk! Ezen nevettek, ám csak ők értik, hogy miért. A tábor soros igazgatója, Ion Arghirescu is egyetértett a lányok feleletével. — Hát valóban, nem marad más szórakozási lehetőség számukra — mondotta. — Amíg szép idő volt, sokat kirándultunk, összejártuk a vidéket, voltunk Brassóban, Brassó-Pojánán, feledhetetlen élményben részesültek a gyermekek. — Milyen problémákkal küzdenek a táborban, igazgató elvtárs? — Hát a szervezésben nincs semmi hiány, ugyanis egyáltalán nem létezik ilyesmi. A kirándulásokat is mi rendezzük. — Hová valósiak a táborozók? — Teleorman megyéből jött SOO KISZ-tag. Mi vagyunk az első csoport. Még jön három ugyanonnan. — A KISZ- vagy valamilyen más szervezet nem gondoskodott, mondjuk, valamilyen összejövetelről a brassói fiatalokkal? — Sehol semmi. Ilyenkor, rosszabb időben alig várják a délutáni 7 órát, hogy kezdjük el a táncestét. A táborozók végül is fittyet hánynak arra, hogy egy kissé elhanyagoltak bennüket és jól szórakoznak. Brassóban a KISZ-nél, amikor mindezt szóvá tettük, vállukat vonogatták az elvtársak. Nekik semmi közük, nem hozzájuk tartozik a zajzoni tábor — mondották —, ugyanis nemrég még pionírok üdültek ott. A pionírszervezethez kopogtattam be, onnét azzal küldtek el, hogy ha a táborról akarok társalogni, menjek Silea Voicu elvtárshoz, őt pedig ugyan kereshettem,mert állandó „terepen” van, táborban. Hátha Zajzonba is elkerül, s akkor rájön, hogy valamiképpen gondozásba kéne venni a tábort. Jönnek a fiatalok Brassó megyébe, vonzza őket a táj. De ha már ide hívtuk őket, törődni is kéne egy kicsit velük. Mert nekünk sem jóleső érzés az, hogy a vidékünkön üdülő tanulók vidám énekkoncertjébe fészkelje be magát a szervezéshiány okozta kiábrándulás... PALL SZILÁRD Ki ül a volán mögött ? A brassói szállítási vállalat több mint 3800 dolgozójából a gépkocsivezetők száma meghaladja a kétezer háromszázat. Érthető, hogy napjainkban korszerű eszközökkel, elsőrendű felszereléssel, tudományos megközelítéssel keressük a lehetőségeket a balesetek számának, egyúttal súlyosságának a csökkentésére. Ezt segíti a vállalat munkalélektani és ergonómiai kabinetje, ahol nemcsak feljegyzik a balesetet elkövetők szabálytalan magatartását, hanem a balesetet előidéző okot is. Sokkal fontosabb viszont, ha kiderítik a szabálytalan magatartás okát. Enélkül nem lehet hatásosan küzdeni a balesetek ellen. Bokor Dénes tehergépkocsi-vezető több mint egy évtizede balesetmentesen közlekedett, nemrégen azonban szabálytalan előzés következményeként balesetet okozott. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár azonban jelentős. A vizsgálat nyomán az illetékesek úgy döntöttek, hogy a vezetőt látásvizsgálatnak vetikalá. Persze nem a hagyományos módon. A hagyományos vizsgálatot elvégzik a jogosítvány megadásakor és az időszakos ellenőrzés alkalmával. Most arra voltak kíváncsiak — pszichológusok, orvosok —, miként működik a gyakorlatban funkcionálisan érzékszerve. Hogy például egy bonyolult közlekedési helyzetben — ahol váratlanul többféle hatás is éri — oda figyel-e, ahová leginkább figyelnie kell, felismeri-e a sokféle hatás közül a közlekedés szempontjából a legfontosabb jelenséget. Mert a gépjárműközlekedés talán az egyetlen foglalkozási ág, amely a szabályokat állandóan betartó magatartást követel. Ehhez az alapvető képességeken és adottságokon kívül megfelelő jellem, személyiség szükséges. Ezért nemcsak ennél és az ehhez hasonló baleseteknél, hanem általában az alkalmazásokkor nagy szerepe van a munkalélektani és ergonómiai kabinetnek. A balesetek alkalmával többnyire kitűnik a gépkocsivezetőnél valamilyen személyiségjegy, kiegyensúlyozatlan érzelmi, indulati élet, agresszív beállítottság, csökkent felelősségtudat, az alkohol hatására bekövetkező személyiségrombolás és mások. Tehát mindez és még annyi ok szükségessé teszi a munkalélektani és ergonómiai kabinet jelenlétét különösen a szállítási vállalatoknál. Ma már Brassóban számos nagyüzemben működnek ezek a kabinetek, mert egyes munkaterületeken az alkalmassági vizsga nélkül elképzelhetetlen az egyén munkába állítása. Az alkalmassági vizsgálatok elméleti alapja egyszerű: a dolgozók egyéni különbségei minden területen igen nagyok, mert az egyének viselkedése és a feladatok megoldási módszerei különbözőek minden embernél. Ezt tartja szem előtt a brassói szállítási vállalat munkalélektani laboratóriuma. Itt vizsgálják meg lélektani szempontból a gépkocsivezetői tanfolyamra jelentkező fiatalokat, a hivatásos gépkocsivezetőket, de a balesetek előzményeit, okait is. Ez a munkalélektani kabinet Brassó, Kovászna és Hargita megye igényeit elégíti ki. A gépkocsivezetés nemcsak általános, de különleges adottságokat, lelki rugalmasságot követel. Ezeknek a jelenléti fokát vagy hiányát állapítja meg a pszichológiai vizsgálat. Néhány követelményt sorolunk fel, amelyeknek a jelenléte feltétlenül szükséges a jó gépkocsivezetéshez: általános mozgásügyesség, közbiztosság, jó értelmi felfogóképesség, látási-hallási képesség, számemlékezet, műszaki értelmesség, térelképzelés. Ezen adottságok fejlettségi szintjét tesztek (próbák) segítségével állapítják meg. Ilyen például a teljesítményteszt, amelynek segítségével a vizsgált személyek adott pillanatban nyújtott teljesítményét mérjük, manipulációs tesztek, amelyek egy bizonyos tárgy összeszerelése révén adatokat nyújtanak a technikai értelem fejlettségi fokáról, a személyiség tesztek pedig olyan pontos adatokat szolgáltatnak, mint a munka iránti érdeklődés, az idegrendszer erősségi foka, munkakedv, kitartás, hivatástudat, rendszeretet, érzelmi rugalmasság, biztos avagy bizonytalan magatartás kritikus helyzetekben, önellenőrzés, önszabályozás stb. Mind a szállítási vállalatnál, mind más munkahelyeken a vállalatok vezetői napjainkban figyelembe veszik a munkalélektani és ergonómiai kabinetek javaslatait, s többnyire ennek értelmében döntenek az alkalmazás vagy az előreléptetés esetén, mert látják a munka gyakorlati eredményét. A brassói szállítási vállalatnál például évente körülbelül 5 000 gépkocsivezetőt vizsgálunk meg ilyen értelemben és azok, akiket alkalmasnak javasolunk, csak elvétve, nagyon ritkán követnek el balesetet. Íme a lélektani vizsgálatok eredménye, s ezért bővülnek, fejlődnek vizsgálataink, szerelik fel mind korszerűbben a technika és tudomány fejlődésével párhuzamosan a munkalélektani és ergonómiai kabineteket, nemcsak a szállítási vállalatoknál, hanem más egységeknél is. VIZI MÁRIA pszichológus 1979. VII. 28.