Brassói Lapok, 1980 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-18 / 42. szám
l Lujra felfedezett Kemény Zsigmond utókora — az y kiengesztel, az utókor, a■1, az utókor, amely összeszakt és olvas, olvas, olvas , következett el. Kemény megelőzte korát, de meg ekorunkat is, s a temetőt a sírköve fölött meggyújtva már kilobban.” Kosz,ő sóhajtott fel ekként „a írűtlenről” írván, még az korú küszöbén, 1914 februárikor, és még igen sokáig iza volt. Utak az idők, s változott a az befogadó világ és lélek, belső együttrezgése is. Mostszadik század második fél negyedében, a humánum : aggódók és küzködők, a kísérletezők, szabványokat lát újítók — gyakran dúlt , ellentmondásos — szekában, a fokozott lélektani tanúsító, emberi és türté■eretre áhító olvasótábor mény műve, hirtelen megént, időszerűvé vált, változott szellemi-közérzeti pia Kemény felé is a hosz■esterségesen is lankasztott, lájkolt olvasói és szakmai pozitív jelenséget ne har-, de ne is becsüljük le.inek, Kemény első elfogult, értékelőjének igaza volt, Ja: „Kemény nem lehet dia divat sem fogja megölni mesére nem vált divattá, noha az elmúlt években viszonylag magas példányszámban, sorra jelentek meg regényei, kötetnyi elbeszélése is. Pillanatnyi örömünk azonban nem a magyar nyelvű kiadásoknak szól, hanem a fontos feladatot betöltő s így fokozott figyelmet érdemlő Biblioteca Kriterion-sorozat (gondozza: Domokos Géza) új kiadványának, az Özvegy és leányának, (Văduva şi fiica ei), tudomásunk szerint az első románul megjelent Kemény-regénynek. A kiadó választása helyes volt, Kemény forradalom után írt három nagy regénye közül kétségtelenül ez a legmegközelíthetőbb a más művelődési körben felnőtt olvasó számára, miután romantikus szövetében talán ez a legregényszerűbb. Aki Walter Scott Lammermoori nászát olvasta, rokon motívumokra bukkanhat ebben is. A mű történelmi kerete sem túlterhelt. Kemény erdélyi fejedelemsége végső soron félelmetes, kiegyenlíthetetlen élet, indulatok és szenvedélyek áradása, ábránd, hibás nagylelkűség, bukás. A történelemnek a személyes létbe kivetített látomása. Az olvasó pillantását a fő alak tartja fogva, a tébolyig feszülő indulatait a kegyesség színébe bújtató özvegy Tarnóczyné, aki a megbukott bosszúállás arkangyalává nő. A román olvasó — Livia Bacaru gondosérzékeny fordításában — sokat kiérez Kemény bozótos, szakadékos, zúzmarás világából, még ha nem is a legtöbbet kapja, amire Kemény egyáltalán képes volt, hiszen mind A rajongók, mind a Zord időszerkezetükben, bör románul cseleti alápincézettségükben, egyetlen, szélsőséges szenvedélyre húrozott hőseikben kétségen kívül az Özvegy és leánya fölé nőnek. S talán épp emiatt támad hiányérzetünk. A kötetet Radu Theodoru háromoldalas előszava vezeti be, melyben épp csak érinti Kemény életét és művét, s inkább I. Rákóczi György uralkodásának időszakáról, valamint Erdély, Havasalföld és Moldva kapcsolatáról értekezik. Ezzel hozzájárul az olvasó kortörténeti eligazításához, de sajnos nem ismerteti meg Keménnyel, az íróval, a politikai gondolkodóval, ezen a regényen túlmutató súlyú és jelentőségű szép- és közírói életmű vitatható és sokat vitatott szerzőjével. S ami éppoly fontosnak tűnik, nem oldja meg az özvegy és leánya behatóbb megközelítésének feladatát sem, elemzés helyett néhány általánosítással vetve pallót az örvények fölé. Ha a magyar keményregényeket a Kriterion elemző kísérő tanulmányokkal adta ki, mennyire indokoltabb lett volna a román kiadáshoz bő utószót csatolni, miként erről az igényről szó esett Szárhegyen is, a nyáron, a műfordítók munkamegbeszélésén. Hisszük, hogy a Biblioteca Kriterion további kiadványai ebben a vonatkozásban jobban az olvasók hóna alá nyúlnak, segítenek eligazítani nemzetiségi múltunk, művelődésünk, műalkotásaink világában. Ám addig is örüljünk Kemény újrajelentkezésének, most már román nyelven is. VERESS DÁNIEL shki.rék, iromama Évad - eredeti darabokkal a bábdarab-szerzőket találja Stefan Dedu Farca, a színház igazgató-rendezője, mert a műfaj sajátos technikát, sokágú lehetőségeit terni, hanem érezni is kell, színdarabot írni, és egészenelőadásban gondolkodni.A gyermekek színházának találja viszont mintha régis ezt a fenntartásos vélemalyi három bemutató min- heti darabnak számít. És tért nehézségek ellenére (az újítása) is kihozták ezt a rést, abban nem kis szereerzők, a rendezők, a díszleta színészek jó együttműkőfiatal társulat vállalkozó kedvének is. Tavaly ősszel volt egy csendes évfordulójuk: 30 év telt el az együttes megalakulása óta. Az esemény a felújítás, átalakítás összevisszaságában találta a székhelyet, ezért hangzatos szónoklatok, felköszöntők helyett inkább turnéra indult a társulat. Mert a municípium, a megye számos óvodájában, iskolájában várják szeretettel a bábművészeket. Máshol, mint a brassói 15-ös számú általános iskolában vagy Szecselevárosban nem is annyira az előadásokat, mint inkább Liviu Steciuc színészt, aki bábcsoportokat szervez és irányít. Hogy milyen sikerrel ? A Megéneklünk, Románia fesztivál első kiadásán elért országos első helyezéshez nem szükséges külön magyarázat. Mint ahogy önmagukért beszélnek azok a helyezések, amelyeket az utolsó öt év folyamán nemzetközi és hazai versenyeken-fesztiválokon elértek. Kristálykupa (Bielsko Biale — Lengyelország), színpadi újítás díja (zágrábi eszperantó bábfesztivál), nagydíj és a színpadtervezés különdíja (bakói bábfesztivál) és mások. A következő erőpróbára november végén kerül sor, a kolozsvár-napocai bábfesztiválon szeretnének kitenni magukért. És az izmosodó gyakorlatnak megfelelően, ismét csak eredeti darabokkal. Az idei évad első előadásai: A játék, Alexandrina Davidescu, illetve a Fehér Galamb, Viorica Huber-Rogoz darabjai. Hogy miről szólnak ? Mindenki megtudhatja vasárnap délelőttönként, a művelődési ház épületében, a szokásos előadásokon. PALKÓ ZSOLT forró bádogtetőn hanyatt fekvő fiatalembert, aki elmerülten szemlélte a ragyogó kék égboltot, akárki bolygóközi utazások, neutronhajtóművel működő űrhajók, a végtelenbe fúródó ember alkotta szerkezetek szenvedélyétől megszállott embernek, az üres égbolt szerelmesének tarthatta volna. Délelőttönként, amikor a levegő ég a nap hevétől s szinte hallani a sercegését, , ahol senki sem láthatja, kigombolja ingét, les szandálját, hanyatt veti magát, kezeit összekukkója alatt, s tekintete elvész a felhők fáradhanygásában vagy a kéken izzó magasságokban. (...) legebb van, mint tegnap volt. A napsugarak ■ják a bádogtetőt. A nyár olvadt aranya végigszemhéjain és felhevült arcán. Ion testvér, nem születtem hősnek. Egyetlen vár mindenkinek jól menjen a dolga, de a leginvette kucorgó legényke úgy ül ott térdével állát mint egy primitív szobor, már több ízben hallott mentéseket; Rita mintegy bocsánatkérést vagy ’,a magából kibocsátani őket, és hősiesen kell hogy gondolkozzék, hitétől lána szive, íjként feszül, fáklyaként lángol előttünk. I is megelégszem. Nincs melldöngető öntudatom, . Én, öcskös, jobban kedvelem a Boney M-et e melési értekezleteket. És egy papírgyűjtési akció amely után a szél ismét szertefújja a hulladékot, gyűjtő autó nem jött, hogy elszállítsa — a közább megiszom egy jó feketét és elszívok egy Nem tűröm, hogy Fili torkaszakadtáig üvöltözzélk a tervet, az anyátok nemtommijét! Hogy hiunk az igazgatóságnak ... / Fütyülök rá / fin nem •Ságnak dolgozom ! Nem akarok. A tervért sem dükségem. Én nem terveket eszem. Én füstölt oldapaszullyal és néha egy gombás-sajtos pizzát, s pohár Cabernetet. Megkérdeztem azt a nyamvadt kám, mi miért dolgozunk ? Hogyhogy miért hol úgy meredt rám, mintha más bolygóról jöttem Vagyis miért tesszük ki a lelkünket, izzadunk, vak ? —• Hát te nem tudod ? Én mondjam meg Mondja hát — noszogattam —, mert hogy én rég rágódom és nem jutottam kielégítő magya- Egyszerű, mint az egyszeregy — mondta ő, írül és meglátod. Azért dolgozunk, hogy turbolégkompresszorokat gyártsunk. Turbolégkompresszorokat, hallod ? — Hát nem igaz ? — jegyezte meg félénken a fiú, állat a térdére támasztva kuporgott, mint egy naiv szobor. — De nem ám ! Az MF 725-ös turbolégkompresszor. Teszek rá! Nekem nincs rá szükségem! Nekem Taifuning kell, Bega cigaretta vagy legrosszabb esetben filteres Carpafi, egy jó forró fürdő stb., vagyis olyan dolgok, amiktől embernek érzem magam. Nem holmi, ,,a legmagasabb műszaki paramétereknek“ megfelelő vasdarabok. Ion Sic nemigen értette a dolgot, de óvakodott ezt hangosan kifejezni. Megszokta már barátja „furcsa ötleteit“, azt, hogy mindig mindenkivel vitatkozott, mindennek ellene volt, mindenkié DANIEL DRÁGÁN - za kéddé? (Részlet a szerző Ember a viharban című készülő regényéből) nél okosabb akart lenni. Vagyis hát nem a turbolégkompresszorok miatt dolgoznak, erőlködnek naphosszat ? Még ő, Rita is, bár folyton jár a szája, még ő sem, kivétel. Ideoda rohangál különböző alkatrészek után, ordít, ha valamelyik nem szorította meg a csavart megfelelő módon, ha tarajt hagynak a csatlakozási járomban, botrányt csap, ha kiderül, hogy nem felel meg a fémszerkezet, vagyis pontosan az MF 725-ös turbólégkompresszorért teszi ki a lelkét, s közben azt pofázza, hogy fütyül rá. Hiányzik egy kereke, no, Rila meg ő, meg Fili mester s a többiek mind azért esnek keresztül a fejükön nap mint nap, abba ölik bele idegeiket s idejüket, hogy a gépek jók legyenek, hogy kelendőek legyenek a világpiacon stb., stb ... — No, látod — mondta Rita, mintha kitalálta volna Sic gondolatait —, én is tudom, hogy ha van gép, pénz is van, s ha pénz van, ing is van meg cigaretta stb., stb. Csakhogy én nem pénzt meg gépet akarok, én inget akarok, s ha azt akarom, hogy ingem legyen, akkor pénz kell, ha pénzt akarok, akkor meg gépet kell hogy gyártsak. — De hát nem mindegy ? •— Persze, hogy nem ! Egy az, dolgozni, hogy éljünk, s más azért élni, hogy dolgozzunk. Az a hülye Fili azt képzeli, hogy én azért élek, hogy dolgozzak, márpedig én pont fordítva: azért dolgozom, hogy élhessek. Vagyis az élet a cél, te, érted ? Nem a munka ! Ez nagy különbség. A munka az csak olyan nő, hogy eljuthass valahová, egy hajó, amelyen az ember valahová igyekszik, vagyis egy eszköz, hogy filozofikusan fejezzem ki magamat. (...) — És ha nem azért élsz, hogy dolgozz, hanem azért dolgozol, hogy élj, akkor boldog vagy ? Ezen Rita még nem gondolkozott, s most már nincs is ideje rá, mivel hogy a szolgálati lépcső felől léptek hallatszanak. A fémredőny hosszasan nyikorog és a következő másodpercben Rila teljes nyurgaságában felegyenesedik és a csarnok déli része felé iszkol, tudván, hogy ott a szállítószalag tartóoszlopán simán leereszkedhet, anélkül, hogy az üldözők észrevennék. Meztelen talpát istenesen égeti a forró bádogtető. Nincs ideje visszafutni ottfelejtett szandáljáért. Ion Sic is rohan, de őt nem égeti a bádog, a lábán a cipője. Rita úgy szökdell, mint medve az égő parázson. A redőny felnyílik, s a tetőn megjelenik az a sózott hering külsejű Zibermann és Borz, az elmaradhatatlan fényképezőgéppel a nyakában. Ritának még csak annyi ideje marad, hogy a villanólámpa fémes csillogását észrevegye, s futtában odakiáltja Ionnak: — Vigyázz, fordíts hátat, mert nem viccel! (...) Borz győzelmes kiáltást hallat, megtalálta a „lógósok“ szandálját. Míg az üldözők a „zsákmánnyal“ vannak elfoglalva, a két szökevény eléri a tartóoszlopot. De kellemetlen meglepetés: ott is néhány vagány — a Mindent a tervért, mindent a termelésért rovat kliensei —, csak arra várnak, hogy kitárt karjaikba szaladjanak. Rita hirtelen irányt változtat és nagy szökellésekkel, hogy minél kevesebbszer érintse talpával a forró tetőt, a légtisztító torony felé rohan, és valósággal rátapad. Felkúszik az első gyűrűig és megragadja a feszítősodronyt. Erre nem godoltak az üldözők. Lesz, ami lesz! — gondolja és csúszni kezd lefelé a kábelen, amely cudarul égeti tenyerét. Rila mezítláb összetekert kábeldróthalmazokra huppan, meg fémreszelék-kupa- LENDVAY ÉVA fordítása (Folytatása a 6. oldalon) KL APÁTHY GÉZA Invokáció egy bagolyhoz Csutak Leventének a Riadt értelem című grafikája alá Nem halál, de élet-madár baglyom, szállj az éjszakára és huhogj, rikácsolj, búgj, amikor alszom. A virrasztás: gyönyörű harcom... Hajnaltájt úgyis elűzlek téged, de akárha szívemmel űznélek, nappal is térj vissza, baglyom, legyen felkiáltójellé hangod éltemen. Amikor másképpen nem ütlek, szavakkal és tettekkel sebezlek, térj vissza mégis, szép nyugtalanságom, hogy kérdőjel lehess a virrasztáson. Harc vagy te is, megbékülök veled « miért is tiltakoznék térden!? —, őrködj továbbra napjaim felett, s csak akkor szállj el, ha arra megértem. 1972 Négy évvel ezelőtt halt meg APÁTHY GÉZA, de versei azóta is megtartó emlékezetünkben „köröznek”. „Halhatatlan erekben” él tovább a suttogóra fogott szavú KÖLTŐ. 42. SZÁM, 4-5. OLDAL