Brassói Lapok, 1986 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1986-10-17 / 42. szám

A PIONÍRHÁZBAN Friss élmény itt még az elmúlt va­sárnapi évnyitóünnepség. Másról sem beszél ma itt tanár és pionír. Hogyne, amikor ezen a nyárra emlékeztető va­sárnapi délelőttön mintegy 3 000 (há­romezer!) pionír gyűlt egybe a hegyol­dali „kiskastélyban“ és annak gyönyörű udvarán találkozni, ismerkedni, egy ki­csit körülnézni vagy pusztán csak kí­váncsiskodni. A háziak (mármint a különböző körök öreg tagjai) zenés-tán­cos előadással fogadták őket, majd min­­­denki az aszfalton rajzolhatott, aztán az aeronautikai és autós bemutatók kö­­­vetkeztek, a számítógépes informati­­­kusok az udvarra költöztek ki, ott va­rázsolták a közönséget, majd a nézőse­reg a kiállítóterembe vonult be, meg­tekinteni azt a sok szép érdekes mun­kát, amelyek a rajz-, a modellező-, az elektronika-, a kémia-, a virág- és nö­vénytermesztési, a textilkörökön szület­tek. Közben mindenki annyi üdítőt, tésztát, szendvicset vásárolhatott, a­­mennyit kívánt. S a lényeg még min­dig csak ezután jött: a beiratkozás. Jobban mondva a választás, hová, me­lyik körbe is szeretne járni az új tan­évben. Végül is egyetlen kör­­sem pa­naszkodhat, hogy új tag nélkül ma­radt. Mindenhová százával jöttek a je­lentkezők. (De iratkozni továbbra is még mindig lehet!) A kérdés most már csak az: hányan állnak is ki választá­suk mellett, hányan maradnak (leg­alább a tanév végéig) tényleges elköte­lezettek? ! És most lássuk, mi­­újat hozott az idei tanév a Pionírházba? Kérdésünkre So­rin Oprea történelem szakos tanár, a politikai-ideológiai megbeszélések klub­jának vezetője válaszol. — A régi, „öreg“ körök (repülő-, ha­jó-, autó-, rakétamodellezés, kerámia, elektronika, virág- és zöldségtermesz­tés, szabás-varrás, rajz, textil, modern tánc, torna, balett, könnyűzene, népze­ne, népi tánc) és klubok (a Pionir sport­klub, a politikai-ideológiai megbeszé­lések klubja, az UNICEF-klub és a tu­domány barátjai klub) jelentik az idén is az alapot, ahová a legtöbb gyermek járni fog. Szándékosan hagytam ki a felsorolásból a nagy érdeklődésnek ör­vendő informatika kört. Ez még az idén is — tavaly alakult — újdonságszám­ba megy, de ő is maturál majd, ha megkapja a beígért felszereléseket. Ami egészen új, az idei tanévben indul be az újonnan épült céllövészeti terem, a­­mely méreteivel, felszereléseivel nagy versenyek lebonyolítására is alkalmas lesz. S ami még új: épp most várjuk az újonnan kinevezett igazgatónk ér­kezését. AZ IFJÚSÁG HÁZÁBAN Teljében működnek itt a körök. Non stop délelőtt, délután, így is alig fér­nek. Nincs elég terem, már arra is rá­kényszerültek, hogy helyiséget bérelje­nek. Nem is örvend túlságosan az igaz­gató elvtárs az újságbeli népszerűsítés­nek, hiszen hiába akadna újabb érdek­lődő, egyetlen tanfolyamon, körön sincs már hely új jelentkezőnek. Hogy van-e újdonság a Házban? A négy régi műszaki kör plusz az infor­matika kör és a tanfolyamok (angol és német nyelv, rádió-tévéjavítás, daruke­zelő és fűtő, műszaki rajz, ipari elekt­ronika, szabás-varrás) mellett az idén egy egészen újkeletű kör kezdte meg működését. Ehhez hasonló nemigen van még az országban, a mikroszámítógé­pekkel dolgozók köre. Egyelőre 20 bras­sói szakember jár ide találkozni, vé­lemény- és eszmecserére, megbeszélé­sekre. A kör ülései nem zártak, mások is jöhetnek, de természetesen csak hoz­záértő szakemberek. BÍRÓ GABRIELLA Évnyitó után Kis hajóépítők VI. Számítógépünk nemcsak számokat tud „észben“ tartani és kezelni (amint sorozatunk legutóbbi részében olvas­hattátok), hanem neveket is, sőt, bár­milyen szöveget. A szövegváltozónak szöveget feleltethetünk meg. A szám­változók és a szövegváltozók megkü­lönböztetése a szövegváltozó utáni $ jellel történik a BASIC­„nyelvtanában“ a következőképpen A, B, C, ... X stb. számváltozók, míg A$, B$, ... X$ stb. szövegváltozók. Ugyanez az egyezmény érvényes az állandókra is. Következő programunk bemeneteli a­­data legyen egy név (persze, lehet bár­milyen karakterlánc is): 10 INPUT A$ Indítsuk programunkat a RUN bebil­­lentyűzésével, aminek hatására a gép várja a bemenő adatokat, amit az IN­PUT után az A$ szövegváltozóhoz rendel. Legyen a név TIBOR. Most csaljuk ki tőle azt, hogy mi van az A$-nak meg­felelő rekeszben. Sorszám nélkül üssük be: PRINT A$ A válasz egyértelműen TIBOR kiírá­sa lesz a képernyőre, tehát a nevet „észben“ tartotta. Most tegyük barátságosabbá progra­munkat. Kérdezze meg, hogy hogy hív­nak, utána pedig dicsérjen meg. Erre ad lehetőséget a BASIC­„nyelvtanában“ a pontosvessző és az idézőjelek megfe­lelő használata, a következőképpen. Fi­gyeld meg jól: 10 INPUT “HOGY HÍVNAK?“; A$ 20 PRINT “KEDVES“; A$; “ÜGYES VAGY, LEGYÜNK BARÁTOK!“ RMN HOGY HÍVNAK? ZSUZSA KEDVES ZSUZSA: ÜGYES VAGY, LEGYÜNK BARÁTOK! Részletezve programunkat, észrevehe­­ted azt, hogy csak annyi a különbség az előbbi programhoz viszonyítva, hogy a 10-es sorban az INPUT és az A$ vál­tozó közé (idézőjelek közé téve) be­szúrtuk a szöveget, ebben az esetben egy kérdést: HOGY HÍVNAK? és még valamit kötelezően: pontosvesszőt az i­­dézőjel és a változó közé. A 20-as sor­ban a PRINT utáni szövegre is ha­sonló szabály érvényes, illetve itt láthatod azt is, hogy egy programsor­ban többször is használhatjuk a pon­tosvesszőt, valamint az idézőjeleket, va­lamint azt, hogy a számítógép milyen ügyesen helyére tudja tenni a betáplált nevet. Befejező programunk semmivel sem akar nehezebb lenni, mint az előbbi. Csak azt példázza, egyszerre tárolhat a számítógép bemeneteli adatként számo­kat is és szöveget is (és mostan már be is tud mutatkozni): 10 INPUT “ÉN COMPUTER VA­GYOK. TÉGED HOGY HÍVNAK?“; A$ 20 INPUT “HÁNY ÉVES VAGY“; A 30 PRINT “KEDVES“; A+; “TE“; A; “ÉVES VAGY!“ AM­ ÉN COMPUTER VAGYOK. TÉGED HOGY HÍVNAK? LACI HÁNY ÉVES VAGY? 12 KEDVES LACI TE 12 ÉVES VAGY! Az elemzést rátok bízom.­­ SZÁSZ CSABA Nem épp tisztességben őszültek... (Folytatás a 2. oldalról) Egy végtelennek tűnő pillanatig csend van. A bíró fiatal­ember, koránál fog­va fia lehetne az előtte állónak. Hirte­len az ajkába harap, s hangját megke­ményítve felteszi a következő — im­már a lényegbe vágó — kérdést. Az idős férfi megrázkódik. Ráeszmél, ő vádlott, és nem fia, bírája előtt áll. Ez történt. A fővárosi gyógyszergyár­ból kilopott orvosságot egy gépkocsi­­vezető — aki különben is a brassói gyógyszerlerakat ellátását végezte — folyamatosan a hivatalos, törvényes szállítmánnyal együtt Brassóba hozta. A brassói lerakat két raktárosa ezt a gyógyszert is kiadta értékesítés végett a patikáknak. Azaz néhány „megbízha­tó“ patikusnak. Ezek értékesítették­­a papírforma nélkül kapott gyógyszert is, a többivel együtt, az árát azonban fél­retették. Az ügylet lebonyolítása után osztoztak. Megtörtént az is, hogy némely gyógy­szertárban az évi leltár során vala­mennyi „plusz“ jött ki. Ahelyett, hogy ezt beírták, elkönyvelték volna, a lel­tárt végző ellenőrök némelyike felcso­magolta a pluszban talált orvosságot (vagy egy részét), s átvitte a már em­lített „megbízható“ patikák valamelyi­kébe, értékesítés végett. Vagy, és erre is volt példa, az ellenőr némi kenőpénz fejében meghagyta a „pluszt“ ott, a­­hol találta, anélkül, hogy nyilvántar­tásba vette volna. A perbe fogott el­lenőrök szerint ebbéli tevékenységüket „fentről“ irányította a vállalat főköny­velője. (Emez tagad bármi részvételt.) szerbolt vagy kocsma, itt mindent da­rabszámra árulnak, s ha mérnek is, nincs „morzsa a mérlegen“ ? A vádirat szerint néha „összecseréltek“ két­ ha­sonló hatású, de különböző áru készít­ményt. Előfordult az is, hogy ugyanazt a gyógyszert az egyik gyártó vállalat drágábban, másik olcsóbban forgalmaz­ta. Ezzel a különbséggel is lehetett ma­nipulálni! Vagy, néha a gyógyszer á­­rában a banikat felkerekítették. A gyógyszerész lelkiismeretétől (és persze, a forgalomtól is) függött, meny­nyi plusz gyűlt­­fel évente: pár száz vagy pár ezer, esetleg pár tízezer lej. Az igazság az, hogy a 39 vádlottból húsz a pár százas, esetleg a pár ezres kategóriához tartozik. A jelenlevő vádlottak (a főkönyvelő kivételével) elismerték tetteiket. Az még érthető volt, hogy a vádlottak „törvénytelenkedéseik" értékét igyekez­tek lefelé „kerekíteni“, de amikor a ti­zedik is, „újragondolva a dolgokat“, „csak“ 28—29 ezer lejre „emlékezett“, a terem furcsán felmorajlott. Az egyik védőügyvéd közbeszólása szolgált ma­gyarázattal: a tettek elbírálásánál az összeg nagysága is számít, az egyik kü­szöb épp 30 ezer lej. De ez az alkudozás csupán a vádlot­tak és a bíróság számára bír fontos­sággal, a tényeken semmit nem változ­,­tat. Lassan beesteledik. A tárgyalás ti­zenegy órája tart. S ez még csak a kezdet, az első tárgyalási nap. Hosszú, hetekig elhúzódó eljárás veszi kezde­tét, bizonyítékok, érvek-ellenérvek üt­köznek a sikkasztott ezrekről-tízezrek­­ről-százezrekről. Az igazság kiderítésé­nek rögös az útja. Majd hetek múlva a bíróság dönt. A mellettem ülő piperkőc fiatalember jól szabott öltönye kiáltó ellentétben van az előttünk, a vádlottak padján gubbasztó édesapja csíkos, daróc rab­ruhájával... Ítélethirdetés után majd a megállapí­tott tényeknek megfelelően, részleteseb­ben is beszámolunk a most perbe fo­gott gyógyszerészek viselt dolgairól.­ De hogy lehet többletet létrehozni egy patikában? Hisz ez nem élelmi­ 42. SZÁM 6. OLDAL Sletnai*otk • Egy félbevágott krumplit tegyél kis­tányérra, és tűzz bele ágakat, bogyókat, faleveleket. A csokor szép marad mind­addig, míg a krumpli ki nem szárad.­­ Az októberi, kirándulások alkalmá­val szedett színes, ép faleveleket szárítsd meg újságpapír között, aztán szépen el­rendezve, vékony cellux-csíkkal ragaszd ablakod üvegére! Hangulatos dísze lesz szobádnak, különösen esti fényben. Az ablak kilincsére egy csokor szalmavirágot vagy bogyós ágakat erősíthetsz. Emlék már a vakáció A homloknyi vidékről, Szecselevárosból, a hegyek lábáról, óriási hátizsákkal hú­szan­kéthetes kirándulásra indultunk. Cé­lunk Orbán Balázs síremléke és az almá­­si barlang megtekintése. Sokat gyalogolva, mászva, nagyokat es­ve haladtunk a poros, kanyargós úton. Már az első pihenőnél felhúztuk a sátra­kat. Fáradtak, de jókedvűek voltunk. Sőt, a legfáradtabb volt mintha a legjátéko­sabb. Pár nap múlva meglátogattuk a barlan­got és vele együtt csodáltuk meg Csald tornyát is. Második állomásunk Udvarhely mellett, Orbán Balázs síremléke közelében volt. Mindenki jól érezte magát. Minden nap a tűz mellé telepedtünk, énekeltünk, vi­gadtunk. Ha esett az eső, a sátrakba bújva kártyáztunk, ha sütött a nap, na­poztunk és sétálgattunk a jegenyék ár­nyékában. Egyik nap méhecske csípett meg. Épp, mint azelőtt otthon, Szecselevárosban, és eszembe jutott szülővárosom, az otthoni­ak. Az álmodó táj, a szellő, a lomb, a mező, a kapák, a dolgos kezek. Legtöb­bet mégis szüleimre gondoltam, búcsúz­tató szavukra: ,,Gondolj ránk!" A testvé­remet is láttam magam előtt, ahogy e­­gyütt hazafelé ballagunk az iskolából, és százszorszépet szedünk édesanyánknak. És eltelt a két hét. Itthon már várt az iskola. S az otthon. A szülőföld. Jó érzés volt hazajönni. TÓTH NOÉMI-MEUMDA, szecselevárosi 7-es számú ált. isk., Vili. osztály ENYEDY GYÖRGY Egérlagzi Hej, mi ez a vigalom? Zenebona, lár­ma? Ma megy férjhez az egér legkisebbik lánya, összegyűlt a sok rokon pincéből, pad­lásról. Tódultak a vendégek hajnalhasa­dástól. Csibéivel Tyúkanyó érkezett elsőnek: kö­tényt kötött, s fűjére babos keszkenőt tett. Nyulambulam Tóbiás se maradt ám ott­hon, már hajnalban betoppant: hátán jó nagy puttony, benne bodros káposzta — talicskakeréknyi, s beállított Vakkancs is, no meg Koca néni, s vele együtt Rötske, tűzről pattant lánya — tutipiros pántlikát kötött a farkára. Mire húzták ,a delet, együtt volt a nász­nép. Ilyen lagzit se látott soha a világ még: cincogott a hegedű, brummogott a brácsa. Félrecsapta süvegét a vőfély, úgy járta. Nyulambulam Tóbiás szilajul bokázott, Koca néni Vakkanccsal cifrázta a táncot. Irgett-forgott Tyúkanyó körbe-karikába, s csak úgy pörgött Rök­ke selymes rokolyá­ja! — Ujjujjujjuuujjj ! —­ kurjantott vígan Egér Vince, s piruló menyasszonyát tüzes táncba vitte. Ám hirtelen-váratlan berontott a macs­ka, s iszkoltak az egerek: ki jobbra, ki balra. A menyasszony is szaladt, s hosszú­hosszú fátyla futás közben beakadt az asztal sarkába. Felborult a nagy asztal, szétgurult az alma: egyszeriben véget ért Vince lako­dalma! 1986, X. 17.

Next