Brassói Lapok, 1986 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
A PIONÍRHÁZBAN Friss élmény itt még az elmúlt vasárnapi évnyitóünnepség. Másról sem beszél ma itt tanár és pionír. Hogyne, amikor ezen a nyárra emlékeztető vasárnapi délelőttön mintegy 3 000 (háromezer!) pionír gyűlt egybe a hegyoldali „kiskastélyban“ és annak gyönyörű udvarán találkozni, ismerkedni, egy kicsit körülnézni vagy pusztán csak kíváncsiskodni. A háziak (mármint a különböző körök öreg tagjai) zenés-táncos előadással fogadták őket, majd mindenki az aszfalton rajzolhatott, aztán az aeronautikai és autós bemutatók következtek, a számítógépes informatikusok az udvarra költöztek ki, ott varázsolták a közönséget, majd a nézősereg a kiállítóterembe vonult be, megtekinteni azt a sok szép érdekes munkát, amelyek a rajz-, a modellező-, az elektronika-, a kémia-, a virág- és növénytermesztési, a textilkörökön születtek. Közben mindenki annyi üdítőt, tésztát, szendvicset vásárolhatott, amennyit kívánt. S a lényeg még mindig csak ezután jött: a beiratkozás. Jobban mondva a választás, hová, melyik körbe is szeretne járni az új tanévben. Végül is egyetlen körsem panaszkodhat, hogy új tag nélkül maradt. Mindenhová százával jöttek a jelentkezők. (De iratkozni továbbra is még mindig lehet!) A kérdés most már csak az: hányan állnak is ki választásuk mellett, hányan maradnak (legalább a tanév végéig) tényleges elkötelezettek? ! És most lássuk, miújat hozott az idei tanév a Pionírházba? Kérdésünkre Sorin Oprea történelem szakos tanár, a politikai-ideológiai megbeszélések klubjának vezetője válaszol. — A régi, „öreg“ körök (repülő-, hajó-, autó-, rakétamodellezés, kerámia, elektronika, virág- és zöldségtermesztés, szabás-varrás, rajz, textil, modern tánc, torna, balett, könnyűzene, népzene, népi tánc) és klubok (a Pionir sportklub, a politikai-ideológiai megbeszélések klubja, az UNICEF-klub és a tudomány barátjai klub) jelentik az idén is az alapot, ahová a legtöbb gyermek járni fog. Szándékosan hagytam ki a felsorolásból a nagy érdeklődésnek örvendő informatika kört. Ez még az idén is — tavaly alakult — újdonságszámba megy, de ő is maturál majd, ha megkapja a beígért felszereléseket. Ami egészen új, az idei tanévben indul be az újonnan épült céllövészeti terem, amely méreteivel, felszereléseivel nagy versenyek lebonyolítására is alkalmas lesz. S ami még új: épp most várjuk az újonnan kinevezett igazgatónk érkezését. AZ IFJÚSÁG HÁZÁBAN Teljében működnek itt a körök. Non stop délelőtt, délután, így is alig férnek. Nincs elég terem, már arra is rákényszerültek, hogy helyiséget béreljenek. Nem is örvend túlságosan az igazgató elvtárs az újságbeli népszerűsítésnek, hiszen hiába akadna újabb érdeklődő, egyetlen tanfolyamon, körön sincs már hely új jelentkezőnek. Hogy van-e újdonság a Házban? A négy régi műszaki kör plusz az informatika kör és a tanfolyamok (angol és német nyelv, rádió-tévéjavítás, darukezelő és fűtő, műszaki rajz, ipari elektronika, szabás-varrás) mellett az idén egy egészen újkeletű kör kezdte meg működését. Ehhez hasonló nemigen van még az országban, a mikroszámítógépekkel dolgozók köre. Egyelőre 20 brassói szakember jár ide találkozni, vélemény- és eszmecserére, megbeszélésekre. A kör ülései nem zártak, mások is jöhetnek, de természetesen csak hozzáértő szakemberek. BÍRÓ GABRIELLA Évnyitó után Kis hajóépítők VI. Számítógépünk nemcsak számokat tud „észben“ tartani és kezelni (amint sorozatunk legutóbbi részében olvashattátok), hanem neveket is, sőt, bármilyen szöveget. A szövegváltozónak szöveget feleltethetünk meg. A számváltozók és a szövegváltozók megkülönböztetése a szövegváltozó utáni $ jellel történik a BASIC„nyelvtanában“ a következőképpen A, B, C, ... X stb. számváltozók, míg A$, B$, ... X$ stb. szövegváltozók. Ugyanez az egyezmény érvényes az állandókra is. Következő programunk bemeneteli adata legyen egy név (persze, lehet bármilyen karakterlánc is): 10 INPUT A$ Indítsuk programunkat a RUN bebillentyűzésével, aminek hatására a gép várja a bemenő adatokat, amit az INPUT után az A$ szövegváltozóhoz rendel. Legyen a név TIBOR. Most csaljuk ki tőle azt, hogy mi van az A$-nak megfelelő rekeszben. Sorszám nélkül üssük be: PRINT A$ A válasz egyértelműen TIBOR kiírása lesz a képernyőre, tehát a nevet „észben“ tartotta. Most tegyük barátságosabbá programunkat. Kérdezze meg, hogy hogy hívnak, utána pedig dicsérjen meg. Erre ad lehetőséget a BASIC„nyelvtanában“ a pontosvessző és az idézőjelek megfelelő használata, a következőképpen. Figyeld meg jól: 10 INPUT “HOGY HÍVNAK?“; A$ 20 PRINT “KEDVES“; A$; “ÜGYES VAGY, LEGYÜNK BARÁTOK!“ RMN HOGY HÍVNAK? ZSUZSA KEDVES ZSUZSA: ÜGYES VAGY, LEGYÜNK BARÁTOK! Részletezve programunkat, észreveheted azt, hogy csak annyi a különbség az előbbi programhoz viszonyítva, hogy a 10-es sorban az INPUT és az A$ változó közé (idézőjelek közé téve) beszúrtuk a szöveget, ebben az esetben egy kérdést: HOGY HÍVNAK? és még valamit kötelezően: pontosvesszőt az idézőjel és a változó közé. A 20-as sorban a PRINT utáni szövegre is hasonló szabály érvényes, illetve itt láthatod azt is, hogy egy programsorban többször is használhatjuk a pontosvesszőt, valamint az idézőjeleket, valamint azt, hogy a számítógép milyen ügyesen helyére tudja tenni a betáplált nevet. Befejező programunk semmivel sem akar nehezebb lenni, mint az előbbi. Csak azt példázza, egyszerre tárolhat a számítógép bemeneteli adatként számokat is és szöveget is (és mostan már be is tud mutatkozni): 10 INPUT “ÉN COMPUTER VAGYOK. TÉGED HOGY HÍVNAK?“; A$ 20 INPUT “HÁNY ÉVES VAGY“; A 30 PRINT “KEDVES“; A+; “TE“; A; “ÉVES VAGY!“ AM ÉN COMPUTER VAGYOK. TÉGED HOGY HÍVNAK? LACI HÁNY ÉVES VAGY? 12 KEDVES LACI TE 12 ÉVES VAGY! Az elemzést rátok bízom. SZÁSZ CSABA Nem épp tisztességben őszültek... (Folytatás a 2. oldalról) Egy végtelennek tűnő pillanatig csend van. A bíró fiatalember, koránál fogva fia lehetne az előtte állónak. Hirtelen az ajkába harap, s hangját megkeményítve felteszi a következő — immár a lényegbe vágó — kérdést. Az idős férfi megrázkódik. Ráeszmél, ő vádlott, és nem fia, bírája előtt áll. Ez történt. A fővárosi gyógyszergyárból kilopott orvosságot egy gépkocsivezető — aki különben is a brassói gyógyszerlerakat ellátását végezte — folyamatosan a hivatalos, törvényes szállítmánnyal együtt Brassóba hozta. A brassói lerakat két raktárosa ezt a gyógyszert is kiadta értékesítés végett a patikáknak. Azaz néhány „megbízható“ patikusnak. Ezek értékesítettéka papírforma nélkül kapott gyógyszert is, a többivel együtt, az árát azonban félretették. Az ügylet lebonyolítása után osztoztak. Megtörtént az is, hogy némely gyógyszertárban az évi leltár során valamennyi „plusz“ jött ki. Ahelyett, hogy ezt beírták, elkönyvelték volna, a leltárt végző ellenőrök némelyike felcsomagolta a pluszban talált orvosságot (vagy egy részét), s átvitte a már említett „megbízható“ patikák valamelyikébe, értékesítés végett. Vagy, és erre is volt példa, az ellenőr némi kenőpénz fejében meghagyta a „pluszt“ ott, ahol találta, anélkül, hogy nyilvántartásba vette volna. A perbe fogott ellenőrök szerint ebbéli tevékenységüket „fentről“ irányította a vállalat főkönyvelője. (Emez tagad bármi részvételt.) szerbolt vagy kocsma, itt mindent darabszámra árulnak, s ha mérnek is, nincs „morzsa a mérlegen“ ? A vádirat szerint néha „összecseréltek“ két hasonló hatású, de különböző áru készítményt. Előfordult az is, hogy ugyanazt a gyógyszert az egyik gyártó vállalat drágábban, másik olcsóbban forgalmazta. Ezzel a különbséggel is lehetett manipulálni! Vagy, néha a gyógyszer árában a banikat felkerekítették. A gyógyszerész lelkiismeretétől (és persze, a forgalomtól is) függött, menynyi plusz gyűltfel évente: pár száz vagy pár ezer, esetleg pár tízezer lej. Az igazság az, hogy a 39 vádlottból húsz a pár százas, esetleg a pár ezres kategóriához tartozik. A jelenlevő vádlottak (a főkönyvelő kivételével) elismerték tetteiket. Az még érthető volt, hogy a vádlottak „törvénytelenkedéseik" értékét igyekeztek lefelé „kerekíteni“, de amikor a tizedik is, „újragondolva a dolgokat“, „csak“ 28—29 ezer lejre „emlékezett“, a terem furcsán felmorajlott. Az egyik védőügyvéd közbeszólása szolgált magyarázattal: a tettek elbírálásánál az összeg nagysága is számít, az egyik küszöb épp 30 ezer lej. De ez az alkudozás csupán a vádlottak és a bíróság számára bír fontossággal, a tényeken semmit nem változ,tat. Lassan beesteledik. A tárgyalás tizenegy órája tart. S ez még csak a kezdet, az első tárgyalási nap. Hosszú, hetekig elhúzódó eljárás veszi kezdetét, bizonyítékok, érvek-ellenérvek ütköznek a sikkasztott ezrekről-tízezrekről-százezrekről. Az igazság kiderítésének rögös az útja. Majd hetek múlva a bíróság dönt. A mellettem ülő piperkőc fiatalember jól szabott öltönye kiáltó ellentétben van az előttünk, a vádlottak padján gubbasztó édesapja csíkos, daróc rabruhájával... Ítélethirdetés után majd a megállapított tényeknek megfelelően, részletesebben is beszámolunk a most perbe fogott gyógyszerészek viselt dolgairól. De hogy lehet többletet létrehozni egy patikában? Hisz ez nem élelmi 42. SZÁM 6. OLDAL Sletnai*otk • Egy félbevágott krumplit tegyél kistányérra, és tűzz bele ágakat, bogyókat, faleveleket. A csokor szép marad mindaddig, míg a krumpli ki nem szárad. Az októberi, kirándulások alkalmával szedett színes, ép faleveleket szárítsd meg újságpapír között, aztán szépen elrendezve, vékony cellux-csíkkal ragaszd ablakod üvegére! Hangulatos dísze lesz szobádnak, különösen esti fényben. Az ablak kilincsére egy csokor szalmavirágot vagy bogyós ágakat erősíthetsz. Emlék már a vakáció A homloknyi vidékről, Szecselevárosból, a hegyek lábáról, óriási hátizsákkal húszankéthetes kirándulásra indultunk. Célunk Orbán Balázs síremléke és az almási barlang megtekintése. Sokat gyalogolva, mászva, nagyokat esve haladtunk a poros, kanyargós úton. Már az első pihenőnél felhúztuk a sátrakat. Fáradtak, de jókedvűek voltunk. Sőt, a legfáradtabb volt mintha a legjátékosabb. Pár nap múlva meglátogattuk a barlangot és vele együtt csodáltuk meg Csald tornyát is. Második állomásunk Udvarhely mellett, Orbán Balázs síremléke közelében volt. Mindenki jól érezte magát. Minden nap a tűz mellé telepedtünk, énekeltünk, vigadtunk. Ha esett az eső, a sátrakba bújva kártyáztunk, ha sütött a nap, napoztunk és sétálgattunk a jegenyék árnyékában. Egyik nap méhecske csípett meg. Épp, mint azelőtt otthon, Szecselevárosban, és eszembe jutott szülővárosom, az otthoniak. Az álmodó táj, a szellő, a lomb, a mező, a kapák, a dolgos kezek. Legtöbbet mégis szüleimre gondoltam, búcsúztató szavukra: ,,Gondolj ránk!" A testvéremet is láttam magam előtt, ahogy együtt hazafelé ballagunk az iskolából, és százszorszépet szedünk édesanyánknak. És eltelt a két hét. Itthon már várt az iskola. S az otthon. A szülőföld. Jó érzés volt hazajönni. TÓTH NOÉMI-MEUMDA, szecselevárosi 7-es számú ált. isk., Vili. osztály ENYEDY GYÖRGY Egérlagzi Hej, mi ez a vigalom? Zenebona, lárma? Ma megy férjhez az egér legkisebbik lánya, összegyűlt a sok rokon pincéből, padlásról. Tódultak a vendégek hajnalhasadástól. Csibéivel Tyúkanyó érkezett elsőnek: kötényt kötött, s fűjére babos keszkenőt tett. Nyulambulam Tóbiás se maradt ám otthon, már hajnalban betoppant: hátán jó nagy puttony, benne bodros káposzta — talicskakeréknyi, s beállított Vakkancs is, no meg Koca néni, s vele együtt Rötske, tűzről pattant lánya — tutipiros pántlikát kötött a farkára. Mire húzták ,a delet, együtt volt a násznép. Ilyen lagzit se látott soha a világ még: cincogott a hegedű, brummogott a brácsa. Félrecsapta süvegét a vőfély, úgy járta. Nyulambulam Tóbiás szilajul bokázott, Koca néni Vakkanccsal cifrázta a táncot. Irgett-forgott Tyúkanyó körbe-karikába, s csak úgy pörgött Rökke selymes rokolyája! — Ujjujjujjuuujjj ! — kurjantott vígan Egér Vince, s piruló menyasszonyát tüzes táncba vitte. Ám hirtelen-váratlan berontott a macska, s iszkoltak az egerek: ki jobbra, ki balra. A menyasszony is szaladt, s hosszúhosszú fátyla futás közben beakadt az asztal sarkába. Felborult a nagy asztal, szétgurult az alma: egyszeriben véget ért Vince lakodalma! 1986, X. 17.